Pórés szűzpecsenye

Úgy alakult, hogy volt egy szűzpecsenye a hűtőben, meg néhány póréhagyma a spájzban. Némi ünnepi maradék mellé jó ötletnek bizonyult ez az összeállítás. Gyors, egyszerű, de igen ízletes étel lett ebből a két összetevőből. 

Hozzávalók: 4 kisebb  póréhagyma, 1 szűzpecsenye, 8 dkg vaj, só, bors, 4 gerezd fokhagyma.

Elkészítése: A pórét karikákra, a húst ujjnyi szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk.  A vajat felolvasztjuk. Belezúzzuk a fokhagymát, a hústallérok mindkét oldalát pár perc alatt megpirítjuk. Félretesszük, és ugyanebben az edényben és zsiradékban megpároljuk a pórét, majd a húst is hozzáadjuk, és még egyszer átforrósítjuk. 

Az eMpszi étrendje szerint húsnapra ajánlott. Az ételtársításra nem figyelő családtagok pirított krumplit ettek hozzá.

126. Sárgaborsópüré póréhagymával + Olyan, mint én?

Hozzávalók: a püréhez: 0,5 kg sárgaborsó, 5 babérlevél, só, bors, 2 evőkanál olaj, 4 gerezd fokhagyma. A póréhoz: 2 nagyobb póréhagyma, 4 dkg vaj, só.

Elkészítése: A sárgaborsót beáztatjuk 6-8 órára, majd sóval, babérlevéllel feltesszük főni annyi vízben, hogy bőven ellepje. Az olajat felforrósítjuk, és a fokhagymát belezúzzuk, egy kicsit megpirítjuk. Ha a borsó megfőtt, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd botmixerrel pépesítjük, a pirított fokhagymával ízesítjük.

A pórét karikára vágjuk, és a vajon egy kevés sóval megpirítjuk. A borsópürével tálaljuk.

Hogy egy kicsit tavaszias legyen karikáztam rá egy kis újhagymát is. :)

Olyan, mint én?

Ma olvastam az ötödikeseknek a Pál utcai fiúkat, és ott volt egy mondat, amit most szívesen idéznék, mert már olvasás közben az jutott eszembe, hogy ma érdemes lenne erről beszélni itt a blogban, csak elfelejtettem hazahozni a könyvet. Így most szó szerinti idézet híján mondom, hogy arról volt szó, hogy azt hisszük, hogy a másik ember is olyan, úgy gondolkozik, úgy látja a világot, mint mi, aztán mindig fájdalmas megtapasztalni, hogy mégsem így van ez.

A könyvben ezt gyerekek tapasztalják meg, de ebben a tekintetben bizony nagyon nehéz felnőni, és lépten-nyomon szembesülünk ezzel a dologgal még felnőttként is. Ez azért baj, mert ha nem vesszük figyelembe, hogy a másik ember nem olyan, mint én, akkor csalódások sorozatát élhetjük át. Ebből fakad sokaknál valamiféle végletes magányérzés. És ez az egyik oka lehet annak a menekülés-ösztönnek, amiről tegnap beszéltem. És a menekülés, meg ugyebár tudjuk jól, hogyan hat az O típusú emberre…

Szóval nem vagyunk egyformák. Sokszor nagyon nem. Mit lehet ezzel kezdeni? Lehet ez jó hír? Szerintem lehet. Mondjuk, képzeljük el – valahogy. Én úgy tudom elképzelni a világot, hogy egy hatalmas mozaik. Az egyes emberek pedig egyes mozaikkockák ebben a nagyon szép és színes világban. Egy szép mozaikban nem túl sok értelme lenne a sok egyforma is alkotóelemnek. Ahhoz, hogy a kép kibontakozzon, arra van szükség, hogy minden kis mozaikkocka a maga helyén a legszebb legyen, de ne olyan legyen, mint a másik, mert a másiknak más a szerepe. Ha egyformák lennének, akkor nem jönne létre a kép.

Vagyok én, és van a másik ember. A másik nem olyan, mint én. És ez így van rendjén. Fájhat ezt megélni, de nem ez a magány. A magány valami más. Talán csak egy elképzelés. Talán valami más… De hogy nem attól vagyunk magányosak – ha egyáltalán azok vagyunk -, hogy a másik ember másmilyen az biztos.

Holnap folytatjuk.

60. lépés: Figyelünk a természet ritmusára

 

A rohanó, a pörgős életünkben sokszor megfeledkezünk arról, hogy az ember is a természet része. Pedig ha sikerül egy kicsit lassítanunk, akkor észrevesszük a természet ritmusát. Például azt is, hogy az egyes évszakok mást és mást adnak nekünk akár a konyhai alapanyagokból is.

Egy ideje törekszem arra, hogy az évszaknak megfelelő ételeket főzzek. Igyekszem olyan alapanyagokat használni, melyeknek szezonja van. Ezzel a szokással jócskán szélesítettem a piaci látószögemet. Amíg nem figyeltem erre, sokkal kevesebb alapanyagot használtam. Mert megvolt az a viszonylag szűk skála, melyből válogattam a hétköznapokban, és talán kényelemből, talán csak azért, mert az ismert dolgokhoz kevesebb figyelem kellett, nem igen fordult elő, hogy újdonságokat próbáljak ki. Viszont mióta ezt a szokásomat lecseréltem, és tudatosan törekszem arra, hogy minél több dolgot felfedezzek, új világ nyílt meg előttem. Ha ez talán túlás is egy kicsit, az mindenesetre igaz, hogy nagyon sok élményt, örömet adtak az újonnan felfedezett ízek, alapanyagok, nagyon jó és hasznos időtöltés, hogy felfedezem a világnak az általam eddig sokkal kevesebb figyelemre méltatott részét.

Azon túl, hogy sokkal jobban figyelek az évszakokra, elkezdtem figyelni a Hold járására is. Sokat olvastam arról, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítottak a természettel nagyobb harmóniában élő emberek ennek is. Úgy döntöttem, hogy a víznapokat mindig az újholdhoz igazítom. A legközelebbi újhold ezen a héten pénteken lesz. Akkorra tervezem a második víznapot itt a blogon. Ez március 4-ére esik. Bár akár március 9-én is meg lehetne ezt a víznapot tartani. Akkor lesz ugyanis hamvazószerda. A régi hagyomány aszerint ekkor ér véget a farsang, s ezzel a nappal veszi kezdetét a nagyböjt.

Ezzel a nappal itt a blogon kezdetét veszi egy húsnélküli időszak. Nem arról van szó, hogy ez az eMpszi karcsúsító programjának része lenne. Csupán én évek óta az évnek ebben a negyven napjában a húsnélküli étkezést szoktam gyakorolni. És azt tervezem, hogy ebben az időszakban itt a blogon is húsnélküli húsnapi ételeket ajánlok. Így húsvétig már csak egy húsos ételt fogok feltenni az ételeim közé. A hús nélküli időszakok teljesen elfogadottak és általánosan gyakoroltak voltak a régiek számára, melyek haszna nyilvánvalóan megmutatkozott mind az egészség, mind az önismeret, önfegyelem, mértékletesség terén. (De még egyszer mondom, hogy aki ezt nem szeretné kipróbálni, teljes lelki nyugalommal egyen hús ezután is a húsnapokon.)

Tésztanapra

Bundás pórékarikák

Hozzávalók: 1 szál póréhagyma, 10 dkg liszt, 1,5 dl szénsavas ásványvíz, 1 kávéskanál só, 1 kávéskanál cukor, olaj a sütéshez, majonézes torma és csípős paprikakrém a tálaláshoz.

Elkészítése: A tojásból, lisztből, cukorból és a sóból a vízzel híg tésztát készítünk. A póréhagymát vékony karikákra vágjuk. Egy felmelegített serpenyőbe egy kis olajat teszünk (csak hogy éppen olajos legyen a felülete), és egy-egy karika pórét egy kanál tésztával együtt a serpenyőbe tesszük, és mindkét felét megsütjük.

Tálaláskor egy-egy pötty majonézes tormával, csípős paprikakrémmel díszítjük. Salátát, savanyúságot eszünk mellé. 

A 60. lépésben arról esett szó, hogy segítségünkre lehet, sőt örömünket is lelhetjük benne, ha figyelünk a természet ritmusára.

Holnap folytatjuk.  

Huszonkettedik lépés: Naponta kétszer tizenöt perc mozgás - figyelemmel

 

Na, milyen volt a 21. nap? Milyen érzésekkel érkeztetek el erre a pontra? Hogyan alakulnak az eredmények? Mi  volt eddig a legjobb ezen a közösen megtett úton, és mi volt a legnehezebb?

Kati kommentje nyomán gondoltam, hogy akkor ma beszéljünk a mozgásról. Induljunk ki abból, hogy ebben a kérdésben is az a legfontosabb, hogy gondoskodó szeretettel figyeljünk magunkra, mert ami igazán karcsúsít az a magunkra fordított szerető figyelem. 

Van egy olyan tévképzet, hogy a fogcsikorgató, az önmagunkat a végkimerülés határára hajszoló edzések a hatékonyak. Egyáltalán szinte általános, hogy a túlsúlyos ember valami megmagyarázhatatlan önbüntetési akcióba kezed időről ídőre annak reményében, hogy a  szenvedések árán majdcsak megváltozik az élete. Szó sincs erről! A változás érdekes és élvezetes! Szenvedés helyett a figyelem, az ami szükséges. Mindenki megtalálhatja a neki  jóleső mozgásformát. Elég itt egészen egyszerű dolgokra gondolnunk.

A legfontosabb az, hogy a természetes mozgási lehetőségeket használjuk ki először. Napi kétszer tizenöt perc plusz mozgást javaslok. Ezt a kétszer negyed órát úgy is megoldhatjuk, hogy gyalogolunk a munkába és vissza ennyit. Vagy lift helyett a lépcsőt használjuk. Kinek milyen lehetőségek adódnak az életében. Azt mindenképpen jónak tartom, ha ébredés után szépen finoman átmozgatjuk, átmasszírozzuk a testünket. Így kezdjük a napot. Szépen, nyugodtan. Fontos, hogy ébredéstől már a lehető legjobb legyen a testünkben a keringés, az áramlás. Itt is érvényesüljön a fokozatosság és a személyre szabottság. 

A mozgásnak elsősorban a keringést és emészt javító funkciójára, és a nyugtató hatására van szükségünk. Aki nincs hozzászokva a nagyobb fizikai megterhelésekhez, ne zsírégető edzésekkel és aerobic-kal akarja kezdeni az életmódváltást. A választott mozgásformánk mindenképpen igazodjon az adott fizikai állapotunkhoz. A napi kétszer negyed óra lehet, hogy valakinek lassú séta, másnak meg futás, úszás, tánc, kerékpározás. Az azonban mindenki számára fontos, hogy éppen úgy, ahogy evés közben csak az evésre figyeljünk, a kétszer tizenöt percben meg a testünkre, az izmaink mozdulataira, a légzésünkre, a szívünk dobogására irányuljon a figyelmünk. Tehát önmagunkra. Ennek a napi kétszer tizenöt percnek az a legfontosabb feladata, hogy kapcsolatot találjunk a testünkkel. Elkezdjünk ráfigyelni. Érzékeljük, hogy mi esik jól. Mi az, amit a legszívesebben csinálunk, ha már ki kell lépnünk a kényelmi zónánkból. 

Akinek nagyon nehezére esik vállalni bármilyen fizikai megerőltetést, az kezdje azzal, hogy naponta kétszer negyed órát figyeli a saját egyébként is végzett mozdulatait. De tegye ezt az is, aki nagyobb fizikai erőkifejtést is örömmel vesz. Ahogy mondtam: figyeljük, hogyan mozdulnak az izmaink, hogyan veszünk levegőt, hogyan ver a szívünk, hogyan áramlik bennünk az élet. 

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen tapasztalatokat szeretetek azzal, ha elkezditek megfigyelni a saját mozgásotokat, és a mozgáshoz kapcsolódó érzéseket, gondolatokat. Majd még beszélünk erről, de most kezdjük így!

Zöldségnap

Puliszkás saláta

Hozzávalók a puliszkához: 15 dkg kukoricadara, 1 kávéskanál só, fél liter forrásban lévő víz.  A saláta többi részéhez: 40 dkg lilakáposzta, 20 dkg póréhagyma, 2 evőkanál étolaj (pl. hidegen sajtolt napraforgóolaj), 1 kiskanál só, 1 citrom leve. 

Elkészítése: A sós forrásban lévő vízbe állandó keverés mellett beleengedjük a kukoricadarát, s kevergetve addig főzzük, míg teljesen besűrűsödik, majd a sűrű masszát kiöntjük egy sima felületre, és kb. fél cm vastagságúra elterítjük, Hagyjuk kihűlni. A káposztát és a pórét is nagyon vékony szeletekre vágjuk, összekeverjük és besózzuk, majd az olajból és a citromból készített öntettel ízesítjük. A kihűlt puliszkát kb. 1 cm-es kockákra vágjuk, s közvetlenül a tálalás előtt a salátához keverjük. (Ha a puliszka sokáig áll a salátában, elveszíti szép élénksárga színét.)

 

A huszonkettedik lépésben a mozgásról volt szó. Arról, hogy adjunk magunknak naponta kétszer 15 percet, amikor figyelünk a testünkre, a mozdulatainkra. Szükséges, hogy megtaláljuk a kapcsolatot saját magunkkal, a saját testünkkel.

Holnap folytatjuk.

Tizenkilencedik lépés: A zsír a test védelmi szerve

 

Ma egy nagyon komoly témát hoztam.  Csak saját felelősségre olvassátok, kérem!  :) 

Az mindenki számára teljesen egyértelmű, hogy akkor hízik meg valaki, ha a teste az ideálisnál több zsírt halmoz fel, mint amennyire a józanész szerint illetőnek szüksége volna. 

Hogy a zsír a test védelmi szerve, az köztudott. (Ez millió helyen olvasható - ha nem is ezekkel a szavakkal -, még úgy is, hogy nekem most nem jut eszembe egy konkrét hivatkozási hely sem. De szerintem ez iskolai tananyag is.) Hiszen a zsír véd a hidegtől, védi a belső szerveket a mechanikus sérülésektől, raktározza a tápanyagot, a test működéséhez szükséges energiát biztosítja stb. Tehát, a zsír alapvetően jó! A zsír a testben létfeltétel. Az nem mindegy, hogy mennyi a testben a zsír aránya. Ha több, mint a neki rendelt átlagos(!!!) százalék, akkor nevezik az embert túlsúlyosnak, elhízottnak, kövérnek. (Pedig átlagember nincs is. Vagy te, van ő, vagyok én, és mindannyian egyedi, csodálatos és megismételhetetlen lények vagyunk.)

Ám, ha a testünk valamiből többet raktároz el, mint amennyire (elvileg) szükségünk van, Annak kell, hogy valami oka legyen. Miért van az, hogy a testünk túlzásba viszi a zsír gyűjtését? (Többet gyűjt a zsírból, mint az átlagembereknél?) 

Amióta beszélek, írok a túlsúlyról szent meggyőződésem, hogy a túlsúly tünet. Nem maga a probléma, hanem jele valaminek. (Ha tudnánk, hogy a saját életünkben pontosan minek a jele, akkor a megoldást mondanánk meg. – De erről is majd máskor írok bővebben.) 

Az, hogy sokat eszünk és keveset mozgunk, az csak lehetővé teszi, hogy zsírt raktározzon a szervezet, és nem okozza! És most figyelem! Az előbbi mondat, amit leírtam korszakalkotó lehet, ha a túlsúlyról gondolkozunk. Lehet, hogy írtak már erről tudósok, csak sajnos én nem tudok ilyen kutatásról. Azt sem tudom, hogy ez mennyire hitelt érdemlő így, hogy ez nekem jutott eszembe, de örülnék, ha lennének erről cikkek, nagyon szívesen hivatkoznék rájuk. Ám ez a gondolat is elég könnyen kigondolható ugyanis: a test a túlevőknél sem használja fel mindazt a tápanyagot, amit elfogyasztanak. Erre számtalan példát tudnék hozni akár a saját életemből, akár a családomból, de most nem fárasztanálak vele benneteket. Elég csak arra gondolnunk, hogy az az ember sem hízik a végtelenségig, aki nagyon sokat eszik. Felhízik egy bizonyos testsúlyra, és ott marad – legalább egy ideig. Úgy marad ott, hogy nap mint nap sokkal többet eszik az elvileg szükségesnél. 

De most térjünk vissza ahhoz, hogy a zsír a test védelmi szerve. Mikor van arra szükség, hogy megerősítsük a védekezést? Adódik a válasz, hogy a védekezést akkor kell megerősíteni, ha valami veszély van. Tehát azon érdemes elgondolkozni, hogy milyen fokban függ össze az meghízás az ember biztonságérzetével. 

Azért komplikált ez a kérdés, mert hihetetlenül sok dolog befolyásolja a biztonságérzetünket. Lehet a veszély teljesen nyilvánvaló: egy állásvesztés, vagy a magány fenyegetése, agresszív közeg, de lehet valami tartós fertőzés, vitaminhiány, kóros fáradtság, egykori bántalmazás (pl. annak elég nagy irodalma van, hogy azok között a nők között, akik szexuális zaklatásnak voltak kitéve feltűnően magas a túlsúlyosok aránya.) De azok, akik valaha éhezni kényszerültek, vagy mindenüket elvesztették, szintén gyarapíthatják ez elhízottak arányát, még akkor is, ha a fenyegetettségben nem most, hanem a múltban volt részük. És folytatatnám a sort a végtelenségig. 

De van itt még egy zavaró tényező: Ha ez így van, akkor mi a helyzet a sovány emberekkel, akik soha nem híztak meg? Talán ők állandóan biztonságban érzik magukat? Ó, erről szó sincs! De – annak ellenére, hogy ez is nagyon érdekes - erről majd beszéljünk máskor. Elég azt tudnunk addig is, hogy semmivel sem vagyunk rosszabbak, mint akik nem hajlamosak a hízásra, csak eltérően reagál a testünk a bennünket ért hatásokra. Most hasznos lenne azon gondolkodni, hogy van-e az életünkben olyasmi, amit a testünk veszélyként értelmezhet, olyasmi, ami miatt a biztonságérzetünknek valami híja van. Nos? 

Természetesen nem azt várom, hogy most itt nyilvánosan mondjatok el legbelsőbb dolgokat. Nem kérem azt sem, hogy fájdalmas területekre kalandozzatok. De azt jó, ha tudjátok, hogy mindenre van orvosság. Lehet, hogy eddig tudatosan vagy tudattalanul érzékelt veszélyekre nem talált mást megoldást a testünk, mint azt, hogy növelte magát, építette a kerítést. De! Mindig van más megoldás! És amíg a védelemre nem találunk más megoldást, addig elég brutális kísérlet önmagunk ellen, hogy a most meglévő védelmünket úgy akarjuk leépíteni, hogy nem számoljuk fel sem a fenyegetettség érzést, sem a védelemre nem találunk más megoldást.

Tésztanapra

 

Céklával színezett gombás-pórés tészta

Hozzávalók (fejenként): 10 dkg gomba, 1 kis sült vagy főtt cékla, 10 dkg póréhagyma, 2 dkg vaj, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, fél dl tejföl, 5-6 dkg száraztészta, 1 kiskanál olaj. (1 kiskanál reszelt sajt – elhagyható).

Elkészítése: A száraztésztát a szokásos módon forrásban lévő sós vízben kifőzzük. Míg a tészta megfő, a vaj felét felolvasztjuk, megpirítjuk benne a karikákra vágott pórét, és félretesszük egy tálba, majd az előbbi edényben a vaj másik felén a gombát pirítjuk meg a fokhagymával. A pórét és a gombát összekeverjük, a főtt vagy a sült céklát pépesítjük, vagy csak villával összetörjük, és hozzáadjuk az előbbiekhez. Tejföllel és a fűszerekkel ízesítjük. A kifőtt tésztára tesszük. Egy kevés sajtot is reszelhetünk rá.

A tizenkilencedik lépésben azon gondolkoztunk, hogyha a zsír a test védelmi szerve, akkor a túlsúly kialakulása az ember biztonságérzetével lehet összefüggésben. Mit gondoltok erről?

Holnap folytatjuk.

Tizedik lépés: A motiváció

Nos, hogy vagytok? Hogy telt ez a húsnap? Mik az eddigi tapasztalataitok? Így ennyi nap elteltével ma egy elég komoly témát vetek fel. Vágjunk bele! 

Miért? Miért is szeretnék karcsúbb lenni? Tényleg szeretnék? Mennyire szeretnék? Mit kapok az által, ha elérem ezt a célt, mi lesz akkor, ha nem érem el? Mi a jó nekem ebben a jelenlegi helyzetben? Mi az, ami miatt eddig nem kezdtem el változtatni? Mi fog megváltozni az életemben, ha elérem a célom? Hogyan fog rá reagálni a környezetem? Mit fognak mondani, gondolni, akik körülöttem élnek? Jó lesz az nekem, hogy ilyeneket mondanak, gondolnak majd? Ha nem lesz is jó, de legalább jobb lesz, mint ahogy most érzem magam? Mit volnék hajlandó megtenni azért, hogy elérjem a célom?

Nos, ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket érdemes feltennünk magunknak. Egy cél eléréséhez vezető úton a motiváció a hajtóanyag. Minél erősebb a motiváció, annál nagyobb esélyünk van elérni a célunkat. Egy cél elérésénél nem az a döntő, hogy mekkora a cél, hanem az, hogy mekkora a motiváció. A legnehezebb célok is elérhetők, ha elég nagy a motivációnk. 

Mi van akkor, ha az derül ki, hogy szeretnénk ugyan valamit, de mégsem eléggé? Akkor érdemes újabb motivációt vagy más célt keresni. Minden célt valami magasabb cél elérése érdekében tűzünk ki. Pl. a pénz önmagában nem cél. Pénz mindig valamiért kell. Így a lefogyás sem cél önmagában. Kell látnunk a magasabb célt ahhoz, hogy legyen elég motivációnk. 

Most nem bonyolítom tovább ezt a kérdést, beszélünk még róla. De most a tizedik lépésként gondolkodjunk a motiváción. Van-e elég motivációm, hajtóanyagom, üzemanyagom, hogy végigmenjek az eltervezett úton? Ha kevés a „benzin”, hol, hogyan tudok „tankolni”, azaz hogyan tudom megnövelni a motiváltságomat a cél elérése érdekében. 

Nagy kérdések ezek. Elég is ebből egyszerre ennyi. Nézzük, mit is ehetnénk holnap!

Holnap zöldségnap. Ez azt jelenti, hogy mellőzzük a húst, a cukrot, és a lisztet. Maradnak a magas keményítő tartalmú növények: a krumpli, kukorica, rizs, sütőtök, gesztenye, bab, borsó, lencse és rokonai, no és az egész sereg semleges zöldség. 

 

Ma  gombás rizst hoztam  pórés lilakáposztával. 

 

 Gombás rizs

Hozzávalók fejenként: 1 dl rizs, 1 kiskanál olaj, 1 kávéskanál só, 2 dl forró víz, 1 késhegynyi őrölt kurkuma (elhagyható), 15 dkg friss gomba, 4 dkg vaj, 1 gerezd foghagyma, fél citrom, pár szál petrezselyem (4 főre 1 csokor), só, őrölt bors.

Elkészítése: Feltesszük forrni a vizet. Az olajat egy lábosban felforrósítjuk, a rizst átmossuk egy szűrőben, a forró olajra tesszük, megsózzuk és „száradásig kevergetjük. Hozzáöntjük a forrásban lévő vizet, elkeverjük, s fedő alatt lassú tűzön addig főzzük, amíg a vizét elfövi.

A gombát hosszban felszeleteljük, a vajat felforrósítjuk egy serpenyőben, megfuttatjuk rajta a zúzott fokhagymát. A gombaszeleteket a forró fokhagymás vajra szórjuk, ráfacsarjuk a citrom levét, jól átkeverjük, sózzuk, borsozzuk, és erős tűzön egy kicsit megpirítjuk. Amikor levettük a tűzről megszórjuk apróra vágott petrezselyemzöldjével.

A rizst fellazítjuk (pl. villával), hozzákeverjük a kurkumát és a petrezselymes gombát.

Ez az étel hidegen és melegen egyaránt fogyasztható. (Melegen én jobban szeretem.)

Pórés lilakáposzta

Hozzávalók: 1 öklömnyi lilakáposzta, kb. 10 dkg póréhagyma, 1 kávéskanál só, 1 kiskanál olaj, 1 evőkanál citromlé.

Elkészítése: A káposztát legyaluljuk és a sóval jól elkeverjük, a pórét vékony karikákra vágjuk és a káposztához adjuk. Az olajjal és a citromlével jól átkeverjük. Azonnal is fogyasztható, de jobb, ha állni hagyjuk néhány órát.

Holnap folytatjuk.

A hetedik lépés: A méredzkedés

Ma nagyon sok mondanivalóm van. Hiszen amit most írok, azt szombatra írom. Jó, ha van a héten egy olyan nap, amikor a többi naphoz képest egy kicsit többet foglalkozunk magunkkal. Az én életritmusomban erre a szombat volt az alkalmas, ezért én ezt a napot választottam erre.

Ezen a napon minden reggel elővettem a centit és a mérleget, és átélhettem a hét fénypontját, azt, amikor szembesülök az elért eredményemmel. Ezt javaslom nektek is, hogy legyen egy ilyen napotok. Én a szombatra szánt bejegyzésekben fogok erről írni alkalmanként. Ha tudod ezt a napot választani, akkor jól együtt tudunk haladni.

A következőket javaslom: Fogjunk egy mérőszalagot, és mérjünk meg magunkon néhány körméretet!

Mellbőség, mell alatti körméret, derékbőség, csípőbőség, a csípőnk alatt, a combtövünknél, a testünk kerülete (a „bricsesznél”), egyik combunk kerülete a legvastagabb résznél, a vádlink kerülete, a bokánké és a karunk bősége, annak legvastagabb pontján. Engedjük lazára a centit! Semmi értelme nem lenne annak, ha most feszesre vennénk, sőt, a későbbi eredményeinket kisebbítenénk vele. Írjuk fel ezeket a mért helyeket és a mért számokat! És ha van mérlegünk, és rá is tudjuk magunkat szánni, akkor mérjük meg a súlyunkat is! (Később örülni fogunk neki, ha most megtesszük). Most adjuk össze az összes számot! Nem baj, hogy centit adunk össze kilóval. Az így kapott szám legyen a 100%, más nézőpontból a kiindulópont a 0. Ehhez tudunk majd viszonyítani később.

A füzetünkbe rajzolhatunk is egy táblázatot. (Mondjuk, valami ilyesmit, de lehet sokkal szebbet, mint amilyent én rajzoltam :) :) :) )

Egymás alatt sorakoznak a hetek 1-től. A vízszintes cellákban pedig: s= súly, m= mell, ma= mell alatt, d=derék, cs=csípő, ct= combtő („bricsesz”), c=comb, v=vádli, b=boka, k=kar, ö=összesen.

Az egyes cellákba írjuk be a mért adatokat! A végére meg, az összesenhez ezek összegét. Nem baj, hogy centit adunk össze kilóval, hiszen ez csak egy mérőszám.

Ha hetente ismételgetjük a mérést, akkor örömmel láthatjuk a változást, és az így csökkenő számból tudunk szépen lefelé ívelő grafikont rajzolni.

Biztatásul ideteszem az én kissé viseltes grafikonom fényképét, melynek alakulása olyan sok örömet adott nekem szombatonként annak idején.

Az is nagyon hasznos, ha készítünk egy Innen indultam lapot.

Ide írjuk fel az induló adatainkat! Hagyjunk helyet annak, hogy majd az elérendő célt is ideírhassuk! (Majd beszélünk még erről, csak így egyszerre túl sok lenne mára.) Jegyezzük le az érzéseinket, azt is, hogy milyen gondolatokkal, elhatározásokkal indulunk erre az útra!

Jó, ha van egy fényképünk az induló állapotunkról. Én alig tudtam összevadászni magamról „ilyen volt” fényképet, s már bánom. Jobb híján a jogosítványomat (készült 2004-ben) fényképeztem a személyigazolványom (készült 2009-ben, de mos is érvényes állapot) mellé, hogy néha elmerengjek a megtett úton. Mondhatom, jó érzés. Szóval érdemes minden szépítés nélküli „innen indultam” képet készíteni.

Talán ennyi elég is lesz mára. Pedig még szeretem volna az étlaptervezésről is beszélni, melyet szintén szombatonként csináltam meg. De ezt hagyjuk a következő szombatra vagy valamikor máskorra!

Akkor most nézzük az ennivalót! Holnap tésztanap. A tésztanap az engedmények napja. Ez azt jelenti, hogy ami a tésztanapi ételek között van, az mind ezen a napon ajánlott: tehát a tészták, édes ételek. De ez koránt sem azt jelenti, hogy ezekkel KELL jóllaknunk.

Azt javaslom, hogy ezen a napon is figyeljünk a kalóriasűrűségre. Ezért jó, ha eszünk levest is. Én egy jó kis kelkáposzta-levest készítettem. (Nem tagadom, Vízicsibe kelkáposztás finomságáról jutott eszembe :) ) Utána pedig - mondjuk - legyen palacsinta. Azért éppen ez, mert sokan azt gondolják a 90 naposból kiindulva, hogy a palacsintát száműznünk kell az étrendünkből, mivel van benne tej és tojás, és úgy egyébként sem tartozik a legdiétásabb ételek közé. Ám erről szó sincs. Hiszen az eMpszi étrendje az ésszerűség és nem a laboratóriumi megoldások híve, és nem utolsó sorban pedig az öröm főzése. A palacsintának pedig igen magas a kedveltségi indexe, ha örömmel esszük, ne váljunk meg tőle! Csak egy kicsit gondoljuk át!

Azt nem ajánlom, hogy cukros palacsintákkal lakjunk jól. Én nagyon szeretem a különböző zöldségekkel töltött palacsintákat. A múltkoriban a sárgarépás szerepelt itt a blogon, most meg egy póréhagymást készítettem. Viszont egy kicsit „reformkonyhásan”, csak azért, hogy megmutassam, ezt is lehet, de természetesen nem azt jelenti, hogy így KELL!

Nos nézzük a recepteket:

Kelkáposzta-leves

Hozzávalók: 2-3 dkg vaj, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 krumpli, 1 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, kb. öklömnyi darab kelkáposzta, só, őrölt köménymag, 1 liter víz. A tálaláshoz 1 evőkanál tejföl, esetleg fél citrom leve.

Elkészítése: A felforrósított vajba belezúzzuk a fokhagymát, hozzákeverjük a megtisztított, kockára vágott krumplit, a karikára vágott répákat és a vékony szeletekre vágott kelkáposztát. Lassú tűzön kevergetve kb. 5 percig pároljuk a zöldségeket, majd sózzuk, őrölt köménnyel ízesítjük. Felengedjük vízzel, nagyobb lángon felforraljuk, és a zöldségeket puhára főzzük. Tálaláskor egy kis tejfölt is adhatunk hozzá. A savanykásabb ízek kedvelőinek egy kis citromlét is ajánlok bele.

Pórés palacsinta

Hozzávalók: A párolt póréhoz: 5 dkg vaj, 20 dkg póréhagyma, 1 kiskanál só.

A palacsintatésztához: 20 kg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 1 dl tej, 1 tojás, kb. 3 dl buborékos ásványvíz, 1 kávéskanál só, 1 kiskanál cukor, 8 evőkanál hántolt napraforgómag, a sütéshez 8 kiskanál napraforgóolaj. A tálaláshoz tejföl.

Elkészítése: A pórét vágjuk vékony karikákra és pároljuk meg a vajon.

A tojást a cukorral és a sóval kikeverjük, hozzáadjuk a lisztet, majd apránként a tejet és a vizet. Egy nagyobb palacsintasütőt felforrósítunk, beleteszünk egy kávéskanál napraforgóolajat, és 1 evőkanál hántolt napraforgót. Pár másodpercig pirítjuk a magot kevergetés közben, majd ráöntünk egy leves-merőkanálnyi tésztát. A sütési időnél figyeljünk arra, hogy ez a palacsinta vastagabb a szokásosnál. Óvatosan fordítjuk meg, mert törhet a tészta. Süssük meg a másik felét is. A palacsintákat töltsük meg a párolt póréval. Az adott mennyiségből 8 db palacsintát süssünk.

Ehhez a palacsintához a tejfölön kívül zöldségkrémeket is adhatunk.

Az eMpszi étrendjén a tésztanapnak nagyon fontos szerepe van. Segít kitartanunk a változás útján. Ha szeretjük és kívánjuk az édességet, ezen a napon mindenképpen együnk csokoládét vagy süteményt desszertként. (Ha nem szeretjük, nem kötelező, de ha szeretjük, akkor ne hagyjuk el! ) A zöldséges palacsinták után ez a desszert akár lehet egy édes palacsinta is.

Tehát elérkeztünk a hetedik lépéshez. Itt az ideje, hogy elkészítsük az Innen indultam lapunkat, ehhez pedig el kell végeznünk az első méredzkedést. Ha ezt már korábban megtettük, akkor ez már az első olyan mérés lehet, ahol az elmúlt napok eredményét rögzítjük. Használjuk a kis „kockás” füzetünket!

Holnap folytatjuk.

Sajttekercs póréhagymával, kolbásszal

Hozzávalók: 20 dkg edami sajt, 10 dkg sajtkrém, 1 közepes szál (10 dkg) póréhagyma vékony szeltekre vágva, 10 dkg füstölt kolbász vékony szeletekre vágva.

Elkészítése: A sajtot egy kis lábos forrásban lévő vízbe tesszük, s addig melegítjük, míg meglágyul, de nem olvad szét. (Tűpróbával ellenőrizhetjük az állagát.) Gyúródeszkára tesszük, és kinyújtjuk kb 2-3 mm vastagra. Megkenjük a sajtkrémmel, elterítjük rajta a pórékarikákat majd a kolbászt. Feltekerjük és néhány órára hűtőbe tesszük. Éles késsel felszeleteljük.

Az eMpszi étrendjében a sajttekercs húsnapi étel. Nagyon jól illik mellé az olajbogyó és bármilyen téli savanyúság pl. a gyöngyhagyma is.

Háromhagymás káposzta

Hozzávalók:

1 fej lilahagyma, 1 fej fehérhagyma, 1 közepes szál póréhagyma, 1 evőkanál olaj (pl. hidegen sajtolt napraforgóolaj), 30 dkg vékonyra vágott savanyúkáposzta, 10 dkg kéksajt.

Elkészítése:

Mindhárom hagymát nagyon vékonyan felszeleteljük, meglocsoljuk az olajjal, hozzákeverjük lazán a káposztát, rámorzsoljuk a sajtot.

Nagyon finom húsnapi saláta. De sajt nélkül is készíthetjük, így pl. zöldségnapon héjában sült krumplival remek vacsora.

Póréhagymás húsgombóc kelbimbóval

A húsgombóc:

Hozzávalók: 0,5 kg darált pulykahús, 1 szál közepes póréhagyma, 3 gerezd fokhagyma, 5 dkg reszelt trappista sajt, 1 egész tojás, 2 kávéskanál só, fél kávéskanál őrölt bors, 3 evőkanál szezámmag, kb. 3 dl olaj a sütéshez.
Elkészítése: A darát húshoz hozzáadjuk a vékony karikákra vágott pórét, a tojást, a reszelt sajtot, az összezúzott v. apróra vágott fokhagymát, sózzuk borsozzuk, s jól összedolgozzuk. Kb 4-5 cm átmérőjű gombócokat formálunk a masszából, meghempergetjük őket szezámmagban, s forró olajban kisütjük, s leitatjuk róla a felesleges olajat.

Párolt kelbimbó

Hozzávalók:
0,5 kg kelbimbó, 1 szál közepes póréhagyma, 5 dkg vaj, 1 kávéskanál só, fél kávéskanál őrölt bors, fél kávéskanál őrölt kömény, 3 gerezd fokhagyma.
Elkészítése: A kelbimbókat megmossuk, s negyedbe vágjuk. A póréhagymát vékony karikákra szeleteljük. Először a pórét fonnyasztjuk meg a vajon, majd hozzáadjuk a kelbimbót is. Összekeverjük, megsózzuk, borssal, köménnyel, zúzott fokhagymával ízesítjük. Fedő alatt lassú tűzön kb. negyed óra alatt puhára pároljuk. Szükség esetén egy kevés vizet öntünk alá. A húsgombócokkal tálaljuk.

Ez az összeállítás az eMpszi étrendjében húsnapi menü. A párolt kelbimbó a póréhagymával azonban semleges zöldség. Így tésztanapon főtt tésztával, zöldségnapon rizzsel, krumplival is jó étel. A húsgombócot is ehetjük bármely más semleges zöldségből készült körettel húsnapon.