Reformtorta

Már nagyon régen készülök, hogy ezt a tortát – melyet az egyik legfinomabb családi örökségemként tartok számon - megörökítsem itt a blogban. A baj csak az, hogy nagyon ritkán fordult elő mostanában, hogy ezt elkészítsem, pedig gyerekkorom óta nekem ez „a” torta. A Mamától, a zentai mamámtól származik, aki minden jelesebb eseményre ezt sütötte. És nem is tudtam elképzelni nélküle nagyobb ünnepet. Ezt sütöttük születésnapra, keresztelőre, ballagásra. Még a menyasszonyi tortám mellé és kértem egyet a Mamától. Mert egy dolog a látvány, és egy dolog a Torta (így nagybetűvel :) ).

  Mert a reformtorta egyáltalán nem attraktív sütemény. Egy csokis bevonatú téglatest darált dióval megszórva. Kell ügyesség az elkészítéséhez, vagy inkább egy kis gyakorlat. És valahogy úgy van vele az ember, mint úrvezető a kocsikázással, minél régebben próbálta, annál nehezebben fog hozzá, annál kétesélyesebb a végeredmény. Anya nyolcvanadik születésnapjára sütöttem ezelőtt utoljára. Most meg nem voltam valami jó passzban, és nem sikerült szépre. De mégis megörökítem itt, majd updetolom, ha lesz rá alkalom. 

Mielőtt elkezdtem írni ezt a bejegyzést, körülnéztem a neten, hogy mit tudnak mások erről a tortáról. Nagy meglepetésemre és örömömre Tortaimádónál rátaláltam.  http://www.tortaimado.hu/2011/03/reform-torta.html  A bejegyzéséből nyilvánvalóvá vált, hogy egy tőről fakad az ismeretünk ebben a témában. Ő nagyon részletesen írja le a munkamenetet. Érdemes az ő leírását is tanulmányozni, ha valaki úgy dönt, hogy elkészíti ezt az édességet.

Ahogy Tortaimádó írásából következtetek, a szerbül tudók itt http://mamajacooks.blogspot.hu/2011/03/reform-torta.html nagyon pontos leírást is olvashatnak a témában. (Én nem tudok szerbül, úgyhogy nem tudom kiegészíteni a tudásomat ezzel. Én azt és úgy írom le a reformtorta készítéséről, ahogy a családi hagyományban rám maradt, amire és ahogy emlékszem. 

Reformtorta  Mamámtól rám maradt recept szerint

A tésztája

Hozzávalók: 10 tojás fehérje, 30 dkg cukor, 30 dkg darált dió, 1 csipet só. + kb. 2 evőkanál darált dió a díszítéshez.

A tészta elkészítése: A tojásfehérjét a pici sóval habbá verjük, hozzáadjuk a cukrot majd a diót. 4 lapot sütünk belőle gyenge tűzön sütőpapírral kibélelt vagy kivajazott és zsemlemorzsával megszórt tepsiben kisütjük.

A krémje:

Hozzávalók: 10 tojás sárgája, 18 dkg cukor, 10 dkg (jó minőségű) fekete csokoládé, 25 dkg vaj.

A krém elkészítése: A tojássárgáját a cukorral kikeverjük és gőz fölött addig főzzük, amíg a fakanállal olyan csíkot tudunk húzni a készülő krémbe, hogy az edény alja a csík nyomán pár pillanatig látható marad. Ekkor belekeverjük a meglágyított csokoládét, levesszük a gőzről, s a vajat is hozzáadjuk, alaposan kikeverjük. 

Összeállítása:

Az első lapot a megfelelő tortástálra tesszük, megkenjük a krém negyed részével, majd rátesszük a következő lapot megkenjük… s így járunk el a többivel is. A torta külsejét is megkenjük a krém utolsó adagjával, s darált dióval díszítjük.

Én most másfél adagot készítettem. Tehát 15 tojás 45 dkg cukor, 45 dkg darált dió került bele. Nem volt itthon megfelelő csoki, ezért 4 evőkanál finom natúr kakaóport tettem bele helyette.  Ebből a mennyiségből három nagy lapot sütöttem, s ezeket vágtam félbe. Így lett hat lap a tortához.

A krémet én duplafalú tejforralóban (melybe az edény falának rétegei közé vizet lehet önteni) szoktam főzni, most is ezt tettem.

Most nem volt elég időm, energiám a torta elkészítéséhez. A csokoládé is jobb bele a kakaópornál, ezért nem lett elég szép. De az íze így is jó lett. Főként amikor már volt ideje összeérni az ízeknek, alkotóelemeknek.

Még karácsonyról, de nemcsak karácsonyra: Mákos guba

 Ma lesz a 100.000. kattintás.  ;) Ma volt! 17, 59-kor :)

 Még egy decemberi elmaradásomat pótolom most ezzel a bejegyzéssel. Akkor készítettem ezt az ételt, csak eddig nem került rá a sor, hogy itt közzétegyem.  

Minden évben december 24-én ebédre vajas krumplilevest és mákos gubát készítek. Tavalyelőtt karácsonyig boltban vettem ehhez a kiflit, de az elmúlt két alkalommal már magam sütöttem úgy, ahogy itt leírom: http://pszichowellness-konyha.blogspot.com/2010/12/gubakifli.html

A kiflit elkészítem már pár nappal előbb. Igaz, könnyen úgy járhatunk, mint ahogy velem meg is történt, hogy az első adag „csak úgy” elfogy. Ezzel a lehetőséggel számolva vagy süssünk dupla adagot, vagy rejtsük jó helyre a kiflit. :) Az itt megadott mennyiségből azaz 8 gubakifliből készítem az ebédünkre szánt mákos gubát, ez 8 főnek elegendő – karácsony böjtjén (!)  :)  .

Hozzávalók: 1 tepsi = 8 db gubakifli (kb. 16 bolti kiflinek felel meg), kb. 1 – 1, 5 liter tej (a kifli szikkadtsági fokától is függ a tej mennyisége, az a lényeg, hogy minden kiflikarikát jól járjon át a tej, de azért ne ázzon pépesre. ) 1 rúd vanília, 10 dkg vaj, 30 dkg darált mák, 24 dkg (6 evőkanál) méz, 1 citrom reszelt héja, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg. kb. 10 dkg (vaníliás) porcukor *

Elkészítés: A darált mákba belekeverjük a reszelt citromhéjat (reszelés előtt a citromot alaposan lesikáljuk, hogy ne legyen rajta vegyszermaradék), és a szegfűszeget. 1 liter tejet a vaníliával felforralunk. A vanília belsejét belekaparjuk a tejbe. A kiflit kb. 1 cm-es karikákra vágjuk. Egy tűzálló tálat alaposan kikenünk vajjal. A kiflit alaposan összekeverjük a mákkal, beletesszük a tűzálló tálba, rácsorgatjuk a mézet, majd a vaníliás tejjel átitatjuk. Ha kevés a tej, pótoljuk. Rázzuk össze az egészet, hogy egyenletesen jusson a kiflire tej, mák, méz egyaránt. A maradék vajat a tetejére daraboljuk, és előmelegített forró sütőben addig sütjük, míg a teteje pirulni kezd. Forrón tálaljuk. Tálaláskor (egészében és adagonként is) bőven megszórjuk (vaníliás) porcukorral. 

*Már a nagymamám idejében az volt a szokás, hogy egy jól záródó üveg vagy porcelánedényben tartotta a porcukrot, melyben mindig volt egy rúd vanília is. Ezt a vaníliaillattal átitatott cukrot szitálta a süteményekre. Ezt a szokást én is továbbviszem, az így „készített” vaníliás porcukorral szórom meg a mákos gubát is.

Az eMpszi étrendje szerint a mákos gubát, mint az édességeket általában,  tésztanapra ajánlom. 

Aszalt szilvás pulyka

Több helyen találkoztam már  az aszalt szilvás pulyka ötletével. De még nem kóstoltam, és nem is találtam hirtelen konkrét receptet. Így emlékezetből a következőt raktam össze. Hát mit mondjak? Az az érzésem, hogy a kedvencek sorába lépett ez így első nekifutásra. Nagyon jó szívvel ajánlom. A képen gesztenyemártás van mellette. (Nem volt érkezésem az étel ízéhez méltó fényképet készíteni.) Ez is jó választás volt. Leírom hamarosan ezt is.

Aszalt szilvás pulyka

Hozzávalók: 1,5 kg pulykacomb-filé, 2 dl vörösbor, 10 dkg aszalt szilva, 5 dkg vaj, só, bors, fokhagyma

Elkészítése: A szilvaszemeket két félre választva beáztatjuk a borba. A húst kb. öklömnyi darabokra vágjuk, egy-egy darabon 5-6 helyen éles késsel kb. 1 cm hosszan, a rostokra merőlegesen bemetsszük. Ezekbe a résekbe hosszában félbevágott fokhagymagerezdeket ill. a fél szilvákat csúsztatjuk. A húst sózzuk, borsozzuk. Egy lefedhető tűzálló edényt vastagon kivajazunk, majd beletesszük a húst, ráöntjük a szilva áztatásából maradt bort, ha marad még szilva, azt csak tegyük a hús mellé. Lefedjük az edényt jól záródó fedővel vagy alufóliával. 200 fokon egy órát sütjük a sütőben. Ekkor levesszük a fedőt, s kb. negyed óráig sütjük még, hogy piruljon kicsit a hús. A keletkezett szaftot kínálhatjuk a hús mellé, vagy a köretet ízesíthetjük vele.

Fügés tekercsem a Kifőztük - karácsonyi jótékonysági akcióján

 

 A fügés tekercset a Mamától tanultam. Mindig elkészítette karácsonyra. Nagyon kedves szívemnek ez az édesség. Csak aszalt füge, dió és méz van benne. Sütni sem kell. Tehát lisztmentes, nyersen készített desszert. Nekem a karácsonyi ételsor csak a fügés tekerccsel teljes. Azt is szeretem benne, hogy már jó előre elkészíthető, így segít abban, hogy kevesebb munkám maradjon az ünnep előtti pillanatokra. 

Az idei Kifőztük magazin adománygyűjtő különszámába, a Kifőztük Karácsony! -ba ezt a receptem adtam. A sok-sok finomság mellett ott szerepel abban a letölthető kiadványban, melyet jótékonysági céllal készítettek a népszerű kiadvány munkatársai.  Kattintsatok a linkre, ismerjétek meg és ismertessétek meg minél többekkel ezt a jótékonysági akciót!

114. Fokhagymás báránycomb hagymalekvárral + Gondolatok az ünnepi ételek mellé

A következőkben több bárányreceptet hozok majd, mert egy egész bárányt kaptunk. Ma a  fokhagymás sült mellett belsőségből tárkonyos levest főztem, a máj kivételével, melyet rozmaringgal és újhagymával készítettem el. Ezeket majd holnap felteszem. Ma legyen itt a combból készült sült.

Fokhagymás báránycomb

Hozzávalók: 1 báránycomb (kb, 1 kg) , 1 fej fokhagyma, 2,5 dl libazsír, só, víz. 

Elkészítése: A báránycombba hegyes, éles késszel a húst rostjával párhuzamosan kb. 2 cm távolságba bemetszéseket vágunk, melybe a fokhagymagerezdeket dugjuk majd. Alaposan megsózzuk a húst. A fokhagymát gerezdekre szedjük, megtisztítjuk, a nagyobb gerezdeket hosszában félbe esetleg háromba vágjuk, és a bemetszésekbe tűzdeljük a húsba. Egy edényben - melyet a sütőbe is be tudunk tenni - felforrósítjuk a zsírt, és a hús mindkét oldalát addig sütjük míg pörzsanyag képződik a húson. Majd kevés vizet öntünk alá, és 200 fokos előmelegített sütőbe tesszük. Időnként meglocsoljuk a sülő húst a pecsenyelével, és alkalmanként pótoljuk a vizet, s kb. 1 óra alatt készre sütjük. Nagyon finom mellé a hagymalekvár.

Hagymalekvár

Hozzávalók: 1 kg hagyma, 2 dl víz, 3 kiskanál só, 1 kiskanál bors, 0,5 kiskanál mézeskalács fűszerkeverék, 5 dkg cukor, 1 dl olaj, 3 babérlevél, 3 dl vörösbor.

Elkészítése: A hagymát először hosszában félbevágjuk, majd a feleket vékonyan felszeleteljük. A hagymaszeleteket egy főzőedénybe tesszük, ráöntjük a vizet, s addig főzzük, amíg a víz elfő, ekkor hozzáöntjük az olajat, és gyakori kevergetés közben kis lángon addig pároljuk, míg „zsírjára sül”. Ekkor hozzáadjuk a fűszereket, a cukor kivétel, és felöntjük a borral. Addig pároljuk lassú tűzön, amíg már majdnem mustár sűrűségű. Ekkor a cukrot is hozzáadjuk, és egy kicsit még sűrűbbre főzzük. Hidegen adjuk sültek mellé. 

Megjegyzés: Valójában áthidalóötletként használtam a mézeskalácsfűszert, ha lett volna itthon gyömbér, csillagánizs és koriander, akkor ezeket tettem volna bele. Ez a mennyiség több, mint amennyi a fenti húshoz elfogyhat. De máshoz is finom ez az étel, és ha kevesebbet készítek is, a munka ugyanannyi vele, s el is áll egy ideig.

Gondolatok az ünnepi ételek mellé

Mint tegnap mondtam, most az ünnepek alatt maradunk végig a húsnapi ajánlatoknál. A negyven nap hústalanság után most itt a húsevés ideje. Ha most több nap egymás után húst eszünk, ez bőven belefér egy hosszú folyamatba. Ami nehezebben megoldható, ebben az időszakban, az a szétválasztás. Ezt sem kell erőltetni, ha valakinek nehezebben megy. De azt azért nagyon hasznosnak tartom, ha a gyümölcsreggelit és az evésidőket komolyan vesszük. A húsokhoz a krumpli-rizs szokásos köretek helyett én salátákat ajánlok. Így az hús íze is sokkal jobban élvezhető. És ha belegondolunk, ezek a nehezebb köretek tulajdonképpen azt a célt szolgálják, hogy, ne a drága hússal lakjunk jól, hanem a hús mellé nyerjünk kalóriát kenyérből, krumpliból, rizsből is. Nos, nekünk éppen ezekre a plusz kalóriákra nincs szükségünk. Így bőven megelégedhetünk a hús-saláta kombinációval.

A süteményekkel kapcsolatban nálam az ünnepek alatt az vált be, hogy délben eszem húst salátával, vacsoraidőben meg süteményt, akkor viszont húst nem, mert az bőven elég nekem ebédre. De mindenkinek magának érdemes megtalálnia a számára legkedvezőbb megoldást. Az a lényeg, hogy azt tartsuk szem előtt, hogy jól érezzük magunkat fizikailag és lelkileg egyaránt. Tartózkodjunk lehetőleg a bármilyen formában jelentkező önbüntetéstől, legyen ez indokolatlan önkorlátozás, vagy a  másik véglet: a mértéktelenségből származó önbüntetés. Jó, ha elkerüljük ezeket. 

Holnap folytatjuk

113. Áldott szép húsvétot kívánok minannyiotoknak! + Bajai halászlé

Tulajdonképpen lehet, hogy nem sok értelme van, hogy ma is írjak bejegyzést. Lehetne blogszünet is húsvét alkalmából. De végülis az életben sincs szünet. Csak egy kicsit mások ezek a napok, mint a többi. És ez így van rendjén. De írok mégis, bár most még itt a blogban is felfüggesztem a napok sorrendbe szedését. Ma zöldségnapra kéne írnom, de ma délre halászlét főztem. Este meg a szokásainknak megfelelően sonkát vacsoráztunk. És ki is csúsztam az evésidőmből, de ezek azok az alkalmak, melyek indokoltan szegik meg a szabályt. Holnap szinten húsos ételek lesznek az asztalon, sőt még hétfőn is. De kedden gyümölcsnapot tartok, az biztos, és azzal térünk vissza a szokásos négynapos ciklusainkhoz.

Bajai halászlé (most csak) pontyból

Baján nőttem fel, a halászlé fővárosában. De nem dicsekszem ezzel, mert ahhoz mérten igen csekély a halas műveltségem, talán azért, mert  a szüleim csak beköltözők voltak a városba, és nem hordták a génjeikben a halfőzést tudományát, mint az „igazi” bajaiak. De azért óhatatlan, hogy rám is ragadt valamennyi ebből a legendás tudásból, de itt most négyszemközt bevallom nektek, hogy gyakorlatilag képtelen vagyok megpucolni a halat. Elvileg tudom - nagyjából, csak valamiért iszonyodom attól, hogy meg is csináljam. Így a halast kértem meg a csarnokban, hogy ezt a műveletet végezze el helyettem. Így halpucolásra vonatkozó tanácsokat tőlem nem érdemes kérni. 

A bajai halászé titkát én az egyszerűségben és az alapanyagok minőségében látom. Csak friss halból és nagyon jó minőségű paprikával érdemes hozzáfogni. És soha semmi egyebet nem teszek bele, mint amit itt felsoroltam. Lehet, hogy azért, mert így szoktam meg, de nekem ez A halászlé. 

Annyi azért még hozzátarozik ehhez a témához, hogy a halászléfőzés nem asszonydolog. Az a férfiak feladata. Az asszony dolga csak a tészta, mely engedhetetlen tartozéka a bajai halászlének. . Régebben gyúrtam tésztát, de újabban már megveszem a halasnál. Majd ha nyári szünetben lesz időm, azért tervezem, hogy saját készítésű tésztákat is csináljak, s meg is mutassam itt. 

Az eMpszi étrendje szerint  halászlé húsnapi étel. A tészta mennyisége belefér a két kis szelet kenyérnek megfelelő szénhidrátba. 

Hozzávalók: 1 kisebb ponty (felpucolva 1,5 kg) 3 közepes fej hagyma, 2 liter víz, só, 2 evőkanál (nagyon jó minőségű) piros őrölt paprika, 3-2 cseresznyepaprika (attól függ, mennyire szeretjük az erős ízt.) 25 dkg keményre gyúrt halászlétészta (a halasoknál kapható.) 

Elkészítése: A megtisztított, felszeletelt halat a főzés előtt kb. 2 órával besózzuk. A hagymát nagyon apróra felvágjuk, az edény aljára terítjük. Rátesszük a halszeleteket. Ráöntjük a vizet, és felforraljuk. Ha haltej vagy ikra is van, azt a forrás után kb. 10 perccel tesszük a levesbe. A paprikát is akkor szórjuk rá, amikor lobogóan forr a víz. 25 percig főzzük. Nem keverjük csak megforgatjuk az edényt. Cseresznyepaprikát is főzhetünk bele, de figyeljünk az erejére. Ezt az erős íz kedvelői a tányérjukon nyomják szét.

A hallal egy időben egy másik edényben feltesszük a tésztának a főzővizet, és a szokásos módon kifőzzük a tésztát, melyet a leves mellé adunk tálaláskor.

Nagyon szép húsvétot kívánok mindannyiotoknak.

Holnap folytatjuk.

112. Ünnepre + A húsvéti sonka

A nagypénteket követő nap a nagyszombat, melyről szintén lehetne sok okosságot írni, de ma itt csak konzervvel szolgálhatok. Egy hosszú, fárasztó, de nagyon jó utazás volt a mai napom. Így arra gondoltam, hogy legyen ma az az írásom, amely tavaly az Erdélyi Konyhában jelent meg húsvét előtt. Ételajánlatként meg legyen itt a húsvéti sonka, ahogy én készítem. (Ez meg idén jelent meg az Erdélyi Konyha áprilisi számában.) Tavaly ide a blogra is feltettem már, de az idei még csak most készül.

A nagyszombat még a böjthöz tartozik, de már nem a szigorú böjt kategória. Gyerekkoromban ezen a napon mindig halászlé volt az ebéd. Lesz bajai halászlé a blogon, de most nincs készleten (majd csak holnap főzöm), így most nem tudom megmutatni. A  nálunk hagyomány szerint a húsvéti sonka nagyszombat este kerül az asztalra, miután a család hazaért a feltámadási körmenetről, mely a húsvét kezdetét jelzi.

A halászlé és a sonka is a húsnap ételei közé tartozik, de hogy mit is gondolok az ünnepek étrendjéről, arról a cikkben írok részletesebben. 

Húsvéti sonka

Hozzávalók: Egy nagy füstölt hátsó sonka, fél kg nyers torma, két akkora edény, melyben a sonka kényelmesen elfér. 

Elkészítése: A hagyományok szerint nagycsütörtökön megmossuk a húsvétra szánt sonkát, lefűrészeljük róla a csülköt, hogy kezelhető legyen a mérete, majd 24 órára beáztatjuk tiszta hideg vízbe. Másnap még egyszer lemossuk, és tiszta vízben akkora edényben, melyben a sonka kényelmesen elfér, feltesszük főni. Amikor felforrt a víz, lassú tűzre vesszük, és addig főzzük, míg a hús kezd leválni a csontról. Ez 5-6 óra fövésidő is lehet. Fontos, hogy se túl korán ne hagyjuk abba a főzést, de túl se főzzük a húst. 

Míg a hús fő, megtisztítjuk és lereszeljük a tormát. Ezt az embert-próbáló munkát egyszerűsíthetjük úgy, hogy a megtisztított tormát éles késsel nagyon vékony karikákra vágjuk, majd ledaráljuk. Egy-egy tormadarabot (melyet már nehéz lenne reszelni) a fövő sonka vizébe is dobjunk. 

Ha a hús megfőtt, levesszük az edényt a tűzről, és előkészítünk egy hibátlan nagyméretű erős edényt (pl. egy ún. vájdlingot), melynek aljára egy rácsot vagy hasonló tárgyat teszünk azzal a céllal, hogy a húst erre téve a víz úgy folyhat ki az edénybe, hogy a sonkánk ne vízben álljon. (Nagyon óvatosan emeljük rá a megfőtt sonkát, mert ez fokozott figyelmet igénylő mozzanat, hiszen egy nagydarab forró húst veszünk ki forró vízből.) A tálban lévő húsból kiemeljük a nagy csontot. A csont helyét és a hús egész felszínét beborítjuk reszelt tormával. Majd egy erre alkalmas méretű fedőt vagy lapos fémtálcát teszünk a sonkára, és leszorítjuk, nehezékeket teszünk rá, lepréseljük. Úgy fedjük le a tálban lévő sonkát, hogy a forró gőz átjárja a tormát és a húst együtt. Így tartjuk kb. 24 órán át, hogy teljesen kihűljön, lepréselődjön, a torma aromájával átitatódjon a hús. Hagyományosan a feltámadási körmenetről hazaérve szelték fel a húsvéti sonkát, melyet főtt tojással, a húsvéti kaláccsal, a sonkáról egy kistálba szedett tormával, tavaszi zöldekkel (retekkel, újhagymával, medvehagymával) tálaltak a húsvéti ünnepi asztal főszereplőjeként.

Jaj, jönnek az ünnepek…

Aki túlsúllyal küzd vagy fél, hogy elhízik, mindig egy kis szorongással tekint a bőséges lakomákat kínáló ünnepek elé. 

Az eMpszi módszerének táplálkozási ajánlása nagyon sokat segít mindazoknak, akik úgy szeretnék végigélvezni a jobbnál jobb ünnepi fogásokat, hogy ne hízzanak több kilót pár nap alatt.

Abban állapodjunk meg, hogy az ünnepek nem megfelelő alkalmak arra, hogy megtartóztassuk magunkat az asztali örömöktől. De nincs is erre szükség, hiszen egy év 365 napjából sokkal több a hétköznap, mint az ünnep. És az ünnepekhez mindig is hozzátartozott a jobbnál jobb ételek fogyasztása is. És semmi okunk sincs arra, hogy ettől megfosszuk magunkat. 

Én azt vallom, hogy akár karcsú valaki, akár túlsúlyos, mindenképpen engedje meg magának, hogy az ünnep az étkezésekkor is megnyilvánuljon. Ám emellett nagyon fontosnak tartom, hogy az ünnep ne merüljön ki csupán az evés-ivásban. Mélyebb, belső lelki tartalmak nem helyettesíthetők a legjobb és legtöbb étellel sem. Ha a jeles napoknak elsősorban a valós tartalmára figyelünk, és az étkezések csak kiegészítői ennek, máris csökkentettük a túlevés veszélyét.

Az ünnepi asztal nemcsak a bőségtől, a mennyiségtől ünnepi. Sőt, elsősorban nem attól. Az ünnepi asztal látványában, a feltálalt ételek minőségben, az asztalnál együtt ülők közössége fejezi ki a különleges alkalmat. Ha megadjuk a módját, inkább van esélyünk arra, hogy méltósággal „étkezzünk”, mint arra, hogy felzabáljunk töméntelen mennyiségű kalóriát. 

Ha tudatosan tervezzük meg az ünnepi menüsort, nagyon sokat jelent, ha figyelünk arra, hogy a magas kalóriatartalmú ételt minél több saláta, zöldség egészítse ki. Ezek amellett, hogy egészségesek, rostban gazdagok, sok helyet elfoglalnak a gyomrunkban, s így kevesebb hely jut a magasabb kalóriatartalmú ételeknek. 

Az eMpszi táplálkozási ajánlásának legfontosabb pontja az étkezési idők megtartása. Ezt talán nehezebb vendégségek idején, de azért érdemes rá törekedni, hogy lehetőleg az ünnepek alatt is tartsuk magunkat a reggeli – ebéd – vacsora hármasához, s az evésidőkön kívül ne együnk.

És végül, de nem utolsó sorban beszéljünk arról, hogy mit tegyen az, aki már egy ideje elhatározta, hogy az eMpszi táplálkozási ajánlását követve szabadul meg a felesleges kilóitól, és követi a négynapos ciklusokra osztott, ételtársításra figyelő étrendet. 

Hasznos dolgok a szabályok a hétköznapokban, de a kivételes alkalmakkor nem célszerű mereven ragaszkodni hozzájuk. Azt javaslom, hogy bátran térjünk el az ünnepek alatt a húsnap – zöldségnap –tésztanap - gyümölcsnap egyébként nagyon célravezető ritmusától. Ha megtartjuk a gyümölcsreggeliket ezekben a napokban is, kevesebb az esélyünk arra, hogy túlegyük magunkat a nap folyamán. Sokat segítünk a gyomrunknak, hogy nagyjából – ahogy jólesik - egy-egy étkezésen belül azért igyekszünk tartani magunkat az ajánlott ételtársításhoz (Egy étkezésen belül lehetőleg vagy fehérjetartalmú ételeket együnk salátával vagy pedig magas szénhidráttartalmúakat.) 

Én hosszú évek óta azt a gyakorlatot követem, hogy az ünnepi ebédekkor eszem a különféle húsokból jobbnál jobb salátákkal, de a köreteket lehetőleg mellőzöm. Természetesen süteményeket is szoktam enni, de általában csak módjával, és lehetőleg a számomra legkedvesebbeket választom. De legjobban akkor érzem magam, ha úgy eszem süteményt egy-egy étkezés alkalmával, hogy előtte nem ettem húst csak salátát valami szénhidrát tartamú étellel.  Nem törvény ez, csak én így érzem jól magam. Amióta ezt a gyakorlatot követem, elkerül a gyomorégés, ami azelőtt nagyon sokat kínzott, és gyakran az ünnepek napjait is megkeserítette. 

Egy kis odafigyeléssel nem terheljük túl a gyomrunkat, jobb a közérzetünk, és elkerüljük a lelkiismeret-furdalást is. Ha figyelünk önmagunkra, a környezetünkre, ha megengedjük magunknak, hogy észrevegyük a szép és jó dolgokat magunk körül, akkor könnyebb megtartanunk a mértékletesség elvét, mely hozzásegít bennünket a hosszabbtávon élvezhető jobbléthez.

Holnap folytatjuk