Pindjur – kísérleti fázisban

A pindjurról egy hónapja hallottam először. Egy kolléganőm hozott pindjurt a tanévnyitó tanári vacsorára, melyet egy nagyon szép helyen, az egyik tanító néni nagyon szépen kialakított, hétvégi háznak használt kis falusi házában tartottunk „batyusbál” jelleggel. Naaagyon szeretem az erőset. Ezért ez a balkáni – minek is nevezzem – készítmény egyből levett a lábamról. Elkértem a receptjét, el is készítettem, ahogy tudtam, egy kicsit még tökéletesítenem kell. De amerika24 az öreg blogomról kérte, hogy írjam le. Nos, leírom a receptet, amit Csillától kaptam, és hozzáteszem a tapasztalataimat. Az interneten is néztem a pindjurt. Azokban a receptekben mind volt padlizsán. Én ebbe padlizsánt nem tettem, bár nagyon szeretem a padlizsánt, de most azt az ízt akartam reprodukálni, amit kóstoltam. 

Tehát:

Csilla pindjur-receptje

Hozzávalók: 1 kg (erős) kispaprika (dzsinka), 1,5 kg meghámozott, összevágott és megfőzött paradicsom, 1 pohár/bögre ecet, 200 gr. cukor, 100 gr. só, 2 dl olaj, 1 fej fokhagyma.

Elkészítése: A paradicsomot megfőzzük, majd az ecettel, cukorral, sóval és az olajjal kb. negyed órát főzzük. Hozzáadjuk a fokhagymát, újból fölforraljuk, és a végén hozzáadjuk a paprikát (egészben magházával együtt), üvegekbe töltjük, jól lezárjuk, a tetejére pici olajat öntünk.

Kiegészítő információk: 

A paradicsomról:

A leírt receptet úgy értelmeztem, hogy a megfőzött paradicsomból legyen kb. 1,5 kg. Így 2 kg nyers paradicsomot hámoztam meg, úgy, hogy forrásban levő vízbe tettem pár másodpercre paradicsomokat, majd, amikor már egy kicsit meghűltek, akkor lehúztam a héjukat. Összedaraboltam, és főztem kb. 1 órát. Hagytam kihűlni, majd botmixerrel pépesítettem. És ekkor kezdtem az ízesítést.

A paprikáról: 

Az az igazság, hogy nem tudom,  mi is a az dzsinka paprika (ahogy láttam: kb. 3 cm hosszú, a gallérjánál kb. 1 cm, vége felé hegyesedő) - (talán valaki az egykori Jugoszlávia terültéről tudna erről autentikusabban nyilatkozni), arra jutottam, hogy talán a chili lehet. Az biztos, hogy kicsi igen erős paprikáról van szó, melyet a recept írói egészben tesznek bele a készítménybe. Én a piacon találtam kecskeszarv paprikát. Az állagát jónak találtam (hasonlított arra, amit kóstoltam), és arra gondoltam, hogy 2-3 cm-es darabokra vágva fogom felhasználni, mivel ez egy elég hosszú termésű paprika. Így is tettem, a baj csak az ezzel, hogy ez a paprika nem elég erős. Azóta találtam már olyan chilipaprikát, amely talán jobb lett volna. De az is megoldás lehet, hogy ehhez a paprikához hozzákeverünk néhány pfefferónit vagy cseresznyepaprikát. (Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy én nagyon szeretem az erőset, és egészen extrém erős dolgokat is örömmel eszem. Talán azért is lelkesedtem kezdettől ezért az ételért.)

Az ecetről

A receptben szereplő ecet nagy valószínűséggel 9%-os ecetre vonatkozik, mert azon a vidéken ahonnan a recept származik, ez az ecetet az elterjedt. A pohár/bögre mérete kb. 2 dl. De hogy mennyit tegyünk bele végül, az ízlésünktől függ.

A fokhagymáról

Természetesen zúzva tegyük a paradicsomba.

A felhasználásról

Mártásként sült húsok mellé elsőrangú. De én pl. rizst, főtt tésztát is ízesítek vele.

Örömmel vennem, hogy ha valakinek van tapasztalata ebben a témában, megosztaná velem. 

Sült töltött paprika és padlizsán

Régen írtam már ide, de azért készítettem egy-két dolgot, amit majd felteszek. Addig is legyen itt, amit ma ebédre készítettem. Nem előre megfontolt szándékkal volt ez az ebéd, sokkal inkább a „nézzük meg, mi van itthon, és csináljunk valami ehetőt” kategóriába tartozó dolog ez. De mindenkinek ízlett, így felveszem a repertoárba. 

Hozzávalók: 2 padlizsán, 6 kápia paprika, kb. 20 dkg paradicsom, 10 dkg, mozzarella, fél kg darált sertéshús, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 evőkanál olaj.

Elkészítése: A padlizsánt félbevágjuk,  és kb. 1 cm-es részt meghagyva kikaparjuk a belsejét, és apróra vágjuk két paprikával együtt. Ezt az apróra vágott zöldséget belekeverjük a darált húsba, zúzott fokhagymával, sóval, borssal ízesítjük. Ezzel a húsmasszával megtöltjük a kivájt padlizsánokat. és a hosszában félbevágott és kimagozott paprikákat. Az olajjal kikenünk egy tűzálló edényt, egymás mellé sorakoztatjuk a megtöltött paprikát és padlizsánt. A paradicsomot feldaraboljuk és az egyes darabok tetejére rakjuk.  Forró sütőben kb. fél óráig sütjük, majd rátesszük a feldarabolt sajtot, és még negyed órát sütjük. 

Nagyon finom mellé valami fűszeres paradicsommártás, vagy akár házi ketchup, ajvár, pindjur, vagy pizzakrém. Hogy én ezekből milyeneket készítettem, remélem, lesz erőm, időm hamarosan leírni.

Az eMpszi étrendje szerint húsnapi étel. 

Porcsinos paradicsomsaláta

Már annyi jó dolgot hallottam, olvastam a porcsinról. Vannak is szép példányok a kertben. Talán pár héttel ezelőtt jobban itt lett volna az ideje a kóstolónak, de csak most jutottam el idáig. Valahol – hogy hol, sajnos már nem emlékszem – olvastam a porcsinos paradicsomsalátáról, s csak úgy „gondolom szerint” összeraktam. 

Hozzávalók (személyenként): kb. 4 paradicsom, fél marék porcsinlevél apróra vágva, 2-3 bazsalikomlevél,1 kiskanál méz, só.

Elkészítése: A paradicsomot felszeleteljük, megsózzuk, rácsorgatjuk a mézet, rászórjuk az apróra vágott zöldeket, átkeverjük, tálaljuk.

Az eMpszi étrendje szerint semleges étel.

248. Húsnapra bazsalikomos paradicsomleves sajtgaluskával

Nyáron - ősszel  nagyon szeretem friss paradicsomból készíteni a paradicsomos ételeket. Ezek  az eMpszi besorolása szerint többnyire semleges ételek, attól függ, hogy melyik napra ajánlhatók, hogy mivel fogyasztjuk őket. Az itt következő paradicsomleves sajtgaluskával vagy tojással húsnapra ajánlott, de ehetjük rizzsel, gerslivel vagy akár krumplival zöldségnapon, tarhonyával, levesgyönggyel, pirított kenyérkockával tésztanapon. De bátran kísérletezhetünk számtalan egyéb kombinációval. 

Bazsalikomos paradicsomleves sajtgaluskával

Hozzávalók:

A leveshez: 50 dkg paradicsom, 1 liter víz, 2 kiskanál só, 2 kanál cukor (ízlés szerint kevesebb is lehet), 2-3 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál olaj 1 kávéskanál apróra vágott bazsalikom, 1 kávéskanál apróra vágott oregánó.

A sajtgaluskához : 5 dkg reszelt sajt, 1 tojás, 1 evőkanál prézli.

Elkészítése: A paradicsomot megmossuk, és néhány másodpercre forrásban lévő vízbe mártjuk. Kivesszük, és ha meghűlt annyira, hogy nem kellemetlen vele dolgozni, akkor lehúzzuk a héját, összevágjuk, botmixerrel pépesítjük. A olajt felforrósítjuk, belezúzzuk a fokhagymát átkeverjük, hozzáadjuk a paradicsomot, beletesszük a sót, a cukrot, és a fűszereket. Pár percig forraljuk, mikor elkezd sűrűsödni, felöntjük a vízzel és felforraljuk, majd lassan főzzük 8-10 percig. Közben elkészítjük a galuskát. A tojást villával felverjük, belekeverjük a reszelt sajtot és a prézlit.  Egy-két percig állni hagyjuk, majd a forrásban lévő levesbe kanállal (kanálheggyel) kb. mogyorónyi kis galuskákat szaggatunk. A galuskák kb. duplájukra fognak növekedni az egy-két percig tartó  főzés idején.

Jóízűen

Mostanában már beszéltünk arról, hogy a rossz minőségű ennivalóval – akármilyen hihetetlen – nagyon könnyen túl tudjuk enni magunkat. Ez azért fordulhat elő például, mert akár gondolunk rá, akár nem, minden alkalommal keressük az evés örömét. De ha csak úgy összevissza eszünk ebből-abból, melyek közül igazából egyik sem ízlik, nem találjuk ezt az örömet. És addig keresgélünk, addig próbálkozunk ezzel-azzal, amíg észrevétlenül begyűjtünk egy rakás felesleges kalóriát. 

Van egy nagyon buta hiedelem, melyet már sokaktól hallottam. Jó néhányan meg vannak győződve arról, hogy a jóízű evés hizlal. Ez sok szempontból káros elképzelés. Először is azért, mert így megfosztja magát az ember attól a lehetőségtől, hogy örüljön az evésnek, mert ennek a hiedelemnek a birtokában az evéssel szinte egy időben jelentkezik a lelkiismert-furdalás. De van ennek az éremnek egy másik oldala is, mely szintén káros. .Ha azt tételezzük fel, hogy a jóízű evés hizlal, akkor az ellenkezőjével is kalkulálunk, azaz, ha nem esett jó az étel, akkor azzal áltathatjuk magunkat, , hogy attól nem is képződik rajtunk felesleg. 

De gondolkozzunk logikusan! A kalóriák nem állnak egyenes arányban az étel ízletességével és az evés élvezetével. Nem az ízek és az ízek öröme hizlal, hanem a felesleges kalóriák.

Holnap folytatjuk.