Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kence. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kence. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 11., vasárnap

Orosz Péter ihletésére, hirtelen felindulásból: Zelleres-diós avokádókrém


Tegnap Orosz Péter: Képeskönyv a dióról c. internetes kiadványát olvasgattam. Eddig is szerettem a diót, de most ez az írás még nagyobb kedvet csinált hozzá. Késztetést éreztem, hogy valami diósat készítsek, de azonnal. Körülnéztem, mi is van itthon. Volt egy avokádó meg zeller is. Az avokádó jó a dióval, a zeller is jó a dióval. Úgy gondoltam, megnézem, mit ad a három együtt. Jó ötlet volt. Egyéként fantasztikus diósétel-gyűjtemény van az említett elektronikus könyvben. Kedvem lenne végig kipróbálni a közölt recepteket. De ilyen ígéretet nem teszek, hiszen nem sokszor fordul elő velem, hogy képes vagyok pontosan követni egy-egy receptet. Nos, akkor a „hirtelen felindulásból elkövetett” saját diós receptem: 

Hozzávalók: 1 avokádó, 10 dkg zeller, 5 dkg darált dió, 3 gerezd fokhagyma, só, fehérbors, pár csepp citromlé (diódarabok és reszelt citromhéj a díszítéshez).
Elkészítése: Az avokádót félbevágjuk, kivesszük a magját, meghámozzuk, villával összetörjük. A zellert kislyukú reszelőn lereszeljük, és a darált dióval és a zúzott fokhagymával együtt az avokádóhoz keverjük. Sóval, borssal s kevés citromlével ízesítjük. Azonnal tálaljuk. (Közvetlenül fogyasztás előtt készítsük el, mert, ha áll, veszít a minőségéből.)

Az eMpszi étrendje szerint ennek az ételnek minden összetevője a semleges ételek csoportjába tatrozik, így akár hússal, akár magas keményítőtartalmú ételekkel (kenyérrel, krumplival, rizzsel stb.) is társítható.

2010. április 28., szerda

Az olaszról magyarra



Ezt a kis szendvicset az olasz konyha ihlette. No, nem így egészében, hanem az alkotórészeit. Ugyanis a tönkölykenyérszeletet (no, jó, ehhez nincs köze az olaszoknak) a ricottaszerű túróval (leírását lásd itt egy korábbi bejegyzésben) kentem meg először, majd egy a pesto ötletéből született napraforgós medvehagyma-krémet tettem rá.

A pesto – az itáliai bazsalikommártás – összezúzott fenyőmagból, bazsalikomból, olívaolajból és parmezánból (meg alkalmanként még ebből-abból) áll. Ahogy nézegettem, a lényege, hogy olajos mag és zöldfűszer pépesítve. Csináltam is egy majdnem „igazit” még régebben. Azzal a különbséggel, hogy fenyőmag, olíva és parmezán is volt benne, de bazsalikom helyett medvehagyma került bele.

Ez adta az ötletet, hogyha már a bazsalikom helyett medvehagyma van benne, akkor mi lenne, ha a fenyőmagot meg napraforgómagra cserélném le. Annál is inkább, mivel itt Egerágon van egy étolajüzem, ahol többek között hidegen sajtolt napraforgó-olajat is csinálnak, s így természetesen olíva helyett ez az olaj kerülne a mártásba.


Ennyi változtatás után meg az aranyárban létező parmezánt ki is hagyhatom, hiszen, ez már nem pesto, hanem napraforgós medvehagyma krém - a pesto ötlete nyomán készítette: B. Gy. Mégpedig így:



A (10 dkg) napraforgómagot az (1 dl) olajjal összeturmixoltam, majd hozzáadtam és az (egy csokor) összevágott medvehagymát , sóztam és befejeztem a pépesítést.

Az elkészült krémet igyekeztem légmentesen kis övgebe tenni. Elvileg hűtőszekrényben több hétig is eláll. Ezt bizonyítani nem tudom, mert amikor a múltkor csináltam, akkor három nap alatt elfogyott.