Őzlábbal töltött kápia rántva

Életemben először elmentem gombát szedni. Van itt a falu határában egy gyönyörű erdő, s nagy naivan azt hittem, nyilván csak ki kell mennünk, és kilószámra szedjük majd a jobbnál jobb gombákat. Hát nem egészen így alakult. Találtunk ugyan néhány gyönyörű őzlábgombát, de aztán jött a vadőr, és elmagyarázta, hogy nem úgy van ám az, hogy csak úgy gombázgatunk az erdőben, mert megvan annak a tulajdonosa, és itt minden ez övé, és én sem örülnék neki, ha valaki leszedné a kertemből a paradicsomot. Meg különben is, most a dámvadásztat ideje van, és ha itt járkálunk, elriasztjuk a vadakat, és a német vadászok majd nem tudnak bakot lőni vagy csak azt, de ők bikát akarnak. Nagyon empatikus lettem a vadásztársasággal és a külföldi vadászokkal, így a néhány őzlábgombánál maradva hazaindultunk. De így is nagyon szép volt az a kis idő az erdőben. Az első gombámnak így is nagyon örültem. És ezt az örömemet még az is fokozta, hogy amikor a gombász – akinek a biztonság kedvéért megmutattam, mit is szedtem - megpillantotta a kosában gombáimat, gyönyörű bagolygombának nevezte őket. Ezután már csak az volt a kérdés, hogy mit is lehetne készíteni ebből a nem túl nagy mennyiségből. A Príma Konyha receptjei között találtam jónak ígérkező receptet, ezt vettem alapul.

A Príma Konyha receptje:

Töltött paprika rántva, zalai módra (négy főre)

Hozzávalók: 4 nagyobb tölteni való paprika, só, 50 dkg csiperkegomba, 1 vöröshagyma, 1 evőkanál zsír vagy 3 evőkanál olaj, 1 csokor petrezselyem, 1 mokkáskanál őrölt fekete bors, 3 tojás. A bundához? kb. 4 evőkanál finomliszt, 2 nagy tojás, kb. 6 evőkanál zsemlemorzsa, a sütéshez bő zsír vagy olaj.

Elkészítése: A paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, majd sózott, forrásban lévő vízbe rakjuk fél percre. Azonnal leszűrjük, hűlni hagyjuk. A gombát és a hagymát megtisztítjuk. Előbbit apró kockákra az utóbbit nagyon finomra vágjuk, de az is jó, ha lereszeljük. A zsírt vagy olajat egy magas peremű serpenyőben vagy széles lábasban kissé megforrósítjuk majd a hagymát kevergetve megfonnyasztjuk rajta. A gombát rádobjuk, kevergetve nagy lángon 7-8 percig, pontosabban addig pirítjuk, míg a levét elfövi. Közben a fölaprított petrezselyemmel fűszerezzük, enyhén megsózzuk, megborsozzuk. A fölvert tojásokat ráöntjük, kevergetve kocsonyásodásig sütjük. Egy kicsit hűlni hagyjuk, azután a paprikák üregébe töltjük. A szokásos módon a lisztbe, a fölvert tojásba majd a zsemlemorzsába forgatva bundázzuk. Bő, forró zsírban vagy olajban pár perc alatt szép aranybarnára sütjük. Konyhai papírtörlőre szedve lecsepegtetjük.

(Príma Konyha 2012. október, 13. oldal)

Az én változatom:

Őzlábbal töltött kápia rántva 

-  és a tapasztalatok

Az én változatomban a csiperkét az őzlábgomba helyettesítette a nagy sárga tévépaprika helyett meg kisebb kápiával készítettem el (ez volt itthon). Sajnos a paprikák bundájának nagy része már a sütés közben lepotyogott. (Nem tudom, hogyan akadályozhattam volna meg ezt. Lehet, hogy nem tettem sót a forrázóvízbe?) A kápiának egy kicsit határozottabb az íze, mint a sárga paprikának, és talán egy kicsit el is nyomta az őzláb diszkrétebb ízét. Tálaláshoz nagyon éles késsel kb. 1 cm vastagra szeleteltem a töltött paprikákat. Mindezzel együtt nagyon finom volt az első saját szedésű őzlábételem.

Az eMpszi étrendjében a bunda miatt tésztanapra ajánlom ezt az ételt.

Pindjur – kísérleti fázisban

A pindjurról egy hónapja hallottam először. Egy kolléganőm hozott pindjurt a tanévnyitó tanári vacsorára, melyet egy nagyon szép helyen, az egyik tanító néni nagyon szépen kialakított, hétvégi háznak használt kis falusi házában tartottunk „batyusbál” jelleggel. Naaagyon szeretem az erőset. Ezért ez a balkáni – minek is nevezzem – készítmény egyből levett a lábamról. Elkértem a receptjét, el is készítettem, ahogy tudtam, egy kicsit még tökéletesítenem kell. De amerika24 az öreg blogomról kérte, hogy írjam le. Nos, leírom a receptet, amit Csillától kaptam, és hozzáteszem a tapasztalataimat. Az interneten is néztem a pindjurt. Azokban a receptekben mind volt padlizsán. Én ebbe padlizsánt nem tettem, bár nagyon szeretem a padlizsánt, de most azt az ízt akartam reprodukálni, amit kóstoltam. 

Tehát:

Csilla pindjur-receptje

Hozzávalók: 1 kg (erős) kispaprika (dzsinka), 1,5 kg meghámozott, összevágott és megfőzött paradicsom, 1 pohár/bögre ecet, 200 gr. cukor, 100 gr. só, 2 dl olaj, 1 fej fokhagyma.

Elkészítése: A paradicsomot megfőzzük, majd az ecettel, cukorral, sóval és az olajjal kb. negyed órát főzzük. Hozzáadjuk a fokhagymát, újból fölforraljuk, és a végén hozzáadjuk a paprikát (egészben magházával együtt), üvegekbe töltjük, jól lezárjuk, a tetejére pici olajat öntünk.

Kiegészítő információk: 

A paradicsomról:

A leírt receptet úgy értelmeztem, hogy a megfőzött paradicsomból legyen kb. 1,5 kg. Így 2 kg nyers paradicsomot hámoztam meg, úgy, hogy forrásban levő vízbe tettem pár másodpercre paradicsomokat, majd, amikor már egy kicsit meghűltek, akkor lehúztam a héjukat. Összedaraboltam, és főztem kb. 1 órát. Hagytam kihűlni, majd botmixerrel pépesítettem. És ekkor kezdtem az ízesítést.

A paprikáról: 

Az az igazság, hogy nem tudom,  mi is a az dzsinka paprika (ahogy láttam: kb. 3 cm hosszú, a gallérjánál kb. 1 cm, vége felé hegyesedő) - (talán valaki az egykori Jugoszlávia terültéről tudna erről autentikusabban nyilatkozni), arra jutottam, hogy talán a chili lehet. Az biztos, hogy kicsi igen erős paprikáról van szó, melyet a recept írói egészben tesznek bele a készítménybe. Én a piacon találtam kecskeszarv paprikát. Az állagát jónak találtam (hasonlított arra, amit kóstoltam), és arra gondoltam, hogy 2-3 cm-es darabokra vágva fogom felhasználni, mivel ez egy elég hosszú termésű paprika. Így is tettem, a baj csak az ezzel, hogy ez a paprika nem elég erős. Azóta találtam már olyan chilipaprikát, amely talán jobb lett volna. De az is megoldás lehet, hogy ehhez a paprikához hozzákeverünk néhány pfefferónit vagy cseresznyepaprikát. (Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy én nagyon szeretem az erőset, és egészen extrém erős dolgokat is örömmel eszem. Talán azért is lelkesedtem kezdettől ezért az ételért.)

Az ecetről

A receptben szereplő ecet nagy valószínűséggel 9%-os ecetre vonatkozik, mert azon a vidéken ahonnan a recept származik, ez az ecetet az elterjedt. A pohár/bögre mérete kb. 2 dl. De hogy mennyit tegyünk bele végül, az ízlésünktől függ.

A fokhagymáról

Természetesen zúzva tegyük a paradicsomba.

A felhasználásról

Mártásként sült húsok mellé elsőrangú. De én pl. rizst, főtt tésztát is ízesítek vele.

Örömmel vennem, hogy ha valakinek van tapasztalata ebben a témában, megosztaná velem. 

Sült töltött paprika és padlizsán

Régen írtam már ide, de azért készítettem egy-két dolgot, amit majd felteszek. Addig is legyen itt, amit ma ebédre készítettem. Nem előre megfontolt szándékkal volt ez az ebéd, sokkal inkább a „nézzük meg, mi van itthon, és csináljunk valami ehetőt” kategóriába tartozó dolog ez. De mindenkinek ízlett, így felveszem a repertoárba. 

Hozzávalók: 2 padlizsán, 6 kápia paprika, kb. 20 dkg paradicsom, 10 dkg, mozzarella, fél kg darált sertéshús, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 evőkanál olaj.

Elkészítése: A padlizsánt félbevágjuk,  és kb. 1 cm-es részt meghagyva kikaparjuk a belsejét, és apróra vágjuk két paprikával együtt. Ezt az apróra vágott zöldséget belekeverjük a darált húsba, zúzott fokhagymával, sóval, borssal ízesítjük. Ezzel a húsmasszával megtöltjük a kivájt padlizsánokat. és a hosszában félbevágott és kimagozott paprikákat. Az olajjal kikenünk egy tűzálló edényt, egymás mellé sorakoztatjuk a megtöltött paprikát és padlizsánt. A paradicsomot feldaraboljuk és az egyes darabok tetejére rakjuk.  Forró sütőben kb. fél óráig sütjük, majd rátesszük a feldarabolt sajtot, és még negyed órát sütjük. 

Nagyon finom mellé valami fűszeres paradicsommártás, vagy akár házi ketchup, ajvár, pindjur, vagy pizzakrém. Hogy én ezekből milyeneket készítettem, remélem, lesz erőm, időm hamarosan leírni.

Az eMpszi étrendje szerint húsnapi étel.