Levendulás-almás süti leveles tésztából

Ez a csúnya, sárgában úszó kép (korán sötétedik, nincs természetes fény) egyáltalán nem adja vissza ennek a sütinek a finomságát, eleganciáját: légies leveles tészta, pikánsan savanykás alma és illatos levendula - talán pár csepp citromlé fokozhatná még a hatást. Legközelebb.

Levendulás-almás süti leveles tésztából

1 csomag (275 g) félkész leveles tészta
1 tojás
2 savanykás alma
szárított levendulavirág
1 dl tejszín
méz

A sütőt előmelegítem 200 fokra. A kinyújtott, félkész leveles tésztát kitekerem a csomagolásából (vagy a leveles tésztát téglalap alkúra nyújtom), 6 téglalapra vágom. A lapokat a szélektől 1 cm-re körbekarcolom, de a tésztát nem vágom át. Lekenem tojással, a tésztalapok közepét megszurkálom. A vékony almaszeletekkel kirakom a tésztalapok kereten belüli részét. 5 percre beteszem a sütőbe, ezalatt az alma kezd megpuhulni és a lapok kerete kicsit megemelkedik.
Az almára csorgatok egy-egy kiskanál mézet, rámorzsolok egy-két nagy csipet levendulát.
A megmaradt tojást összekeverem a tejszínnel és szétosztom az almás-levendulás tésztalapok közepén. Újabb 10 perc alatt a sütőben a tejszínes-tojásos keverék megszilárdul.
Langyosan is, hidegen is finom.
6 szelet

Karácsonyi receptverseny - előétel

Legyen teljes a sor, még ha visszafelé is haladtam, legyen előétel is a karácsonyi receptversenyre. Köszönöm Nemisbékának, hogy lehetőséget adott, hogy meghirdette, megszervezte és összefoglalja a jobbnál-jobb karácsonyi recepteket.

Attól függően, hogy szenteste hányan és kik vacsorázunk együtt, döntöm el, hogy leves vagy inkább egy salátás hideg előétel legyen-e a nyitófogás. Kettőnknek inkább az utóbbit választom, ha többen vagyunk, általában leves, tavaly például kétrétegű zellerkrémleves volt, máskor fűszeres (de nem édes) gesztenyekrémleves, zöldségerőleves fürjtojással, tartalmas zöldséglevessel felengedett burgonyakrémleves kaviárral. Ezeket is nagyrészt jól elő lehet készíteni, de a hajszolt háziasszonyok kedvére álljon itt néhány hideg előétel, variációk füstölt halakra. Csak bevásárolni kell hozzá gondosan, a többi már nagyon egyszerű, a saláták nagy része előre el- vagy előkészíthető.


Füstölt lazac borókás édeskömény salátával

10 dkg füstölt lazac

1 alma
1 édeskömény
1 citrom
pár csepp olívaolaj
4-5 szem borókabogyó

Az almát és az édesköményt julienne-re vágom, citromlével meglocsolom. A megtört borókabogyóval és a olívaolajjal összekeverve hűtőbe teszem.

Tálaláskor a lazacszeletekből kb. 5-6 cm széles csíkokat vágok és rózsákra csavarva ültetem a salátára.

Az ötlet egy pár évvel ezelőtti Konyhaművészetből származik.

Füstölt makréla narancs-szárzeller salátával

15-20 dkg füstölt makréla filé (vagy más füstölt hal)

2 narancs

2-3 szál szárzeller

1 tojás sárgája

1 dl olaj

ízlés szerint pár kanál joghurt

A tojássárgájához az olajat cseppenként majd vékony sugárban adagolva, állandó keveréssel majonézt készítek, kevés joghurttal lazítom, de ne legyen nagyon híg.

A szárzellert felszeletelem, a narancsot kifilézem.

A majonézzel csak közvetlenül tálalás előtt keverem össze.

A füstölt halfilével és pirítóssal tálalom.

Füstölt pisztráng tejszínes tormával

1 kisebb füstölt pisztráng (vagy más füstölt hal)

1 alma

1 dl tejszín

ízlés szerinti mennyiségű frissen reszelt torma

1 citrom

vegyes zöldsaláta (jégsaláta, fodros endívia, rukola, radicchio, madársaláta)

pár csepp olívaolaj

A pisztrángot hosszában kettévágom, kiemelem a gerincét és a szálkákat, leválasztom a fejét, gusztusos darabokra vágom.

A tejszínt fölverem, hozzáadom a tormát.

Az almát kettévágom, magházát kiemelem és a vágott felületet bekenem citrommal, hogy ne barnuljon meg.

Tálaláskor csinosan elrendezem a salátát a tányérokon, megspriccelem az olajjal és a citromlével, melléteszem a haldarabokat és a fél almákba halmozott tormás tejszínhabot.

Mindegyik recept 2 személyre szól.

Karácsonyi receptverseny - desszert

Elsőként kommenteltem lelkesen, mikor Nemisbéka karácsonyi receptversenyt hirdetett, mert egyébként is terveztem bejegyzést arról, hogy nálunk mi szokott lenni a szenteste vacsorája. Aztán eltelt 4 mozgalmas hét, a végén jól elutaztam pár napra Coneglianoba a jól megérdemelt nyaralás pótlásaként Jovanotti koncertjére meg egy kis gasztro-túrára, és most a végső határidő előtt próbálok becsúszni az én ötleteimmel. Recept biztosan lesz, de mivel tegnap éjjel érkeztünk haza, és most indulok pontyot venni, meglátjuk, képet is sikerül-e produkálnom - erről majd a következő bejegyzésben.

A karácsonyi menü tervezésekor nekem csak egy vacsorára kell készülnöm, ugyanis 25-én felkerekedünk és a további napokat már a szüleimnél töltjük. Édesanyám hatalmas ebédet szokott adni, hideg előétel, háromféle leves, 2-3 főétel, az utóbbi években próbálkozunk a húgommal segíteni egy kicsit, egy-egy fogással mi is beszállunk - már ha hagyja.

Számítva a szokásos nagy traktákra, a "saját" vacsorám kitalálásánál fő szempont, hogy könnyű legyen, elfogyjon minden, és elkészíteni se tartson nagyon sokáig, mert eddig nem volt túl sok időm a nyugalmas készülődésre. (Volt, hogy 23-án estem haza, akkor történt velem az a csúfság, hogy a desszertre már csak egy egyszerű gyümölcssalátára futotta az erőmből.)

Nincsenek nálunk ezerféle aprósütemények sem, a vacsora zárófogása mindig pohár-vagy tányérdesszert, méghozzá olyan, ami éppen megfelel a kiírásnak: legalább egy, de van, hogy több nappal előtte készítem el. Igyekszem a hagyományos karácsonyi ízvilágból ötletet meríteni: dió, mák, mandula, gesztenye, alma, mézeskalács és fűszerei, narancs, méz, aszalt szilva - ezek a kiindulópontok.

Csak felsorolásként néhány gyors és jól előkészíthető desszertötlet a fentieknek megfelelően:

Vegyes karácsonyi parfé: 1 liter tejszínt habbá vertem és 3 részre osztottam. Egyharmadába sok darált mák, reszelt citromhéj és méz került. A második harmadba dióból vagy mandulából készült grillázs apróra törve. A harmadik részbe belereszeltem egy tábla karácsonyi ízesítésű (mézeskalács-fűszerek) csokoládét. Lefagyasztottam. Hetekkel előre elkészíthető, fagylaltgép nélkül is meglepően habos és krémes. Ez a mennyiség bőven elég egy nagyobb család vacsorájához is, nálunk hónapok alatt fogyott el.

Mézparfé fűszeres szilvával: a habbá vert tejszínt aromás mézzel ízesítettem, lefagyasztottam. Az aszalt szilvát fahájjal, vörösborral megpároltam, a parfégömböket ezzel az öntettel kínáltam. Aszalt szilva helyett befőttből is elkészíthető.

Karácsonyi fűszeres csokoládétorta: ez még csak a fejemben létezik, a múltkor felfedezett nagyon csokis tortát mézeskalács-fűszerkeverékkel (fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, kardamom, gyömbér, csillagánizs, koriander) ízesíteném. Cinnamon juttatta eszembe, mivel kellene díszíteni a tortát (én is a régi Burdában láttam): csokilevelekkel és bogyós gyümölccsel vagy cukorgyönggyel (az előbbire szavazok, meglátjuk, mit kapok majd). Szintén egy nappal előtte el kell készíteni ezt is.

Update: El is készítettem. Csokilevelestül, bogyós gyömölcsöstül (perui földicseresznyével). Mellé - kis ízkönnyítésnek - narancsos tejszínkrém, a lemon posset receptjét használva, értelemszerűen narancslével a citromlé helyett. Csupa étcsokiból készült a torta (ha jól számolom, vagy fél kilóból), azt gondoltam, ez inkább felnőtteknek való édesség, de a 3,5 éves unokaöcsém is kétszer (vagy háromszor?) kért belőle és öt pontot adott rá. :)

Charlotte borkrémmel (ez nem saját recept, de a forrásra már nem emlékszem): piskótatekercset sütöttem 6 tojásból, szederlekvárral töltöttem,a szeletekkel béleltem egy félgömb-formát, édes-illatos fehérborral ízesített, zselatinnal megkötött tejszínkrémet öntöttem a közepébe. Legalább egy éjszakát dermednie kell.

Pohárkrém cantucciniből, vin santoból: tavaly a nagy családi ebédre, az ismert toszkán édességet, az édes borba mártogatott mandulás kekszet szerkesztettem egy jól szállítható pohárkrémbe. A cantuccinit meglocsoltam a vin santoval (gyerekenek narancslével), ezt rétegeztem habosra kevert mascarponével hengeres kis poharakba. A 12 megtöltött poharat aztán a dobozába visszacsomagolva szállítottam, a helyszínen a poharas desszerteket csokoládéval bevont mandulával illetve perui földicseresznyével díszítettem.

Ha viszont elcsúsztam az előkészülettekkel és egy gyors, de látványos és tartalmas desszertre van szükség, akkor jól jön az alábbi, utolsó pillanatban is összedobható édesség.

Sült alma fahéjhabbal: az egyben hagyott almák magházát kiemelem, a helyébe töltök valami finomságot. Ez lehet sárgabaracklekvárral kevert durvára darált dió, fűszeres gesztenyemassza, mézes mogyoró vagy mandula, borban vagy teában megpuhított aszalt gyümölcs vagy mézeskalácsmorzsa, és 15-20 perc alatt megsütöm. Mellé fahéjas tejszínhabot (habszifon!) vagy tojás sárgájából gőz fölött besűrített és tojáshabbal lazított könnyű krémet adok.

De nem csak ötletelek meg emlékezek, az egyik desszertet el is készítettem. Jó előre, a mákparfé majdnem szériatartozék a fagyasztónkban, az öntetet pedig még az elutazásunk előtt - 4 napja - megcsináltam, tehát az alábbi recept bizonyítottan megfelel a kiírásnak. :)

Mákparfé mézkaramelles naranccsal

3 dl tejszín

ízlés szerint méz

10 dkg darált mák

reszelt citromhéj

8 dkg méz

2 narancs

(2 cl narancslikőr)

A tejszínt kemény habbá verem, hozzáadom a mákot és a citrom héját, mézzel édesítem (én nem túl sokkal, az öntet elég édes lesz úgyis). Lefagyasztom.

A narancsokat alaposan megmosom, az egyiket felszeletelem, a másiknak kifacsarom a levét. A mézet nagyon óvatosan, kis lángon, kevergetés nélkül karamellizálom. Mikor már kicsit megbarnult (nem megégett!), hozzáadom a narancslevet és sziruppá főzöm. Beleteszem a narancsszeleteket és pár percig együtt rotyogtatom, hogy a narancs kissé megpuhuljon. Hagyom kihűlni, ha gyerekek nem kapnak belőle, az öntetbe kerülhet egy kupica narancslikőr is.

Tálaláskor a narancsszeletekre ültetem a parfégombócokat, a narancsos sziruppal meglocsolom.

Szedres sajttorta almás alapon

Folyamatosan kapjuk a szedret, amit gyorsan kell elfogyasztani. Persze le is fagyaszthatnám, de felengedve már nem olyan üde, mint frissen (meg tele a fagyasztóm), és lekvárfőzésre sincs kapacitásom. Emellett egy láda nyári alma is arra vár, hogy megegyük, ez sem egyszerű feladat.

Ezekhez találtam ki a tegnapi sütit. A poén az, hogy a torta tésztájában nincs tojás, sőt, semmilyen állati eredetű hozzávaló sem. Ha már a tojást megúsztuk, a krémre sem nehéz állati fehérje mentes alternatívát találni, tehát akár vegán is lehetne ez a süti, de én most krémsajtot kentem rá. Kevés mézen kívül csak a gyümölcs adja az édességét, fehér liszt sincs benne, mindezek miatt a receptet a (súly)vesztőhelyen teszem közzé.

GBT. 3. - Almás-levendulás muffin

Sajnos megint elkapott a gépszíj a munkámban, de a helyzet nem annyira súlyos, mint tavaly ilyenkor. Egyrészt nagyobb befolyásom lett a dolgok menetére (így csak magamat okolhatom, ha valami nem úgy megy, ahogy kéne), másrészt tudatosan figyelek arra, hogy magamat se hanyagoljam el. Ennek része az is, hogy nem vagyok hajlandó lemondani a minőségi étkezésről, még akkor sem, ha két-három napra kell előre gondoskodnom az ebédemről, de már egészen jól szervezem a heti menümet. (De azért szívesen fogadok minden ötletet arra, hogy az egész heti vidéki létre hogyan tudok felkészülni minden napra húsmentes, egészséges és jóízű ebéddel. Ilyesmikre is gondolok, mint ez a saláta, amit a (súly)vesztőhelyen tettem közzé nemrég.)

Tényleg nem vagyok édesszájú, de néha jólesik az ebéd után valami édes kis semmiség is. Nem akarom megrohamozni az üzemi büfét vagy az nasiautomatát nagyon cukros, de kevéssé ízes süteményekért, jobban szeretek erről is magam előre gondoskodni. Jó megoldás erre a muffin, változatos és eláll két-három napig. A legjobb benne persze, hogy nagyon kevés munka elkészíteni, erre még futja az időmből szinte bármikor.
Lisztek, magok, sütőpor, tojás és joghurt majdnem mindig van otthon, az ízesítés meg a hűtő vagy kamraszekrény tartalmától függ. Az édes mellett sós muffinokat is szoktam készíteni, egy salátával ez is tartalmas ebéd lehet.

Az alábbi almás-levendulás muffint mostanában találtam ki. Az almától kellemesen szaftos, nem szárad ki, a levendulás ízesítés pedig egy régi almás-levendulás leveles tésztás sütiből jött, illetve a Piszke levendulás keksze (több adagban-menetben készítettem karácsonyi ajándékba) volt az ötletadó. Bár a muffin nem a gasztronómia csúcsa, de az érdekes ízesítés miatt talán mások érdeklődésére is számot tarthat, így ezt vittem a múlt szombati, 3. (nekem második) gasztroblogger-találkozóra. Bokros teendőim ellenére ezt semmiképpen sem akartam kihagyni – bár nem tudom, ilyen gyönge statisztikával bloggernek nevezhetem-e még magam.
A beszámolókból már kiderült, nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt, sokkal oldottabb volt a hangulat, mint a múltkori alkalommal, köszönhetően annak is, hogy már ismerősként üdvözölhettük egymást, bár most is voltak új résztvevők – szerintem ők sem bánták meg, hogy csatlakoztak. És nem csak a rengeteg finomság miatt. Sok és sokféle, jóféle kóstolnivaló sorakozott a hosszú asztalon – köszönet Gabojszának, hogy mindezt dokumentálta is.


Almás-levendulás muffin

1 nagy alma lereszelve
1 tojás
3 evőkanál nádcukor
1 evőkanál szárított levendula
1 citrom lereszelt héja vagy 1 teáskanál szárított citromhéj
2 dl joghurt
1 dl olaj
2 dl finomliszt
2 dl teljes kiőrlésű tönkölyliszt
½ csomag sütőpor

Összeszitálom a lisztet és a sütőport, egy nagy tálban pedig összekeverem az összes többi hozzávalót, majd hozzáadom a lisztkeveréket is. Éppen hogy összekeverem, és kiadagolom a muffintepsibe. 20-25 perc alatt, tűpróbáig sütöm.
12 közepes méretű muffin lesz belőle

Visszaszámlálás és visszatekintés 1.

Már csak néhány nap a születésnapomig illetve a hozzá kapcsolódó vacsoráig, és az elmúlt évekkel ellentétben idén alig foglalkoztam még a kérdéssel. Persze jó ideje kavarognak az ötletek a fejemben, de nem állt még össze igazán a koncepció.
Bár nem volt kifejezett szándékom, de a társaság konzervatívabb részének tiltakozása miatt idén sem fogok egzotikusabb fogások irányába kalandozni, pedig az indiai konyha igazán jó kezdés lett volna – hagyom még érni a témát. (Bár van egy olyan sejtésem, hogy csak addig ellenkeznének, míg meg nem kóstolnának egy zöldségpakorát vagy egy isteni tandoori csirkét. Olyan embert pedig még nem láttam, aki a mangó lassit ne szerette volna.)
Igaz ugyan, hogy nehezített pályán dolgozom, hiszen a vacsora délutánján érkezem a helyszínre (50 km a saját konyhámtól), igyekszem mindent, amit lehet még otthon előkészíteni, szóval nem egyszerű, de ez sem tántorít el attól, hogy változatos és bőséges ételsort állítsak össze. Hiába is mondják nekem, hogy „ne csinálj annyifélét”, én nem megúszni akarom ezt a vacsorát, nem letudni egy kötelező feladatot – nekem ez öröm, erre készülök egész évben, és élvezni akarom az alkotás örömét. Nem véletlen, hogy ezt a blogot is a tavalyi – az volt szerintem eddig a legjobb – vacsoráról szóló beszámolóval kezdtem.
Talán segít, ha áttekintem, mi is volt eddig, bár nem célom, hogy ismételjek – még ha vannak is kedvencek, amelyek ilyen-olyan formában évről-évre előfordultak. Néha én is engedek a tömeg nyomásának :), bár szívesebben bíztatnám őket arra, hogy készítsék el maguknak otthon is ezeket az ételeket.
Az első ilyen vacsorát a harmincadik születésnapomon adtam, akkor kértem a szeretteimet, hogy legyenek kedvesek az általam elkészített vacsorát elfogyasztani. Furcsán hangozhat, de ehhez tudni kell, hogy majd minden családi ünnepet a szüleimnél tartunk, földrajzilag és geometriailag az a legkedvezőbb.

Akkor a menü a következő volt:

A koccintáshoz és aperitívnek elfogyasztott száraz pezsgő mellé volt néhány apró falatka, különböző színű sós mignonok (a krémsajtos-túrós golyókat zöldfűszerekben, pirospaprikában és szezámmagban forgattam meg), illetve cseresznyeparadicsom-fürtöcskék, szanaszéjjel szórva az asztalon, dekorációnak sem volt utolsó (amíg el nem fogyott).

Előételnek mindenki kapott egy fél szilvásváradi füstölt pisztrángot, mellé tejszínes tormahabot almában és kevés majonézes szárzeller-narancs salátát.

Elválasztó fogásnak, a hal füstölt ízétől megtisztítani az ízlelőbimbókat, paradicsomsörbetet adtam. Ez csipetnyi cayenne borssal és mentával készült, tálaláskor ouzoval locsoltam meg.

A főétel marhahús volt, padlizsánhab alatt. A fehérpecsenye-érméket (bélszínt nem kaptam kis városunkban) elősütöttem, majd az áttört padlizsánból, kakukkfűből és keményre vert tojásfehérjéből készült habbal megkentem. A köret olajos magvakkal grillezett paradicsomból, párolt cukkiniszalagokból és zöldbabcsokrokból állt.

Desszertnek tejcsokiból és fehércsokiból készítettem habot, reberbaratükrön és nektarinrózsákkal diszítve tálaltam.