Minden nap egy öltés 2.0

Nagyjából itt tartok, mivel elsején indult a játék, úgy gondoltam, minden kedden megmutatom, hol tartok. Elkezdtem kihímezni az írást, aztán kibontottam, túl bumfordi volt, az is lehet, hogy fel sem varrom majd a munkára, azért a fotó kedvéért odatettem, mégiscsak az volt az első ötlet. Aztán jött a faliújságomról az egyszervalamikor filcre hímzett kis virágos, aztán a punchingolt virágos, amit még valamikor évekkel ezelőtt a varrógécentrum punching varrógépbemutatóján alkottam, illetve egy nagyobb darab volt, de levágtam ezt a kis részletet belőle. Ide szánom még ezt a sötétzöld horgolmányt is, ez is régi, még nincs végleges helye a munkán. 

Horgolásaim

Néha imádom az internetet. Volt nekem egy ilyen szerelmem is, mint a horgolás. Lázasan töltöttem le mindenféle mintákat, akkor még főleg orosz oldalak voltak csipke és varrás terén, weboldal fordítás még gondolatban sem létezett, mégis örültem minden csipkemintának, külön mappákban gyűjtöttem őket, cédére mentettem, amik azóta persze elkallódtak. Nagyjából úgy kezdődött, hogy tizenix évvel ezelőtt veszélyeztett terhes voltam, négy hónapig egyfolytábankötelezőágybanfekvéssel, micsinyájjakmicsinyájjak, az olvasást már untam, elhatároztam, hogy megtanulok horgolni. Na persze nem egyszerű darabokkal akartam kezdeni, hanem bonyolult csipkemintákkal, mit nekem érthetetlenség, időm, mint a tenger, böktem, bontottam, böktem, bontottam, míg ugyanolyanok nem lettek, mint az újságban és az itt látható képen. Azóta nem horgoltam sokat, kipipáltam, megy ez nekem, de hát hová tegyem a leheletfinom csipkéket, pihentek a szekrényben, egészen mostanáig. A sötétzöld valamit nem tudom mi végre horgoltam, szerintem csak kipróbálásiból pár évre ezután, hogy vajon megy-e még nekem ez az ördöngösség. Aztán egy darabkát lemetszettem az összevarrt hálóból és rávarrtam erre a díszpárnára, amire más egyéb félkész dolgok is kerültek. Most ezek a horgolások másodvirágzásukat élik, vagyishogy első, hiszen eddig bimbóztak különböző fiókokban, most fognak igazán kinyílni táskákon, neszesszereken.

Ja és hogy miért imádom néha az internetet? Múltkor véletlenül rég elfeledett nyolc évvel ezelőtti saját képtáramra bukkantam. Megörültem neki, mert ezeket a kedves és azóta elvesztett mintákat rejtette, a jelszóra egyelőre nem emlékszem, így csak kicsiben tudom letölteni, de legalább megvannak és némi nagyítással azért kisilabizálható a minta, már annak, aki tud horgolni :)

Unfinished objects

Avagy UFO. Ezennel először és utoljára jelentkezem a játékra, ha már úgy gondoltam részt veszek benne, ez az utolsó lehetőség. Csak úgy játszásiból kezdtem el varrogatni, ahogy pár poszttal lentebb is írtam. A fül egy környezetvédő szatyor füléből lépett elő neszesszer fogantyúvá, először el akartam takarni a varrásokat valami virághímzéssel, vagy virág alakú gombbal, aztán úgy döntöttem illik így, ebbe a rojtos szélű hangulatba. A száját és a cipzárat jó szokásom szerint kézzel varrtam, így igazán szép, ha nem látszik gépi varrás a kényes helyeken.

Ráadásként a háttérben lévő anyag a legfrissebb rozsdás vasakkal való festés eredménye.

Karácsony

Nálam a karácsony nem múlhat el varrás nélkül. Minden évben az utolsó pillanatban új abrosz varródik az ünnepi asztalra. Ez azért kell, mert az előző évire tutira valami kimoshatatlan pecsét kerül, én pedig nem szoktam kirántani a vendégek és a család tányérjai alól az abroszt, azonnali folttisztításra. Aztán meg év közben egészen biztosan szükségem van valami nagyobb darab fehér vagy natúr színű vászonra, vagy a széléről a csipkére, vagy az asztalközépre, ami egy szolid, aprómintás jószág. A boszorkának feltétlenül kell valami kézzel készült ajándék, még ha apróság is, ő is mindig készít valamit és ha ilyet kap, annak örül az egyik legjobban, évekig őrizgeti. Idén ezt a kis kézzel varrott ollótartót kapta, meg saját kisollót is bele persze, mivel az enyém valahogy gyakran kicsorbul a keze által, rendeltetésszerűtlen használatból kifolyólag.
Három rétegből készült, szabásminta nélkül, nem mintha nem lenne valahol ilyen szabásmintám, de előbb kiszabtam ránézésre, mint ahogy azt megtaláltam volna. A mágneszárat szeretem az összes réteghez erősíteni és eltakarni valamiféle dísszel, egyrészt mert erősebb, ha mindhárom anyagot összefogja, másrészt nehéz volna úgy tűzni, hogy kerülgessem ezen a kicsike felületen a mágneszárat, de ha véletlenül valami nagyobb darabot varrok és megoldható lenne valahogy, akkor tutira akkor jut csak eszembe, amikor már nem lehet máshogy, így aztán nagy rutinom van mágneszárálcázásban :) A kicsi horgolt csipkevirág ősrégi darab, valamelyik előző életemben horgoltam.