7 Halálos bűn csokitorta

Harag, büszkeség, bujaság, zsugoriság, irigység, lustaság, mohóság.

A katolikus egyház szerint ezek az emberiség legelítélendőbb tulajdonságai, én azonban... nos, nem értek egyet. De ez nem tartozik ide. Az azonban már annál inkább, hogy miért így nevezték el ezt a tortát. (A fantáziadús elnevezés az eredeti oldalról származik.) Eleinte nem értettem, de nemrég megvilágosodtam.
Ez a torta mindent magába foglal.
Hiszen lehetsz haragos, ha nem jut már belőle másnap,  
                          büszke, hogy ilyen finomságot tudtál az asztalra tenni
                          buja, ha megfelelő helyzetben és helyről eszed (a csoki afrodiziákum!)
                          zsugori, ha nem vagy hajlandó fizetni ennyi (és jó minőségű) csokiért
                          irigy, ha nem adod ki a receptjét a kezedből
                          lusta, ha a sokféle krém, és várható koszos edényhalom miatt nem állsz neki
                          mohó, ha 2 nagy szeletet egy pillanat alatt betermelsz belőle.
  

                     

Nem az a torta, amit egy szerdai vacsora után odatesz az ember az asztalra, de ha van kilátásban ünnepi esemény, szerettek sütni, vagy csak szimplán hedonista módon halmozzátok az élvezeteket egy átlagos hétvégén is, essetek neki!

Nem fogtok csalódni:)

A tésztához:
3 dkg étcsokoládé (70%)
1 dl erős kávé
3 tojás
50 ml sűrű tejföl
4 evőkanál nagyon jó minőségű kakaópor
4 dl liszt
2 csipet só
1,5 teáskanál sütőpor
2 dl + 2 evőkanál cukor
20 dkg vaj

Az étcsokit egy tányérban kockákra tördeljük, leöntjük a kávéval, és állni hagyjuk, hogy felolvadjon.
A fehérjéből és sóból kemény habot verünk.
A tojássárgákat és vajat egy nagy edényben krémesre keverjük, majd a tejfölt és kávés csokit is hozzáadva homogénné dolgozzuk.
A száraz hozzávalókat összevegyítjük, majd a fehérjehabbal felváltva a csokis masszához adagoljuk. Vigyázzunk, ne törjük össze a fehérjét, különben nem fog a tésztánk felemelkedni.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Vajazzunk ki 2 db 18 cm-es tortaformát, és osszuk szét benne a masszát. Tűpróbáig süssük, nagyjából 25-30 percig.


3 féle csokikrém:
7 dkg fehér, -ét és tejcsokoládé
60 ml étkezési keményítő
4 dl tej
2 egész tojás
2 tojássárgája
1,5 dl cukor
3 evőkanál vaj
2 evőkanál whiskey
1 teáskanál rózsabors
2 teáskanál kávépor

1 dl tejben csomómentesen elkeverjük a keményítőt, majd hozzáadjuk a tojásokat, tojássárgát.
A maradék tejet meglangyosítjuk a cukorral, és egy részével óvatosan felhigítjuk a tojásos masszát. Ezután összeöntjük a kettőt, és lassú tűzön besűrítjük. 
Közben 3 tálba tesszük a kockákra tördelt csokoládét. Még melegen elosztjuk közötte a tojásos krémet, és állni hagyjuk, hogy felolvadjon benne a csoki. Ha ez megtörtént, mindegyikbe belekeverünk 1 evőkanál vajat, és az ízesítést: az étcsokihoz a whiskey-t, a fehércsokihoz a porrá zúzott rózsaborsot, a tejcsokihoz a kávéport. Hagyjuk kicsit hűlni.



Tejcsokis-mályvacukros krém:

20 dkg vaj (mindenképpen vaj!!!)

15 dkg tejcsoki

10 szem mályvacukor

pici tej

1,5 evőkanál keményítő

A puha vajat habosra keverjük.

A mályvacukrot mikróba rakjuk, és 1 perc alatt barnás kérget sütünk rá, hogy utána szép barnás színe, és karamellás jellege legyen. Vigyázat, megdagadnak a kis drágák, úgyhogy kellőképpen mély edénybe tegyük, ha nem akarunk a mikróból kínkeservesen ragacsot takarítani. Ezután átrakjuk egy lábosba, és vízfürdő fölött, a tejcsokival és pici tejjel simára olvasztjuk. Hagyjuk hűlni (de ne teljesendermedjen meg), majd homogénné keverjük a vajjal. Tegyük hűtőbe.


Összeállítás:

A 2 tortát kettévágjuk. Az alsó lapot megkenjük a whiskys-csokis krémmel, rá a következő lap, arra a fehércsokis-krém, tészta, tejcsokis-krém, tészta. Itt hűtőbe tehetjük, hogy egy kicsit szilárduljon.

A torta külsejét vonjuk be a tejcsokis-mályvacukros krémmel, majd ismét fagyasszuk egy kicsit.

Díszítésnek tehetünk rá csokiglaze-t (ehhez 10 g vajat, 20 ml tejet és 40 g csokoládét összeolvasztunk, majd miután egy pár percet hűlni hagytuk, öntsük a torta tetejére, és hagyjuk, hogy szép rusztikusan lecsorogjon az oldalán. Ehhez persze az kell, hogy egyenes legyen a torta teteje, ami nekem természetesen nem sikerült, így a torta egyik oldala teljesen glaze-es lett.)
                                      bonbonokat

                                      csokireszeléket

Forrás: Sprinkle Bakes

Felnőttnek lenni...

...nehéz.
Nagyon nehéz. Napról-napra nehezebb.
Pedig azt hittem könnyebb lesz. Mármint könnyebb, mint a gimi. Hogy majd lesznek órák, persze, de kevesebb időt kell suliban tölteni, mivel megnő az otthoni tanulás mértéke jelentősége.
És nem.
Hétfőn fél 7, szerdán fél 6, csütörtökön 4 óra körül érek haza. Úgy, hogy elindultam otthonról reggel fél nyolckor. Meg még nem csináltam aznap "semmit". És ez elkeserítő.
Mint ahogyan az is, hogy nem haladok előre. Semmit. Vagy alig. Ami tuéajdonképpen semmi.
Elkezdtem ugyanis egy ún. "tudú listát", mikor láttam, hogy lesz némi külsős tennivalóm (is) az egyetem elkezdésével kapcsolatban, mint jegyzetek, felszerelés, papírok. Nos, neki is láttam buzgón intézkedni, azonban a dolog sajnos nem olyan hatékony, mint hittem. Mert nem rajtam múlik. Mert milyen dolog az, hogy amíg fehérvári lakcímem volt, addig bármelyik pesti tüdőszűrőben elláttak volna, ideiglenes pestivel viszont csak oda ahova az tartozik?!
Igyekszem, csinálom, de a gondolatjelek csak gyűlnek. Demoralizáló.
És tisztán látom (hála a pszichológia alapjai című rendkívül hasznos tantárgynak), hogy túl sok a stressz. Iszonyú feszült vagyok.
A dolgok elérték azt a szintet, amit egyszerűen már nem tudok kezelni. Olyan érzékeny vagyok, hogy egészen apró dolgokon is sírni kezdek. Legújabban naponta többször. Én. Aki előtte SOHA nem sírt.
De kikívánkozik. Amikor nem tudom magam megvédeni, amikor látom, hogy mekkora hajcsomók maradnak a kezemben...rettenetes. Gyűlölöm, félek, és nem tudom mi lenne a megoldás.

Szóval vihar van a tengeren, a hajóm hamarosan fel fog borulni. De lehet, hogy már meg is tette. Tudatos védekezés. Ez kellene.
De még a tortázás sem segített. (Pedig iszonyúan örültem Gabi emailjének. Meg milyen régen volt megrendelésem...) Sőt.
Csak hab volt a tortán.

Nem is állt össze a málnás krém.

Meglepetésbuli, mert az már annyira jól megy

Imádok szervezkedni.
Ez valószínűleg abból az egyszerű tényből fakad, hogy lételemem, hogy fontosnak érezzem magam.
És ezt ott csillogtatom meg, ahol csak lehetséges.
Ugyan sokszor rosszkor, rossz helyen, de azért tudok "jól is dolgozni".

Specialitásaim a meglepetésbulik.
Eddig hármat főszerveztem, mind jól sikerült. Sőt. Szuper lett.
Mindegyik máshogyan, de az volt. Egyedi, és megismételhetetlen. Persze ez nem rajtam múlt. Vagyis csak kisrészben.
A dolog csodáját a vendégek és persze az ünnepelt adja.
Számomra fantasztikus látni, mennyire meg tud hatni valakit egy ilyen kis dolog.



Ő az anyukám.

Gyönyörű, nem? Ragyog, mert szerelmes. Szerelmes valakibe, akit azt hiszem teljes joggal nevezhetünk családtagnak. Aki szeret minket, és törődik velünk.

Köszönöm Pali. Mindent.

A menüt közösen raktuk össze, ezúton is hálásan köszönöm mindenkinek a segítséget. Zsuszi készített fogpiszkálóra tűzdelt szőlő-sajt-paradicsom nyársakat, Fofi szilváslepényt sütött. Csilla hatalmas hűtőtáskával érkezett: benne hatalmas adagnyi pácolt hús. Éva saslikot csinált, iszonyú aranyos volt, rám gondolva még egy vegetáriánus is lapult különcsomagolva.

Jómagam a legfelső képen látható mogyorós illetve mákos túrógolyókat gömbölygettem (nagyon jó cucc, a belsejük 1-1 szem szőlőt rejt), illetve sütöttem egy naagyon-sajtos pogácsát.


Nagyon-sajtospogácsa: 

30 dkg +3,5 evőkanál liszt

20 dkg vaj

20 dkg reszelt gouda 

7,5 dkg márványsajt

10 dkg juhtúró

1 csomag porélesztő

fél dl langyos tej

csipetnyi cukor

A langyos tejbe beleszórjuk az élesztőt, cukrot és fél evőkanál lisztet, összekeverjük, majd letakarva megvárjuk, hogy felfusson.

Ezalatt a lisztben elmorzsoljuk a vajat, majd hozzáadjuk a juhtúrót, márványsajtot és a gouda felét. FOntos, hogy csak akkor kezdjük el össegyúrni, amikor már az élesztő is benne van.
Letakarva, meleg helyen kb. 1 óráig kelesztjük.
Ha már szépen megnőtt, újra átgyurmázzuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk, és szaggatóval kis köröket vágunk belőle. A tetejét megkenjük egy pici vízzel, megszórjuk jó bőven a maradék goudával, és 185 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. 

           ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A helyszíni munkákat (grillezés) kisöcsém és Pali végezték - volt pillanat, amikor azt hittem kigyullad a kert -, így nekünk csajoknak csak a pletyizés maradt. Hmm, elég kényelmes...

És íme a torta. Mert volt torta is, természetesen. (Majd pont én ne csinálnék! Már a jelenlétem is egyenlő egy tortával...)
Szépen felkészültem a szokásos dobosprojektre (az első itt, a legutóbbi pedig itt), mikor 3 nappal a buli előtt anya odaállt elém, hogy úgy gondolja, most nem dobost szeretne, hanem egy nagyon tömény, kívül-belül marcipános valamit. Csokival.
Hoppá. Szeretem a kreatív dolgokat, de... azt is nagyon szeretem, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan eltervezem. MOst sem a belső tartalommal volt a probléma. Hanem a borítással. Mert egy hófehér külső felület díszítésért kiált. Mit kiált, egyenesen üvölt.
Azonban ez rengeteg idő. Talán nem is maga az elkészítés, hanem mire kitalálom, hogy mit is szeretnék pontosan ott látni.

Végül ilyen lett. Már töbször eszembe jutott, hogy milyen vicces lenne egy olyan tortát csinálni, amire mindent ráteszek, amit az ünnepelt szeret. Vagy valamiért fontos neki. Képek, pillanatok, emlékek. Ez valami olyasmi.
És mivel a képeket csak kézzel festettem rá, olyan sokáig nem is tartott.

A tészta a jól bevált nagyonkakaós piskóta. Ezt vágtam 5 lapba, és töltöttem meg kávés-csokikrémmel, és marcipánnal. A krém minden rétegben szerepel, marcipán alatt és fölött is, persze vékonyabban, mint ahol önállóan szerepel.
Népszerű volt. 


Kávés csokikrém:

2 nagy tojás

3 evőkanál porcukor

4 evőkanál liszt

10 dkg étcsokoládé (min 60 %)

2 evőkanál kávélikőr

3 nagy evőkanál "tejszínföl"

15 dkg vaj

A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd a lisztet is hozzáadva gőzfürdőben folyamatosan keverve besűrítjük. Ha már elég forró, beletördeljük a csokit is, és addig maceráljuk habverővel, míg fel nem olvad. Ekkor lehúzzuk a tűzről,és hagyjuk kihűlni.

A vajat és a tejszínfölt (nincs rá jobb meghatározás, mert habtejszínt akartam felverni, de a dobozt felnyitva konstatáltam, hogy egy része vízszerű, a másik meg sűrű, kanalazható krém) krémesre keverjük, majd beledolgozzuk a kihűlt krémet. Hűtőben tároljuk.

Így töltöttük együtt a délutánt. Nem mondom, hogy jövőre (túl gyakran nem poén), de talán 3 év múlva ismét itt találkozunk.
Együtt.
Egy dobostorta* társaságában. Hacsak anya ki nem talál megint valami újat.


*Azért azt érdemes megjegyezni, hogy közfelháborodást váltott ki, mikor kiderült, hogy nem a szokásos kis karamelltetejű barátunkat fogják az asztalon látni. Némileg azért remélem kárpótolta őket ez a marcipánkupac, de ígérem, sort kerítünk egy dobostortapartyra is!

UI: Az emberes képekért hatalmas köszönet Fofinak, aki számomra innentől már csak művészkisasszony marad.

Ipod torta

Beléptem a kapun. Szokás szerint odaköszöntem a fülkéjükben ücsörgő őröknek, majd az udvaron keresztülhaladva szemrevételeztem az erkélyt. Ahogy mindig is szoktam.
Pedig sohasem változik. Soha.
Elsétáltam egy csapat viháncoló kisgyerek mellett, odaintettem egy padon üldögélő bácsinak. Csak mert olyan kedvesen rámmosolygott.
És arra gondoltam, hogy milyen jó is ez. A környezet. Olyan békés, de számomra mégis...ünnepi. Talán mert annyira keveset vagyok itt.

És akkor belémhasított a gondolat.

Befejeztem a gimit. 

Egyetemista vagyok leszek. 

Itt fogok iskolába járni, tehát...már nem csak vendégként jövök ide.

Itt fogok lakni. Már nincs egy hónap sem.

Torta azonban most van. Illetve volt, ma pusziltam be az utolsó 2 szeletet...

Mert ez egy különleges darab volt, a szó minden értelmében. Anya és lánya összefogtak, majd szövetséget kötöttek a legkisebb családtag jókedvéért.
Na jó, ennél prózaibb a történet: a 3 napos csehországi fagyoskodás után semmi erőm/időm nem volt, így anya előzetesen megsütötte a piskótát, kikeverte a krémet, nekem pedig nem volt más dolgom, mint betölteni, és felcicomázni.
A külsőt öcsikém álmodta meg, legújabb (és legkedvencebb) játékszere után. Csak az fekete. És majdnem 2x ennyi ikon van rajta.

Nekem azonban ennyi is elég volt. Pepecseltem eleget a festegetésükkel, formázásukkal, méricskéléssel, hiszen egy ilyen "valós" alanynak nem lehet csak úgy nekiállni szabadkézzel! Ide volnalzó kell kéremszépen. Meg méricskélés. Úgy az igazi.


De mi a valódi kuriózum?
Az ízek.
A csokikrém.
A piskóta.
De inkább a krém.
Vagyis... a kettő együtt.

Nálunk ez A hagyomány.
Egy biztos pont.
Ha szülinapra/névnapra anya süt, akkor ez lesz.
Amióta az eszemet tudom.


A piskótát nem részletezném, egy egyszerű 4 tojás, 10 dkg cukor, 8 dkg liszt felhasználásával készült darab. Semmi extra.



A krém azonban megér egy kis pötyögést. Mert ez az én anyukám csokikréme. ♥

Csokikrém:

2 dl tejben csomómentesen elkeverünk 3 evőkanál lisztet, majd folyamatos kevergetés mellett elkezdjük besűríteni.

Közben 1 csomag vaníliáscukrot/1 csapott evőkanál vaníliaport elkeverünk 1 dl hideg tejben, majd óvatosan belecsorgatjuk a sűrűsödő tejes-lisztes masszába. Hagyjuk kihűlni.

15 dkg vajat, 20 dkg porcukrot és 2 nagy evőkanál kakaóport habosra keverünk, beleadagoljuk az előzetesen elkészített besamelt, és bevonjuk vele a tortát.

Csokitorta szederrel a szenvedély jegyében

"Cukor, só és minden mi jó, ezekből az összetevőkből próbálták megalkotni a tökéletes..."

Akár így is kezdhetném. Ugyan nem pindúrpandúrokat készítettem, de a hozzávalók között itt is csupa egyszerű dolog szerepel. Kevés, de minőségi alapanyag, ez a siker titka. Persze van, hogy én is szeretek flancolni, bonyolult krémeket/tésztákat/díszítéseket ügyeskedni, de itt felesleges. Pont az egyszerűségével gyönyörködtet.

Á. szülinapjára készült...jó nagy elmaradással. Ciki. De egyszerűen nem volt időm. Ami ellentmondás, mert mindennap megállapítom, hogy ma sem sikerült semmi értelmeset csinálnom. Sőt, tulajdonképpen semmit. De mégis, én az apa-Velence-Fehérvár háromszög bűvöletében, ő Balaton-Fehérvár között ingázva, nem egyszerű, összehozni egy találkozót. Amikor mondjuk fel is tudok mutatni valami bármi érdemlegeset. Hiszen a nyaralónkban sütni...már kifejtettem párszor. Jó, a kényszer nagy úr, tehát már valamicskét kezdem átlátni a rendszer buktatóit (és próbálom azokat időben kicselezni), de még nem tökéletes. Plusz az utóballagási bulimon, a 3 és 6 éves másodunokatesóim a karácsonyi ajándéknak kapott tündérszárnyakkal (ritkán találkozunk na) az este vége felé úgy kezdtek el játszani, hogy az egyik betömte a sajátját a sütőbe, a másik meg kivette. Csak ők mikrónak hívták. Sajnos túl jól sikerült a dolog: a szerkezet ajtaja félig letört, amin nagyon sajnálkozott mindenki, de tulajdonképpen sokat nem rontott a helyzeten. Sőt. Szerintem semmit. Csak még mindig van, hogy elfelejtem, és elég kellemetlen ha az öledbe pottyan egy 200 fokra előmelegített üveglap, miközben egy tepsit próbálsz belevarázsolni...

Hozzávalók 6 szelethez:
-Piskóta:

15 dkg pirított darált dió

3 tojás

10 dkg porcukor

csipetnyi só

1 teáskanál sütőpor

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, majd beleadagoljuk a porcukrot is. Ezután egyesével hozzádolgozzuk a sárgákat is, majd apránként a sütőporral elkevert diót.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk a tésztát, és rövid idő alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni.

A széleket levágva csináljunk egy teljesen szabályos téglalapot. Ezt vágjuk fel 6 darab szabályos kicsi téglalapra.


-Csokikrém:

2 dl habtejszín

1 habfixáló

15 dkg étcsokoládé (magas kakaótartalmú)

1 nagy evőkanál kakaópor

2 evőkanál porcukor

A tejszínből habot verünk, majd hozzáadjuk a porcukrot, kakaóport és habfixálót is. 

A csokoládét megolvasztjuk, hozzákeverjük, és hagyjuk kihűlni annyira, hogy már ne legyen fényes.

Még "azon melegében" kenjük meg vele a tésztatéglalapokat úgy, hogy közben egymásra is rakodjuk őket, építve egy kis tornyot. Ennyi krémből nem lesz probléma, hogy a külsejét is jó vastagon bevonjuk, de igyekezzünk szépen csinálni, mert semmi sem fog takarni. Nekem nem volt habzsákom, de jópofa lehet az alsó széleket "kicsipkézni".

20 dkg szeder

Legvégül díszítsük a tetejét egész, ép szederszemekkel, majd tálalásig tegyük a hűtőbe.



A recept innen, de lusta voltam átszámolni a mennyiségeket, így leginkább "képről dolgoztam".

Kávés - mandulás torta

Ezzel a tortával éppen csak vért nem izzadtam.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű menet, elvégre tejszínhabot felverni 35 fokban...kétesélyes. Nem számoltam továbbá azzal sem, hogy este már csípnek a szúnyogok, így be kell zárkóznom a konyhába, aminek a 2 négyzetméterén ezáltal, az amúgy sem alacsony hőmérséklet megkétszereződik.
Azért sikerült. Csak a végére folyt szét.

Persze ez az ízén nem rontott semmit, népszerű volt a családban.
A család. Hah.
Anya ismét alakított. Fél 6 körül sétálunk le a tóhoz (ez a legjobb idő: szúnyog még nincs, UV sugár meg már nincs annyira), a nap még masszívan süt - szinte égeti a hátunk, mire ő nagy sóhajjal megtöri a csendet: "Alig várom a karácsonyt! Ti nem?"

Csak nevettünk. Mások lehet, hogy meglepődnének egy ilyenen, de mi már megszoktuk.  
Minden nyáron felemlegeti.

Ez a torta egyszer már szerepelt itt a blogon recept nélkül (jó, a fotók értékelhetetlenek, de akkor még az volt a szint), bár ha az emlékezetem nem csal, egy picit másképpen csináltam...

Hozzávalók egy 18 cm-es tortához:
- mandulás tortakarika
- 1 csésze jó erős kávé (picit lehet édesíteni)
- mandulás mascarponekrém
- kávészem, after eight mentás csoki, plusz tejszínhab




Piskóta:

5 dkg pirított, darált mandula

8 dkg finomliszt

csipet só

1 teáskanál sütőpor

3 tojás

8 dkg cukor

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből kemény habot verünk, mikor már majdnem jó, a cukrot is hozzáadjuk. Simára keverjük.

Ebbe egyesével beleforgatjuk a sárgákat, majd az előre összekevert szárazanyagokat is.

Előmelegített 175 fokon készre sütjük, majd hagyjuk kihűlni.


Mandulás krém:

250 g mascarpone

1,5-2 evőkanál mandulakivonat

250 ml habtejszín (plusz habfixáló)

3 nagyobbacska evőkanál porcukor


A tejszínből kemény habot verünk a fixálóval, belekeverjük a cukrot, majd a többi hozzávalót is, és felhasználásig szigorúan hűtőben tartjuk.


Összeállítás:
A piskótát 4 lapba vágjuk.
A legalsót meglocsoljuk (ne sajnáljuk, csak bátran) a kávéval, majd megkenjük 2 evőkanál krémmel. Erre jön a következő lap, kávés fürdő, krém, lap ésatöbbi. Kívülre mindenképpen hagyjunk krémet a bevonáshoz (nálam sajnos kevés volt a tejszín), illetve díszítsük egész kávészemekkel, tejszínhabrózsákkal és after eight csokilapokkal.

Forrás: Tortasztárok

Az első és utolsó nyár

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a kedves, figyelemfelkeltő szavakat. Itt, vagy fb-on. Jól esett. Visszabillentett a valóságba.
Ma reggel a piacon kezdtünk. Az autóban ülve láttam az ünneplőbe öltözött diákokat, kezükben egy-egy üveg vízzel. Elszánt arccal, céltudatosan sétáltak (ami elég szép reggel 7-kor). Irigységet éreztem. Még nem tudják. Még nem tudhatják. Nekik még van esélyük.

Nem. Nem szabad így gondolkodni. Előre kell nézni. Megvolt, vége, ennyi.
Nincs többé gimnázium, történjék bármi.

A banketten nem kívánok résztvenni, mert nagy esélyt látok rá, hogy hozzávágnám az osztályfőnökhöz valakihez a vacsorám. Idáig nem kéne eljutni. 

Tervezzünk!

Szeretnék sok feladatot. Legyen az bárminemű. (Az előbb leült mellém anya, hogy beiratkozik egy angoltanfolyamra. "Nekem is kéne az a francia. Minél előbb. De minek? Nem bírom ezt a semmittevést. DEhát ez volt az első ilyen napod!  Tudom, iszonyúan szenvedek."
Szóval nem. Nekem ez NEM megy.
Ezenkívül szeretnék sok-sok tortát. Ez ugyan nem rajtam múlik, de azért remélem valamennyire teljesül.

A képen látható a tegnapi. Rögtön az érettségi után díszítettem, szívem-lelkem benne van. Szép is lett. Nekem tetszik. Egyszerű, de nem elcsépelt, mutatós, de nem hivalkodó.
Remélem ízlett az ünnepeltnek, mert olyan nagyra sikeredett, hogy szerintem még ma is azt ették, hiába voltak rá 12-en. (Ez az egyik érthetetlen dolog számomra. Az én tortáim súlyosak. Szó szerint. Még a kicsi is. Oké, hogy nem sajnálom az anyagot -ebbe is majd' 1 kiló epret beletömtem- de biztosan nem ez az oka. Vagy nem csak ez.)

Borzas torta fehér rózsákkal

Kezdek belejönni a rózsázásba, azt hiszem :), bár az is igaz, hogy ezúttal a nem szinezett friss massza jobban a segítségemre volt,mint a múltkori.

Amúgy egy az egyben ugyanaz a recept, csak:
-ez a torta majdhogynem kétszer olyan nagy
-a diós belső krém helyett kívülre hasonló elven főzött csokikrém került, hogy a sötét alapon mutassanak is azok a virágok :)
A zilált hatás pedig kifejezetten Réka ötlete volt (akinek az anyukájának a szülinapjára készült), ami ötletként tényleg jól nézett ki, a megvalósításomban már kevésbé. Majd ezt is gyakorlom.

De az illata valami fantasztikusan jó volt. A rózsák és a csokikrém keveredése, hmm.

(Ma amikor nézegettem a róla lőtt képeket, és kicsit közelebb hajoltam a laptophoz, megcsapta az orrom az illata. A krémé. Megmerevedtem. Jézusom,már hallucinálok? Vagy ennyire édességhiányom van?  Az utolsót nem zárnám ki, bár semmi alapja nincsen, de kis nyaktekergetés után felfedeztem, hogy csak egy pici tegnapról megmaradt része illatozik az asztal túloldaláról.)

Rózsa(szín) világ :)

Nagyim holnap lesz 72 éves. (72. Úristen. Annyira nem látszik rajta, de mégis... van, hogy eszembe jut, mi lesz majd velünk. Nélküle... Egyenlőre elképzelni sem tudom. És nem is akarom.)
Mivel ajándékkitalálásban nem vagyok túl jó, szeretem a szülinapokat tortával köszönteni. Ahhoz mégiscsak jobban értek.
Ezt a helyzetet egyedül talán az érettségi írta/írja felül, mert nem voltam benne biztos, hogy lesz időm/kedvem csinálni valamit. Illetve nem, valamit készíteni mindig van időm. DE most nem valamit akartam, hanem olyant, amit ha meglát, büszke lesz rám. Mert nekem ez fontos. Ő az a személy, akinek mesélni szoktam arról, hogy miket csinálok, ő az aki felkutatja az ismerősei által javasolt "egy cukrászpalántának nélkülözhetetlen irodalmat", és nem utolsó sorban ő a "főszponzorom" is. (Az a heti 2 doboz tojás nem semmi, főleg, hogy alig eszünk. Leginkább sütni szoktam belőle, de mostanában nem volt túl sok időm, így  többször megesett, hogy egyszerre 70 tojás sorakozott az egyik polcon.)

Külsőben mindenképpen valami elegánsat álmodtam meg, mert 72 év, azért mégicsak 72 év. Nem egy sugarshopos tinidízájn. Csak azok a rózsák... Virággyártásban nem vagyok egy nagy spíler. Sajnos. Pedig látom, hogy mások milyen gyönyörű élethű dolgokat készítenek: nekem nem sikerül. (Ugyanígy vagyok a figurákkal is.)
DE tekintve, hogy a másik verzióhoz barna színt kellett volna kevernem (amiben szintén kegyetlen rossz vagyok), legyen a kisebbik rossz alapon a rózsákat választottam. Milyen helyesen.
Mert sokkal jobbra sikerültek, mint számítottam. (Meg amilyen az első volt.)
Közel sem tökéletes, de ezek szerint fejlődőképes vagyok. Csak gyakorolni kell :)  (Ha ezen múlik, hamarosan belefulladunk a marcipánrózsákba. :D )


A másik gyenge pontom az íz. Mármint konkrétumok nélkül kitalálni valamit. Annyira nehéz! Hál istennek nem az ötlethiány, sokkal inkább a tumultus miatt. Egy-egy ilyen alkalommal képzeletben 5-6 különböző komplett tortát összerakok. És akkor még a kis hibridekről nem is beszéltem.
Most anyához fordultam tanácsért (elvégre ő élt vele tizenx évig egy háztartásban), de nem volt túl nagy segítség. Nagyjából annyira, mint az Ázsia Bolt eladója, akit a bambuszpárolóról kérdezgettem.

Végül döntöttem. Diós lesz, naggyon diós. (Mert dióval is tele van a hűtőnk, annak ellenére, hogy rendszeresen pusztítom a zöldségkrémeimhez.)

És valóban. Diós lett. Naggggyon diós.
(Bár csak a krémet kóstoltam, az nagyon bejövős volt a cuki kis mazsoladarabkákkal, nem is maradt egy csepp sem a maradékból :P. Egyszerű, de zseniális. )


Hozzávalók egy 18 cm-es tortalaphoz:  (forrás: Híres emberek híres receptjei)

7 dkg vaj

3 nagy tojás

1 tk. vaníliakivonat

8 dkg cukor

7 dkg darált dió

7,5 dkg liszt

csipet só

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből habot verünk.

A sárgákat a puha vajjal, vaníliával és cukorral teljesen simára keverjük, majd felváltva beleforgatjuk a diós-lisztet és fehérjehabot.

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra. Kivajazunk egy 18 cm-es tortaformát, majd belesimítjuk a masszát (a tetejét is igyekezzünk egyenletesre maszatolni), és megsütjük!

Diós-mazsolás krém (forrás: Mária Hajková-Édeskönyv)

5 dl zsíros tej

8 dkg cukor

4 dkg keményítő

8 dkg pirított!!!!!, durvára vágott dióbél

5 dkg mazsola

1 tojássárgája

17 dkg vaj

Fontos, hogy tényleg pirított legyen a diónk, egyrészt, mert így a barna héját is le tudjuk varázsolni, másrészt pedig eszméletlen aromát ad az amúgy nem túl karakteres krémnek.

3 dl tejet a cukorral, dióval és a mazsolákkal felteszünk melegedni.

A maradékban elkeverjük a keményítőt és a tojássárgát , majd mikor már elég forró a melegített tej, belekeverjük, és folyamatos keverés mellett besűrítjük.

Hagyjuk kihűlni.

A vajat keverjük simára a diós főzött krémmel, majd felhasználásig tegyük hűtőbe.

Összeállítás: A tésztánkat vágjuk 4 részre, töltsük meg a krémmel, de mindenképpen hagyjunk a bevonásra is egy keveset.
(Kívül unideccel burkoltam, az oldalán rózsaszín selyemszalag, a rózsákat pedig szintén unidecből formáztam.)

Lovas torta

Az utcánk végén van egy szolárium. Ahogy elmúlt a tél, mostanában egyre többet látok gyerekeket üldögélni a teraszrészén felállított asztalok mellett. Kicsiket, és egészen kicsiket is, néha egy apukával, néha az üzlet egyenpólós dolgozóival megspékelve.
Elgondolkoztató.

Én a gyerekkoromat a játszótéren töltöttem. Anya levitt, és ott homokozott meg csúszdázott velem egész délután.
És ezekkel a gyerekekkel mi lesz? Vajon a vadonatúj converse cipő pótolja a gyerekszobát? Vagy a heti 3 alkalmas mekitúra?
Nem hinném.

De ami igazán lényeges: vajon én képes leszek a gyerekemmel játszani? Megadni neki a tiszta, csakis rólaszóló gyermekkor örömét?

Nem valószínű.

Hacsak nem építenek addig egy játszóteret a konditerem mellé.

Ezt a tortát a precízségéről jól ismert PZ kérte. A kislányának, aki éppen 10 éves lett a hétvégén. Anna az édesanyjával él, elváltak.
Vajon ő eleget törődik a kislányával? Szerintem igen. Remélem igen. MInden kislányak szüksége van az apukájára.
De optimista vagyok: boldognak tűntek. Mindketten. Együtt.

Csajcsapat a tortával - (Anna rószaszínben)

Nem szoktam/szeretek mentegetőzni, de tudjátok hogy van ez: ha az ember elér egy szintet, nem szeret visszafejlődni. Így vagyok én is a fenti fotóval. Kritikán aluli. Ami mentségemre lehet, hogy este negyed 10-kor készült, fél perc alatt, a szagelszívő neonfényénél. Gyűlölök természetes fény nélkül fényképzeni. Már nem is vagyok hajlandó. (Itt sem akartam, de anya elém állt, és közölte, hogy ez a torta addig nem megy ki innen, amíg nem csinálok néhány képet. És milyen jól tettem, hogy hallgattam rá, mert a bulin nem készült közeli kép.)

Szóval több ilyen képet nem kívánok ezen a felületen látni. Vagy jót vagy semmit. (KIs emlékeztető magamnak.)

Ennek ellenére ez a kedvenc tortám. Imádom. De tényleg.
Annyira színes, és kedves lett, hogy teljesen megmelengette a szívem. (Nem magamat akarom fényezni, csak tényleg így volt.) Kiegyensúlyozott.
Rájöttem: igen, ez az amiért érdemes élni.

Ez az ami boldoggá tesz.

A torta belseje Piszke epres-mascarponés csokitortája volt, nulla változtatás nélkül!!! Hoppá-hoppá, szép teljestímény! (Az a pici cukorátcsoportosítás igazán nem számít...)  :)

Epres-vaníliás mandulatorta mogyorógrillázzsal

Imádom aput. Mikor megkérdeztem tőle, hogy milyen tortát szeretne a névnapjára elgondolkozott, majd kijelentette: Semmiképpen se legyen nehéz, inkább könnyű, olyan főzött vaníliakrémes és gyümölcsös. De persze belül marcipánnal- tette hozzá.
Éppen írtam valamit, de itt muszáj volt felnéznem. Hova képzeled a marcipánt?
Csönd.
Igazad van, maradjon inkább könnyű.

Ennek a szellemében készült hát a tortácska (bizony, ez nem a nagyvad kategória): nem kapott semmilyen borítást, nem volt szívem elrontani. Ez így jó. Pont így. És így marad a könnyű kategórián belül is.
Hangsúlyoznám, nem kalóriaszegény, csak könnyű. (Hiába krém több, mint a fele, azért van benne anyag.)
Szóval csak csukjuk be a szemünk, és hagyatkozzunk az orrunkra. Fantasztikus ahogyan a citrom, vanília és mandula keveredik az eper édeskés zamatával.

A nevezetes nap ugyan tegnap volt, a torta csak ma érkezik. HIába, a jóra várni kell. ^^
Remélem elég könnyedre sikeredett. Így kóstolás/felvágás előtt azt mondanám mindenképpen. ♥

Kell hozzá:
-1 db mandulás tortakarika (recept lejjebb)
-1 adag Hermé-féle isteni főzött vaníliakrém
-5 nagyobbacska eper
-5 evőkanál mogyorókrokant


A mandulás tortalap:

3 tojás

10 dkg pirított mandula

9 dkg cukor

2 csipet só

1 mokkáskanál fahéj

1 citrom

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből kemény habot verünk.

A sárgákat a cukorral, sóval kikeverjük, majd az alaposan megmosott citrom héját és levét is hozzáadjuk.

Az aranyszínűre pirított mandulát ledaráljuk (egyszerűen imádom az illatát), majd a fehérjahabbal váltakozva a sárgás krémhez adagoljuk. A keveréssel nagyon óvatosan, jelszó a forgatás!

Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm átmérőjű tortaformát, a belsejét szórjuk meg zsemlemorzsával. Öntsük bele a masszát, és nagyjából 20 perc alatt süssük készre, a sütő felső rácsán. Ha közben nagyon pirulna, feltétlenül takarjuk le alufóliával!

Összeállítás: 

A tortakarikát 3 felé vágjuk.
A krém felét rákanalazzuk a legalsó tortalapra, megszórjuk a megmosott, felkockázott eper felével, megszórjuk a grillázs felével, majd óvatosan ráillesztjük a középső lapot. Azon eljátsszuk ugyanezt, majd jön a teteje.
Lehet díszíteni, leginkább eperszemekkel, vagy valamilyen virággal érdemes. Csak natúran.

Lego torta

Ez volt a 3. torta amit Rékáéknak készítettem. Egy isteni törökmogyorós-csokissal indult, azt pedig követte egy pillangós-virágos rózsaszín torony.
És most itt van ez. Remélem nem az utolsó.

Bindri kívánsága mindössze annyi volt, hogy narancsos-csokis legyen. Gondoltam narancsos trüffelkrémre, narancsos tésztára, de végül győzött az újdonság varázsa.
Szokás szerint.

A piskóta a kedvenc receptem alapján készült, csak 4 tojással, a töltelék pedig Puffintól, változtatás nélkül.
Zseniális, azt kell, hogy mondjam. Anno átsiklottam felette, de most az ötleteléskor újra eszembe jutott. Milyen szerencse.
Hiszen alig kell hozzá valami, és egy intenzív narancsos ízű, engem puncstöltelékre emlékeztető valami lesz a végeredmény. Mindeközé már csak képzeljük oda az étcsokis-tejszínnel átitatott kakaós piskótalapokat...

Narancsos töltelék:

2 narancs

3 dl víz

10 dkg cukor

4 evőkanál baracklekvár

kb. 20 dkg kekszmorzsa/süteményszél

A narancsokat jól megmossuk, héjukat lereszeljük, meghámozzuk, majd fagyasztóba tesszük őket jó 40 percre.

A vizet a cukorral, narancshéjjal és baracklekvárral felforraljuk, kicsit főzzük, majd kihűtjük. 

Ebbe a cukorszirupba reszeljük a fagyott narancsokat, majd a kekszmorzsa adagolásával lágy kókuszgolyómassza állagú tölteléket készítünk.

Szivárványtorta

...tündérkével turbózva.


"Megálmodtam a tortám!" 

Ezzel a mondattal kapott el Fruzsi nagyjából egy hónapja a folyosón, majd választ sem várva folytatta: legyen rózsaszín, emeletes, alul csíkos, felül pöttyös, tündérkés és virágos. Meg szivárványos. Belül."

Imádom a csajt. Annyira vidám, hogy egyszerűen képtelenség mellette szomorkodni. Meg lelkes. A gombatisztítós esetén máig csak mosolyogni tudok. Azóta is tervezi, hogy jön hozzánk "sütni", de mindig elmarad. Sebaj. Egyszer majd csak összejön.

A díszítés miatt nem aggódtam, az unidec csodákra képes. A tészta miatt már annál inkább (hogy a babáról ne is beszéljünk). Az előzővel nem voltam megelégedve, színesebbet akartam, így új tészta után néztem. És bevált. Ezt valóban lehet színezni, nem megy az állag rovására. (Mondjuk visszagondolva tényleg elég naív gondolat volt anno, hogy egy amúgy is érzékeny piskótamasszát még mindenféle színezékekkel bolondít az ember.)

A figura (tündér, nem angyal!) pedig kimondott fejlődés az eddigiekhez képest, bár az orra miatt még mindig elég szörny külseje van szegénykének.

Csajszikám eredetileg csokikrémet szeretett volna, de végül megegyeztünk egy citromosban, tekintve, hogy a színes lapok között elég rondán mutatott volna még a legfinomabb trüffelkrém is. (Utólag eszembe jutott a fehércsoki, de...az emberek nem a fehércsokira asszociálnak a csoki szóról. Valljuk be, azért elég más ízvilág a kettő. Nem?)
Így lett a citromkrém. Csak semmi faxni: tejszínhab, keményítő, mascarpone és citrom. Miközben kevertem a krémt, teljesen belengte  a konyhát ez az ovis citromostea illat. Valami fantasztikusan otthonos. :)

A tészta receptje innen van. A mennyiségeken látható, hogy tipikus amerikai valamiről van szó, de én erős túlzásnak éreztem egy ekkora tortácskába fél kg cukrot.

Hozzávalók 2 db 17 cm-es tortához:

22,6 dkg szobahős vaj

20 dkg cukor

5 szobahős tojásfehérje

35 dkg liszt

4 teáskanál sütőpor

csipetnyi só

2 dl szobahős tej

ételfesték

A vajat a cukorral habosra keverjük, majd egyesével adjuk hozzá a fehérjéket.

A lisztet, sót, sütőport összeszitáljuk.

A tejjel felváltva a tojásos masszához adagoljuk a lisztes keveréket. Szétosztjuk annyi részre, ahány színt szeretnénk, majd elkezdjük adagolni hozzá a festéket. Ez már nyilván szubjektív: ki milyen erős árnyalatot szeretne, de arra figyeljünk, hogy az eredeti állapotnál ne nagyon higítsuk tovább, ilyenkor keverjünk hozzá egy pici lisztet.

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm-es tortaformát, simítsuk el benne a tésztát (egyszerre csak 1 színt!!!!) ,majd süssük készre kb. 15 perc alatt.

Somlói galuska torta

Ki az aki szereti a somlóit? Kezeket fel!
Szerintem nincs olyan akié lent maradt. Maximum hozzáteszi magában morogva, hogy de mazsola nélkül, mert azt utálom. Ez egy ilyen édesség. Nem megosztó, pont az ellentétem.
Ennek ellenére nagyon szeretem. Jó mazsolásan.*


*Nálunk ilyen fiú-lány megosztottság van, mert anya és én is imádjuk, ellenben Marci és apa is gyűlöli. Marci olyan szinten nem tolerálja, hogy ha valamiben már csak benne is van, még kipiszkálni sem hajlandó, inkább hozzá sem nyúl. Így jelen esetben a fél torta mazsolamentesen készült. Hiszen az a cél, hogy mindenki örüljön. :)

Hozzávalók egy 26 cm átmérőjű formához:
A sima piskótához:

2 tojás

3 evőkanál cukor

3 evőkanál liszt

1 evőkanál forró víz

csipet só

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval kemény habbá verjük. Belekeverjük a cukrot, ezzel is járatjuk kicsit a gépet. Utána átváltunk kézi üzemmódba: belelöttyintjük a vizet, rászitáljuk a lisztet, majd a sárgákkal együtt óvatosan összeforgatjuk.

Kivajazunk egy 26 cm átmérőjű formát, beleöntjük a masszát, és 175 fokra előmelegített sütőben nagyjából 15 perc alatt készre sütjük.

A kakaós piskótához:

2 tojás

3 evőkanál cukor

2,5 evőkanál liszt

fél evőkanál kakaó

csipet só

1 evőkanál forró víz

A diós piskótához:

2 tojás

1 nagy evőkanál darált dió

2 evőkanál liszt

3 evőkanál cukor

csipet só

1 evőkanál forró víz

Cukorszirup:

fél dl víz

7 dkg cukor

2,5 nagy evőkanál rum

A vizet tegyük fel forrni, majd keverjük bele a cukrot. Főzzük addig, míg el nem olvad, közben néha keverjük meg, főleg az elején, hogy nehogy véletlenül az aljára karamellizálódjon. Hagyjuk kihűlni. Ha már éppen csak langyos, keverjük bele a rumot is.

 A vaníliakrémhez:

3 tojás

6 dl tej

10 dkg liszt

8 dkg cukor

7 dkg porcukor

fél rúd vanília/2 púpos teáskanál vaníliapor

A tej felét feltesszük melegedni. 

A másik feléhez hozzákeverünk 8 dkg cukrot, a lisztet, vaníliaport (ha rudat használunk, azt hasítsuk fel, és a tejjel együtt főzzük, majd kézi habverővel keverjük csomómentesre. A tojásokat válasszuk szét, a fehérjéből verjünk kemény habot egy csipet sóval, a legvégén pedig a porcukorral együtt is dolgozzuk át egy kicsit. A sárgákat keverjük a tejes-lisztes keverékhez. 

Ha már forró a tej, a tojássárgás keveréket folyamatosan kevergetve beleöntjük, és lassú tűzön besűrítjük. Ezután érdemes robotgéppel is pár percig keverni, egyrészt gyönyörű krémessé teszi, másrészt pedig picit hűti is.

Legvégül beleforgatjuk a tojáshabot is (a még meleg, de már nem teljesen forró  krémbe).

Összeállítás: 

A sima piskótát tegyük vissza a kapcsos tortaformába. Locsoljuk meg a szirup harmadával, kenjük rá a krém harmadát, majd szórjuk meg 4 dkg durvára vágott dióval, és a mazsola felével(!!). Erre tegyük a kakaós piskótát, ismételjük meg a folyamatot. A diós piskótára locsoljuk a maradék szirupot, rákenjük a maradék krémet, és már csak dióval szórjuk meg.

Tegyük hűtőbe minimum egy éjszakára, hogy szépen összeérjenek az ízei.

Másnap óvatosan vágjuk körbe a forma szélénél, majd vegyük le az oldalát. Opcionálisan tejszínhabbal lehet bevonni az odalát, de én így is elég édesnek/fajsúlyosnak  találtam, meg tejszínért sem volt kedvem külön boltba mászkálni.

Csokiöntet:

3 dl tej

3 evőkanál kakaópor

2,5 evőkanál cukor

1csapott evőkanál liszt

1 evőkanál rum

A tejet feltesszük melegedni, közben kézi habverővel csomómentesre keverjük benne a lisztet, cukrot, kakaóport, és besűrítjük. (Természetesen nem lesz látványos a dolog, de egy kicsit "összébb áll" a dolog.) 

Kihűtjük. Ha már langyos, belekeverjük a rumot is.

Tejszínhabkupacokkal (egyeseknek hegyekkel), és csokiöntettel locsolva tálaljuk, mert ezzel nyeri el az igazán somlóis jellegét. (Én lusta voltam öntetet készíteni, mert kb. az egész torta elcsomagolásra készült, és úgy gondoltam, hogy nemár, hogy mindenkinek kisüvegekben még szószt is küldözgessek. Nem is volt meg teljesen a fíling. Inkább egy nagyon finom vaníliás-diós tortára hasonlított.)

A recept Egy csipettől. Köszi!  :)

Túrógombóc torta

Még 15 perc.
Kimegyek a konyhába, hogy megnézzem maradt-e fehérrépa, közben gyorsan rákukkantok a rakott krumplira. Príma, még teljesen fehér. Észreveszem a gáztűzhelyen maradt zabkásám, átkeverem. Azonban a mozdulat túl hevesre sikerül, és a kanál átrepül a konyhán, majd letoccsan a hűtő mellett. A szívroham kerülget, de közben áldom az eget, hogy anya nincsen itthon, mert ha ezt látná, azt hiszem agyoncsapna. De az sem kizárt, hogy széttépne a f*szba. Megragadok egy nedves rongyot, és feltörlöm. Kétszer. Csak a biztonság kedvéért. (Ha apánál lennék, ő tuti észrevenné. Ott csinálhatok bármit, annak mindig marad nyoma. De ha nem csinálok semmit, valahogyan annak is.)

Még 5 perc.
Anyu barátja nálunk tölti a hétvégét. Ennek hatására anya egészen furcsán viselkedik. Már 2 napja folyamatosan takarít. Recepteket keres. A hűtőnk egészen karácsonyi állapotokat öltött. (Értsd. tele van pakolva csomó alapanyaggal, hússal, nem lehet benne elférni.) És ami szintén lényeges: főz. De úgy komolyan. Mikor csütörtökön arra jöttem haza, hogy "de meddig főzöm a hagymát?", már tudtam, hogy baj van. Anya sohasem bonyolítja túl a dolgokat. Vagy ha igen, annak komoly okai vannak. És ezek szerint ez az.
Sikerült is összeveszni rajta. Véletlenül elejtettem egy olyan megjegyzést, hogy milyen furcsa a konyhában látni, hiszen nem szokott főzni. És ezen eldurrant az agya. Hogy ő ezt kikéri magának, igenis minden hétvégén főz egyszer. Ööö, ja. Egy főzeléket. Nevettem, hogy ez azért nem a szoktam kategória. Közölte, hogy igenis, a P-nél minden hétvégén főz, és ő is azt mondja, hogy kitűnően csinálja. Na itt nekem lett 200 a vérnyomásom. A P., a P., a P. Ott főz? Nagyszerű. És nekem ezt honnan kéne tudnom? Ha így is van, ez engem nem érint, tekintve, hogy már jó hosszú ideje nem töltjük együtt a hétvégéket. 
Ismét ő következett. Támadásba lendült, hogy nem az a főzni szokás, hogy valaki mindennap csinálja. És mit gondolok, én talán szoktam? Azért mert mindennap kotyvasztok(!) valamit (kicsit fájt, hogy a konyhai tevékenységeimt idáig alacsonyítja), az még nem normális.

Azért a torta finom volt. Nagyon. Még P-nek is ízlett, pedig mint utólag kiderült szegény nem is szereti a túrógombócot. (De azt mondta ez ízlett neki, mert nem volt száraz.) Nagy pirospont, hogy nem volt előítéletes. :)

Nekem pedig azért, mert hiába készült a saját fogyasztásomra is, képes voltam normálisan beédesíteni.

A receptet Piszkénél találtam, mindössze felezni kellett, hogy mégse együk ezt egy hétig. :)

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:

A piskóta:

1 tojás

1 csapott evőkanál cukor

1 csipet só

1,5 evőkanál liszt

A tojást szétválasztjuk, a sóval kemény habbá verjük, majd félúton belekeverjük a cukrot is. Beleforgatjuk a tojássárgát, majd a lisztet is.

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra. Kibélelünk egy tortaformát sütőpapírral, belesimítjuk a tésztát, és nagyjából 15 perc alatt készre sütjük. 

Hagyjuk kihűlni. (Bár ekkora mennyiségnél ez 10 percnél nem több.)

Túrókrém:

25 dkg túró

2,5 dl tej

5 dkg búzadara

2 evőkanál cukor

1 teáskanál méz

fél teáskanál vaníliapor

A tej, gríz, cukor keverékéből lassú tűzön tejbegrízt főzünk, majd legvégül belekeverjük a mézet és vaníliaport is. Hagyjuk kicsit hűlni.

A túrót villával összetörjük, és összeforgatjuk a darás krémmel.

Összeállítás: A piskótát félbevágjuk, visszatesszük a tortaformába, a külsejét köré pattintjuk. 1 evőkanál baracklekvárral vékonyan megkenjük. Rásimítjuk a túrókrémet: de 3 evőkanállal félreteszünk a díszítéshez!!! (nem szabad, hogy teljesen kihűljön, mert akkor nehezen lehet kenni), és rátesszük a piskóta másik felét. Ezt is megkenjük 1 evőkanál lekvárral.


"Tejfölös öntet":
1 kis doboz tejföl (15 dkg)
3/4 dl habtejszín
5 dkg porcukor
citromlé (nekem nem volt, úgyhogy teaízesítő tablettákat porítottam)
4 g zselatin
0,4 dl víz


A zselatint a vízben feloldjuk, majd lassú tűzön felforrósítjuk.
Kézi habverővel összekeverjük a tejfölt, tejszínt, porcukrot, citromlét. A már nem forró zselatint óvatosan belecsorgatjuk a tejfölös krémbe, és a torta tetejére öntjük. 

Összeállítás: 3 db babapiskótát ledarálunk, összekeverjük fél teáskanál fahéjjal. A félretett túrókrémből vizes kézzel 8 gombócot formálunk, és megforgatjuk a babapiskótamorzsában. A maradékot a torta tetejére szórjuk, és hűtőbe tesszük, hogy megszilárduljon. Kb. 2 óra után már ki lehet applikálni a tortaformából, a gombóckákat pedig a tetejére lehet ültetni.

Karaoke-torta

Ez az a torta (még ha tavalyi is) pontosan ugyanolyan alapokon nyugszik, mint "elődje", a  Virágos-pillangós-katicás torta. Precíz, mindenre kiterjedő tervek, és nagyon konkrét elképzelés. Nekem nincs is más feladatom, mint életre kelteni. December 24-re. Mint a Jézuska.

A téma egy családi karaoke-est, mivel a tesója egy ilyen felszerelést kapott tőle tavaly. Ha jól emlékszem.
Jelen esetben ez nem bizonyult könnyű diónak, mert PZ öccsének teljes famíliáját (összesen 6 fő!!!) ki kellett gyurmáznom. Hozzátenném fénykép alapján, bár ezt a végeredmény nem tükrözi. XD Egyedül az ülő kislányokra vagyok büszke, azok tényleg helyesek lettek. Meg talán még a "kanapén" üldögélő testvérpár. (PZ a fehér inges piros nyakkendős.) Jobb ötlet nem lévén egy műanyag dobozt vontam be fondanttal, és arra ragasztottam ültettem a figurákat.

Amin a legtöbbet fejlődhetek az a figurák arca. Próbáltam különféle érzelmeket kifejezni, mindent egy hogyan rajzoljunk manga szemet/szájat papírról másoltam, de végül be kellett látnom, hogy egy alkoholos filccel (nem volt hirtelen más kéznél) és majdnem féldiónyi méretben nem tudok monalisamosolyokat alkotni. Ez van.

A tészta egy 8 tojásos egyszerű piskóta, belülre pedig a szokásos főzött csokikrém került a receptben szereplő mennyiségek duplázásával. (Begyöpösödtem. Csomószor használom ugyanazokat a krémeket, tésztákat. Hol marad a régi újító szellem?!)
A bevonat unidec, a figurák fondantból készültek (ami sokkal alkalmasabb efféle feladatra, mint az elsőnek említett, tekintve, hogy az egyszerűen elhajlik, és nem is szárad ki rendesen. Hál istennek. Ha már ennyit fizettem érte...)