Medvehagymás malfatti

Idén is rengeteg medvehagymát ettünk, az első héten minden nap más formában, a frissített gyűjteményből is válogattam, de új ételeket is találtam ki. A medvehagymás lasagnáról készült képem a szokásosnál is gyatrább lett, az étel viszont sokkal jobb, hamarosan megismétlem és közzé is teszem. Annak is a spenót-ricotta páros a lényege, meg a malfattinak is, hát a spenótot cseréltem le mindkettőben a medvehagymára.

A malfatti, szó szerint "rosszul sikerült", mivel kézzel formázott, nem éppen szabályos alakú, eredetileg spenótból vagy mángoldból és ricottából készült pillekönnyű gombóc. Tálalják zsályás vajjal, könnyű paradicsomszósszal, de gugli barátom szerint gombamártással is. Serafinonál Sienában csak a gombóc - mit gombóc, habkönnyű élénkzöld felhőcskék - vitte a showt, olvasztott vajnál több nem volt rajta.

Bár a szezonnak hamarosan vége, de ezt a recept tökéletes a fagyasztott medvehagymák feldolgozására is.

Medvehagymás malfatti

35 dkg medvehagyma (eredetileg spenót vagy mángold)
25 dkg ricotta
2 tojás
5 dkg reszelt parmezán
k.b. 3 evőkanál durumliszt
5 dkg vaj
szerecsendió
só

A medvehagymát megmosom, lecsipkedem a szárait (az ment a másnapi levesbe) és szinte csak annyi vízzel, ami a leveleken maradt, megpárolom. Szűrőbe téve lecsepegtetem, ha kihűlt, éles késsel nagyon finomra vagdosom és kinyomkodom belőle a nedvességet.

Összekeverem a ricottával, a tojások sárgájával, 2 evőkanálnyi reszelt parmezánnal, a nem túl kemény habbá vert tojásfehérjékkel és annyi liszttel, hogy még lágy, de azért formázható masszát kapjak, közben reszelt szerecsendióval fűszerezem.

Vizet forralok, a masszából formázott diónyi gombócokat inkább lassan gyöngyöző, mint lobogó vízben kifőzöm, ha a gombóc feljön a víz tetejére, akkor van készen. Közben egy akkora serpenyőben, amelybe beleférnek majd a gombóckák, megolvasztom a vajat. A kifőtt gombócokat az olvasztott vajon átforgatom, parmezánnal megszórva frissen tálalom.

2-3 adag

Születésnap 2007. - második kör

Kis hűsölés után aztán komolyabb dolgok következtek. Két éve már akartam chorizo al vino tinto-t, azaz vörösborban sült kolbászt is feltálalni (még chorizot is vettem), de akkor már nem fért volna a hasunkba. A Pata Negrában (hol máshol) ettem ilyet először és az ízek és összetevők analizálása után megpróbáltam rekonstruálni otthon. A finomabbra darált húsból készült kolbászban édesköménymagot és szegfűborsot éreztem, a babérlevél pedig jól látható a vörösboros szaftban, így én otthon a paprikás kolbászt (mangalica, gyulai) gyengéden megizzasztottam a saját zsírjában, felöntöttem a vörösborral, édesköménymagot, szegfűborsot és babérlevelet adtam hozzá majd röviden összepároltam.

Így készült ez nálam eddig, de már elég régen nem készítettem, mígnem Mamma receptje felébresztette bennem ezt az emléket. Szerinte hagymás alap van a kolbász alatt, követtem a leírását, de csak fél adagot, 6 személyre 3 szál (37,5 dkg) gyulait számoltam. Édesanyám minden egyeztetés nélkül sütött néhány óriásstanglit ismét, a vacsora elején szóltam, hogy érdemes lesz ezt nem azonnal megenni hanem tartalékolni a tunkolós fogáshoz, kifejezetten jól jött az ízes szaft kimártogatásához. Van olyan jó, mint a friss, puha fehérkenyér, sőt…

Kellett zöldségétel is, egyszerű megoldást választottam, két tepsi sült zöldség formájában. Kiolajozott tepsibe dobáltam a nagyobb darabokra vágott cukkinit, padlizsánt, felnegyedelt hagymát, édesköményt, megfelezett paprikát, paradicsomot, héjas gerezd fokhagymákat, megspricceltem olajjal és betoltam a sütőbe. Nagyon egyszerű ám sokoldalú étel ez. Lehet köret, de önmagában is remekül megállja a helyét, annyira sokízű. Hidegen is finom, ha véleltlenül marad belőle (ez ritkán fordul elő, de most így történt), másnap egy adag frissen kifőtt tésztával, kevés parmezánnal teljes értékű fogás.

Az utolsó látogatásomkor felmértem, mi szépet kínál éppen anyukám kertje, gyönyörű mángoldot találtam. Aztán a Francia piac lapozgatásakor akadt meg a szemem a következő recepten. Nagyon szeretem a mazsola és fenyőmag kombinációját zöldségételekben, a mángolddal vagy spenóttal (abból készítettem már hasonlót, nem emlékszem, milyen inspiráció alapján) különösen izgalmas. Az eredeti mennyiségeket adom meg, de persze kisebb adagot készítettem, hiszen volt még mellette néhány fogás…

Mazsolás párolt mángold

1,5 kg mángold
2 evőkanál olívaolaj
1 fej finomra vágott hagyma
1 gerezd fokhagyma
tengeri só
frissen őrölt feketebors
7 dkg pörkölt fenyőmag
10 dkg mazsola
1/2 citrom

A mángoldot megtisztítom, ha szükséges (az enyém nagyon zsenge volt, tehát nem kellett) a szárakról lehúzom a szálakat (mint a zöldbabnál vagy a rebarbaránál szokás), a szárakat 3-4 centi darabokra vágom. A hagymát negyedkarikákra aprítom, rádobom a felforrósított olajra és félig üvegesre sütöm. Hozzáadom a mángoldszárat és az finomra vágott fokhagymát, ezzel is sütöm kicsit, majd pár perc múlva jön a felcsíkozott mángoldlevél és a mazsola, illetve a fenyőmag. Enyhén sózom, borsozom, már csak keveset sütöm, épp annyit, hogy a levelek összeessenek. Rácsavarom a citrom levét, ezzel kerekítem ki az ízeket.
6 személyre