Sült spenótos - sajtos humusz

Végre itt a hétvége!

Szeretek az egyetemre járni, meg az órák is izgalmasak (bár ma tudatosult bennem, hogy rendszerint csak azokat várom, aminek semmi köze a biológiához, mint biofizika, közegészség, pszichológia, vagy a hivatás és világkép), de ma már nagyon úgy léptem ki a díszes vaskapun, hogy kell.
Kell a pihenés.
Ami annyira nem is az, mert vagy 6 féle könyvet viszek haza, de azért otthonlét. Kikapcsolódás a hétköznapokból.
Mellesleg tök jónak tartom, hogy szó szerint is utaznom, kell, hogy "hétvége legyen", mert így még jobban elkülönül egymástól a kettő.


Nem mintha bármelyik rossz lenne, nem. Semmiképpen sem. Imádok itt lakni. Csomó új dolgot tanulok.
Meg ő is.
Például folyton felhívom a figyelmét, hogy mennyire nem takarékoskodik az energiával. Cserébe egy ideje ő is elkezdett csipkelődni, hogy mekkora pazarlás mondjuk az, amikor 1 darab padlizsánt sütök 200 fokon 1 óráig, vagy ha az előmelegített sütőt 20 percig várakoztatom. Ő ugyan csak viccből teszi a megjegyzéseket, nekem azonban szívügyem a környezet, így igyekszem ezekre az apró (vagy néha nem is annyira) dolgokra odafigyelni. Kis idő alatt, kitapasztalva a villanytűzhely rejtelmeit, egy egészen takarékos módszert tudtam kifejleszteni. Egyrészt sokkal hamarabb lekapcsolom, mint a gázos testvérét, mivel a sütőlap még jó sokáig ugyanolyan forró, másrészről pedig nem hagyom magára (és felejtkezem meg róla), mivel a konyha, a nappali és a szobám egy és ugyanazon légtérben helyezkedik el. (Most mondjátok, hogy nem egyenesen rám lett kitalálva. ^^)
És ami a lényeg: ezen aprócska trükkök segítségével olyan döbbenetes felfedezést tettem, minthogy tudok főzni konzervszintű csicseriborsót (bár csak sejtem, hogy ilyen lehet, mert valójában még sohasem volt a kezemben, mivel gyűlölök mindenfajta alumíniumdobozos szemetet). És hogy ez mit takar? Tökéletesen egybenmaradt (még a héja sem ázott le!), szilárd volt, de mégis vágható, úgyhogy azon elméletem, miszerint szárított dolgokat képtelenség normálisan jól kinézve ehetővé tenni, megdőlt.

Itt az (igencsak finom) bizonyíték.

Melegen langyos pitával és zöldségekkel (én répával ettem), másnap hűtőhidegen, egy jó kis magos kenyérre kenve...hmm, szívvidító.


Hozzávalók 2 személynek:

7 dkg csicseriborsó

1-1,5 dl a főzőléből

1 nagy marék friss spenótlevél

6-7 nagy bazsalikomlevél

1 fokhagymagerezd

só, feketebors

1 evőkanál olívaolaj

3 evőkanál reszelt ementáli

A csicseriborsót éjszakára beáztatjuk (kb. 3szoros mennyiségű vízbe), majd másnap egy vízcsere kíséretében megfőzzük. ( Miután felforrt - szigorúan fedővel - egy csapott mokkáskanálnyi szódabikarbónát teszünk a vízbe, ami miatt negyedére rövidül a főzési idő.)

Előkészítünk egy mixert. A spenót, főzőlé és a sajt kivételével minden hozzávalót beleteszünk, és krémesre dolgozzuk. Ha túl sűrűnek ítéljük - az lesz -  higítsuk a főzőlével. A "nyers" humusszal ellentétben ez legyen inkább kicsit folyós, mivel a sülés folytán úgyis veszít a nedvességtartalmából. Ha elértük a megfelelő állagot, tegyük bele a megmosott spenótleveleket, és ismét indítsuk el a gépet, azonban éppen csak pár másodpercre, mert nem a pürésítés a cél, inkább csak "darabolás". A legvégén keverjük bele a sajt felét is, majd simítsuk egy pálmaszírral kikent sütőtálba. Szórjuk a maradék sajtot a tetejére, majd tegyük 200 fokos sütőbe, ahol kb. 20 perc alatt el is készül!


Forrás: Naturally Ella

Falafelgolyók mézes-tökmagos répasalátával

Őszinte legyek?

Többször eszembe jutott. Sőt, tulajdonképpen már hiányzott. Mikor felvettem egy ruhát, és azonnal az ugrott be, hogy mit mondott róla.  Vagy mikor főztem / leültem enni, láttam magam előtt az arcát, hogy milyen fejet szokott vágni már csak egy-egy alapanyag említésére is.

Aztán kiderült néhány dolog.

Mérges vagyok? Nem.

Rosszul esik? Kicsit.

Sérti a büszkeségem? Nyilván. :D

Úgyhogy most már nem a hiány az ami elfog a neve említésére. Sokkal inkább az idegbaj.

Ciki, nem ciki, én mindig azt hittem, hogy a falafel hússal készül. Olyasmi mint a kebap. Az arabok húsgolyója. A hétvégén az Ízek és Érzések egyik régebbi kiadványát lapozgatva azonban megvilágosodtam, hogy nem, ez nem több, mint csicseriborsó. Meg fűszerek.
A répa pedig nagy favorit, passzol is mindenhez. Bár igaz ami igaz, a citromlé fantasztikusan sokat dob rajta.


Hozzávalók 1 személyre:

5 dkg csicseriborsó

1 gerezd fokhagyma

1 mokkáskanál reszelt gyömbér

              őrölt római kömény

              koriander

só

fehér bors

1 teáskanál mogyoróolaj

A csicseriborsót beáztatjuk egy éjszakára. Másnap lecseréljük a vizét, és egy mokkáskanál szódabikrabónával feltesszük főni. Nagyjából 15-20 perc alatt teljesen puhára is fő.

Pépesre törjük egy villával, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a fűszereket, majd diónyi golyókat formálunk belőle. 

Sütőpapíros tepsire tesszük, és 185 fokos sütőben megsütjük.

A salátához: 2 répát lereszelünk, 1 evőkanál tökmagot megpirítunk, majd az egészet leöntjük 1 evőkanál citromlé és pici méz keverékével.

Forrás: Ízek és Érzések (2010. április-május)

Csicseriborsó-fasírt

Imádom és pont. Pedig nem vagyok oda az olajban sült dolgokért(konkrétan erősen tartózkodom tőlük). De ezen egyáltalán nem érződik. Nem az a könnyű kis étel, hiszen maga az alapanyaga is hüvelyes, ami tartalmas. Legelőször friss, még puha csicseriborsóból ettem, de mivel csak egyszer volt Budán kutyavásár, mi sem jutottunk többször ilyenhez, maradt a szárított. Szerintem nem érződik a különbség.

Hozzávalók: fél csomag szárított csicseriborsó( Vegabond márkanév alatt fut, az Intersparban vagy jobb  bioboltokban lehet kapni)

petrezselyem                                                                                               

chili                                                                                                             

só                                                                                                              

vöröshagyma                                                                                               

2-3 tojás                                                                                                      

zsemlemorzsa                                                                                               

A csicseriborsót nagyon sokáig főzzük, hogy jó puha legyen. Ha megfőtt, villával összenyomkodjuk, belevagdossuk a petrezselymet, sózzuk, ízesítjük chilivel, majd a kockákra vágott vöröshagymát is belekeverjük a masszába. Hozzákeverünk 2 vagy 3 tojást, attól függően mennyitől lesz massza állagú.

Kis pogácsákat csinálunk belőle, zsemlemorzsába forgatjuk, majd egy teflonserpenyőben kevés olajjal kisütjük, vagy sima serpenyőben sok olajjal.