Gittanyersétel blogján tetszett meg az eper kesudióval. Úgy gondoltam, éppen itt van az ideje, hogy elkészítsem. A próba kedvéért azét kevesebb mennyiséggel kezdtem. A kesudiót, éppen 5 dkg-t (ki tudja, mi is lesz a végeredmény alapon) a turmixgép darálójával porrá daráltam, majd hozzáöntöttem először féldeci vizet, majd ezt a krémet túl sűrűnek találtam a turmixolt eper sűrűségéhez képest, és hozzáöntöttem még féldecit. Ez már egy kicsit sok lett. De ez most ilyen lett. A vízen kívül csupán egy kiskanál mézet és pár csepp citromot kevertem bele. Nem lett túl édes, de legalább nem nyomta ez az eper ízét. Egy réteget tettem a fehér kémből az első réteg turmixolt eperre és a tetejére szórtam egy kis szezámmagot, majd újabb eperréteg következett. A végeredmény jó lett. Szerintem az eredeti recept és az én kísérletem alapján mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő arányokat.
Cseppenként, élvezettel
Az a mai kesudiós eperkrém és a tegnapi csokihab is olyan étel, amit csak nagy-nagy figyelemmel. érvezettel, és mit ne mondjak: hálával érdemes szinte cseppenként enni. Ültem a diófa alatt, ettem a csokihabot (cseppenként :) ) és arra gondoltam, hogy tavaly, amikor csináltam az interjúkat az I és az O típusú emberekkel, talán az volt a legszembeötlőbb különbség, hogy így enni - ennyire odafigyelve és élvezettel – igazán az I típusúak tudnak. De ők leginkább így esznek. Nem ilyen ritka alkalmanként, és nem előre elhatározott szándékkal, külön figyelve erre, hanem ösztönből, természetes módon. Igazából ez az étkezési szokásaink között a döntő különbség.
Igazán valahol ezen a tájékon van a titok nyitja. Mi, O típusúak gyakran úgy eszünk, mintha el akarnánk nyelni a világot. Még a tányérunkon a falat, de már a szedőkanálért nyúl a kezünk. Mintha mindent le szeretnénk nyelni, ami a torkunkon akadt valamikor, s abban reménykednénk, hogy az étel majd leviszi. Hogy az evéssel az ételekkel együtt talán a problémákon is átrágjuk magunkat. Igen, valamit ezen a környéken kéne másként csinálnunk. De de pontosan mit és hogyan? Ez a jó kérdés.
Holnap folytatjuk.
