Réz keretes

szütyő csinálódott megint. Annyira tetszett ennek a csatja, hogy jó sokáig félre volt téve, valahogy semmi se illett hozzá. Ma lett neki teste is, romantikus, húzott, barnás, kékes, zöldes, nem is az a lényeg, hanem az, hogy ezeket igazán jó varrni, amikről aztán úgy gondolom, soha nem akarnék megválni tőlük. Persze mit kezdenék ennyi holmival, mikor ráadásul szinte remeteéletet élek :)

Szívem csücske

lett ez a táska (is), a rézkeret formája, a lánc, az indiai anyag, az egész, úgy ahogy van. Szégyelljem magam, amiért így magasztalom a saját kreálmányomat, de akkor is.