Spenótos - kávés smoothie rizstejjel

Nincs igazság.

Miért van az, hogy valakinek mindene megvan, a másiknak pedig semmilye sem?

Hogyan élhetnek úgy emberek, ahogyan élnek?

Ezekkel  a kérdésekkel szembesülök az utcán járva, nap, mint nap.
De szerintem nem csak én. Hanem mindenki. Mindenki, akinek van szeme.
Aki nem zárkózik el az elől, hogy lásson.

Ezt a teóriámat apával is sokszor megosztom. Ez úgy zajlik, hogy odaállok elé, rábámulok bociszemekkel, és csak annyit mondok, hogy nem értem az életet. Nem nagy dolgokról beszélek, de egy alapvető biztonság mindenkinek járna. Hogy legyen hova hazamennie, ne kelljen fáznia, legyen mit ennie.
Apa rendszerint megpróbálja elviccelni a dolgot. Én egy darabig még sajnálkozom, de egyedül annyira nem lehet jól, így rövid idő után abbahagyom a dolgot. Eleinte nem értettem, miért reagál így, de aztán rájöttem. Védekezik. Ha hagyja magát sebezhetővé tenni, elveszik.
Milyen igaz.

Azért a múltkori szenvedésem után azt mondta, érti mire gondolok.

Egészséges-e a kávé? Para a vérnyomásunk miatt, vagy a benne lévő antioxidánsok miatt éppen hogy nagyon is jó hatású? Zsírégető, vagy megköti a cellulitiszt?
És a spenót? Tényleg az egyik legjobb vas, folsav, K vitamin forrás? Higgyük, hogy segíti a csontritkulás, vastagbélrák, ízületi gyulladások megelőzését, vagy inkább kerüljük el messzire, a lehetséges nitritfelhalmozódás illetve magas oxálsav tartalma miatt?
Kérdések. Válaszok. Érvek. Ellenérvek. Ellentmondások tömkelegében élünk.
Ilyen ez az ital is. A kávé koffeintartalma, a spenót zöldsége (klorofill)... vajon semlegesítik egymást?


Hozzávalók 1 pohárhoz:
2,5 dl rizstej
1 evőkanál gabonakávépor
1 nagy maréknyi friss spenótlevél
fél nagyon-nagyon érett(=puha) banán
4 kisebb jégkocka
ízlés szerint kevés méz 

A rizstejet forraljuk fel, majd keverjük el benne a kávéport.
A spenótot mossuk meg, szárazzuk le, és a banánnal együtt turmixoljuk össze. Higítsuk fel a rizskávéval, és vegyünk elő egy nagy poharat.
Tegyük az aljára a jégkockákat, majd töltsük rá az italt. Ha nem találjuk elég édesnek, édesítsük mézzel.

Forrás: love&nourish

Ingredients for 1 big glass:
1 cup ricemilk
1 tbsp cereal coffee powder
1 big handful fresh spinach
1/2 very ripe (=mature) banana
4 smaller ice cubes
little honey (optional)

Boil the rice milk then add the coffee powder.
Wash the spinach leaves and mix with banana. Stir with the coffee.
Put the ice cubes into a glass and fill it with the spinach drink. If you like sweeter use a bit of honey for serving.
Enjoy!

Meglepetésbuli, mert az már annyira jól megy

Imádok szervezkedni.
Ez valószínűleg abból az egyszerű tényből fakad, hogy lételemem, hogy fontosnak érezzem magam.
És ezt ott csillogtatom meg, ahol csak lehetséges.
Ugyan sokszor rosszkor, rossz helyen, de azért tudok "jól is dolgozni".

Specialitásaim a meglepetésbulik.
Eddig hármat főszerveztem, mind jól sikerült. Sőt. Szuper lett.
Mindegyik máshogyan, de az volt. Egyedi, és megismételhetetlen. Persze ez nem rajtam múlt. Vagyis csak kisrészben.
A dolog csodáját a vendégek és persze az ünnepelt adja.
Számomra fantasztikus látni, mennyire meg tud hatni valakit egy ilyen kis dolog.



Ő az anyukám.

Gyönyörű, nem? Ragyog, mert szerelmes. Szerelmes valakibe, akit azt hiszem teljes joggal nevezhetünk családtagnak. Aki szeret minket, és törődik velünk.

Köszönöm Pali. Mindent.

A menüt közösen raktuk össze, ezúton is hálásan köszönöm mindenkinek a segítséget. Zsuszi készített fogpiszkálóra tűzdelt szőlő-sajt-paradicsom nyársakat, Fofi szilváslepényt sütött. Csilla hatalmas hűtőtáskával érkezett: benne hatalmas adagnyi pácolt hús. Éva saslikot csinált, iszonyú aranyos volt, rám gondolva még egy vegetáriánus is lapult különcsomagolva.

Jómagam a legfelső képen látható mogyorós illetve mákos túrógolyókat gömbölygettem (nagyon jó cucc, a belsejük 1-1 szem szőlőt rejt), illetve sütöttem egy naagyon-sajtos pogácsát.


Nagyon-sajtospogácsa: 

30 dkg +3,5 evőkanál liszt

20 dkg vaj

20 dkg reszelt gouda 

7,5 dkg márványsajt

10 dkg juhtúró

1 csomag porélesztő

fél dl langyos tej

csipetnyi cukor

A langyos tejbe beleszórjuk az élesztőt, cukrot és fél evőkanál lisztet, összekeverjük, majd letakarva megvárjuk, hogy felfusson.

Ezalatt a lisztben elmorzsoljuk a vajat, majd hozzáadjuk a juhtúrót, márványsajtot és a gouda felét. FOntos, hogy csak akkor kezdjük el össegyúrni, amikor már az élesztő is benne van.
Letakarva, meleg helyen kb. 1 óráig kelesztjük.
Ha már szépen megnőtt, újra átgyurmázzuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk, és szaggatóval kis köröket vágunk belőle. A tetejét megkenjük egy pici vízzel, megszórjuk jó bőven a maradék goudával, és 185 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. 

           ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A helyszíni munkákat (grillezés) kisöcsém és Pali végezték - volt pillanat, amikor azt hittem kigyullad a kert -, így nekünk csajoknak csak a pletyizés maradt. Hmm, elég kényelmes...

És íme a torta. Mert volt torta is, természetesen. (Majd pont én ne csinálnék! Már a jelenlétem is egyenlő egy tortával...)
Szépen felkészültem a szokásos dobosprojektre (az első itt, a legutóbbi pedig itt), mikor 3 nappal a buli előtt anya odaállt elém, hogy úgy gondolja, most nem dobost szeretne, hanem egy nagyon tömény, kívül-belül marcipános valamit. Csokival.
Hoppá. Szeretem a kreatív dolgokat, de... azt is nagyon szeretem, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan eltervezem. MOst sem a belső tartalommal volt a probléma. Hanem a borítással. Mert egy hófehér külső felület díszítésért kiált. Mit kiált, egyenesen üvölt.
Azonban ez rengeteg idő. Talán nem is maga az elkészítés, hanem mire kitalálom, hogy mit is szeretnék pontosan ott látni.

Végül ilyen lett. Már töbször eszembe jutott, hogy milyen vicces lenne egy olyan tortát csinálni, amire mindent ráteszek, amit az ünnepelt szeret. Vagy valamiért fontos neki. Képek, pillanatok, emlékek. Ez valami olyasmi.
És mivel a képeket csak kézzel festettem rá, olyan sokáig nem is tartott.

A tészta a jól bevált nagyonkakaós piskóta. Ezt vágtam 5 lapba, és töltöttem meg kávés-csokikrémmel, és marcipánnal. A krém minden rétegben szerepel, marcipán alatt és fölött is, persze vékonyabban, mint ahol önállóan szerepel.
Népszerű volt. 


Kávés csokikrém:

2 nagy tojás

3 evőkanál porcukor

4 evőkanál liszt

10 dkg étcsokoládé (min 60 %)

2 evőkanál kávélikőr

3 nagy evőkanál "tejszínföl"

15 dkg vaj

A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd a lisztet is hozzáadva gőzfürdőben folyamatosan keverve besűrítjük. Ha már elég forró, beletördeljük a csokit is, és addig maceráljuk habverővel, míg fel nem olvad. Ekkor lehúzzuk a tűzről,és hagyjuk kihűlni.

A vajat és a tejszínfölt (nincs rá jobb meghatározás, mert habtejszínt akartam felverni, de a dobozt felnyitva konstatáltam, hogy egy része vízszerű, a másik meg sűrű, kanalazható krém) krémesre keverjük, majd beledolgozzuk a kihűlt krémet. Hűtőben tároljuk.

Így töltöttük együtt a délutánt. Nem mondom, hogy jövőre (túl gyakran nem poén), de talán 3 év múlva ismét itt találkozunk.
Együtt.
Egy dobostorta* társaságában. Hacsak anya ki nem talál megint valami újat.


*Azért azt érdemes megjegyezni, hogy közfelháborodást váltott ki, mikor kiderült, hogy nem a szokásos kis karamelltetejű barátunkat fogják az asztalon látni. Némileg azért remélem kárpótolta őket ez a marcipánkupac, de ígérem, sort kerítünk egy dobostortapartyra is!

UI: Az emberes képekért hatalmas köszönet Fofinak, aki számomra innentől már csak művészkisasszony marad.

Fagyicupcake 3 - szor

Nálunk már nem "friss" a dolog - várt egy jó hetet a sorára, de még mindig a lehető legaktuálisabb, hiszen nyár van ( még 6 hét van hátra!!!, ami nagyon szomorú furcsa, mert már így is egy örökkévalóságnak tűnik), mindenki vendégeskedik mindenkinél, és különben is. EZ annyira jópofa ötlet.

Szerénytelenség nélkül állíthatom, mivel nem az én fejemből pattant ki. Sajnos.
Itt találtam rá, és mint mostanában mindig: beindult a süssünk képről gépezet.
A gyakorlat profizmust szül, és ennek a mondatnak az értelmében a nyár végére esélyes egy mester fokozat.

De ehhez elengedhetetlen, hogy beleszeressek. Valamibe. A színvilágba, a kompozícióba, vagy mint most: az ötletbe. Elkezdek ötletelni, majd indul a receptmustra. A 3 helyre fejben legyártok 15 féle verziót, majd a családot lelkileg megnyomorítva leredukálom 5-re. Aztán 3-ra. Nekiállok süni, majd a "külcsínyről" skicceket készítek. Ez a mániám. Hogy hogy fog kinézni, elég szép lesz-e, kívánatos, satöbbi. Egy átlagember (értsd. nem az én lelkivilágommal rendelkező) szemében néha roppant bosszantó tudok lenni.

Mert a muffin nem sütemény. Tudom, már sokszor beszámoltam a kényszeres muffinellenességemről (ami valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a legelsőt papírostul együtt ettük), de nem tudok rajta túllépni.
Klassz reggelire, mondjuk egy zabpelyhes változatban. Vagy tízórainak. Vagy uzsonnának. De mint sütemény... számomra nem opció.
Jó, mostanság megjelentek feltuningolt testvérei, a cupcake-ek, de számomra ez a vonal sem a kulinária csúcsa. Mert szó mi szó, velük aztán ki lehet élni a díszítési hajlamainkat (persze nem az "eredeti" nehéz vajas krémekkel) de itt valahol véget is ér a dolog.

Ebben a formában azonban átalakul. Főleg, hogy nem a "szokásos" muffintésztákkal dolgoztam, hanem innen-onnan összeollózott receptekkel. És egy piskóta piskótás/brownie-massza már egész más, nem?

Krémes-csokis cupcake ribizlis túrótöltelékkel:

Valószínűleg a kardamom-fahéj páros miatt, de olyan illata van, mint a karácsonynak. Ez maga a kézzelfogható karácsony.

1 teáskanál vaníliapor

15 dkg étcsokoládé

12 dkg vaj

1 teáskanál őrölt kardamom

1 teáskanál fahéj

10 dkg cukor

2 nagy tojás

5 csapott evőkanál liszt

A vajat és csokit vízfürdőben megolvasztjuk, majd hozzákeverjük a cukrot, vaníliaport, kardamomot, fahéjat, és egyesével a tojásokat is. Legvégül a lisztet is belekeverjük, majd  szétosztjuk 8 fagyitölcsérben.

Előmelegített 175 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük. (Szerintem az a klassz, ha meghagyjuk amolyan "brownie-s" jellegűen, tehát nagyon nem kell túlsütni.)

A kihűlt tészták tetejét egyenesre vágjuk, közepükbe lyukat fúrunk. 

Készítünk egy túró, tejszínhab, porcukor, ribizliszemekből álló krémet, és a gyümölcsöket nem nagyon összetörve a lyukba varázsoljuk.

A tésztamaradványokat 2 evőkanál lekvárral kókuszgolyómassza-szerűvé gyúrjuk. 8 egyenlő nagyásgú golyót formázunk belőle, majd mindegyiket a tölcsérek tetejére illesztjük, és beleformázzuk a lyukba (az én koncepcióm egy fagyigombóc ábrázolása akart lenni).
Hogy teljes legyen a hasonlóság, ezt kívülről mascarpone-tejszínhab-porcukor krémmel fedjük - lehet simára kenni vagy borzolni is - majd a tetejét megszórjuk morzsolt citromfűvel és egy-egy fürt ribizlivel díszítjük.

Tiramisu cupcake:

9 dkg vaj

10 dkg cukor

15 dkg liszt

2 tojás

csipet só

1 teáskanál vaníliapor

1 evőkanál tejföl

Először a nedves hozzávalókat robotgépezzük össze, majd szépen belekavarásszuk a szárazakat is. Igazságosan elosztjuk 8 fagyitölcsérben.

175 fokra előmelegített sütőben nagyjából 20 perc alatt megsütjük őket, majd hagyjuk kihűlni.

Mindegyiknek egyenesre vágjuk a tetejét, majd "fúrunk" egy lyukat a közepébe. Jó alaposan átáztatjuk 1 tk. kávélikőr és 1 dl frissen főzött erős kávé keverékével. 

A lyukakba, és a süti tetejére is habot nyomunk: ez mascarpone, keményre vert habtejszín, porcukor és színtelen mandulaaroma együtteséből áll. (Mennyiségeket azért nem írok, mert ezek nagyon pici adagok, nem is gondolnánk, hogy gyakorlatilag 2 evőkanál krémsajt kellett az egészhez.)

Pina-colada cupcake:

A tészta receptötlete innen. Hogy mennyire "hiteles" azt nem tudom, mivel fogalmam sem volt, hogy pontosan milyen is a pina colada. Még most sem tudom. Ki fogtok nevetni, de úgy jött az ötlet, hogy ha nyár, akkor koktél, ha koktél akkor mojito, de a mojito alkotóelemeiben majdnem olyan lenne, mint a tiramisu, legyen inkább pina colada. Hiszen olyan hangzatos.

9 dkg vaj

15 dkg liszt

1 dl apróra vágott kandírozott ananász

2 csipet só

1 tk. sütőpor

9 dkg cukor

1 evőkanál rum

2 tojás

Összedolgozzuk a nedves elemeket, bele a szárazat, kever-kavar, 8 tölcsérben eloszt, majd 175 fokon megsüt. És kihűt.

Ezután elkészítjük a belső krémet. Tudtam, hogy mindenképpen valami kókuszosat szeretnék, de semmiképpen sem az egyszerű krémsajt-kókuszreszelék kombót. Így tulajdonképpen főztem egy kókuszlekvárt.

Ehhez gyártottam 1,5 dl-nyi friss kókuszreszeléket (boltban vett kókuszt nagy lyukú reszelőn átpasszíroztam), amit felfőztem 1/2 dl tejszínnel. Mikor felforrt, hozzáadtam 2 csapott evőkanál dzsemfixet, és a lángot lejjebb véve, még 1 percig kevergettem, majd levettem a tűzről.

Ezt a masszát gyömöszöltem a sütik közepén tátongó lyukba, majd a tetejére mascarponés-habtejszín-porcukor krémet nyomtam. Ezenkívül megpirítottam 3 evőkanál "gyári" kókuszreszeléket, és ezt hintettem a krémre, majd 1-1 koktélcseresznyét, és egyéb strandkellékeket tűztem bele dzíszítés gyanánt.

Kávés - mandulás torta

Ezzel a tortával éppen csak vért nem izzadtam.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű menet, elvégre tejszínhabot felverni 35 fokban...kétesélyes. Nem számoltam továbbá azzal sem, hogy este már csípnek a szúnyogok, így be kell zárkóznom a konyhába, aminek a 2 négyzetméterén ezáltal, az amúgy sem alacsony hőmérséklet megkétszereződik.
Azért sikerült. Csak a végére folyt szét.

Persze ez az ízén nem rontott semmit, népszerű volt a családban.
A család. Hah.
Anya ismét alakított. Fél 6 körül sétálunk le a tóhoz (ez a legjobb idő: szúnyog még nincs, UV sugár meg már nincs annyira), a nap még masszívan süt - szinte égeti a hátunk, mire ő nagy sóhajjal megtöri a csendet: "Alig várom a karácsonyt! Ti nem?"

Csak nevettünk. Mások lehet, hogy meglepődnének egy ilyenen, de mi már megszoktuk.  
Minden nyáron felemlegeti.

Ez a torta egyszer már szerepelt itt a blogon recept nélkül (jó, a fotók értékelhetetlenek, de akkor még az volt a szint), bár ha az emlékezetem nem csal, egy picit másképpen csináltam...

Hozzávalók egy 18 cm-es tortához:
- mandulás tortakarika
- 1 csésze jó erős kávé (picit lehet édesíteni)
- mandulás mascarponekrém
- kávészem, after eight mentás csoki, plusz tejszínhab




Piskóta:

5 dkg pirított, darált mandula

8 dkg finomliszt

csipet só

1 teáskanál sütőpor

3 tojás

8 dkg cukor

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből kemény habot verünk, mikor már majdnem jó, a cukrot is hozzáadjuk. Simára keverjük.

Ebbe egyesével beleforgatjuk a sárgákat, majd az előre összekevert szárazanyagokat is.

Előmelegített 175 fokon készre sütjük, majd hagyjuk kihűlni.


Mandulás krém:

250 g mascarpone

1,5-2 evőkanál mandulakivonat

250 ml habtejszín (plusz habfixáló)

3 nagyobbacska evőkanál porcukor


A tejszínből kemény habot verünk a fixálóval, belekeverjük a cukrot, majd a többi hozzávalót is, és felhasználásig szigorúan hűtőben tartjuk.


Összeállítás:
A piskótát 4 lapba vágjuk.
A legalsót meglocsoljuk (ne sajnáljuk, csak bátran) a kávéval, majd megkenjük 2 evőkanál krémmel. Erre jön a következő lap, kávés fürdő, krém, lap ésatöbbi. Kívülre mindenképpen hagyjunk krémet a bevonáshoz (nálam sajnos kevés volt a tejszín), illetve díszítsük egész kávészemekkel, tejszínhabrózsákkal és after eight csokilapokkal.

Forrás: Tortasztárok

Kávés kuglóf csokiglaze-zel

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Megismerkedett egy fiúval, akinek láthatóan az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt. Túl szimpatikus. Mindenképpen többet akart, mint egy egyszerű barátság. Hosszas győzködés, pedálozás után a lány belement. Mert nem akarta megbántani.

A lány a 8. hónap elején ráébredt, hogy ezt nem bírja tovább. Így elkezdett olyan dolgokat csinálni, amivel tudta, hogy kiválthatja a fiú ellenszenvét, remélve, hogy az ennek hatására mihamarabb szakít majd vele. Itt felmerülhet a kérdés, de miért nem mondta meg neki egyszerűen, hogy vége? Mert nem akarta megbántani.

Hibás vagyok. Egyrészt, hogy nem ismertem fel már a kezdetekkor a lány gyengeségét, pedig már ott leállíthattam volna a folyamatot, másrészt pedig, hogy végig csak a fiú álláspontját hallgattam meg. Pedig ott volt tőlem egy köpésnyire a lányé is.

A receptet Édes és Keserűnél találtam, hááát, ha lehet ilyent mondani: szerelem volt első látásra. A kóstolás már csak hab a tortán...

Hozzávalók 14 db mini / 1 db 24 cm-es formához:

12 dkg liszt

1,2 dl tej

15 dkg porcukor

2 nagy evőkanál kakaó

fél teáskanál szódabikarbóna

fél teáskanál sütőpor

2 evőkanál tejföl

2 evőkanál tejszín

10 dkg vaj

2 evőkanál porkávé

1 tojás

A száraz hozzávalókat egy tálba öntjük, majd jól összekeverjük.

A vajat megolvasztjuk a tejjel, majd elkeverjük benne az instant kávét. Kihűtjük.

A kihűlt kávés anyaghoz adjuk hozzá a tejszínt, tejfölt, tojást, majd öntsük hozzá a száraz hozzávalókhoz, és dolgozzuk csomómentesre.

Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Vajazzuk ki a formákat egyesével, öntsük a masszát a 3/4-éig, majd süssük kb. 15 percig. (Figyeljünk rá, hogy sokat fog nőni!)

Mézes tiramisu

Imádok mézeslapot sütni. Finom meleg mikor összegyurmázom, könnyen dolgozható (persze ha eltalálod a helyes arányokat) és fantasztikus mézillatot áraszt. Igazi téli süti. Na nem éppen a tiramisus jellege miatt (mert nekem például az olyan tipikus nyári dolog), valószínűleg a tömény vaníliakrém a ludas. Meg a mennyiség. És a kalóriák. Sebaj, IBM.es mikulásrendezvényre készült: sok ember=kis adag/per fő. Jól hangzik, nem? Csak a végösszeghez még adjuk hozzá a többi 25 féle édesség megoszlását is.

Szóval próbáljátok ki. Tényleg. Érdemes.

A receptet nagyon régen találtam (azt hiszem babapiskótás mézes néven futott), de igazából csak néhány apróságon változtattam - amitől a nevének megfelelően tiramisus lett.


Hozzávalók egy 23 x 26-os adaghoz:

    3 evőkanál méz

    1 tojás

    5 dkg vaj

    4 evőkanál tej

   15 dkg kristálycukor

 

A fenti hozzávalókat összefőzzük (azért ne forrjon).

    40 dkg liszt

    1 zacskó sütőpor

    1 evőkanál kakaó

A száraz anyagokat mérjük ki egy nagyobb tálba, keverjük össze, majd adjuk hozzá a meleg mézes keveréket. Gyúrjuk masszává, osszuk kétfelé, majd nyújtsunk belőle 2 db egyforma (nekem 23 x 26 cm-es) lapot. 

180 fokra előmelegített sütőben, egy nagy gáztepsi és/vagy sütőpapíron süssük nagyjából 8-9 percig. Fontos, hogy ne süssük túl, még puhácska legyen mikor kivesszük, mert másképpen nem fog megpuhulni!

      1 l tej

      10 dkg keményítő

      1 vaníliarúd

      nagy teáskanálnyi sáfrány (egészben)

      10 dkg cukor

A tejet keverjük el a keményítővel, cukorral, és a félbevágott-fehasított vaníliarúddal. Kezdjük el lassan melegíteni, folyamatos kevergetés mellett sűrítsük be.

A sáfrány használata opcionális: én a sárga szín eléréséhez vetettem be. (Mert ugyebár a vaníliapudingba frankón bele van keverve az E akárhány, míg a sima vaníliától meg a keményítőtől egy fehér anyag lesz a végeredmény. Engem nem zavarna, de a köztudatban a vanília mégis sárga...) Így aztán a sáfránydarabokat beletettem egy teatojásba, és azt áztattam az éppen fövő krémben. Temrészetesen még sűrűsödés előtt illik kivenni :).

Ha elkészült, hűtsük ki. (Ezért imádom a telet. Csak kivágom a dolgokat az erkélyre, és fél óra múlva már használható is.)

        10 dkg porcukor

        20 dkg vaj

Keverjük ki, majd adjuk hozzá a már kihűlt pudingot.

Összeállítás: 

Az egyik mézeslapra kenjük rá a vaníliakrém felét.

20 db babapiskótát mártsunk meg 1,5 dl keserűmandulás-kávé keverékében, és rakjuk egymás mellé, szép sorban.

Kenjük rá a vaníliakrém másik felét, és illesszük a tetejére a másik mézeslapot.

Takarjuk le, tegyünk a tetejére egy kevés nehezéket, és pihentessük egy éjszakát hűvös helyen. (A klassz megpuhulás érdekében a legjobb jól záródó műanyag dobozban, vagy bezacskózva tárolni.)

Másnap olvasszunk össze 20 dkg écsokit 1 evőkanál olajjal, és simítsuk a tetejére. Nagyjából 2 óra alatt megköt, ezután gyönyörűen szeletelhető.

Tiramisutorta

Nagyjából 1 hete jutott eszembe egy kép. Egy gyönyörű tiramisutortáról. Bevette magát a fejembe, és mivel nem emlékeztem rá, hogy kinél láttam, gógli kereső elindít, oldalak pörgetése. Legnagyobb megelégedésemre megtaláltam, sőt, azonnal továbbgondoltam a dolgot, mert nálunk a tiramisu=apa. Imádja. Én meg őt. ♥ És mivel közeledett a szülinapja, szinte kézenfekvőnek tűnt, hogy meglepem egy ilyennel.
És annak ellenére hogy látványos, nem nehéz összehozni. Gyorsan. Ami azért elég jó. (Az én számból nem szokott ilyen elhangzani, de sajnos mostanában annyit tanulok, hogy nincs időm semmire. DE úgy igazán. Semmi értelmeset nem csinálok. Ha néha sütök, azt is csak rendelésre. Másképpen lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tudtam rendesen felkészülni. Na jó, így is. Tiszta dili, hogy milyen eminens lettem.)


A történet érdekessége, hogy kb. egy nappal azután, hogy mindezt kitaláltam, SZöszi megkérdezte, hogy nincs-e egy jó tiramisutorta receptem. Mert azt akarnak csinálni az iprai mennyiségű mascarponéból, amit a megalomániás apukája hazahozott. (A kért 4 helyett 12-t.)
Működik a telepátia, vagy mi? :)

Piskóta: 5 tojás

        12,5 dkg cukor

        10 dkg liszt

A fehérjét egy csipet sóval elkezdjük kemény habbá verni, majd mikor már majdnem jó, hozzáadjuk a cukrot, és tovább verjük. A sárgákat egy fakanál segítségével egyesével beleforgatjuk, majd a lisztet apránként hozzászitáljuk.

KIvajazunk egy 24 cm-es tortaformát, a masszát belesimítjuk, majd előmelegített 175 fokos sütőben megsütjük.

A krémhez: 4 tojás sárgája

          50 dkg mascarpone

          12 dkg porcukor

          2 dl habtejszín (1 fixáló)

          3 nagy teáskanál zselatin

          1 dl erős lefőzött kávé

          1 teáskanál keserűmandulaaroma

A sárgákat a porcukorral habosra keverjük, majd a mascarponét is hozzádolgozzuk. A kemény habbá vert tejszínt óvatosan beleforgatjuk. 

2 evőkanál zselatint feloldunk 0,4 dl vízben, majd felforrósítjuk. Folyamatos keverés közben hozzáadagoljuk a mascarponés krémhez, és hűtőbe tesszük, hogy egy kicsit sűrűsödjön.

A kávét összekeverjük a mandulaaromával.

Összeállítás: 

A piskótát félbevágjuk. (Csatolhatunk köré tortakarikát, de nem létfontosságú.)

Meglocsoljuk a kávés keverék felével.

Eloszlatjuk rajta a mascarponés krém felét, majd ráhelyezzük a másik piskótát.

Rálocsoljuk a maradék kávés löttyöt.

A krém másik feléhez: 0,3 dl vízben feloldunk 2 dl zselatint, felforrósítjuk, és a krémhez keverjük. Ismét hűtőben szilárdítjuk. A díszítéshez habzsákba töltjük, és a tetejére csinos kis halmokat nyomunk.

Kakaóporral tálalás előtt közvetlenül szórjuk meg, bár  plusz zselatinnak köszönhetően nem fog ráolvadni/oldódni.

Recept Kreatortától.

Chelsea torta 4 emelet magasan

Avagy az utóbbi 3 napom. Vagy 2 és fél. Leginkább így tudnám jellemezni. Sok kiakadás, mélypontok, aggódás, fáradtság, néhol öröm. És kihívás. Nagybetűkkel. Mert amikor elvállaltam, hülyén hangzik, de úgy gondoltam, gyerekjáték lesz. Vagy inkább úgy mondom: rutinmunka. Hiszen sima emeletes volt már többször, ez meg 2 emelettel több, nem oszt nem szoroz. 

Hát de. Nagyon-nagyon keményen. Mert kezdjük ott, hogy a méretek is jelentősen nőnek. (Főleg a legalsónál éreztem azt, hogy képtelen vagyok beburkolni, annyira nagy. Konkrétan 2 gáztepsinyi.) És a tennivalók is, több, mint arányosan. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy több napon keresztül reggel 7-től este 11-ig, néhány megállástól eltekintve folyamatosan dolgozzak. Mert lehet, hogy nem úgy tűnik, de ez megerőltető. Fizikailag és szellemileg is. Kezdve a súlyok emelgetésénél, egészen a koncentrálásig.

Végül is úgy "osztottam fel", hogy mivel szerdára kell, akkor szombaton bevásárlás, vasárnap este fondantkészítés, hétfőn tésztasütés, kedden töltés és fondantbevonás, szerdára pedig a címer megszülése. A hétvége és a szerda lazán lement, de a hétfő-kedd gáz. Főleg a kedd. Sok volt így minden egyszerre. (Az utolsónak burkolt 2. szintnél a görcs kerülgetett.)
De elkészült. Nem ilyent szerettem volna, nagyon jót tesz neki a távolság, de itt van. (Javasoltam anyának, hogy szerintem küldjük el a fényképet, a tortát meg dobjuk ki, de nem értékelte.)

És gazdagabb lettem, ha mással nem, néhány jövőre vonatkozó megszívlelendő gondolattal. Meg tapasztalattal.

1. A minőség létra alsó fokánál sem járok. Még javában a létra keresgélésénél tartok.

2. Nem szabad a képességeimet túl, a feladatot meg lebecsülni.


Az alsó szint egy Puncs(a receptet majd hozom), 
a 2. és 4. emelet grillázs (18 és 24 cm-es formában sütve), 
a 3. pedig egy csokitorta ezzel a tésztával, és mascarponés krémmel.

Kapucíner torta

A Kapucíner szelet annyira finom. Nem tudom ti elmlékeztek-e, de nekem óriási kedvencem volt, szinte minden második nap kaptam egyet a suliból hazafelé menet. Valljuk be, a csoki-kávé párosítás általában nyerő dolog. Szóval nyilván finom lehetett. (Bár a legutolsó emlékem róla nem ilyen fényes, egész konkrétan egy erőteljes szappaníz villan. Hiába, erősen elszoktam a tejbevonóktól, és nagyon durván kiérzem a vacak dolgokat. Munkaköri ártalom. Ezért sztornós beülni egy cukrászdába is.) (Visszavonom. Mármint a csoki iránti kritikát. Találtam egyet apánál, és muszáj volt megkóstolnom. Finom :)

Nagyon régóta szerepel már a kipróbálandó listámon is, de itt nem érkezési sorrendben történnek a dolgok. :) Hanem éppen ahogy esik. És most így esett. Mert nézegettem, hogy úristen, már olyan hosszú a könyvjelzők alatti rész, hogy 4-5ször teljesen oldalt cserél. És ez nem állapot. Persze nem arról van szó, hogy nem sütök, csak fejből. Újat.

DE mivel most amúgy is valami pudingosra vágytam, kapóra jött. Aztán meg a továbbadásra, mert kiderült, hogy Moncsinak szülinapja van. :) De nem bírtam ki, hogy ne vágjam fel...

Piskóta:0,3 dl forró víz

        1 evőkanál olaj

        1 tojás

        1 mokkáskanál vaníliakivonat

        3,5 dkg liszt

        7,5 dkg cukor

        fél teáskanál sütőpor

        késhegynyi szódabikarbóna

        csipet só

A kakaót keverjük össze a forró vízzel, majd letakarva hagyjuk állni jó 15 percig szobahőmérsékleten.

A tojásfehérjéből verjünk kemény habot.

A sárgákat az olajjal elkeverjük, majd hozzáadjuk a vaníliakivonatot és "kakaós krémet" is. Az összes száraz hozzávalót egybeszitáljuk, és a fehérjével váltogatva a kakaós masszához adagoljuk.

A sütőt melegítsük elő 175 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm-es tortaformát, majd a masszát beleöntve süssük nagyjából 10 percig. Fontos a tűpróba!

Kakaós és kávés krém:

               5 dl tej

               2 csomag tejszín ízű pudingpor

               13 dkg vaj

               3 evőkanál porcukor

               1 evőkanál kakaópor

               1 evőkanál kávégranulátum/kávépor

Pudingot főzünk a tejből, cukorból és pudingporból. Ha elkészült, elfelezzük, az egyikbe keverjük a kakaót, a másikba a kávét. Jól dolgozzuk el, ne maradjanak benne darabok. Ha a krémünk sima, még melegen, a vajat is dolgozzuk bele, természetesen felezve.

Összeállítás: A piskótát tortagyűrűbe tesszük. Beleöntjük a kakaós, majd a kávés krémet. Ajánlatos a rétegek között egy vizes kanállal elegyengetni a felületet, hogy szép legyen szeletelésnél.

A recept Mennyei Mannától.

Kávékrémes kávés süti csokis kekszréteggel

Szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy nagyon büszke vagyok magamra. Emiatt. Lám-lám a sok kudarc után bekövetkezik a siker is, csak nem szabad feladni. Ennyi a kulcs. Mert ez sem ment másképp, mint mikor úgy nekiállok "Panka után szabadon". Megfogom a kezem ügyébe akadó dolgokat, és használom. Az eszem néha sajnos elfelejtem, de talán nem is baj. Van előttem egy alapanyag, egy ízvilág, de sokszor átlényegül valami egészen mássá. (Ez vaníliás-mazsolásnak indult.) És megszületik valami. Valami, ami az enyém. (Hol sikeres, hol kevésbé.)
És ez az az érzés, ami semmihez sem fogható. Az alkotás.


Hozzávalók: 3 dl liszt
                      2 teáskanál sütőpor
                      2 evőkanál tejföl
                      5 dkg vaj
                      7 dkg tömlős sajt
                      2 tojás
                      csipet só
                      3 nagyon púpos evőkanál cappucino-por (nekünk ilyen automatába való van, és az cukrozott, de ha valakinek normál van, az növelje a cukormennyiséget)
                      5 evőkanál tej
                     1 evőkanál cukor

A lisztet összekeverjük a sóval, cukorral és sütőporral. A vajat megolvasztjuk, majd ha már nem forró, belekeverjük a sajtot, tejfölt, és tojásokat. Robotgéppel összedolgozzuk. A cappucino-port beleszórjuk, majd leöntjük a tejjel, és ismét homogénre keverjük. 180 fokra előmelegítjük a sütőt. Egy pici tepsit kivajazunk-lisztezünk, beleöntjük a masszát, és körülbelül 20 perc alatt készre sütjük. Ajánlom figyelmetekbe a tűpróbát.


                        kb. 5 dl tej
                       1,5 zacskó vaníliás pudingpor
                       3 púpos evőkanál cukor
                       1 vaníliáscukor
                       2 evőkanál kávégranulátum/por
                       7 dkg vaj

A tejet csomómentesre keverjük a pudingporokkal, majd lassú tűzön elkezdjük melegíteni. Félúton hozzákeverjük a kávéport, majd ha már teljesen sűrű és kész, a cukrokat.
Kihűtjük. A puha vajat jól szétmaszatoljuk (bocs, kikeverjük), majd egyneműre keverjük a pudinggal.


Összeállítás: A tésztánkat 3 lapra vágjuk. Az alsót meglocsoljuk: 1 dl meleg víz, 1,5 teáskanál keserűmandulaaroma, 2,5 teáskanál porkávé keverékével. Természetesen nem kell az egészet rátenni, körülbelül a fele meg fog maradni, de erre szükség lesz a középső lapnál. Kenjük rá a kávés krém felét.
A középső lapot pici darabkákra morzsoljuk, összekeverjük 10 dkg kisebb-nagyobb darabkákra vágott étcsokival, és a megmaradt kávés lötyi segítségével összegyúrjuk. Olyasféle masszánk lesz, mint a kókuszgolyóé. Ezt akkorára nyújtjuk, mint az alsó lap, és ráterítjük a krémre.
Erre jön a maradék krém, majd az utolsó lap. Tálalásnál célszerű porcukorral vékonyan leszórni, mert jobban mutat fehér tetővel, mint csupaszon.

Csokis-gesztenyés-kávés öhmm, süti

Amikor az absztinenesek egy listán szerepelnek, és nem csak, hogy megtűrik egymást, de még össze is illenek. Mily megkapó. De ennek megfelelően nagyon tömör. Bár...eddig azt hittem a gesztenye a favorit, ez a csokikrém megingatott. Kiskanállal tudnám enni. Üvegből. Mit kis? Evőkanállal. Vagy csak úgy egyszerűen, mutatóujjal. 

A recept teljes egészében a Főzzünk ürömmel! oldalról, csak a mennyiséget feleztem. De...ez is bőven elég.

Hozzávalók: 3 tojás

                      3 evőkanál cukor

                      csipet só

                      2 evőkanál liszt

                      1 teáskanál sütőpor

                      1 evőkanál kakaó

A tojásokat különválasztjuk. A fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A sárgákat a cukorral fehérre keverjük. Beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, majd hozzáadjuk a kakaót is. Ne keverjük el, hanem a tojáshab harmadával együtt forgassuk össze. Ha az egész homogén, akkor a maradék habot is oszlassuk el a keverékben.

Előmelegített 160 fokos sütőben 15-20 perc alatt készre sütjük, egy kicsi vajazott-lisztezett tepsiben.

        

                    13 dkg mascarpone

                    1,5 dl habtejszín

                    12 dkg étcsokoládé

                    15 dkg gesztenyepüré

                    1 csapott teáskanál porcukor

Csokikrém: Az étcsokit megolvasztjuk, majd összekeverjük a mascarpone és a porcukorral kemény habbá vert tejszín felével.

Gesztenyés krém: A másik fél mascarponét és tejszínt összekeverjük a kiengedett gesztenyepürével.

Összeállítás: A kihűlt piskótát kettévágjuk, rákenjük a csokikrémet. Kb. 15 db babapiskótát megmerítünk 1 dl tej, 3 teáskanál porkávé és 1 teáskanál rum keverékében. Ezeket szép egyenletesen rárakosgatjuk a csokikrém tetejére. Erre jön a gesztenyés krém, majd a másik piskótalap a tetejére. Egy éjszakás hűtős pihentetés mindenképpen ajánlott, hogy tökéletesen összeérjenek az "ízek".

                         

Triplacsokis cookie

A triplacsokis elnevezés egy kicsit ferdít az igazságon, mert ebben csak ét és tejcsoki van. Elif eredetijében tejcsoki helyett fehér szerepel,de az pont elfogyott, mikor előző hétvégén elpancsoltam a bonbonokhoz. Szóval az sem 3 csokis. Akkor a kakaó lenne a 3. "csoki"? Fene tudja. De legközelebb muszáj lesz fehéret is beletennem. :)

Igaz, anélkül is Isteni. A belül lágy, kívül szilárd csoda.Állítólag ilyen a mekis. Csak fehércsokival.

Hozzávalók: 5 dl liszt

                      2 csapott kávéskanál szódabikarbóna

                      2 csipet só

                      3 púpos evőkanál nyers kakaópor

                     20 dkg vaj

                     2,5 dl barna cukor

                     3 evőkanál porcukor

                     2 tojás

                     1,5 teáskanál vaníliaaroma

                     2 teáskanál instant kávé

                     200 g étcsokoládé

                     100 g tejcsokoládé

                     100 g fehércsokoládé

A lisztet, szódabikarbónát, sót, kakaóport, kétféle cukrot, kávét összekeverjük. A 2 tojást jó alaposan eloszlatjuk benne, majd olyasféle masszát csinálunk belőle az olvasztott vaj segítségével, mint a kókuszgolyóé. A csokikat csak ekkor kezdjük el darabolni, mert szerintem sokkal viccesebb ha nem olvad szét a meleg vaj hatására. A méretezéssel nem kell megszakadni a kisujjkörömnyitől elkezdve a morzsalékig minden jó. DE nagy darabokat feltétlenül hagyjunk benne, mert isteni mikor szétolvad a szádban.

180 fokra előmelegítjük a sütőt. Sütőpapíros tepsire másfél-2 diónyi kupacokból köröket lapítgatunk. Az ideális vastagságuk majdnem 2 cm.

A sütési időnél kell nagyon figyelnünk. Jó irányadó a 7-8 perc, de azt érdemes figyelni, hogy mikor veszti el a fényét. Mert ez sütőfüggő. Ilyenkor azonnal ki kell venni, és nem visszatenni, hogy dehát ez még puha, mert ahogy hűl, meg fog szilárdulni, viszont a belseje puha marad. Én a mostaninál a 8 percet figyeltem, de az a szomorú tény, hogy elég lett volna 7 perc. Szűk 7 perc. Úgyhogy van amelyiknek megsült a széle.

                                                                                                     36 db keksz lesz

A képért bocsi, hogy ilyen nagy, de kicsiben nem jött ki, hogy mennyire jó :)

Kávétorta

 Elöljáróban... :)
Nagyon szimpatizálok a kávés dolgokkal, mert olyan nyugtató hatással vannak az emberre. Kis lazulás, kikapcsolás. Amikor az ember kizárja a világ hülyeségeit. És magára koncentrál. Akár hívhatjuk megtisztulásnak is. Bár abba a tortaevés nem igazán illik bele.

Állagát tekintve egy pillekönnyű torta. Megeszel egy szeletet, és jé, mintha mi sem történt volna, már jön is a következő. A töltelék mint azt látni fogjátok lejjebb, habos, de pont ettől olyan könnyű. Elolvad a szájban. A mascarpone nem is érződik.

És már nem húzom sokáig az időt, de a recept előtt még annyira felhívnám a figyelmeteket, hogy vessetek egy pillantást a bonbonokra. Kívül étcsokis, belül kávés töltelékkel. A látszattal ellentétben nem Milka termékről van szó, csak hát kicsi forma kellett, és ez volt a legkisebb. Tudjátok, a női találékonyság. Kicsit ugyan félve álltam neki, mert ezzel a módszerrel még nem csináltam bonbont, ráadásul a forma alkalmassága felől is erős kétségeim voltak. De a végeredmény mindkettőt eloszlatta. A receptet Áginál találtam, de majdnem negyedére csökkentettem a mennyiségeket.




Hozzávalók:

Kávés párna pudingzselével

Az egyik karácsonyra kapott könyvem ihlette, csak éppen hiányoztak a hozzávalók, így született ez. Finom, mert a kávé miatt kicsit kesernyés, és e mellé érdekes párosítás a vaníliapuding. Elég könnyű kis édesség, észre sem lehet venni, máris milyen sokat ettünk belőle. Az a fránya puding nagyon kelleti magát.
A kép meg lehetne jobb is (majd nyáron, ilyen fényviszonyok mellett naggyon naggyon nehéz normális képet csinálni. Azért van, hogy sikerül.), de fogalmazzunk úgy, hogy nem voltam a legjobb passzban, miután bezabáltam a karácsonyi sütik után, még ezekből a sütikből is. Vétkeztem. Magával a tettel is, meg még pluszban utána. (A fejem a tököm a szívem a tárcám.) Huh, szerencse, hogy az még 2010-ben volt.



Hozzávalók: 10 dkg liszt
                   1 teáskanál sütőpor
                   1 csipet só
                   1 evőkanál(nem púpos) instant kávépor
                   5 dkg porcukor
                   1 tojás
                   7,5 dkg vaj
     Összekeverjük a lisztet, sütőport, sót, kávéport, porcukrot, majd belevagdossuk apró darabokban a hideg vajat. Elmorzsoljuk, majd a tojás segítségével tésztát gyúrunk.

     2 dl tej, 1 zacskó pudingpor és 2 evőkanál cukor segítségével hagyományos módon pudingot főzünk, ami a hagyományosnál 3x sűrűbb.
     
      A tésztát fél ujjnyi vastagra nyújtjuk, köröket szaggatunk belőle, majd a körökre tetszőleges mennyiségű pudingot teszünk ( én sokpudinghív vagyok), és egy másik kör segítségével lezárjuk. Jól nyomkodjuk össze a széleket.
180 fokon, viszonylag rövid idő alatt megsülnek, úgy 10 perc alatt. A lényeg, hogy ne süssük túl, mert a tészta porlóssá válik. Személy szerint nekem a még picit lágy tésztás verzió jött be, de én mindenből inkább a nyersre hajazok.

Kávés keksztekercs

Gondolom mindenki találkozott már azzal, hogy a gyártók rápakolják az összes idiótaságukat a termékeik hátuljára. A Dr. Oetker-es sütőporok, vaníliáscukrok és minden hátulján ott vannak a szuper sütikék, amikhez egészen véletlenül az ő termékeiket is tudod használni. Egy ilyen recept ez is, a gyártósoron találták ki. Viszont ahhoz képest egész jó. Gyorsan elfogyott. Meg szerintem nem árt néha újítani a hagyományos dolgokon.

Hozzávalók: 20 dkg darált keksz

          1 dl kávéfőzet

             10 dkg porcukor

           5 dkg darált dió

A daráltkekszet leöntjük a kávéval, hozzákeverjük a porcukrot és darált diót.

            10 dkg porcukor

 10 dkg vaj

        2 dkg kakaópor

Krémet keverünk a hozzávalókból.

Az előző masszát sütőpapíron négyszögletesre nyújtjuk, és megkenjük a kakaós krémmel. A sütőpapír segítségével feltekerjük, és hűtőbe tesszük dermedni.