A ribizli elég fanyar gyümölcs, nem mindenki szereti. Ezért azt gondoltam, hogy egy kicsit variálok vele. Az egyik adagot aszalt szilvával, a másikat banánnal, a harmadikat kakaóporral, vaníliával és egy kis mézzel ízesítettem. A banánost és az aszaltszilvást is fele-fele arányban kevertem össze a leturmixolt ribizlivel. (Az aszalt szilvát az aprítóval összevágtam előtte.)
A kakaósba 100 g ribizlihez 4 g kakaóport (1 kiskanálnyi), 10 g mézet (ez is egy kiskanálnyi) és kb. 3 cm vaníliát tettem.
Eldobható műanyagpoharakban tettem a különböző keverékeket a mélyhűtőbe kb. 4 órára. Óránként megkevertem őket. A műanyagpoharakból könnyű kiszedni a megfagyott gyümölcsöt. Villával kicsit összetörtem és vegyesen adagoltam fagyiskelyhekbe.
Elég jó lett, de még fejlesztésre szorul ez az ötlet. Biztosan sok hasonló kering a neten, de nem volt időm ma keresgélni. De érdemes kitanulmányozni a legjobb megoldást, mert a nyári forró gyümölcsnapokon nagyon üdítő egy kis jeges. Szoktatok ilyesmit készíteni? Van valami jó ötlet, tapasztalat ezzel kapcsolatban?
Nézőpont kérdése
Hozzáfogtam a nyári nagytakarításhoz. Komoly dolgokon járatom az agyam, csak mire a gép elé kerülök, már nem úgy jönnek a szavak, ahogy a téma megérdemelné. Ma azon gondolkodtam, hogy sokszor idéztem már magam is a félig üres vagy félig tele pohár példáját, de csak mostanában kezdem érteni ennek a példának a lényegét. Vagyis inkább azt mondhatom, hogy ezen keresztül kezdek megérteni valami lényeges különbséget.
Nagyon sok múlik azon, azon, hogy alapvető dolgokat hogyan képzelünk el. Olyan korban nőttem fel, ami úgy tekintett a világra, mint valami felépítendő létrehozandó dologra. Valami olyasmire, amit majd az egyre okosodó ember megcsinál, és akkor jó lesz nekünk.
Most egyre inkább kezd kibontakozni előttem az a kép, hogy ennek éppen a fordítottja az igaz. Ha a magától teljesen elszállt ember, azzal - a világ bonyolultságához és nagyszerűségéhez képest
-hangyafülnyi tudásával ráébred végre arra, hogy nem neki kell egy jó világot felépítenie, hanem sokkal inkább az a dolga, hogy a már eleve teljesen jól felépített világ törvényszerűségeit felismerje, engedje magát harmóniába kerülni a világ rendjével, s annyira vagyunk jól, amennyire ez sikerül.
A problémáinkra, a betegségeinkre, a tüneteinkre a válaszok bennünk vannak. Nem kitalálnunk kell a válaszokat, hanem megtalálnunk. De ahhoz, hogy megtaláljunk valamit – mondjuk egy tűt a szőnyegen – ahhoz el kell hinnünk, hogy az a tű ott van. Enélkül nagyon kicsi az esélyünk, hogy észrevegyük.
Ha abból indulunk ki, hogy jól vagyunk megalkotva, és jól is „működünk”, ha megadjuk magunknak a jó működéshez szükséges feltételeket, akkor helyrejövünk a legrosszabb állapotból is.
De mindehhez elengedhetetlen az a magunkra fordított gondoskodó figyelem, amelyről már annyit beszéltünk. Ma mit tettünk ezzel a szándékkal?
Holnap folytatjuk.
