149. Víznap

Azért szeretem a víznapokat, mert rendszeres időközönként visszatérő biztos pontként lehetőséget adnak arra, hogy újrarendezzem az evéshez való viszonyomat. Ez, hogy havonta egy napot arra szánok, hogy megkímélem a magam minden kalóriatartalmú dologtól megóv attól, hogy túl messzire kalandozzak a saját magamnak kijelölt úttól, attól elhagyjam magam, hogy egyre jobban engedjek annak a lehúzó erőnek, mely csak a kényelem és a könnyebbik ellenállás felé húz. Mert a pillatatnyi ellenállás iránya egy pillanatig talán jó, de csak egy pillanatig. A második lépésnél ki szokott derülni, hogy rossz döntés. Ha mindig csak az orrunkig látunk, könnyen gödörbe lépünk. 

Szükségem van a víznapokra, arra, hogy időről időre megtapasztaljam, hogy néhány óra étel nélkül vállalható helyzet. Ez a megtapasztalás lazítja a körülményektől való függés érzését bennem. A víznapnak nem úgy van köze a fogyáshoz, hogy aznap nincs kalória. Mert ez csak átmeneti dolog. Inkább csak vizet vesztünk, s ezt könnyen vissza is szedjük.  A víznapnak sokkal több köze van a szabadság megéléséhez. Ahhoz, hogy nem függök néhány falattól, ahhoz, hogy képes vagyok alakítani a szokásaimat, és nem engedem át az életem formálását a szokásaimnak. A víznapnak a szabadság megtapasztalásához van köze.

Holnap folytatjuk.

120. Mentás víznap

Szóval  újra  víznap. Gyorsan múlik az idő, nem? A kertben már nagyon szépen kihajtott a menta. De az erdőjárók vadmentára is lehetnek. Arra gondoltam, hogy a holnapi víznapon mentateát fogok inni, és ha úgy alakul még egy mentás fürdővizet is csinálok, de egy jó kis mentás lábáztatást, az biztos. Most hogy vasárnapra esik ez a víznap, mindenképpen szeretném összekötni pihenéssel is. 

Itt az a kérdés vetődik fel, hogy hogyan oldható meg egy víznap a vasárnapi családi ebéd mellett. Fogok főzni a családnak holnap is. Már megszoktam. Nem okoz nehézséget. Talán azért könnyebb nekem, mert én egyébként sem szoktam az ételt kóstolgatni. Nem elvből, csak nem szeretem. Meg egyébként az evésidők betartásai is arra sarkall, hogy ne legyen ételkóstolgatás. 

Nem állítom, hogy ez könnyű dolog, de azt sem, hogy nehéz. Vannak olyan helyzetek, melyben nem érdemes ezen gondolkozni. Ha van valami komoly dolog, melyet meg szeretnénk csinálni, akkor két lehetőségünk van. Vagy csak ábrándozunk róla, és próbálgatjuk, vagy eldöntjük, hogy megcsináljuk, de akkor közben már nem változtatjuk meg a döntésüket. 

Ha egy repülőgép fel akar szállni, akkor nehéz az a pillanat, amikor elemelkedik a földtől, de aztán már sima az útja. De ha felemelkedés közben állandóan újra és újra a földhöz érne a kereke, mert csak próbálna felszállni, az elviselhetetlen lenne. Akkor már sokkal jobban járna mindenki, ha nem is kísérletezne. De sokkal egyszerűbb járművel, egy szánkóval is hasonló a helyzet. A szánkó talpa gyakran lefagy. Ezért nehéz lehet elindulni vele, de ha már egyszer elindultunk, akkor könnyedén siklik a havon. De ha újra és újra megállunk, akkor újra és újra lendületet kell venni.

Szóval, ez a víznap is döntés kérdése. Ha eldöntjük, hogy megcsináljuk, akkor utána már nem érdemes rajta elmélkedni. Mindannyiunk ismeri azt a helyzetet, amikor eldöntünk valamit, és aztán nem változtatjuk meg a döntésünket. Eldöntjük például, hogy csak rendes ruhában megyünk az utcára, akkor csak úgy megyünk. Ha eldöntjük, hogy bizonyos körülmények között tartózkodunk bizonyos megnyilvánulásoktól, akkor ezt meg is tartjuk. Most hadd ne mondjak példákat, de mindenki ezer példát tudna a saját ételéből.

A kérdés nem ez. A kérdés az, hogy látjuk-e értelmét a dolognak. Nekem azért nem nehéz a víznap, mert látom az értelmét. Nem tudom pontosan, hogy miért, de az gyakori tapasztalatom, hogy az önfegyelem, az önkorlátozás megerősíti az embert.  És emellet – paradoxnak hangzó módón – a szabadságérzetemet erősíti, tisztítja a belső látásomat, a gondolkodásomat.  És erre igazán szükségem van.  

Holnap folytatjuk.

91. lépés: Folytassa… víznap!

 

Most hogy lejárt az első negyedév az együtt töltött időnkből itt a bolgon, itt az ideje, hogy hozzákezdjünk a következőhöz. És úgy jött ki a lépés, hogy éppen víznap következik. Nos, lehet ez véletlen? :)

Érdekes dolog ez a víznap. Félelmetes tud lenni még a gondolata is. Csak szóbahozzuk, de már ez is azt az érzetet gerjeszti, hogy ki lehet ezt bírni egyáltalán? Meg, hogy minek is kínoznám magam? Az a reflex jön elő, hogy mi is lesz velünk. Talán rosszul leszünk az éhségtől, leesik a cukrunk, elájulunk…, no, meg ilyesmi.  Szóval a víznappal kapcsolatos nehézségek már az elhatározásnál kezdődnek. Úgyhogy megint azt mondom, hogy ezt senki se erőltesse! Csak akkor vállaljuk, ha nyugodtan el tudjuk fogadni. Mert annak semmi értelme nincs, hogy egy riasztó présbe tegyük bele magunkat.

Mindezt azzal együtt mondom, hogy tudom, ezeknek a rémlátásoknak nem a biológiához van köze, hanem a meggyőződéseinkhez, hiedelmeinkhez, melyekről a múltkor egyszer beszéltünk. Mi sem példázza ezt jobban, mit egy emlékezetes élményem. Még annak idején, amikor elkezdtem ezt az életmódot, még csak az evésidők szokásának kialakításánál tartottam, akkor még minden egyes evéskor az jutott eszembe, hogyan is bírom ki evés nélkül a következő evésidőig, hát még hogyan bírnék ki egy víznapot!? Ekkor a nagyobb fiam, aki még a nyers kamaszkorát élte, csak úgy odavetette:  

„Anyám, mit parázol ezen? Az ember huszonegy napig is kibírja evés nélkül.”

Nos, ez az odavetett mondat megváltoztatott valamit bennem. Igaza van a gyereknek. Az ember elképesztően sokáig kibírja evés nélkül. Nem olyan könnyű éhenhalni. Nem tudom, hogy hogyan, de azóta nem riaszt, hogy evés nélkül kell kibírnom néhány órát. („Hiszen az ember 21 napig is kibírja evés nélkül” :)) Mert valóban csak néhány óráról van szó egy víznap kapcsán is. Ami persze elképesztően sok tud lenni, de ugyanannyi idő máskor meg félelmetesen kevés. (Attól függ, honnan nézzük, mihez viszonyítjuk.)

Azt is mondom mindig, hogy a víznap során nagy valószínűséggel csökken ugyan a súlyunk (bár arra is lehet példa, hogy ez sem történik meg), mégsem a súlycsökkentés miatt van jelentősége a víznapnak, hanem a szabadságérzetünk, az önrendelkezésünk növekedése miatta. Ez megint furcsán hangzik. Hogy erősíthetné a szabadságot egy ilyen drasztikus önkorlátozás? Pedig akár katartikus élmény is lehet azt átélni, hogy nem is vagyunk annyira kiszolgáltatva a körülményeinknek, mint gondolnánk. Nem lesz semmi bajunk az égvilágon, ha egy kicsit elodázzuk a testi szükségleteink kielégítését. Mert ha ezt nem éljük át, akkor állandóan bennünk van a félelem, hogy vajon lesz-e mindig elegendő ennivalónk. És mi lesz velünk, ha mégsem lesz? Ez az érzés gerjeszti aztán a falásrohamokat is. Azt a kemény belső parancsot, hogy, akkor kell enni, amikor van mit (de akkor aztán kell!!), mert mi lesz, ha egyszer nem ehetünk. 

Nos, az ettől az ősrettegésből származó belső parancstól való szabadulást érdemes megtapasztani a víznappal. Azt, hogy az égvilágon semmi nem történik velünk, ha egy nap nem eszünk semmit.  Ráadásul ott van bennünk a biztonság, hogy rengeteg ennivaló van körülöttünk. Nem azért nem eszünk, mert nem tehetnénk meg, hanem azért, mert éppen most úgy döntöttünk. Nos, ezért az érzésért érdemes.

Aki szeretne velünk jönni, de nem szeretne víznapot tartani, válasszon magának egy egyéb emlékezetes napot. Semmi más szabály, csupán az evésidők betartásával. Aztán vasárnap tartsunk együtt (hústalan) húsnapot. :)  De addig is:

Víznapra

A tiszta víz mellett már akár a friss zöldekből is készíthetünk teákat magunknak a nap folyamán, de a szárított csipkebogyó most is jó.

Csalántea: csészénként 1-1 púpozott evőkanálnyi csalánt leforrázzuk, fél perc múlva leszűrjük.

Csipkebogyótea: Egy púpozott evőkanálnyi csipkebogyó szárítmányt, 5 dl hideg vízben 1-2 órán keresztül áztatjuk, majd felmelegítjük és leszűrjük. Langyosítva, kb. 35-40 °C-on használjuk fel.

Gyermekláncfűtea: csészénként 1-1 púpozott kanálnyi apróra vágott gyermekláncfüvet leforrázzuk, fél perc múlva leszűrjük.

Turbolyatea: csészénként 1-1 púpozott kanálnyi apróra vágott turbolyát leforrázzuk, fél perc múlva leszűrjük. 

A 91. lépéssel elkezdődött a pszichowelness-konyha karcsúsító klubjának második negyedéve. 

Holnap folytatjuk.

62. lépés: A második víznap

2011. március 4. újhold napja. Eljött hát a második víznap. Például azért jó az újholdhoz kötni ezt a napot, mert akkor ezzel választunk magunknak egy támpontot, így kijelöljük egy helyet a víznapnak az életünkben. Ez még akkor is hasznos lehet, ha úgy határozunk, hogy most mégsem víznapozunk. Hiszen, így is döntési helyzetbe kerülünk, a döntéshez - jobb esetben – gondolkodni, tárgyalni kell. Jelen esetben magunkkal tárgyalni. Így a víznap a legjobb lehetőség arra, hogy szóbaálljunk magunkkal. És ha ez megtörtént, akkor akár mit is döntünk, megélt és vállalt döntésről van szó, és az ilyen mindenképpen hasznos.

 

Nem baj az, ha valamit nem teszünk meg azonnal, amiről azt gondoljuk, hogy hasznos lenne megtenni, lehet, hogy még nem jött el az elhatározás ideje. Ha szeretnénk megtenni egy hasznosnak tűnő dolgot, de valahogy mégsem megy, akkor nyilván még nem került hozzánk eléggé közel ez az elhatározás. Még valami gát van bennünk, ami megakadályozza, hogy megtegyük. Ha van ilyesmihez kedvünk, „kikérdezhetjük” magunkat, hogy mi is az akadálya annak, hogy a felmerült ötletet megvalósítsuk. Őszintén érdemes magunktól megkérdezni, hogy miért is szeretnénk megtenni azt a bizonyos dologot, és tényleg mi szeretnénk-e vagy csak inkább valakinek vagy valaminek megfelelni vágyunk. És nem csak megkérdezni érdemes ezt magunktól, hanem az az igazi nyereség, ha van annyi türelmünk, hogy a feltett kérdésünkre „meghalljuk” magunkban a válaszokat is. Illetve azt is érdemes felfedezni ilyen „akarom is – nem is” helyzetben, hogy másik út mellett milyen érvek szólnak.

Ami mindenképpen káros ebben a helyzetben az a lelkiismeret-furdalás, az abból származó szorongás, hogy belül kétfelé húzunk, és akárhogy döntünk, rosszul érezzük magunkat. Erre semmi szükség. Ehelyett inkább érdemesebb „megtárgyalnunk” magunkkal, hogy milyen érveink vannak az egyik illetve a másik döntés mellett. Segít dönteni, ha látjuk, hogy mi az a nagyobb, a pillanatnyi helyzeten túlmutató jó, amit el akarunk elérni a döntéssel. Hiszen nem a víznap a cél. Mi is lenne számomra a víznap célja? És azzal a céllal mit érek el? Ha a méregtelenítés a víznap célja, a méregtelenítéssel meg a nagyobb egészséget szeretnék elérni, de közben belefájdul a fejem, a gyomrom abba a gondolatba, hogy víznapot „kell” tartanom, akkor az a víznap bizony nem éri el a célját, sőt épp ellenkezőleg… 

 

Igazából az a jó a víznapban, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Már abban az esetben, ha elhatározzuk pl. azt, hogy az újholdhoz legközelebb eső gyümölcsnap után (már ha a négynapos ciklusok szerint eszünk) vagy újholdak napján víznapot tartunk. Mert a víznapban a legeslegjobb az, hogy alkalmat ad arra, hogy szóbaálljunk magunkkal. Ha ez nem történik meg, hanem csak magunkra erőltetünk valamit, amit valaki javasolt, akkor az a víznap akár megtartottuk akár nem, megy a lecsóba.

Aki most úgy dönt, hogy nem tart víznapot, annak legyen holnap egy szabadon választott napja. Így továbbra is együtt haladunk majd. A jövő héten kedden lesz a hagyomány szerint a húshagyó kedd, amit hamvazószerda követ. Ez a kezdete a húsvét előtti böjtnek. Hagyománytisztelet okán akár ide, hamvazószerdára is tehetjük a víznapot. (Már, ha úgy gondoljuk, hogy akkor jött el az ideje.) Gondolom, vannak az olvasók között olyanok, akik valamilyen szinten megtartanák ezt a hagyományt, azonban víznapot mégsem szeretnének tartani sem most, sem akkor, de mégis szeretnének együtt haladni a blogban írtakkal. Arra gondoltam, hogy ilyen összehangolódós esetekre létrehozom a semleges ételek napját. Egy olyan napot, amikor a napi étrendünket a semleges ételekből állítjuk össze. Jó lenne egy ilyesmi? Szóval, gondolkozom még ezen. Majd még beszélünk róla.

Víznap

A nullakalóriás a nap víznap. A víz és a gyógyteák napja. Bármilyen kedvenc teánk jó erre a napra, de a legjobb talán, ha többfélét is kipróbálunk. Javaslom például a csalánteát és a csipkebogyót.

A 62. lépésben a második víznap ürügyén állunk szóba magunkkal. Hiszen a víznapnak ez az elsődleges célja, hogy szóba álljuk magunkkal. Adjuk meg magunknak a tiszteletet, és beszéljük meg ezt a kérdést azzal az emberrel, aki a tükrünkből visszanéz ránk. Nem saját érdemeink okán, hanem teremtményi mivoltunkból következően mindenképpen érdemlünk ennyi figyelmet. 

 






Holnap folytatjuk.

33. lépés: A víznap

    

 A kezdet kezdetén még az is gondot okozott nekem, hogy hogyan bírom ki evés nélkül a két étkezési idő között. Néha pánikszerű érzés tört rám, s igazán meglepően viselkedtem egyszer, amikor az derült ki, hogy nem lesz módom ebédelni a megadott időmben. Aztán egyszer Misi fiam azt mondta, hogy Anyám, az ember 21 napig is kibírja evés nélkül. Nem volt ez előre megfontolt közlés. Csak úgy odavetette. Talán észre sem vette. De nekem abban a pillanatban minta lámpát gyújtottak volna a fejemben. Valóban! Akár 21 napig is! 

Nos, ilyen előzmények után vállalkoztam az első víznapra. Be kell vallanom, hogy egy olyan napot választottam, amikor ha kell, akár fekve is maradhatok. Most már megmosolyogtat akkori önmagam, hogy mit is képzetem, mitől is szorongtam, hogy mi történhet velem attól, hogy néhány óráig nem eszem. Mert ugyebár, ez mégiscsak néhány óra, és nem több. Mindenesetre gyakorlatilag egész nap feküdtem, és böjtről szóló írásokat olvastam. Szokatlanul hosszú nap volt, de megérte!

Azóta már számtalan víznapot tartottam, előre eltervezettet, és olyant is, amikor úgy jött ki jobban a lépés, hogy nem ettem semmit estig, akkor meg már minek. 

Azóta hiszem és vallom, hogy a havi egy víznap nagyon, nagyon hasznos dolog. És egyáltalán nem a súlycsökkenés miatt olyan fontos. Peresze, csökken az ember súlya, hiszen ha nincs, ami megkösse a vizet, akkor az át is megy rajtunk, s így reggel nagyon jó érzés ráállni a mérlegre. De másnap reggel már éppen ott vagyunk, mint a víznap előtt. Akkor meg minek? – kérdezhetné joggal akárki.

A víznap nekem azért volt annyira fontos, mert segített tisztázni az evéshez, az ételhez való viszonyomat. Önismereti szempontból volt nagyon fontos. És még ennél is nagyobb haszna, hogy nagyobb lett tőle a szabadságérzetem. 

A víznap annyit jelent, vizet, üres kávét, teát igyunk annyit, amennyi jólesik. Érdemes evésidőben teázni. A gyógyteákat javaslom. Érdemes ilyenkor gyógynövényes könyvekben lapozgatva megtalálni azokat a gyógyfüveket, melyekre éppen szükségünk lehet.

Ha nyitott szívvel, őszinte kíváncsisággal nézünk ez elé a nap elé, sok élményt hozhat. Megtanulhatjuk érezni  például a víz ízét. Megtapasztalhatjuk, hogy melyik ásványvíz esik jobban. Nyilván van köztük különbség. Felfedeztük már? 

A teák és a víz mellett figyeljünk magunkra fokozottabban. Tartsuk a kezünk ügyében a kockásfüzetet :) jegyezzük fel a tapasztalatainkat. 

Csak az tartson víznapot, aki úgy érzi, eljött az ideje. és saját felelésségére csinálja mindenki. És ha reggel még úgy érzi valaki, hogy jó lenne, de napközben másként alakulnak a dolgok, nyugodtan fogadjuk el ezt is. Akkor még nem volt itt az ideje. Csak jó szívvel, önmagunk felé forduló őszinte érdeklődéssel és törődéssel érdemes ezt csinálni.

Aki nem szeretne víznapot tartani,de szeretne velünk haladni a napok sorrendjében, tartson két húsnapot egymás után. 

Mai receptként gyógyteát ajánlok:

Női hormonháztartást test-lelki teherbírás támogatásra ajánlott a következő teakeverék:

palástfű, cikafark, citromfű, orbáncfű.

Kedves férfiolvasóink ne gondolják, hogy rájuk nem is gondolok. Ebben a télvégi időben a csipkebogyó tea csodákra képes.:) 

A 33. lépés a víznap. Ennek segítségével sok új dolgot megtudhatunk magukról, ha őszinte, gondoskodó figyelemmel fordulunk önmagunk felé. A víznap a szabadság érzését is segít megélni. Lazítja az evéshez fűződő néha görcsös kötődésünket. 

Holnap folytatjuk.