Beszéltünk már hasonlóról itt az elmúlt 78 nap alatt, de megér ez a dolog még néhány szót. Vannak olyan ún. fogyókúrás jótanácsok, melyek azt tanácsolják lépten-nyomon, hogy csapjuk be magunkat így-úgy. Szerintem ez butaság. Mi értelme lenne valamiféle látszatot kialakítani, fenntartani. A ködvárakat mindig elfújja a szél.
Ha valamit csak egy időre, éppen most-ra akarunk valamilyennek látni, láttatni, akkor még elvileg magyarázható lenne, hogy más fényben mutatjuk a dolgokat. De hosszútávon mire megyünk a retusálással? Fontos dolgok ezek, de mégis nehezen beszélek róluk, mert könnyen olvasható úgy az ilyesmi, hogy valamiféle erkölcsi szózatot akarnék zengedezni. Nem tisztem az ilyesmi, és nem is áll szándékomban. A hasznosság szempontjából nézem most az őszinteség kérdését. Az a hasznos jelen esetben, ami hozzásegít ahhoz, hogy egyre közelebb kerüljünk olyan felismerésekhez, megoldásokhoz, melyek „kigyógyítanak” abból a helyzetből, hogy a testsúlyunk alakulása gondot okozzon számunkra.
Hát ezt most sikerült jó komplikáltan mondanom. A lényeg, hogy megoldást keresünk arra, hogy elérjük a számunkra ideális testsúlyt, de ami még ennél is fontosabb, hogy ez a megoldás tartós legyen. Tehát valós, és nem csak átmeneti megoldást keresünk. Ezt pedig csak úgy lehet, ha őszintén megnézzük, hogy is állunk. Ideje leszámolni a tündérmesékkel, hogy majd előkerül valahonnan egy varázspálca, és minden rendben lesz. Az lesz rendben, amit rendbe teszünk. Ez akár kegyetlenségnek is hangozhat. Talán lesz, aki úgy gondolja, hogy nem is érdemes olvasni ezt a blgot ezek után, hogy már itt sincs remény a varázslatra még akkor sem ha akár kilencven napig is kitartunk. De akkor is csak azt tudom mondani: lássunk tisztán!
Szerintem a tisztánlátás témakörébe tartozik az is, ha meg tudjuk különböztetni az önbecsapást a kapaszkodóktól. Az, hogy csak evésidőkben eszünk, ez az egyik legfontosabb kapaszkodónk. Ez az a lépés, amely nemcsak a súlycsökkentét, hanem az elért eredmény megtartását is lehetővé teszi. (Lehet, hogy van más megoldás is, de én még nem hallottam róla, ha valaki ismeri azt, köszönettel veszem, ha megosztja velem.)
Az ételtársítás, a négynapos ciklusok, a gyümölcsreggeli mind, mind ilyen kapaszkodók, melyek segítenek. De mindez kevés, ha nem állunk szóba magunkkal. Ha nem igyekszünk megérteni a testünk üzenetét, amit azzal üzen nekünk, hogy nagyobbra növeli magát annál, mint amennyire szeretnénk. A legfontosabb, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megértsük önmagunkat, és pótcselekvések helyett találjunk minél többször igazi megoldást.
Hústalan húsnapra
Sajtos karfiol
Hozzávalók: 1 kg karfiol, 4 tojás, 20 dkg krémsajt, 2 evőkanál tejföl, 10 dkg reszelt füstölt sajt, 1 kiskanál őrölt szerecsendió, 4 gerezd fokhagyma.
Elkészítése: A karfiolt zöldséglevesben vagy húslevesben (esetleg sós vízben) puhára főzzük. A megfőtt karfiolrózsákat tűzálló tálba rendezzük. A sajtokat, a nyers egész tojásokat és a tejfölt alaposan összekeverjük, szerecsendióval és fokhagymával ízesítjük, majd a karfiolra öntjük. Előmelegített magas hőfokú sütőben kb. 15 perc alatt átsütjük, hogy kellemes színt kapjon a felszíne.
A 79. lépésben arról esett szó, hogy az őszinteség hasznos, arra energiát fordítani, hogy önmagunkat becsapjuk, semmi értelme. A becsapás helyett sokkal jobb, ha arra törekszünk, hogy megértsük a saját indítékainkat. És ha találunk miérteket, már valós megoldásokat is kereshetünk önbecsapás helyett.
Holnap folytatjuk.
