Meggyes rétes réteslapból

Egyszer azt mondtam, hogy majd akkor teszek fel rétesreceptet, ha a tésztáját is én készítem, de ez az idő valahogy nem érkezik el. Viszont a rétes azért jó készen vásárolt réteslapból is, és nagyobb is annak a realitása, hogy valaki így fogjon hozzá, ezért most megváltoztatom az elhatározásom, és felteszem a rétest, amit tegnap ebédre készítettem egy jó tarhonyás krumplileves mellé. (Arról elfelejtettem fényképet készíteni, azért azt majd legközelebb mutatom meg.)

Sokszor találkozunk úgy meggyes ételekkel, hogy benne hagyják a magját. Én ezt semmiképpen nem javaslom. Sokat ront az étel élvezeti értékén, ha még a tányéron is ott a mag. Tehát a meggyes ételek készítését feltétlenül a magozással kezdjük! 

A képen látható rétes pedig így készült: 

Hozzávalók: 2 csomag réteslap, 1 kg magozott meggy, 25 dkg cukor, 20 dkg búzadara, 1 kávéskanál őrölt fajéj, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 1 csipet só, 2 evőkanál olaj. Porcukor a tálaláshoz.

(A két csomag 12 tésztalapot tartalmazott és 4 rúd rétes készült belőle, mely elfér egy nagy tepsiben.)

Elkészítése: A meggyet kimagozzuk, hozzákeverjük a cukrot, a grízt és a fűszereket. A tepsit vékonyan kikenjük olajjal. Egy tiszta konyharuhát bevizezünk (csavarjuk ki, hogy ne csöpögjön), kiterítjük, s ráteszünk egy réteslapot, vékonyan megkenjük olajjal, majd rátesszük a következő lapot, ezt is olajozzuk, és a következőt is ráhelyezzük. (A harmadik lapot már nem kell olajozni, mert arra már a töltelék kerül. (Ha 8 lap van a csomagban, amit vettünk, nyugodtan tegyünk egy rúd réteshez 4 lapot, de a legtöbb csomagolásban 6 db lap van.)

Ha egymáson van a három (négy) réteslap, akkor a bekevert töltelék negyedét osszuk el rajta, úgy, hogy a széleken kb. 2 ujjnyi helyet hagyunk üresen. A konyharuha segítségével tekerjük rúddá a tésztát, a végét hajtsuk alá, s tegyük a tepsibe. Így készítsünk négy rúd tésztát. Kenjük meg őket olajjal, s kb. 200 fokos sütőben addig süssük, míg szép pirosra sültek a rétest.

Szeleteljük fel ferdén, tegyük tálra, szórjuk meg porcukorral, s még melegen tálaljuk.

Nem diétás étel, de finom. Az eMpszi étrendjében a tésztanapi menü része lehet.

Akácvirágos gofri vadrózsás almamártással

Az utóbbi időben olyan elfoglalt vagyok, hogy a határidős kötelezettségek és a napi rendszeres teendők mellett nemigen jutott időm másra, de ma reggel fellázadtam, s lementem Rögződbe. Virágja teljében van az akác, s kezd nyílni a vadrózsa is. Ebből terveztem meg a mai ebédünket.

Akácvirágos gofri

Hozzávalók:50 dkg  liszt, 4 tojás, 1 kiskanál só, 10 dkg akácvirág (kb. 25 db) szára (és rovarok :)) nélkül, 10 dkg cukor, 5 dl tej, kb. 2,5 dl buborékos ásványvíz (szóda)

Elkészítése: az akácvirágot leszedjük a szárról, s figyelünk arra, hogy ne legyen a virágban rovar. A 4 tojás sárgáját kikeverjük a cukorral, beletesszük a sót, a lisztet és a tejet váltakozva adjuk hozzá keverés közben, majd annyi ásványvizet adunk még hozzá, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk. A tojásfehérjét habbá verjük, belekeverjük az akácvirágot, majd óvatosan a tésztához keverjük. A felforrósított gofrisütőben kisütjük.

Vadrózsás almamártás

Hozzávaló: kb. 60 dkg =4 db téli alma (pl. Jonatán), 10dkg vaj, 10 dkg cukor, kb. 60 db vadrózsavirág szára, zöld része nélkül.

Elkészítése:A rózsákról lecsipkedjük a zöld csészeleveleket, az almát kimagozzuk, s apróra vágjuk (én nem hámozom meg), a vajat s benne a cukrot felolvasztjuk, s megpároljuk benne az almát lassú tűzön, fedő alatt. Végül a rózsaszirmokat is hozzátesszük, átpároljuk. 

Az eMpszi étrendje szerint tésztanapi étel.

Kökényes gumitorta

Az jár a fejemben, hogy milyen jó hasznosítását találhatom a kökénylekvárnak. A lekvárról már tavaly november végén írtam, az idén annyi különbséggel főztük, hogy a nyers kökény mennyiségének fele mennyiségű cukrot tettünk bele. Tehát 1 kg nyers kökényhez fél kg cukrot.

A gumitorta létező fogalom. Vannak különféle változatai. Általában csíkosra csinálják, de ahhoz nekem nincs türelmem. És egyébként is csak két színt-ízt terveztem bele. A fehéret – tejfölből és a majdnem feketét a kökénylekvárból.

Hozzávalók: 1 csomag (Horváth Rozi zselatin – azért írom ide a márkáját, mert elfelejtettem megnézni, hogy hány gramm, de majd kijavítom.) 2 dl víz, 20 dkg tejföl, 10 dkg cukor, 1 evőkanál vaníliaaroma (persze rendes vanília jobb lenne), 25 dkg kökénylekvár.

Elkészítése: A tejfölt összekeverjük a cukorral és a vaníliával. Kimérjük a lekvárt. Előkészítjük az edényt, amibe a „tortánkat” tenni szeretnénk. (Én ezt most egy lapos üvegtálkába tettem.) A zselatinporhoz hozzákeverjük a vizet, majd felmelegítjük, hogy felolvadjon. Egyik felét az édes tejfölbe, másik felét a lekvárba keverjük. A színeket válogatva pl. koncentrikus körökben a tálkába csorgatjuk a két összetevőt. Hűtőszekrénybe tesszük, hogy megszilárduljon.

Őzlábbal töltött kápia rántva

Életemben először elmentem gombát szedni. Van itt a falu határában egy gyönyörű erdő, s nagy naivan azt hittem, nyilván csak ki kell mennünk, és kilószámra szedjük majd a jobbnál jobb gombákat. Hát nem egészen így alakult. Találtunk ugyan néhány gyönyörű őzlábgombát, de aztán jött a vadőr, és elmagyarázta, hogy nem úgy van ám az, hogy csak úgy gombázgatunk az erdőben, mert megvan annak a tulajdonosa, és itt minden ez övé, és én sem örülnék neki, ha valaki leszedné a kertemből a paradicsomot. Meg különben is, most a dámvadásztat ideje van, és ha itt járkálunk, elriasztjuk a vadakat, és a német vadászok majd nem tudnak bakot lőni vagy csak azt, de ők bikát akarnak. Nagyon empatikus lettem a vadásztársasággal és a külföldi vadászokkal, így a néhány őzlábgombánál maradva hazaindultunk. De így is nagyon szép volt az a kis idő az erdőben. Az első gombámnak így is nagyon örültem. És ezt az örömemet még az is fokozta, hogy amikor a gombász – akinek a biztonság kedvéért megmutattam, mit is szedtem - megpillantotta a kosában gombáimat, gyönyörű bagolygombának nevezte őket. Ezután már csak az volt a kérdés, hogy mit is lehetne készíteni ebből a nem túl nagy mennyiségből. A Príma Konyha receptjei között találtam jónak ígérkező receptet, ezt vettem alapul.

A Príma Konyha receptje:

Töltött paprika rántva, zalai módra (négy főre)

Hozzávalók: 4 nagyobb tölteni való paprika, só, 50 dkg csiperkegomba, 1 vöröshagyma, 1 evőkanál zsír vagy 3 evőkanál olaj, 1 csokor petrezselyem, 1 mokkáskanál őrölt fekete bors, 3 tojás. A bundához? kb. 4 evőkanál finomliszt, 2 nagy tojás, kb. 6 evőkanál zsemlemorzsa, a sütéshez bő zsír vagy olaj.

Elkészítése: A paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, majd sózott, forrásban lévő vízbe rakjuk fél percre. Azonnal leszűrjük, hűlni hagyjuk. A gombát és a hagymát megtisztítjuk. Előbbit apró kockákra az utóbbit nagyon finomra vágjuk, de az is jó, ha lereszeljük. A zsírt vagy olajat egy magas peremű serpenyőben vagy széles lábasban kissé megforrósítjuk majd a hagymát kevergetve megfonnyasztjuk rajta. A gombát rádobjuk, kevergetve nagy lángon 7-8 percig, pontosabban addig pirítjuk, míg a levét elfövi. Közben a fölaprított petrezselyemmel fűszerezzük, enyhén megsózzuk, megborsozzuk. A fölvert tojásokat ráöntjük, kevergetve kocsonyásodásig sütjük. Egy kicsit hűlni hagyjuk, azután a paprikák üregébe töltjük. A szokásos módon a lisztbe, a fölvert tojásba majd a zsemlemorzsába forgatva bundázzuk. Bő, forró zsírban vagy olajban pár perc alatt szép aranybarnára sütjük. Konyhai papírtörlőre szedve lecsepegtetjük.

(Príma Konyha 2012. október, 13. oldal)

Az én változatom:

Őzlábbal töltött kápia rántva 

-  és a tapasztalatok

Az én változatomban a csiperkét az őzlábgomba helyettesítette a nagy sárga tévépaprika helyett meg kisebb kápiával készítettem el (ez volt itthon). Sajnos a paprikák bundájának nagy része már a sütés közben lepotyogott. (Nem tudom, hogyan akadályozhattam volna meg ezt. Lehet, hogy nem tettem sót a forrázóvízbe?) A kápiának egy kicsit határozottabb az íze, mint a sárga paprikának, és talán egy kicsit el is nyomta az őzláb diszkrétebb ízét. Tálaláshoz nagyon éles késsel kb. 1 cm vastagra szeleteltem a töltött paprikákat. Mindezzel együtt nagyon finom volt az első saját szedésű őzlábételem.

Az eMpszi étrendjében a bunda miatt tésztanapra ajánlom ezt az ételt.

Epres rebarbaramártás

Egy „kicsit” elmaradtam az itt írandókkal. Majdnem elfelejtettem feltenni ezt a finomságot, pedig sikere volt, és ígértem is. Már ki is futunk lassan a szezonból, de azért legyen itt, hogy megőrizzem. Megéri.

Hozzávalók: 2,5 dkg vaj,  25 dkg rebarbara, 25 dkg eper, 10 dkg cukor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 2,5 dl víz.

Elkészítése: A rebarbaraszárat és az epret megtisztítjuk, kis darabokra vágjuk (mindkettőt). A vajat felolvasztjuk, a rebarbarát párolni kezdjük rajta. Állandóan kevergetjük, s így pár perc alatt pépessé válik, hozzáadjuk az eperdarabokat, s így folyatjuk a kevergetést még egy-két percig. Levesszük a tűzről hozzákeverjük a keményítővel elvegyített cukrot, majd apránként a vizet. Visszatesszük a tűzre, s még egy-két percig forraljuk, míg besűrűsödik.

Az eMpszi étrendjében tésztanapra ajánlom pl párolt rizzsel.