Meglepetésbuli, mert az már annyira jól megy

Imádok szervezkedni.
Ez valószínűleg abból az egyszerű tényből fakad, hogy lételemem, hogy fontosnak érezzem magam.
És ezt ott csillogtatom meg, ahol csak lehetséges.
Ugyan sokszor rosszkor, rossz helyen, de azért tudok "jól is dolgozni".

Specialitásaim a meglepetésbulik.
Eddig hármat főszerveztem, mind jól sikerült. Sőt. Szuper lett.
Mindegyik máshogyan, de az volt. Egyedi, és megismételhetetlen. Persze ez nem rajtam múlt. Vagyis csak kisrészben.
A dolog csodáját a vendégek és persze az ünnepelt adja.
Számomra fantasztikus látni, mennyire meg tud hatni valakit egy ilyen kis dolog.



Ő az anyukám.

Gyönyörű, nem? Ragyog, mert szerelmes. Szerelmes valakibe, akit azt hiszem teljes joggal nevezhetünk családtagnak. Aki szeret minket, és törődik velünk.

Köszönöm Pali. Mindent.

A menüt közösen raktuk össze, ezúton is hálásan köszönöm mindenkinek a segítséget. Zsuszi készített fogpiszkálóra tűzdelt szőlő-sajt-paradicsom nyársakat, Fofi szilváslepényt sütött. Csilla hatalmas hűtőtáskával érkezett: benne hatalmas adagnyi pácolt hús. Éva saslikot csinált, iszonyú aranyos volt, rám gondolva még egy vegetáriánus is lapult különcsomagolva.

Jómagam a legfelső képen látható mogyorós illetve mákos túrógolyókat gömbölygettem (nagyon jó cucc, a belsejük 1-1 szem szőlőt rejt), illetve sütöttem egy naagyon-sajtos pogácsát.


Nagyon-sajtospogácsa: 

30 dkg +3,5 evőkanál liszt

20 dkg vaj

20 dkg reszelt gouda 

7,5 dkg márványsajt

10 dkg juhtúró

1 csomag porélesztő

fél dl langyos tej

csipetnyi cukor

A langyos tejbe beleszórjuk az élesztőt, cukrot és fél evőkanál lisztet, összekeverjük, majd letakarva megvárjuk, hogy felfusson.

Ezalatt a lisztben elmorzsoljuk a vajat, majd hozzáadjuk a juhtúrót, márványsajtot és a gouda felét. FOntos, hogy csak akkor kezdjük el össegyúrni, amikor már az élesztő is benne van.
Letakarva, meleg helyen kb. 1 óráig kelesztjük.
Ha már szépen megnőtt, újra átgyurmázzuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk, és szaggatóval kis köröket vágunk belőle. A tetejét megkenjük egy pici vízzel, megszórjuk jó bőven a maradék goudával, és 185 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. 

           ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A helyszíni munkákat (grillezés) kisöcsém és Pali végezték - volt pillanat, amikor azt hittem kigyullad a kert -, így nekünk csajoknak csak a pletyizés maradt. Hmm, elég kényelmes...

És íme a torta. Mert volt torta is, természetesen. (Majd pont én ne csinálnék! Már a jelenlétem is egyenlő egy tortával...)
Szépen felkészültem a szokásos dobosprojektre (az első itt, a legutóbbi pedig itt), mikor 3 nappal a buli előtt anya odaállt elém, hogy úgy gondolja, most nem dobost szeretne, hanem egy nagyon tömény, kívül-belül marcipános valamit. Csokival.
Hoppá. Szeretem a kreatív dolgokat, de... azt is nagyon szeretem, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan eltervezem. MOst sem a belső tartalommal volt a probléma. Hanem a borítással. Mert egy hófehér külső felület díszítésért kiált. Mit kiált, egyenesen üvölt.
Azonban ez rengeteg idő. Talán nem is maga az elkészítés, hanem mire kitalálom, hogy mit is szeretnék pontosan ott látni.

Végül ilyen lett. Már töbször eszembe jutott, hogy milyen vicces lenne egy olyan tortát csinálni, amire mindent ráteszek, amit az ünnepelt szeret. Vagy valamiért fontos neki. Képek, pillanatok, emlékek. Ez valami olyasmi.
És mivel a képeket csak kézzel festettem rá, olyan sokáig nem is tartott.

A tészta a jól bevált nagyonkakaós piskóta. Ezt vágtam 5 lapba, és töltöttem meg kávés-csokikrémmel, és marcipánnal. A krém minden rétegben szerepel, marcipán alatt és fölött is, persze vékonyabban, mint ahol önállóan szerepel.
Népszerű volt. 


Kávés csokikrém:

2 nagy tojás

3 evőkanál porcukor

4 evőkanál liszt

10 dkg étcsokoládé (min 60 %)

2 evőkanál kávélikőr

3 nagy evőkanál "tejszínföl"

15 dkg vaj

A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd a lisztet is hozzáadva gőzfürdőben folyamatosan keverve besűrítjük. Ha már elég forró, beletördeljük a csokit is, és addig maceráljuk habverővel, míg fel nem olvad. Ekkor lehúzzuk a tűzről,és hagyjuk kihűlni.

A vajat és a tejszínfölt (nincs rá jobb meghatározás, mert habtejszínt akartam felverni, de a dobozt felnyitva konstatáltam, hogy egy része vízszerű, a másik meg sűrű, kanalazható krém) krémesre keverjük, majd beledolgozzuk a kihűlt krémet. Hűtőben tároljuk.

Így töltöttük együtt a délutánt. Nem mondom, hogy jövőre (túl gyakran nem poén), de talán 3 év múlva ismét itt találkozunk.
Együtt.
Egy dobostorta* társaságában. Hacsak anya ki nem talál megint valami újat.


*Azért azt érdemes megjegyezni, hogy közfelháborodást váltott ki, mikor kiderült, hogy nem a szokásos kis karamelltetejű barátunkat fogják az asztalon látni. Némileg azért remélem kárpótolta őket ez a marcipánkupac, de ígérem, sort kerítünk egy dobostortapartyra is!

UI: Az emberes képekért hatalmas köszönet Fofinak, aki számomra innentől már csak művészkisasszony marad.

Dupláncsokis-marcipános torta

 

Kisöcsémnek még anno a névnapjára lett beígérve egy torta, de akkor túl elfoglalt voltam megcsinálni. Volt mindez augusztus elején. Annyiban megegyeztünk, hogy mindenképpen csokis legyen. A dolog azóta is húzódik, de 2 napja felhívott, hogy ő pontosan kitalálta milyent is szeretne, majd levegőt sem véve elkezdte sorolni : " "Olyant szeretnék, mint amit az esküvőn ettünk. Tudod azt a mignonosat. ... Ja, tényleg, te akkor pont az Á-val sétáltál. De azért olyan legyen. Nagyon csokis, sok marcipánnal. ... Tudom, persze, hogy tömény, de pont azért lesz jó. A marcipánt mondtam már?"
És mivel 2 nap múlva elutazom ( Don't worry, laptop jön, nem bírnám ki 8 napig nélküle. HOgy dokumentálnám az eseményeket? A végső ömlesztés nem az én műfajom... Bár a fő kérdés, hogy lesz- e net, én azért reménykedem, hogy Erdély nem olyan elmaradott, mint amilyennek ígérik.) esedékesnek láttam végre teljesíteni a feladatot. Mert 40 fok ide vagy oda, nekem bizony nem csökkent a sütős kedvem. Anya  veszekszik is velem, hogy nem elég, hogy már most folyik rólunk a víz, még a sütővel rá is teszek egy lapáttal? Ha ezt lehet fejlődésnek hívni, az első néhány alkalom után rászoktam az esti sütögetésre, mikor már egy icipicit hűlt a levegő, és az ablakot ki lehet nyitni. Kár hogy ilyenkor meg a szúnyoghadak özönlenek be. (Amiket anya szerint csak beképzelek, de én tudom, hogy nem, mert vagy 5 csípés van csak a lábfejemen.)
Szóval jó móka sütni. Még melegben is. Bár a csoki olvadt összevissza, a marcipán ragadt, hiába porcukroztam, megszilárdulni meg persze luxus.
Lehet, hogy 38 fokban legközelebb nem csokitortát sütök. Bár magamat ismerve... :) már holnap.

-Csokis piskóta
-Tejcsoki-mousse

      13 dkg tejcsoki (én Milkát használtam)

      1 tojás

      1 dl tejszín

A csokit megolvasztjuk, majd belekeverjük a tojássárgát. A fehérjét habbá verjük egy csipet sóval, a tejszínt úgyszintén, de külön edényben természetesen( pici porcukorral és habfixálóval). A lazán a csokiba forgatjuk először a tejszínhabot, majd a tojáshabot is.

-20 dkg marcipánból 4 körlap
-Chocolate Glaze     
-Díszítésnek csokigolyók, és kaptármintás csokilapok

Összeállítás: A tortát 4 lapba vágjuk, és egy tortakarikát csatolunk az alsó köré. Elkezdjük a rétegezést: marcipánlap, csokimousse, piskóta, marcipánlap, stb. A folyamatot marcipánlappal fejezzük be. Itt tegyük hűtőbe jó 2 órára, hogy összeálljon a kupac. 
A hűtőtúra után vegyük le a karikát. Kenjük be a torta oldalát jó vastagon a glaze-zel. Helyezzük a tetejére a kaptárszerű (engem legalábbis arra emlékeztet, vagy ezt inkább lépnek hívják?) csokilapokat, helyközös kihagyással, a lyukakat pedig töltsük meg a glaze maradékával. És hogy teljes legyen a kép, nyomkodjunk a még puha krémbe csokigolyókat.

Máktorta vaníliásgrízes-meggyes krémmel és Enikő szülinap :)

 A recept a Kreatortáról van, egészen véletlenül akadtam rá, még a puncsmizériám kapcsán. Azonnal lementettem, mint fehérjeelhasználási alternatívát. Mert én úgy működöm, hogy néha megmarad 1-2 darab, amit gondosan beteszek a hűtőbe, hogy majd kitalálok valamit. Aztán 1 hét múlva, mikor rászánom magam, hogy akkor valamit igazán kéne, már csak egy összeszáradt fehér trutymót találok, amit (tegyük hozzá) iszonyú nehéz kivarázsolni a tartóból. Szóval sohasem jutottam még el a felhasználásáig. Ám a creme patessiere-ből megmaradt keren öt. Egyszerre. És azért az mennyiség. Így esett, hogy ezt a fehérjetúltengést, és a szülinapot (a recept után) előre tudva, isteni sugallatként fogtam fel az esetet. És milyen jónak bizonyult. Mert a savanykás meggy és mák tökéletesen elférnek egymás mellett, a gríz pedig alig érezhető ki, inkább csak a vaníliás krémessége.
(Sőt ha a búzadarát lecseréljük rizsre, vagy szimpla vaníliakrémre, meg is van a tökéletes gluténmentes finomság.)

Mákos lap:          

        5 tojásfehérje

        20 dkg mák

        17,5 dkg cukor

A tojásfehérjéből egy csipet sóval elkezdünk habot verni, majd félúton hozzáadjuk a cukrot, legvégül pedig a mákot. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Egy 24 cm-es tortaforma sütőpapírral bélelt alján eloszlatjuk a massza harmadát, úgy, hogy mindenhol kb. fél centi vastagságú legyen. Addig sütjük, míg nem kap mindenhol egy halványbarnás színt a teteje. Ezt ismételjük háromszor, és hagyjuk a lapokat teljesen kihűlni.

                              ------------------------------------------------------

Vaníliás-grízes krém:

        3 dl tej

        3 evőkanál búzadara

        5 dkg porcukor

        2 vaníliáscukor

        1 teáskanál vaníliakivonat
        10 dkg puha vaj

                     

A tejet felforraljuk, majd ha már lobog, beleöntjük a búzadarát, egyszer megkeverjük, és letakarva hagyjuk, hogy megszívja magát. A puha vajat kikeverjük a cukrokkal és vaníliakivonattal, majd a már kihűlt grízt is. Tegyük hűtőbe.

                               -----------------------------------------------------
Meggyzselé:

        1 üveg meggybefőtt

        1,5 dl befőttlé

        2 csapott evőkanál keményítő

        2 evőkanál cukor

        1 mokkáskanál őrölt gyömbér

        1 mokkáskanál fahéj

A meggylevet összekeverjük a cukorral, keményítővel és fűszerekkel. Lassú tűzön besűrítjük, majd a legvégén hozzáadjuk a meggyet is. Hagyjuk kissé hűlni.

                               -----------------------------------------------------
Összeállítás: Az egyik lapot megkenjük a grízes krém felével. "Rászórjuk" a meggyzselé felét (nekem kissé különálló életet éltek a meggyszemek), majd ráteszünk egy mákos lapot. Ezután a maradék gríz, meggy, és az utolsó tésztalap.
Kívül vonjuk be 2 dl tejszínből vert habbal, és szórjuk meg a tetejét 2 evőkanál egész mákkal. Az oldalát díszítsük félbevágott marcipános-ribizlis piskótagolyókkal.

                               ----------------------------------------------------
Marcipános-ribizlis piskótagolyó:          

        világos piskóta

        2 teáskanál mascarpone

        fél marék aszalt ribizli

        10 dkg marcipán

        3 dkg étcsokoládé

A piskótát apróra tépkedjük, hozzákeverjük a ribizliszemeket, majd a mascarpone segítségével összegyúrjuk és golyókat formázunk belőle. 

A marcipánt 2 mm vastagra nyújtjuk, nagy pogácsaszaggatóval köröket vágunk ki belőle és beburkoljuk a golyókat. 

Vízfürdőben megolvasztjuk az étcsokit, és körben csíkokat rajzolunk a golyók tetejére. Hűtőben dermesszük.

Igaz, hogy nem szoktam, de úgy gondolom, most bejegyzésen belül kell írnom egy kis személyeset is. 
Enikőék háza... mintha Csodaország kapuján léptem volna be. Óriási kert, mindenhol virágzó növények, fák, bokrok. Precízen rendben tartva, de a természetes varázsából (hál istennek) mit sem vesztve állt az összes. Fantasztikus, teljesen le voltam nyűgözve, de azt hiszem ez érezhető is volt, miután majdnem egy órát töltöttem azzal, hogy a kert minden egyes szegletét végig fényképeztem. (Aranyosak voltak, nem nevettek ki. :) Enikő furcsállta ugyan, hogy mit találok én ennyire érdekesnek, de mintha a mennyországba kerültem volna. Az a sok kopott fafelület! Láttam magam előtt leterítve egy apró virágos terítővel, rajta egy szelet süti (vagy egész torta), én meg ott fetrengek előtte, hogy megtaláljam a tökéletes szöget.

A szülei iszonyúan kedvesek. Annyira otthonos ahogyan élnek, hogy hiába vagy vendég, szinte közéjük tartozónak érzed magad. A húga is egy tündér, fáradhatatlanul pörgött végig.

És istenieket ettünk.  Az anyukája csudaügyes háziasszony, annyi féle és mennyiságű étel volt, hogy csak lestünk. Egy 11 fős társaságnak lazán elég lett volna. A z első képen látható rakott cukkini felkerült a top 3-as listámra. Hihetetlen ízt tud adni, amikor a cukkini, paradicsom, hagyma és jó sok sajt összesül. Az a csokis süti... nagyon puha, ragacsos, és eszméletlenül csokis. Kész. Megadtam magam. (A recepteket pedig muszáj lesz elkérnem...)

Olyan szinten feldobódtam, hogy még a sütés is jobban ment. Vagyis eredményesebben.(Holnap már meg is nézhetitek.)
És itt jöttem rá, hogy mennyit számít a szív. Hogy milyen lelkiállapotban csinálsz valamit. A szuper délutánt amit Úrhidán töltöttem, hatalmas energia-boldogságlöketet adott.
Köszönöm. Remélem hosszú ideig kitart.

Mákos-marcipános süti

Kicsit töménynek tűnhet, de nem az. Egyáltalán nem. Kellemes mély íze van, amiről a marcipán gondoskodik. És hogy kicsit tovább borzoljam a kedélyeket, elárulom: a marcipános almalekvárral még finomabb, sőt, viccesen hangozhat, még könnyebb is. Talán mert jobban csúszik. :)

Hozzávalók: 2 tojás
                     18 dkg cukor
                     6 dkg vaj
                     17 dkg liszt
                     10 dkg mák
                     7 dkg marcipán
                     fél zacskó sütőpor
                     csipet só
                     7 evőkanál tej
                     1 citrom reszelt héja

A vajat a cukorral és tojásokkal habosra keverjük. Hozzáadjuk a mákot, a lereszelt marcipánt, a citromhéjat, tejet és ismét homogénre keverjük. A legvégén beleszitáljuk a sütőporos lisztet.
Előmelegítjük a sütőt 160 fokra.
Egy kisebb tepsit kivajazunk, és beletöltjük a masszát. Úgy igyekezzünk a méretezéssel, hogy a süti minimum 2-szeresére nő. Úgyhogy inkább ne centizzük ki. Bár ha valaki szeret sütőt takarítani...az hozzánk is jöhet. :)
Körülbelül 30 perc alatt megsül, tűpróbával ellenőrizzük. El lehet dönteni, hogy inkább kicsit nedvesebbre sütjük, vagy olyan száraztűsre, de szerintem mindegyikhez illik a marcipános almalekvár. A szárazabb verzióhoz meg egyenesen kötelező!

                                                               12 nagy kocka süti lesz belőle

Marcipános almalekvár

A nyári befőzőszezon maradványa, szó szerint. Egyrészt jó sokat el is osztogattam, meg hát jómagam is rájártam a készletekre. Hiszen ezek nem a hagyományos gejlédes felecukor-felegyümölcs lekvárok, hanem az újgenerációs cukortakarékosság jegyében készültek. Nem szeretem a mindenféle porokat, de be kell, hogy valljam, ezek mind Dr Oetker és egyéb porított pektinek segítségével készültek. De igazán finom, teljesen tartósítószermentes, és az sem utolsó, hogy másfél kg gyümölcshöz elég volt 15 dkg cukor. A legtöbb fajtából már nincs is, ez a fényképezett meg egy picike üveg alja.
Milyen szerencse, hogy újra lesz nyár!


Hozzávalók: 2 kg alma
                      1 citrom reszelt héja+ 4 evőkanál leve
                      10 dkg marcipánmassza
                      18-20 dkg cukor                  
                      1 zacskó Dzsemfix extra

Az almát megpucoljuk, és lereszeljük, vagy vékony apró darabokra vágjuk. Én a darabolást jobban preferálom, mert reszelésnél mindig összevagdosom magam. Persze kinek mi.
A marcipánt nagy lyukú reszelőn lereszeljük (itt nincs mese), majd feltesszük főni az almával együtt. Hozzáadjuk a citromlevet és reszeléket, a cukrot, és addig főzzük kis lángon, míg el nem kezd bugyogni.
Ekkor levesszük a tűzről, és igyekezzünk nagyon egyenletesen elkeverni benne a Dzsemfixet, mert elég zavaró amikor kis csomók kerülnek az ember szájába.
Ha szépen eloszlott, tegyük vissza, és alacsony lángon rotyogtassuk 3 percig. Gondolom mondanom sem kell, hogy folyamatosan kevergetve.
Ha kész, csírátlanított(forró vízben kifőzött) üvegekbe töltjük -még azonnal forrón. Rátesszük a tetejét, és fejjel lefelé fordítjuk minimum 5 percre.
A jó hír, hogy ezeket az üvegeket dunsztolni sem kell, nyugodtan hűlhetnek maguktól.
                                                                                    
                                                                                                         3 üveg lekvár lesz.

Krémestorta meggyel és marcipáncsillaggal

Anna tortája. Egy bécsi piskóta, krémestöltelék meggyszemekkel (mert azért mégse menjünk el túlzottan a gejl irányba), a külsején marcipáncsillagok csokikontúrral.
És hogy miért? Mert azt mondta a kedvence a krémes-krémestöltelék , a csillagok pedig amiatt, mert biztos vagyok benne, hogy egyszer ő is közöttük fog tündökölni, mint babérkoszorús költő.


Hozzávalók: 3 tojás
                      8 dkg cukor
                      7,5 dkg liszt
                      csipet só
                      8 dkg vaj

Egy nagy tálban vizet melegítünk a vízfürdőhőz. A vajat megolvasztjuk. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét egy nagy tálban egy csipet sóval a hűtőbe rakjuk, a sárgákhoz hozzáadjuk a cukrot, és vízfürdőben fehéredésig keverjük. Ha kész vegyük le, szitáljuk bele a lisztet, de ne keverjük el!! majd öntsük bele a vajat is. Még ekkor sem keverünk. A fehérjéket verjük kemény habbá, és a harmadát forgassuk bele a masszánkba. Vigyázzunk, tényleg ne menjen át keverésbe a dolog, mert akkor nem lesz jó levegős a piskótánk. Végül a maradék habot is adagoljuk bele.
Melegítsük elő a sütőt 165 fokra. Kivajazunk egy 18 cm-es tortaformát, beleöntjük a masszát, és kb. 20 perc alatt készre sütjük.

            1,5 dl tej
            1 tojás
            1 evőkanál liszt
            1 nem púpos evőkanál cukor
            negyed vaníliarúd kikapart belseje
            1 csipet só
            1 maroknyi meggy (pl. befőtt)

A tejet elkeverjük a liszttel és cukorral. Szétválasztjuk a tojást, a sárgát a tejes keverékhez adjuk, a fehérjét a hűtőbe tesszük. A tejes keveréket lassú tűzön, folyamatosan kevergetve felmelegítjük, míg be nem sűrűsödik. Verjünk kemény habot a fehérjéből, és forgassuk bele a még meleg krémbe. Adjuk hozzá a vaníliamagot is.

Összeállítás: A kihűlt piskótát vágjuk félbe. Figyeljünk arra, hogy egyenletes legyen a külseje, mert ez olyan mint egy fürdőruha, nem takar semmit. A meleg krémet kenjük rá a piskótára, majd a tetejét rakjuk ki szép egyenletesen meggyszemekkel. Ennek a tetejére jön a piskóta másik része.

Díszítés: 5 dkg marcipánmassza
                5 kocka csoki + pár csepp olaj

A marcipánmasszát nyújtsuk vékonyabbra, és szúrjunk ki belőle csillagokat. Ezeket rakosgassuk úgy a tortára, hogy majdnem egymáshoz érjenek, de azért legyen köztük hely. Ha kész van, nagyon folyós baracklekvárral ragasszuk őket a helyükre. De vigyázzunk, hogy tényleg csak ragasztás célzatából legyen, mert ha túl sok kerül rá, elázhat.
Olvasszuk meg a csokit vízfürdőben, majd töltsük egy nejlonzacskó egyik sarkába. A lényeg, hogy beszorítsuk egy kis helyre a csokit. Személy szerint csak a mézeskalács-díszítéshez tudom hasonlítani, mert ugyanazon az elven működik. Vágjuk le a zacskó szélét a csokis résznél. De ügyeljünk arra, hogy inkább fokozatosan tágítsuk a lyukat, mert ha túl nagy lyukat vágunk, akkor azt bebuktuk. Új zacskó, új maszatolás.
Rajzoljuk körbe a csillagokat. Dolgozzunk tempósan, mert a csoki elég hamar visszadermed. Persze ha ez megtörténik az sem baj, tegyük vissza a vízfürdőbe, most már nejlonzacskóstul. Tanácsos befogni a lyukas végét, ha nem akarjuk, hogy a zacskóba víz menjen, vagy a csokink kezdjen el kikígyózni. Nyomogassuk a dermedtebb részeket, míg újra folyékony nem lesz.

Kókuszcsillag marcipántöltelékkel

Szerintem a kókusz nagyon illik a linzertésztába. Nem tolakodó, de ad egyfajta kellemes ízhatást, és nem utolsó sorban jól illik szinte mindenhez. Itt a marcipánnal alkot isteni párost, érdemes megkóstolni. Ráadásul a marcipán édes is, jóval kevesebb cukorral is finom, mint az átlag linzertészta.

(Csak nem forrón, mert piszkosul éget.)





Hozzávalók:30 dkg finomliszt
                    8 dkg kókuszreszelék
                    9 dkg porcukor
                    1 csipet só
                    1 vaníliáscukor
                    20 dkg margarin
                   1 tojás
A száraz hozzávalókat összekeverjük, elmorzsoljuk a margarint. A tojás segítségével tésztát gyúrunk belőle, majd hűtőbe tesszük fél órára.
15 dkg marcipánt kinyújtunk kb. 1 mm vastagra, és egy kisebb méretű csillagkiszúróval kivagdossuk.
A tésztát 4 mm-esre nyújtjuk, és egy kicsit nagyobb csillagkiszúróval azt is kifabrikáljuk. Ehhez az akcióhoz nem árt egy szett, amiben 5 különböző méretű csillagocska van. Azt hiszem eredetileg mézeskalács-karácsonyfa készítésére van.
Minden tésztacsillag közepébe icipici baracklekvárt kenünk (az a jó ha folyós), ráteszünk egy marcipáncsillagot, a tetejére egy másik tésztacsillagot-természetesen a lekváros fele legyen a marcipán felé, és jól összenyomkodjuk a széleit.
Előmelegített 170 fokos sütőben rövid idő alatt megsülnek, pont mint a legényfogó. Az a jó, ha éppen csak rózsaszín.

Marcipános szelet

Mint minden évben, idén is én vállaltam a királyi ebéd elkészítését. Gondolkoztam sok mindenen, de a tavalyi gombaleves kudarca után úgy döntöttem, édességnél maradok. Felmerült többek között a hatlapos, de végül hosszas vacillálás után úgy döntöttem, ennél a süteménynél maradok. Elvégre az IBM-es mikuláson osztatlan sikert aratott, nem mellesleg, mi kell a népnek? Kenyér és cirkusz. Komolyabban: látványos, finom, primitív. Úgysem azt nézik, hogy mennyit dolgoztam vele.

Hozzávalók:
      kakaós laphoz: 25 dkg darált keksz
                             15 dkg porcukor
                             fél kocka margarin
                             4 evőkanál langyos tej
                             4 evőkanál kakaópor
                             1,5 evőkanál rum
            Ezeket összegyúrjuk, majd egy sütőpapíron kinyújtjuk. Fontos, hogy téglalap vagy négyzet formájú legyen.

   
      marcipános laphoz: 25 dkg darált keksz
                                    15 dkg porcukor
                                    fél kocka margarin
                                    4 evőkanál langyos tej
                                    1 keserűmandulaaroma (én az egészet beletettem)
                A tejbe belekeverjük az aromát, és így gyúrjuk össze a többivel. A másik lapra egyenletesen rányomkodjuk a zöld masszát.

A tetejére 10 dkg étcsokiból 5 dkg vajjal csokimázat készítünk, egyenletesen elkenjük a tetején, és egy napig hűvös helyen tároljuk, hogy jól kifagyjon.        

Mozart torta

Ahol a receptet találtam ott zila tortaformában készítették. Hát, nem azt mondom, hogy minden álmom egy ilyen, de nagyon nagyon szép dolgokat lehet alkotni egy olyanban. Tény, hogy az élvezeti értékéből egy cseppet sem rontott az átlagos külső, sőt, annyira ízlett apáéknak(apa szülinapjára készült, amit Maránál ünnepeltünk), hogy megadtam a blog címét ahonnan készítettem(max konyhája), és ő is megcsinálta. De apa azt mondta az enyém jobban sikerült, mert a krém megállt meg ilyenek. Szóval szerinte azért kell ehhez gyakorlat. Ez ám a dícséret. :)

Hozzávalók a tésztához: 4 tojás, 25 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 5 dkg cukrozatlan kakaópor, 1 teáskanál szódabikarbóna, 30 dkg liszt, 2 dl tejföl

A tojásokat a margarinnal habosra keverjük, majd hozzáadjuk a cukrot és azzal is egyenletesre keverjük. Folyamatosa keverés mellett a kakóport, szódabikarbónát, lisztet, és tejfölt is masszává alakítjuk. Kivajazott tortaformába öntjük, és 200 fokra előmelegített, majd 160 fokra visszavett sütőben kb 20-25 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük.

                     a krémhez: 4 tojás, 20 dkg cukor, 2 csomag vaníliáscukor, keserűmandulaaroma, 2 evőkanál liszt, 2 dl tej, 10 dkg puha vaj, 1 evőkanál cukor

Az utolsó 2 hozzávaló kivételével a hozzávalókat elkeverjük csomómentesre, majd sűrű krémet főzünk, és ha kihűlt, belekeverjük a vajat és cukrot is.

A tésztánkat 3 részre vágjuk, az első lapra kenünk egy réteg krémet, rá a következő lapot, arra 15 dkg zöld marcipánt kör alakúra nyújtva, újabb lap, és a maradék krém. Ha tudjuk, a torta oldalát is vonjuk be. Hűtőben tároljuk, hogy jól megkeményedjen a krém.

Mézes dominó kocka

Maga a süti roppant egyszerűen elkészíthető, ha valaki hozzám hasonlóan lusta üzemmódba vált. Mert mézeskalács tésztát kellett volna szerkentenem, de...nem volt kedvem na. Mert mire összerakom. Miben sütöm meg. Hogyan rakom össze. Csupa-csupa macera. Nem sokkal egyszerűbb venni egy csomag mézeslapot? Még árban is ugyanúgy jön ki. Jó nem friss, nem házi, de... volt ezenkívül pepecs rendesen. Türelem, nagybetűkkel, és sok idő. Ha mindez megvan, képzeletben már ehetjük is. :)


Hozzávalók: 15 dkg marcipánmassza
                    1 tepsinyi mézeskalácstészta/ mézestészta-házilag vagy vásárolva
                    4-5 kanál híg baracklekvár
                    20 dkg étcsokoládé
                    7 dkg vaj
                    
A tészánkat 2 felé vágjuk, vagy a legjobb ha eleve így sütjük. Nagyon vékonyan megkenjük baracklekvárral, erre a marcipánmasszát egyenletesen rásimítjuk-előtte kinyújtva- erre is teszünk lekvárt, de igazából csak annyi a szerepe, hogy kicsit puhítsa a tésztát, illetve összetartsa a dolgokat.



Rátesszük a másik tésztalapot is, és úgy vágjuk fel kockákra, hogy ne buggyanjon ki minden töltelék a széleken. Vagyis finoman. :)

A bevonathoz vízfürdőben felolvasztjuk a vajat és csokit (én Szerencsit használtam), ha túl sűrű lenne, akkor egy kevés olajat is lehet hozzáönteni.

Ahogy a képeken is látható, én egy fogpiszkálót szúrtam bele a kockák aljába, egy kanállal pedig szépen egyenletesen rácsorgattam a csokit. Megvártam, hogy a lehető legtöbb ami nem kell a mártogatósba csepegjen vissza, és utána tettem csak alufóliára. Hozzátenném, hogy érdemes az alufóliát előtte egy tálcára tenni, mert a kész bonbonkákat hűtőben kell hagyni megszilárdulni, és akkor később nem azzal kell bajlódni, hogy hogyan húzzuk fel az alufóliánál fogva az egészet úgy a tálcára, hogy közbe ne boruljon fel lehetőleg egy sem.

Végszónak: nagyon nagyon lehet vele disznókodni, mindenképpen kell hozzá egy tiszta konyharuha, hely, és néhány papírtörlő. Ja meg víz, kezetmosni, ha valaki olyan mint én, és utálja, ha ragad a keze. :) És igenis: a sütésben el lehet fáradni. Még ha konkrétan nem is süt az ember. Jé, tényleg, még a sütőt se kapcsoltam be.