Monkey Bread

Szombat.
Koktélruhavásárlás. 5 óra alatt brutál mennyiségű próbálás. Teljes lefáradás.
Ezúton köszönném meg apának a rengeteg időt, meg energiát amit rám fordított. Reméljük nem hiába.

Ezzel szemben a vasárnap igencsak nyugisan telt: kisöcsémmel kettesben töltöttük. Én élveztem (meg nem frusztrál különösebben, hogy anyát nélkülöznöm kell), ő pedig...elkezdheti megszokni. De szerintem ez még neki is tetszett.
Beszélgettünk, bohóckdtunk, és sütöttünk is! Együtt. Mint az igazán jó testvérek.* Ezt.

*Azt hiszem mi azok vagyunk. Sokat veszekünk, de ha kell bármikor össze is tartunk. Klassz dolog.

Majomkenyér. A névből valami banános püspökkenyérre asszociálnék, de ez közel sem az. Nuku banán. (És püspökkenyérrel sem sokszor találkozott.) :)

Ellenben közeli rokona az aranygaluskának, és a kürtőskalácsnak. Mintha kereszteznénk a kettőt. Aranygaluska formátumú naagyon fahéjas-karamellás ízű kürtőskalács. Nyammii. ♥

Hozzávalók:(Az én receptem innen)

6 dl liszt (ez kb. 47 dkg, felesben graham és finomliszt)
1 csomag szárított / fél kocka friss élesztő
1 csipet só
0,5 dl cukor
2 evőkanál olvasztott vaj
1,5 dl víz
2 dl tej

A lisztet, sót, cukrot, és ha szárított élesztőt használunk azt is egy nagy tálba szitáljuk. A tejet és vizet összekeverjük, felmelegítjük, majd a lisztes mélyedésbe öntjük. (Ne legyen se hideg, de túl forró sem.)

Ha friss élesztővel dolgozunk, egy icipicit csípősre melegítjük a tejet, belekeverünk egy evőkanál cukrot, rámorzsoljuk az élesztőt , letakarjuk, és megvárjuk, hogy felfusson. Ezt a "masszát" öntsük a liszt, só, cukor keverék közepébe fúrt mélyedésbe. 

Ennek a tetejére csorgassuk a vajat, majd gyors mozdulatokkal dolgozzuk össze, amennyire lehetséges.

Ezután az egészet borítsuk egy tiszta felületre, és gyúrjuk hólyagosra. (Itt Marci megkérdezte, hogy a kezünket, vagy a tésztát?) Meleg helyre téve kelesszük nagyjából egy óráig, míg a kétszeresére nem nő.

5 dkg olvasztott vaj

2 dl cukor (barna nád a legjobb)

3 púpos teáskanál fahéj

Vajazzunk ki egy koszorúformát, vagy kisebb tepsit. 

A vajat olvasszuk meg.

A cukrot és fahéjat keverjük össze egy tálkában.

A megkelt tésztát ekkor gyúrjuk át mégegyszer, majd csináljunk belőle diónyi golyócskákat. Ezeket egyesével mártsuk meg az olvasztott vajban, majd forgassuk meg a fahéjas cukorban, és rakosgassuk egymás mellé a kuglófformába. Kiemelném, hogy célszerű arra törekedni, hogy 1 sor legyen csak, az egymáson lévő több golyó nem szerencsés.

180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 40 perc sütés után el is készül.


+ De el ne felejtsetek csinálni hozzá vaníliasodót! Isteni finom ;)

Advent 1. vasárnapja és az ostoros kalács

28 nap, és karácsony. El tudjátok hinni?

Én nem. Egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. (Sőt. Tulajdonképpen semmilyen hangulatban nem vagyok. Bár azt hiszem, kicsit kezd elegem lenni abból, hogy Á.val minden egyes találkozásunkkor összeveszünk. Ma ráadásul odáig fajult a dolog, hogy még anya véleményét is kikértük. Mindezt az ő javaslatára, tenném hozzá, ami azért nem egy stabil állapotra utal.)

De tudom, hogy hamarosan engem is el fog kapni a lendület. Mikor majd nekiállok listát írni a meglepetésekről (aztán megtalálni őket), amikor elkezdjük gyártani az aprósütiket.

A karácsony apró momentumai. Imádom. DE mindemellett maximálisan hiszek abban, hogy nem az ajándékozásról vagy ajándékkapásról szól. A részévé váltak, de nem kéne, hogy teljesen átvegyék a főszerepet. (Nem, azt már  sajnos nem tudnám megmondani, hogy akkor mi lenne az, ami igazán lényeges. Talán a szeretet. Az egymás iránti törődés. Mert abban meg teljesen biztos vagyok, hogy a keresztelőn emlegetett Jézus-születés nem az. Számomra legalábbis biztosan.)

Ez az a süti, amit egy időben rendszeresen sütött a nagymamám, és mi (főleg én) ezt nagyon értékeltem Egyszerűen imádtam. Hogy csokis, hogy puha, és egyébként is.
A hétvégén pedig több éves csend után ismét kaptunk tőle egy dobozzal. Hogy honnan jutott eszébe újra csinálni azt nem tudom, de egészen nosztalgiázós hangulatba hozott.
(Azért boldogan konstatáltam, hogy már nem vagyok olyan függő mint régen)


Hozzávalók 2 nagy kalácshoz:

    60 dkg liszt

    3 tojássárga

    csipet só

    3 evőkanál olaj

    6 dkg cukor

    2 dl langyos tej

    1,5 dl tejföl

    5 dkg élesztő

  

    25 dkg vaj

    20 dkg porcukor

    3 nagy cukrozatlan evőkanál kakaópor

A lisztet a cukorral, tojássárgával, olajjal és a tejben felfuttatott élesztővel összedolgozzuk. Meleg helyen a duplájára kelesztjük.

Ezalatt a puha vajat keverjük ki a porcukorral és a kakaóporral.

A megkelt tésztát osszuk 6 cipóra. Mindegyiket nyújtsuk tepsi nagyságúra, majd kenjük meg a kakaós krémmel. Csavarjuk fel, mint a bejglit.

Fonjunk össze 3-3 db-ot.

Béleljünk ki sütőpapírral egy akkora tepsit, amibe épphogy beleférnek, tegyük is bele, majd kelesszük 15 percig letakarva.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Kenjük meg a tetejét a tejföllel összekevert fehérjével, majd süssük aranybarnára. (Tűpróba nem árt!)

Zöldfűszeres-cheddar sajtos grissini

Egy tökéletes kísérő borozáshoz. Vagy éhségűző vacsi előtt. Netán helyette :)

Hozzávalók: 47 dkg liszt

            1,5 dkg élesztő

            3,2 dl meleg víz

            fél teáskanál cukor

            2 teáskanál só

            3 evőkanál olívaolaj

            2 evőkanál méz

            3 dkg friss fűszernövény

            7 dkg cheddar

Egy nagy tálba beleszórjuk a lisztet, a közepébe mélyedést készítünk. Beleöntjük a langyosmeleg vizet, a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. Hagyjuk felfutni.

A sajtot lereszeljük, a fűszernövényeket apróra vágjuk. (Nálam ez teljesen vegyes volt, igazából megritkítottam a velencei gasztroládámat. Került bele menta, snidling, rozmaring, tárkony és kakukkfű. Beletettem egy zacskóba, azt pedig csak bedobtam a táskámba. De ezután bármikor, már csak a táskám fölé hajolva is olyan aroma csapta meg az orrom, hogy valami fantasztikus. Szóval csak annyit tudok következtetésképpen levonni, hogy ha az összeállított "csomag" illata isteni, akkor az máshol is jól teljesít majd.)

Ha ez megtörtént, adjuk hozzá az olajat, mézet, sót, sajtot és fűszernövényeket, és gyúrjunk belőle egy kéztől elváló, hólyagos tésztát. Kelesszük egy óráig, míg a kétszeresére nem nő.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

A megkelt tésztát még egyszer jól gyúrjuk át, majd tépkedjünk nagyobb dió méretű darabokat, és sodorjunk belőlük vékony kígyócskákat.(Én az elsőnél aggódtam, hogy úristen túl vékony lesz, de annyira megdagadtak, hogy a második sütésnél már szándékosan még annál is sokkal vékonyabbra sodortam.)

Sütőpapíros tepsire sorakoztassuk őket egymás mellé. Nem kell sok helyet hagyni, mert inkább felfelé nő, nem térfogatban. Pontos sütési időt nem tudnék mondani, mert minden iszonyú gyorsan történt :). 8 perc nem volt, 5-nél pedig azért talán több. Akkor jó, ha a rudacskák kapnak egy rendkívül halványsárga színt. Ennél jobban azonban semmiképp se barnítsuk túl, mert megkeményednek.

A recept Renitől :)

Kakaós csiga blundeltésztából

Azzal a kijelentéssel búcsúztam el Á-tól, hogy akkor most pár napig biztos nem sütök, mivel nem kívánom veszélyeztetni a körömlakkom állapotát.* És a sütés (pontosabban mosogatás) az egyik leggyilkosabb tényező.
"Beteg vagy?"-tette fel a kérdést.
Nem, csak most így döntöttem. Hanyagolom egy kis időre. (Miközben beszéltem, jómagam is elcsodálkoztam azon amiket mondtam. Komolyan. Megleptem saját magamat. Nem számítottam ilyen drasztikus kijelentésre. De ahogyan mondtam, kezdtem elhinni, olyan egyszerűnek hangzott.)
De biztos minden rendben?
 Persze. Csak úgy döntöttem, hogy egy darabig nem gyártok semmi újat.
A kétkedő arckifejezését látva még hozzátettem: de csak pár napig, nyugi.

És mentségemre legyen mondva, tényleg így is gondoltam.

*(Amúgy imádtam a helyzetet: jó fél óra után észrevette, hogy színes a körmöm, és a csodálkozásának hangot is adott. "Te kifestetted? A következő a műköröm lesz?" Na nekem ezen a ponton kerekedett el a szemem. Ennyire anticsaj lennék, hogy a tulajdon barátom ilyen következtetéseket von le egy ilyen tulajdonképpen teljesen átlagos eseményből? Nem is gondolná az ember. Főleg, hogy a lábkörmöm szinte állandóan a szivárvány valamelyik színében tündököl. Megtenném én ezt a kezemen is, de ott kevésbé tartós. És szerintem nincsen annál gusztustalanabb igénytelenebb, mint mikor félig lepattog a lakk. Én ezt előzöm meg.)

Szóval mindenképpen próbáljátok ki! Akár ki van festve a körmötök akár nem. (Bár csókoltatom az AVONt, mert kibírta, sőt azóta még egy sütit, és egy uszodázást is.) Érdemes, mert nagyon-nagyon finom. (Messze veri az összes bolti vackot, bááár be kell, hogy valljam: én imádom a csomagolt verziót. AAnyira puha és nyers, hogy aú. Isteni. De a száraznak már a látványától is elkezd szúrni a szívem.) 

Ráadásul még nekem is sikerült. :) Ez pedig igazán nagy szó. 

Blundel, avagy hajtogatott élesztős tészta
                           25 dkg liszt

             15 dkg nem hűtőkemény vaj

             1 csipet só

             2 teáskanál szárított / 1 dkg friss élesztő

             kb. 1,5 dl tej

             2,5 dkg cukor

             1 tojássárga

A 13,5 dkg vajat (90 %) összegyúrunk 2,5 dkg(10%) liszttel. A gyúrás természetesen képletesen értendő, mivel ez nem egy gyúható anyag. Szóval inkább csak gyurmázzuk. Formáljunk belőle egy kb. 2 cm vastag téglalapot, és ha nagyon meleg lenne, tegyük hűtőbe.

A maradék vajat elmorzsoljuk a szintén maradék liszttel. A tál közepébe egy "mélyedést" készítünk(régen sosem értettem, hogy ez minek is kell, de ma már tudom, hogy így legalább nem kenődik az egész folyékony cucc az edény oldalára). A tejet meglangyosítjuk, a háromnegyedét a lisztes mélyedés közepébe öntjük. A maradékba belekeverünk 1 teáskanál cukrot, és az élesztőt. Hagyjuk felfutni. Öntsük a tejes mélyedésbe, szórjuk bele a többi cukrot, tojássárgát, a sót pedig a lisztes karimára. Dolgozzuk össze, majd gyúrjunk belőle sima, kéztől elváló, fényes tésztát. Ha kell, lisztezzük is.

Lisztezett munkalapon formázzunk belőle a vajkockához hasonló, de kicsit nagyobb téglalapot. Ügyködjünk bátran kézzel. A tészta széleit huzogassuk rá a vajdarabra úgy, hogy szépen befedje. Na, ezután kapjuk elő a sodrófát, és kezdjük el nyújtani. Próbáljuk inkább nagyobb mozdulatokkal, mert így (állítólag) levelesebb lesz a tészta. Nyújtsuk vékonyra. Figyeljünk rá, hogy mindig legyen alatta friss liszt, mert a vaj miatt könnyen odaragadhat. 
Végezzünk egy szimpla hajtást: képzeletben osszuk 3 felé, és a baloldali részt hajtsuk rá a középsőre, a jobboldalit pedig erre. Nyújtsuk ki.
Ezután jön a dupla hajtás: most 4 felé osszuk a tésztát, a bal szélsőt(1.) hajtsuk a mellette lévőre (2), a jobb szélsőt (4) pedig a mellette lévőre (3). Az így kapott 2 lapot is borítsuk egymásra. Pihentessük 25 percig szobahőmérsékleten.
Itt azzal kezdünk, hogy a dupla hajtást kinyújtjuk, ezután jön csak a szimpla, majd megint egy dupla. Lisztezés-lisztezés! Ismét magára hagyjuk egy fél órácskára.
A 3. lépés egyben az utolsó is, úgyhogy most valahol 5-7 mm közé lőjük be a tészta vastagságát, annak függvényében, mennyire akarunk elveszni a tésztában. És itt lehet még variálni a csiguszok méretével is (téglalap oldalai), bár én személy szerint jobban bírom a miniverziót.

         3 evőkanál puha vaj
                  3 evőkanál cukrozatlan kakaó
                  3-5 evőkanál cukor (a 3 a kesernyésebb verzió,az 5 már kicsit közelít a bolti csiga felé, de még mindig! nem éri el)
          néhány spriccelésnyi tej

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Az aljába állítsunk be egy vízzel teli edényt, hogy kellőképpen gőzös legyen.
A kinyújtott tésztánkat kenjük meg vékonyan a vajjal. Szórjuk meg a kakaóporral, (én egy kanál hátuljával ezt is "kenegettem") és a cukorral. Spricceljük le némi tejjel, de vigyázzunk, ha túl sok megy, akkor az vizessé teszi a tölteléket, és elkezd kifolyni vágás közben.
Tekerjük fel, közben húzogatva, nehogy szétnyíljon sülés közben. Ha nagyobbakat szeretnénk, akkor logikusan a rövid oldalon tekerünk, ellenben ha inkább kicsit, akkor a hosszabbon. Vágjuk fel 1 (esetleg 1,5) cm-es darabokra. Rakosgassuk sütőpapírral borított tepsire, de egymáshoz ne túl közel, mert növekedés még várható.
A sülési időt ki kell tapasztalni, az én tapasztalatom az, hogy nagyon hamar kész lett, nem is tudom, maximum 10 perc kellett neki, de talán még azzal is sokat mondok. Szóval figyeljük, mert akkor jó, ha még éppen csak aranysárgás, de a közepe még puhácska.


          2 dl tej
          2 teáskanál vaníliakivonat/ 4 vaníliáscukor

Keverjük el, majd a sütőből kivett, még forró kiscsigák közepére csurgassunk 1-2  teáskanálnyit. Ne aggódjunk ha mellémegy, vagy kifolyik, mert annyira forró még a tészta, hogy magába szívja.


                                            45 db kiscsiga

A recept eredetileg csokiparitól, de ez a postja itt is megjelent.           

Krémsajtos-túrós pogi

Avagy a világi pogácsa. De csak ez az adag. Már amikor a csereprogram Magyarországi része zajlott, akkor tervbe vettem, hogy Thijs kap egy adag pogácsát a búcsúestén. Csak ember tervez, Isten végez. Iszonyú sűrű volt a program, úgyhogy örültem ha kibírom ép ésszel, nem hogy még süssek is! Szerencsére mi is mentünk, így tolódott az indulás estéjére a sütögetés. Kivételesen nem a hanyagságomból, és "mindent az utolsó pillanatra hagyok/jut eszembe" című jó tulajdonságomnak köszönhetően, hanem csak és kizárólag azért, hogy a lehető legfrissebb legyen :)

Mert valljuk be, a pogácsa magyar dolog. Afféle hungarikum. Mint a pálinka, vagy a gulyás. De szerintem pl. a főzelék is ide sorolható. Mert ugyanaz vele a helyzet, mint a pogácsával: vannak ugyan máshol hozzá hasonlóak, de ugyanúgy, mint mi, senki más nem készíti. És szerintem nem csak én vagyok vele úgy, hogy meglepődök a külföldieken, akiket megkínálunk vele a "végülis jobb, mint a kenyér minden reggelire, meg ha már van itthon miértne" alapon, és meg vannak érte veszve. Hogy mi ez. A mieink pici sajtos kenyérnek hívták, és nagyon szerették. Ez sem vallott kudarcot. :) Se itthon, se ott.( Öcsikém egészen letargiába esett, mikor megtudta, hogy ez bizony nem neki készült. Aztán anya ügyesen úgy rendezte a dolgot, hogy ne férjen az összes bele a dobozba, így kaphatott ő is. Éppen a számítógép előtt ült, amikor bevittem neki, és odanyújtottam a dobozt, hogy vegyen belőle. Rám nézett az arcán tele világfájdalommal, majd dobozostul kivette a kezemből, és nekiesett.)  Pedig elfelejtettem bele sót tenni. De hiába, így jár az az ember, aki este 10-kor kezd el sütni.

Hozzávalók: 42 dkg liszt

                      2 dl tej

                      2,5 dkg élesztő

                      1 teáskanál cukor

                      15 dkg natúr tömlős sajt

                      10 dkg tehéntúró

                      1,5 teáskanál só

A tejet meglangyosítom a cukorral, az élesztőt belemorzsolom, majd hagyom felfutni.

A lisztet elkeverjük a sóval, majd a már jó púpos élesztőt belekeverjük. Hozzáadjuk a túrót és sajtot is, és tésztát gyúrunk belőle. Igyekezzünk minél jobban eloszlatni a sajtot is, mert nem jó ha csomócskák maradnak benne. Hagyjuk meleg helyen kelni, míg a kétszeresére nem nő.

Lisztezett deszkán nyújtsuk 2 ujj vastagra, és pici szaggatóval szúrjunk ki belőle köröket. 

                      

                     1 tojássárgája

                     1 evőkanál tej

                     kb. 7-8 dkg reszelt sajt

Kenjük le a tetejüket a jól elkevert tejes-tojássárgával, majd szórjuk meg sajttal.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A sütésre kész pogácsákat ismét kelesszük fél óráig, letakarva.

Körülbelül 20-25 perc alatt gyönyörű aranysárgára sülnek. És nagyon finomak. Meg puhák. Bármiféle célzott zsiradék nélkül.

A recept Strawberrytől, gyakorlatilag csak a mennyiségek változtatásával.

Medvehagymás scone mézesmustáros kencével

Hát az úgy volt... Hogy volt egy olyan felelőtlen kijelentésem, hogy sütnék valamit.

Aztán az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy pogácsát akartam. Igen, olyan szép, magas, vajas pogácsákat. Pont amilyeneket a keresztanyum szokott a pogácsából kifogyhatatlan mélyhűtőjükből elővarázsolni. Receptet azonban nem találtam, úgyhogy a saját elképzeléseim után mentem. Jó, az már más kérdés, hogy hogy az istenbe nem tudom használni a szárított élesztőt, de ha egyszer annyira praktikus! A frissnél mindig ott van a veszély, hogy pont mikor eszedbe jutna elhasználni, már csak egy szőrös barna kockát találsz a hűtőben. De szerencsére időben felismertem, hogy a pogácsáról lemondhatok. Már konkrétan az első 10 percben. Gondoltam oké. Inkább legyen valami teljesen szokatlan, mint egy elb*szott ismert dolog. És ez az. Szokatlan, de nagyon különleges. 

A sminkestalálkozón gyakorlatilag 3 kiscsaj betermelte az egész mennyiséget. Aranyosak voltak, minden egyes darabnál elmondták, hogy hát ez isteni. Ami nem meglepő, mert tényleg az. Elbűvölő ahogyan egyszerre édeskés és sós, krémes és szilárd. Tényleg nehéz abbahagyni, na. 

Hozzávalók: 30 dkg liszt
                      15 dkg vaj
                      2 kávéskanál só
                      1 tojás
                      fél zacskó szárított élesztő
                     
                      1 dl langyos víz
                      1 teáskanál cukor
                      1 csokor medvehagyma             

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, majd hozzávagdossuk a medvehagymát, apró darabokban.  Egy lyukat fúrunk  keverék közepébe,beleszórjuk a porélesztőt, kicsit elvegyítjük a liszttel és a cukorral, majd ráöntjük a langyos vizet. Letakarva hagyjuk, hogy   felfusson. Ha már erősen habos a teteje, akkor dolgozzuk tésztává a tojással és a többi liszttel együtt. Hagyjuk kelni kb. 1 óráig meleg helyen.
Ha letelt a várakozási idő, gyúrjuk át, majd nyújtsuk fél ujjnyi vastagra, és a legnagyobb pogácsaszaggatóval vágjunk ki belőle köröket.
Előmelegített 180 fokos sütőben, sütőpapíros tepsin süssük addig, míg el nem veszti a fényes színét, és az alja egy pici világosbarna színt kap.


A töltelék: 4  nagy evőkanál tejföl
                   3 nagy teáskanál mustár
                   2 kávéskanál méz
                   csipet só

Keverjük össze a 4 anyagot, majd vékonyan kenjük meg a félbevágott scone-okat.
                                                                                        35 db scone

Briós

 Az utóbbi napokban folyton csak nyavalyogtam. Így visszanézve kicsit szégyellem is magam. Úgyhogy mielőtt elmennék egy hétre a hegyekbe, még gondoltam muszáj valamit hoznom. Mondjuk egy brióst. Miért? Mert egyszerűen tökéletes.

Olyan, amilyen mindig is akartam lenni. Lehet, hogy elsőre kicsit soknak tűnik, de mikor megismered rájössz, hogy sosem elég. És hiába kapsz belőle egyre többet, továbbra is ott motoszkál a fejedben.

Hozzávalók: 15 dkg puha vaj
                     2 tojássárgája + 2 egész tojás
                     1 csomag vaníliáscukor
                     1 evőkanál kristálycukor
                     1 dl langyos tej
                     50 dkg liszt
                     1 csomag szárított élesztő
                     3 csipet só

A vajat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojássárgát és a tojásokat, a vaníliás és sima kristálycukrot. Szép homogénre keverjük.
A tejet meglangyosítjuk, és a keverékhez öntjük.
A lisztet és szárított élesztőt összekeverjük, majd az előző keverékbe szitáljuk. A sót NE!!!! Hagyjuk szépen a végére. Dagasztókarú robotgéppel csináljunk tésztát, dolgozzunk rajta legalább 10 percig. Kézzel is gyúrjuk át, ezalatt a sót beledolgozva.
Meleg helyen kelesszük a kétszeresére, ami körülbelül 1 óra. De vigyázzunk, hogy netúl meleg helyre, mert akkor úgy jártok, mint én, és megsül az alja XD.

Ha megkelt átgyúrjuk és 5, kb. teniszlabdányi golyót csinálunk belőle. Ezeket egy kilisztezett szögletes formába tesszük, és újabb fél órára kelni hagyjuk. Fontos, hogy jó szorosan legyenek, ha ennél nagyobb formánk van, akkor tegyünk bele egy (már üres) konzervdobozt, ami kitölti a maradék helyet. Természetesen egy darab sütőpapírral válasszuk el a tésztától.

160 fokra előmelegítjük a sütőnket
Kenjük meg a tészta tetejét 1 tojássárga és egy evőkanál tej keverékével.
Süssük 180 fokon , míg aranyszínű lesz a teteje, kb. fél óra alatt. Ha nagyon pirulna, takarjuk le alufóliával.

A recept az Édes és Keserű blogról. Egy az egyben, mert tökéletes. Természetesen gyönyörű fotóval illusztrálva.

Pillangókalács

Az a kalács, ami jó magában, jó tejjel, jó lekvárral, és tipikusan az ovit eleveníti fel.
Eszünkbe jut amikor körbeültettek minket azoknál az icipici asztaloknál, amikor kezet mostunk a mosdóban, ami ma már csak térdig érne, de akkor tökéletes volt. A kicsi vécék, a sok játék, az udvar, a homokozó, a délutáni alvás, a fajátékok, és persze a délutáni alvás. Ami személy szerint nekem a halálom volt. Sohasem tudtam elaludni, csak feküdtem nyitott szemmel, szorítottam Gagát, és vártam hogy vége legyen a szenvedésnek.

A recept a Stahl magazin régebbi tavaszi számából van.

Hozzávalók:50 dkg finomliszt
                      3 dl langyos víz + 2 dkg élesztő + kiskanál cukor
                      fél dl étolaj
                     2 tojás
                     7 dkg cukor
                     1 nagyon púpos evőkanál kakaópor + fél dl langyos víz
                     fél teáskanál só
                     1 felvert tojás/maradék tojásfehérje a kalács lekenéséhez

A vízbe belemorzsolom az élesztőt, beleszórom a cukrot, majd letakarva megvárom, hogy felfusson.
A lisztet beleszitálom egy nagy tálba-azért jó, ha szitáljuk, mert ezzel még több levegőt viszünk a tésztába-csinálunk egy kisebb mélyedést a közepébe, és beleöntjük az élesztőnket. A vizes részlegbe beleütjük a 2 tojást, hozzáadjuk az olajat, cukrot, és dagasztókarú robotgéppel minimum 10 percig gyúrjuk. A legvégén hozzáadjuk a sót is.
A tésztát 2 részre osztjuk, az egyikhez hozzáadjuk a vízben elkevert kakaóport, logikusan a robotgép összedolgozza nekünk, majd mindkét tésztabucit meleg helyre tesszük kelni.
Ha kétszeresére kelt egyforma téglalapot nyújtunk mindkettőből, egymásra helyezzük őket. Bejelöljük hol van a közepe, majd addig a pontig a hosszabbik oldalánál kezdve mindkét oldalról feltekerem. Így egy szemüvegszerű formát kapunk, amit sütőpapírral bélelt, magas falú pástétomformába teszünk. Ismét meleg helyre tesszük, hogy újra a kétszeresére nőjön.
Sütés előtt a tetejét lekenjük a tojással.
190 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és addig sütjük míg a teteje szépen meg nem barnul, az alja pedig kong. Ez körülbelül 20-25 perc.

Bagel

A legelső találkozásom a bagellel, a Neveletlen Hercegnő egyik kötetében volt, ahol Lilly állandóan ezt akart enni, de nem  volt kapható. Pedig Borisz még egy nagyon távoli boltba is elugrott megnézni.
Akkoriban azt hittem, ez egy édesség. Mint a híres nevezetes amerikai fánk. Vagyis... én összekapcsoltam a kettőt. De nem, ez sós. Mutatós, és igazán finom.
Úgyhogy jöjjön a híres pékáru, egyenesen Amerikából:




Hozzávalók: 7 dl liszt
                       2 teáskanál só
                      2 dl meleg víz+fél kocka élesztő+ cukor
                      2 tojás
                      1 evőkanál olaj


Az élesztőt a langyos vízben felfuttatjuk egy teáskanál cukorral.
Ezután egy habverővel belekeverjük a tojásokat az olajat és 2 dl lisztet is. Ebből egy viszonylag sűrű folyadékunk lesz, amit apránként összedolgozunk a többi liszttel. A cél, hogy egy ruganyos masszát kapjunk, úgyhogy ha esetleg ragadna, tegyünk hozzá még bátran lisztet.
Kelesszük, míg a kétszeresére nő. Erre a legtutibb módszer az, ha van valami dolgunk, és ott kell hagynunk, mert akkor nem esünk abba a hibába, hogy félúton elkezdjük, mert nem bírunk magunkkal.
Itt dönthetjük el, hogy kicsi vagy nagy bageleket szeretnénk. Ennyi lisztből 11 apró zsömle, vagy 6 nagy jön ki. Ennek megfelelően osszuk el a tésztát.
A gombóckáinkból nyújtsunk 2 ujj vastag kígyócskát, majd a 2 végét jó erősen dolgozzuk egybe, nehogy a későbbiekben szétjöjjön. A lényeg, hogy a közepén legyen egy viszonylag nagy kör, mivel ez a későbbiekben úgyis csak összemegy.
Tegyünk fel forrni vizet 2 teáskanál cukorral, egy közepes méretű edénykébe. Ha már lobogva forr, tegyük bele a bageleket. De mindenképpen vegyük figyelembe, hogy olyan alakjuk lesz, amilyenen belerakjuk a vízbe. Ez a típusú vízben főzés a posírozás. Egy időben körülbelül 3 bagelt tegyünk a vízbe, és főzzük 1 percig, közben egyszer átfordítva. Az a jó, ha barnás színt kap.
Ezután a lecsöpögtetett bageleket tegyük sütőpapíros tepsire, kenjük meg a tetejüket egy felvert tojással. Ebbe nyugodtan tehetünk magvakat, vagy bármit ami jólesik. Najó, inkább magvakat.
Melegítsük elő a sütőt 220 fokra, és süssük kb. 15 percig, míg szép aranybarnára pirulnak.

A recept a homecooking oldalról származik, szóval autentikus. Olyan kis Panka-gógli fordítás.                    
                     

Tökmagos kenyér

Az első "igazi" kenyerem. Egy bioboltban gyakorlatilag minden hozzávaló megvásárolható hozzá, úgyhogy a furcsa hangzású hozzávalók hallatán nem kell kétségbe esni. És hogy miért csináltam? Szöszi mindig hozza ezeket a tök jól kinéző barna kenyereket a suliba, és érett bennem a gondolat, hogy tulajdonképpen miért is eszem én a zacskósat, ha teljesen egyszerűen tudok sütni olyant, amiben tudom hogy mi van? Teljesen egészséges, környezetbarát, házi. Magamtól magamnak. Mert nálunk rajtam kívül más nem eszi ezeket a fekete finomságokat. :)
A recept ötletetét A Kovács és fia Sütöde oldalán találtam, de jó pár módosítás közbejött, majdnem minden alapanyagnál.
A sikér fontos alapanyag, nem érdemes kihagyni csak amiatt, mert olyan hivatalos pékséges hangzása van. Ha játszunk, játsszunk komolyan. A sikér kulcs a tészta puhasága, és magassága eléréséhez, formázhatóvá teszi a tésztát. A víz hatására nyúlós anyagot képez, ami bent tartja a keletkező levegőt, ezáltal pedig a kenyér felfújódik.


Hozzávalók: 15 dkg graham búzaliszt
                   15 dkg magtöretes rozskenyérliszt
                   1 csomag szárított instant élesztő
                   1 evőkanál sikér
                   10 dkg tönkölykorpa
                   2,5 evőkanál tökmag
                   1 evőkanál zabpehely
                   1 teáskanál só
                   1 evőkanál cukor
                   3 dl langyos víz
                   1 evőkanál olívaolaj


A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd hozzáadjuk a vizet és olajat. Mivel nekünk nincsen kenyérsütőgépünk (én nem érzem soha a hiányát), a robotgép dagasztókarával összedolgoztam. Ezután kézzel nekiesünk, és gyurmázzuk egy kicsit, hogy jó, csomómentes legyen. Keresünk egy kisebb és egy nagyobb edényt. A kisebbe beletesszük a tésztánkat, a nagyobba forró vizet engedünk, és beletesszük a kisebb edényt. Jól letakarjuk konyharuhával, lehetőleg minél jobban fedje a nagy edény egészét, és egy óráig kelni hagyjuk. Ha letelt az idő, átgyúrjuk, a vizet megint megmelegítjük, és ismét egy óráig kelesztjük.
Nem feltétlenül szükséges formában sütni, én most egy pástétomformát kibéleltem sütőpapírral, és abba tettem. A tészta kb. a felét töltötte ki. A sütő aljába egy tepsiben vizet helyezünk el. Egy kevés tejjel lekenjük a  kenyerünk tetejét, majd hideg sütőben 160 fokon fél óráig sütjük. Akkor jó, ha a széle "kong" mikor megütögetjük, illetve a tű tisztán jön ki.

Krumplis pogácsa

A nyári agárdi kinnéjszakázásra gyártottam. Szimpla poginak indult, de találtam a konyhában egy óriási lábos főtt krumplit, mama főzte ki valamihez. Innentől kezdve új irányt vett a dolog, egészen a sertészsírig. Mert margarint vagy vajat sem találtam, mama előszeretettel használja a régi jól bevált cuccokat. A naplómban csak annyival jellemeztem, hogy teljesen mekiszagot kapott a táskám, gondolom a sertészsírtól.




Hozzávalók: 15 dkg margarin
                   10 dkg zsír
                   1,5 teáskanál só
                   20 dkg főtt krumpli
                   35 dkg liszt
                   2 dkg élesztő + kevés tej + kávéskanálnyi cukor
                   1 tojássárgája + 5 dkg reszelt sajt a tetejére

Az élesztőt felfuttatjuk a kevés, cukros, langyos tejben.
Összekeverjük a lisztet, sót, majd elmorzsoljuk benne a zsiradékokat.
Összetörjük a krumplit, és ezt is a keverékhez adjuk.
Ha az élesztő felfutott, annak segítségével összegyúrjuk a tésztát. Pihentetjük, kelesztjük, míg kétszeresére nem nő. Tegyük hozzá, hogy nyáron ez nem nagy feladat. :)
Jó 1,5 ujjnyi vastagra kinyújtjuk, és szaggatóval köröket szúrunk ki belőle. Megkenjük a tetejét tojással, megszórjuk sajttal, és fél óráig pihentetjük sütés előtt.
Előmelegített 180 fokos sütőben pirosasra sütjük.

Kelt sós kiflike

Anya ezzel várt volna minket, ha előbb sikerül hazaérnünk... Így csak fadíszítés közben lett kész, ami nem volt rossz, mert melegen-puhán annyira finom foszlós volt! Vagy ahogyan apa nevezte faszlós...XD Persze most se rossz, de az az ultrafriss állapot... szerintem akkor kell megenni, amikor még éppen csak kivettük a sütőből, és már szét tudtuk szedni. (Értsd. nem égeti szét a szánkat.)

Hozzávalók: fél kg liszt

                    1 evőkanál só

                    5 dkg élesztő

                    kb 2,5 l tej

                    12,5 dkg margarin

                    köménymag

                    1 tojás

Az élesztőt, és egy kevés cukrot a langyos tejben felfuttatjuk.Összegyúrjuk a liszttel, sóval, és a fél olvasztott margarint belekeverjük. Kelesztjük.

Lisztezett munkalapon ujjnyi vastagra nyújtjuk, megkenjük a maradék margarinnal(azt is olvasztjuk), majd bőven megszórjuk köménymaggal. Csíkokra vágjuk, azt kb 10 cm-es négyzetekre, majd a négyzeteket felezzük két kisebb háromszöggé. Szorosan feltekerjük, megkenjük az egész tojással, megszórjuk köménnyel-darabos sóval, és a tepsibe úgy rakosgatjuk, hogy szorosan egymáshoz érjenek. Ha nem így tesszük, nem felfelé fognak nőni, hanem szétesnek. Itt még fél órát kelesztjük.

Előmelegített sütőben, 180 fokon sütjük, míg szép aranybarnára nem sülnek.

Pizzás csiga

Linbori konyhájából. Azt nem igazán tudtam eldönteni, hogy férfi vagy nő írja a recepteket, de nagyon bájos. Két kislány valamelyik szülője, na. Nem a leggyorsabb, de nem vészes időben sem, és tartósabb, még másnap is fogyasztható.:) Jobb, mint a boltokban legtöbb helyen kapható óriási száraz vacak csigák, vagy a furatésztájú darabostöltelékesek. Amolyan igazi házi. A frissen sült tészta illatát semmi sem pótolja.

Hozzávalók: 1,5 dkg élesztő+fél dl tej+ pici cukor

                    fél teáskanál só

                   25 dkg liszt

                  

Az élesztőt a langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. Ha kész, hozzákeverjük a lsizthez és sóhoz, majd összegyúrjuk. Ha nagyon lágy lenne, tejföllel lazítsuk. Kelni hagyjuk.

                    1 kis konzerv paradicsompüré

                    1 fej hagyma

                    pizzafűszer

                    7 dkg sajt
A hagymát apróra vágjuk, hozzákeverjük a paradicsompürét, fűszert, és a kinyújtott tésztára kenjük. Szorosan feltekerjük, (de azért ne annyira, hogy kifolyjon a töltetlék), és 1.5 cm-es szeletekre vágjuk. Sütőpapíron újabb fél óráig kelesztjük. A tetejét megszórjuk sajttal, és forró sütőben aranybarnára, de még puhára sütjük.

Hagymás pogácsa

Egy jó kis pogácsa, pirított hagymával. Hiszen a hagyma mindenhez jó...

Hozzávalók:  30 dkg liszt

                     15 dkg margarin

                     majdnem egy evőkanál só

                     fél doboz tejföl

                     pici tej+2 dkg élesztő+cukor

                     3 dkg vaj

                    2 fej hagyma

                    1 tojás

A tejet meglangyosítjuk a cukorral, és az élesztőt belemorzsoljuk. Hagyjuk felfutni. A margarint elmorzsoljuk a liszttel és sóval. Tésztát gyúrunk belőle a tojás, tejföl és élesztő segítségével. Meleg helyen kelesztjük.

Aa vajat megolvasztjuk és a kockára vágott hagymát megpirítjuk. Kakukkfűvel, oregánóval és borssal ízesítsük.

A tésztát kinyújtjuk, ráhalmozzuk a hagymát, majd hajtogatjuk. Ezt addig addig ismételjük, míg még van hagyma. Ezután újabb 20 percre kelni hagyjuk.

A sütőt 200 fokra melegítjük.A tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapíros tepsiben még 10 percig kelesztjük. A pogácsák tetejét lekenjük egy tojássárgával, majd maximum 10 perc alatt megsütjük. Legyen puha még mikor kivesszük, mert így marad finom lágy.

Töpörtyűs pogácsa

Csakis IFIre készült. Mert bökte a csőrömet, hogy Mazsola-Peti nem evett a múltkoriból, merthogy ő nem eszik édességet. Valamiért nagyon bírom azt az embert. Megfog. Felébreszt bennem valamit.  Előhozza a régi, és az annál is régebbi emlékeket.



Hozzávalók: 25 dkg liszt
                   15 dkg töpörtyűkrém
                   7 dkg vaj vagy zsír
                   1 ek rum és vagy fehérbor
                   1 tojás
                   só, bors
                                                                                                        pici tej+cukor+2 dkg élesztő

Az élesztőt felfuttatjuk a langyos cukros tejben, pici lisztet szórunk rá, ebből lesz a kovász.
A liszthez hozzáadjuk a zsiradékot a tojást, rumot, fűszereket, a kovászt, és tésztát gyúrunk belőle. Ha nagyon kemény lenne, egy kis tejföllel lazítjuk.
Kicsit pihentetjük a tésztát, majd kinyújtjuk, megkenjük a töpörtyűkrémmel, hajtogatjuk, és 20 percre félretesszük egy tiszta konyharuhával letakarva. Ezt megismételjük még 2x,minden alkalommal újabb és újabb adag krémet rákenve, tehát kb 3 adagra osszuk.
2 cm vastagra nyújtjuk, és pici pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Nem tudom, hogy a bevagdosás, vagy a margarin miatt száradt ki hamar, de valamelyik nem volt jó ötlet. Lehet próbálkozni. Azt mondják a margarin a legrosszabb, mert nagyon vizes, tehát minimum 2xes mennyiségben érdemes használni, ha használjuk. Aa vaj valamivel jobb, de a legjobb zsírral.
Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, a tetejét megkenjük tojássárgával, és újabb 10 percig pihentetjük.
200 fokos sütőben maximum 10 percig sütjük, mert a túl hosszú sütéssel is ki lehet szárítani.
A recept az Otthon ízei oldalról ered, pár dekányi változtatással.

Diós kalács

Hihetetlenül jó, mikor a diótöltelék illata száll a lakásban. Olyan megnyugtató. Amikor az égett dióé az már kevésbé, de... ez is megesik. Sőt szinte mindig mikor dióval dolgozom, és pirítani kell. Hiába, nem tudok egy helyben maradni sokáig. Aztán elfordulok egy pillanatra, és máris ott a baj.

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 3 dkg vaj, 3 dkg cukor, 1 dl tej, 3 dkg élesztő,1 csipet só, 1 tojás                                                           A töltelékhez: 10 dkg pirított darált dió, 3 dkg cukor, 1 vaníliáscukor, 3 evőkanál rum                                                      A tésztához az élesztőt a langyoscukros tejben felfuttatjuk. A többi hozzávalóval összekevrjük, szép hólyagos tésztát gyúrunk belőle, majd kelni hagyjuk. Nagyon szép nagyra megkel, érdemes megvárni. :)    A töltelékhez ugye a diót értelemszerűen megpirítjuk :), közben nem hagyjuk ott, majd ledaráljuk. Összekeverjük a cukrokkal, rummal, majd annyi tejjel, hogy kicsit kenhetős állaga legyen. Ha a tészta megkelt, gyúrjuk át, osszuk 3 felé, mind a 3 részből nyújtsunk egy-egy kígyócskát( Arany virágcserép XD), azoknak a közepét késsel vágjuk be, és jól tömjük tele töltelékkel. Majd amennyire csak tudjuk zárjuk össze, és kezdjünk el fonni. Kicsit nehézkes, meg szerintem érdemes mindig csak azt a részt tölteni, amit éppen befonunk, mert akkor semmi sem potyog ki. De ízlések és pofonok. Mindenki magának kitapasztalja. Előmelegített 180 fokos sütőben kb. egy fél óra alatt gyönyörű aranybarnára sül.

Fokhagymás-chilis kifli

A reggelim. :) Szuperfinom fokhagymás-chilis kifli, belül natúr medvevajkrém, ubi és répa karikák. Esküszöm, kenyeret sütni a legszórakoztatóbb, annyi féle mindent ki lehet hozni belőle( na nem mintha sütiből nem), hogy az csuda. Csak a sütikhez képest egészséges is valamennyire. Már ha az ember valamiféle teljeskiőrlésű terméket használ. (Még ha csak felesben is. :D )






Fokhagymás-chilis kifli

kb.14 dkg rozsliszt
kb.7 dkg félbarna kenyérliszt
fél kocka élesztő
egy dl tej
kevés cukor
 fél teáskanál só
2 chilipaprika( nekem ez a kis cserépben nevelgetős verzió van, abból a nagyobbak)
4 gerezd fokhagyma
1,5 evőkanál kefir a lazításhoz


A tejet a cukorral langyosra melegítjük, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és letakarva hagyjuk hogy felfusson. Ezalatt a liszeteket összekeverjük( azért írtam kb-t mert nem mértem, csak úgy öntöttem, de  nagyjából ennyi lehet. Ha kevés, az gyúrás közben derül ki, ekkor tegyünk még hozzá-mindegy melyikből-, de csak óvatosan.), és hozzáadjuk az ízesítőket: a fokhagymát és chilit apróra vágva. Ha az élesztő jó (a teteje nagyon magasra megnőtt és habos) összegyúrjuk a liszttel. Itt tegyük hozzá a kefirt is. És ha kell a lisztet.Ilyenkor kell egy jó kis tésztát kapnunk, ami se nem ragacsos, se nem száraz. Tegyük félre kelni meleg helyre, kb egy órára.
A kétszeresére nőtt tésztát gyúrjuk át, és formázzunk belőle kiflit/zsemlét, ami jólesik. Nekem ebből három, megsülve 12-13-14 dekás kifli lett. Rakjuk sütőpapíros tepsire, és ismét hagyjuk kelni egy kicsit. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Ha picit megnőttek a tészták, locsoljuk le vízzel. Addig süssük, míg a külseje szép világosbarnás lesz, és picit kemény.

Első iskolanap...

Köszönöm szépen nagyon jó volt a mai nap, de bőven elég jó sokáig, mehetünk vissza nyaralni:D. Elegem van. Urrálett rajtam az a tipikus sulis fáradtság. Ám az édesség iránti vágyam nem csökken a terheléssel, inkább csak fokozódik. Másfél zacskó keksz után nekiálltam fánkot sütni. Jó, éhes nem voltam, meg nem is magam kedvéért készült, de ugyebár a "nem eszem abból amit sütöttem" korszakon már túlvagyok. És a végére már egészen belejöttem. Egyáltalán nem voltak olajosak vagy bármi, tényleg igaz, hogy a tej és az alkohol megakadályozza az olaj felszívódását. Én azért biztosra mentem, mindkettőt tettem bele. Ja és rum híján egy fél deci-deci konyakot borítottam bele. Nekem bejött, anya krumpliíznek vélte. Hát...ízlések és pofonok. A recept amúgy andi konyhájából ered, csökkentett mennyiséggel, pici változtatásokkal.

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 3 tojássárgája
• 3 dkg porcukor
• 3 dkg olvasztott vaj
• csipet só
•  fél dl alkohol
• 3,5 dkg élesztő
• kiskanál kristálycukor
• olaj
• 1,2 dl tej

A tejet és cukrot langyosra melegítjük, belemorzsoljuk az élesztőt, és letakarva hagyjuk, hogy felfusson. A lisztet, sót, alkoholt, porcukrot, tojást és vajat összekeverjük. Hozzáadjuk a "kész" élesztőt is, és jól összegyúrjuk. Meleg helyen kétszeresére kelesztjük.
Ujjnyi vastagra nyújtjuk, és egy nagyobb körrel( én pohárral) kiszaggatjuk. Aztán újabb 15 percig pihentetjük. Forró olajban sütjük, de nem túl magas hőmérsékleten, mert mint azt a képen is láthatjuk, nagyon barna lesz. Fontos, hogy ne érjen a tészta az aljhoz, mert az is az odaégéshez vezethet. A megsült fánkokat egy papírra tesszük, hogy a lehető legkevesebb zsiradék maradjon rajta.

Aranygaluska

Annyira tetszettek ezek a főzősblogok mindigis, meg annyit sütök, hogy úgy gondoltam érdemes lenne létrehozni nekem is valami hasonlót. Pl. tegnap. Apa felhív- illetve én hívtam fel, hogy ugyanmár hazajön-e. És akkor mondta, hogy nem sütnék-e neki valamit az útra. Mert ma ment el Erdélybe a barátaival. Én meg térültem-fordultam és összedobtam egy kis(sok) aranygaluskát. És szerintem piszkosul finom lett. A közepe ilyen nagyon finom nyers kelttészta ízű volt, imádom azt az ízt, ölni tudnék érte. Ha más nem, az is mutatja, hogy a fél tepsit én ettem meg egyedül. A szélét viszont nem szertem annyira. Ami egy kicsit már száraz az nem a legtutibb. Így érdemes még frissiben nekiülni, és megenni. Egy jó nagy társasággal, mert akkor annyi fele kell szétosztani, hogy biztosan nem túlzásokba senki. :)

• 50 dkg liszt


• 3 dl tej


• 8 dkg cukor


• 25 dkg margarin


• 3 dkg élesztő


• 3 tojássárgája


• csipetnyi só


• 15 dkg diótöltelék


• fahéj

Először is, az élesztőt belemorzsoljuk a langyos cukros tejbe ( de csak egy kiskanálnyit!), majd letakarva félretesszük. A lisztet a 8 dkg vajjal elmorzsoljuk, hozáadjuk a cukrot, a tojássárgákat, kevés sót és az élesztőt is, de csak akkor, ha már jó habos a teteje, vagyis "felfutott". Jól eldolgozzuk és kelni hagyjuk. Ilyenkor érdemes valami jó meleg helyre tenni, én pl. a gázkazán mellé szoktam száműzni, egy bazinagy plédbe csavarva. Próbáljuk kivárni amíg a kétszeresére nő, ezt úgy tudjuk gyorsítani, hogy minél melegebb környezetet biztosítunk az élesztőgombáknak. Bár az az igazság, hogy én nem vagyok túl türelmes típus, de egy óráig mindig hagyom dagadni. Ha addig nem látszik rajta semmi változás, az már az ő baja. Deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, és pogácsaszaggatóval kis köröket szaggatunk.A köröket egyenként langyos olvasztott vajba mártjuk, és egy mély tepsiben szorosan egymás mellé rendezzük. Nekem asszem 5 kupac fért el egymás mellett. Ha egy sort teljesen kiraktunk- ezalatt az egész tepsit értem- szórjuk meg diótöltelékkel. Ezt full készen lehet kapni, elvileg tejjel kéne felengedni, és akkor bejglibe meg ilyesmi helyekre lehetne tölteni. Viszont előnye, hogy jóval olcsóbb, mint a darált dió- aminek megnéztem,20 dkg 847 Ft ba került. Hihetetlenül sok. Persze akinek van otthon diója az 10 dekát daráljon meg és keverje össze 10 dkg kristálycukorral. A tölteléket itt önmagában kell a tészta tetjére szórni majd egy kis fahéjjal hangulatossá tenni. Aki szereti tehet bele mazsolát is, demivel nálunk ezt csak anya meg én csippantjuk, és ez főleg apának készült, most nem került bele. Az egész tésztamennyiségből nekem 2 sor híján kijött az egész tepsi kétszer. Ami viszont vicces, hogy az egész teljesen egy szintre emelkedett a sütés után, tehát gyakorlatilag egy sorból is ugyanez lett volna. Ha megpakoltuk az egészet, 40 percre meleg helyre teszük kelni. Itt már megoldottam a dolgot, egyszerűen bekapcsoltam a sütőt, és letettem mellé. Nah ja, a kétszeresére dagadt, majdhogynem ki is jött a tepsiből. Közepes hőmérsékletű sütőben tűpróbáig sütöttem, ami kb olyan hármas fokozat gázsütőn. Viszont ha nagyon pirul akkor érdemes lejjebb venni, hogy közepe is átsüljön. És nehogy bárki is ottüljön miközben sül( bár télen az se rossz), az illatokból frankón lehet tudni, hogy mikor van kész.