Még egy vargányás: Töltött hagyma szárított vargányával

Nem is tudom, hogy jutott eszembe. Szeretem a hagymát, na. Aztán a szárított vargánya minél jobb felhasználására is keresem az utakat. És ez jutott eszembe. Lehet még finomítani a dolgon, legtöbbet úgy, hogy előfőzött rizzsel kell megpróbálni a dolgot, mert én nyersen tettem bele a rizst, aztán a kijjebb került szemek roppanósak maradtak. De minden bárdolatlansága ellenére ideteszem ezt a receptet, mert kár lenne megfeledkeznem róla. 

Hozzávalók: 4 nagyobb fej hagyma, 4 dkg szárított vargánya, 4 dkg rizs, 4 dkg vaj, 1 kiskanál só, 1 dl víz. 4 csipetnyi reszelt füstölt sajt.

Elkészítése: A szárított vargányát szűrőben leöblítjük, s 1 dl vízbe beáztatjuk. A rizst is beletehetjük az áztatóvízbe (vagy főzzük elő). A hagymák közepét kivájjuk, úgy, hogy kb. fél cm vastag maradjon a hagyma. A vaj felén a sóval párolni kezdjük a hagymák közepéből kikerült darabokat (szükség szerint még apróbbra vágjuk). Hozzáadjuk a gombát és a rizst is. (A vízzel együtt.) Jól összeforgatjuk, és a hagymába töltjük. Egy tűzálló edényt kikenünk vajjal, ha marad ki töltelék, ezt az edénybe tesszük, ráhelyezzük a hagymákat. A tetejükre egy-egy vajforgácsot teszünk. Betesszük a 200 fokosra melegített sütőbe, és kb. fél órát sütjük, majd egy-egy csipet reszelt füstölt sajtot teszünk a hagymákra, s visszatesszük a sütőbe még annyi időre, hogy a sajt rápiruljon. 

Nagyon karakteres ízű étel lesz ez. Krumpliszirmot sütöttem mellé. Téli savanyúságot is ettünk hozzá. 

Az eMpszi étrendjében ezt a töltött hagymát a krumpliszirommal zöldségnapra ajánlom.

229. Zöldségnapra: Tárkonyos fejtettbab ezüsthagymával

A fejtettbab kifejezetten nyári étel. Bár íze és kinézete a szárazbabra emlékeztet, elkészítési módjában és emészthetőségében mégis inkább a zöldborsóhoz áll közel. Frissen fejtve főzzük, bár fagyasztani is szokták, így télen is rendelkezésünkre áll.

Tárkonyos fejtettbab ezüsthagymával

Hozzávalók személyenként: 20 dkg fejtettbab, 1 kiskanál olaj, fél fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, só,  kiskanálnyi apróra vágott tárkonylevél,  kiskanál tejföl.

Tálaláshoz: 1 fej ezüsthagyma, só, pár csepp citrom

Elkészítése: A vöröshagymát apróra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk és az olajon sóval együtt dinsztelni kezdjük. Hozzáadjuk a babot, jól átpároljuk, majd annyi vizet adunk hozzá, hogy éppen ellepje. Fedő alatt puhára főzzük. Míg a bab fő, az ezüsthagymát felszeleteljük és megsózzuk. Mikor a bab megfőtt, levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt és a tárkonyt, majd a babszemek egy részét az edényben villával vagy botmixerrel pépesítjük. Így sűrítjük be főzeléket, felesleges lisztet hozzáadni. A sózott hagymával tálaljuk. Tálaláskor ízlés szerint akár a babot akár a hagymát egy kevés citrommal ízesíthetjük.

Karcmentes önbecsülés

Mondtam már, hogy karcmentes az önbecsülésem? Már egy ideje ezt tudatosan állítom elő magamnak. Nem így születtem én sem. Sőt, nagyon is érzékeny vagyok alapból. De hogy hogyan reagálunk a környezetünkre, ezt szabadságunkban áll alakítani. Lehet, hogy mondanak olyasmit emberek, melyek fájdalmat okoznak, de hogy belemerülünk ebbe a fájdalomba, és sajnáljuk magunkat, vagy igyekszünk megérteni a bennünket megsértő valódi szándékát, és arra, nem pedig a sértésre reagálni, az már csak rajtunk múlik. 

Hihetetlenül hangzik, hogy én döntöm el, hogy megsértődöm-e vagy sem? Kicsit hihetetlen, de mégis van benne igazság. Talán úgy, hogy megtehetem, hogy nem engedem ösztönösen szabadjára az érzelmi reakcióimat, hanem hatalmamban áll átgondolni a helyzeteket, és másként reagálni. És a sértődés helyett másként reagálni érdemes. Mert aki megsértődik, az kiadja a gyeplőt a kezéből. Aki megsértődik, az kiszolgáltatott. Önmagát őrli, sötét képeket gyűjt, melyeknek vannak ugyan olyan részletei, melyek valamiféle kapcsolatban állhatnak a valósággal, de döntő többségükben csak alkotott képek. Viszont a fejünkben alkotott képek, az elképzelt események hasonlóan befolyásolnak bennünket, mint a valósak. Hiszen elég csak egy idegesítő helyzetre gondolni, éppen olyan kellemetlenül érezzük magunkat perceken belül, mintha éppen átélnénk. 

Hogy eszünkbe jut-e valami vagy sem, az nem függ tőlünk. De hogy egy-egy gondolatnál elidőzünk-e, belemerülünk-e az általa hozott hangulatba, vagy tudatosan továbblépnünk, az már rajtunk múlik. Sokszor érdemes elgondolkozni rajta, hogy mi a hasznosabb.

Holnap folytatjuk.

191. Húsnapra: Fűszeres húsgolyók bazsalikomos paradicsomsalátával és sózott hagymával

Bevallom, hogy a csevapcsicsa és a pljeszkavica ihlette ezt az ételt, de azért mégsem nevezhető egyiknek sem. Viszont azt gondolom, hogy teljesen rendben van, ha valamiről valami eszünkbe jut, és el is készítjük hol így, hol úgy. Hiszen a saját konyhánkig még nem ért el a „minőségbiztosítás”. :) 

 

 Fűszeres húsgolyók

Hozzávalók: 1 kg darált sertéshús, 2 egész tojás, 2 evőkanál apróra vágott szurokfű (oregánó), 4 kávéskanál só, 2 kávéskanál őrölt bors, 4 gerezd fokhagyma, 2 fej vöröshagyma, 2 dl olaj a sütéshez.

Elkészítése: A húshoz adunk két egész nyers tojást, sóval, borssal, szurokfűvel (oregánóval), nagyon apróra vágott vöröshagymával, zúzott fokhagymával fűszerezzük. A masszát alaposan összedolgozzuk, és diónyi golyókat formálunk belőle, melyeket kissé ellapítunk. Forró olajban kisütjük a húsgolyókat. A felesleges olajat leitatjuk róluk. A hagymával és a paradicsomsalátával tálaljuk. 

Sózott hagyma

Hozzávalók: 4 fej hagyma (vöröshagyma, lilahagyma, fehérhagyma vegyesen lehet), 1 kávéskanál só.

Elkészítése: A megtisztított hagymát hajszálvékony szeletekre vágjuk, megsózzuk, és alaposan összekeverjük. Tálalás előtt legalább fél órát pihenni hagyjuk.

Bazsalikomos paradicsomsaláta

Hozzávalók: 1 kg paradicsom, 2 evőkanál apróra vágott bazsalikomlevél, 1 kis fej lilahagyma, 2 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál fehér balzsamecet, 1 kiskanál méz, 1 kávéskanál só.

Elkészítése: Az olajat sóval, mézzel ízesítjük, hozzákeverjük a nagyon apróra vágott hagymát és bazsalikomot és az ecetet. A paradicsomot negyedikbe, majd kis szeletekre vágjuk, és a bazsalikomos öntettel ízesítjük.

Biztos, hogy van jó megoldás

Sokat gondolkoztam az utóbbi napokban, hogy mit is lenne érdemes a szünet után először mondanom. Talán az a legfontosabb, hogy elhiggyük, hogy mindannyiunk számra van jó megoldás. Van útja a jóllétünknek. Nem attól leszünk jobban, hogy lefogyunk, hanem ha jobban leszünk, lefogyunk. Tehát az ideális testsúly nem cél, hanem következmény.

Holnap folytatjuk.

84. lépés: Meg vagyok győződve

 

 

Miért tartott ki  Edison az izzó feltalálásáig  a sok száz sikertelen kísérlet után is? Miért találta meg KK a kavicsos tengerparton az „elveszett” kocsikulcsot, amit a gazdája már elsiratott? Miért találja meg egyik ember a szekrényben azt, amit egy másik ugyanott hiába keres? Miért talál oda egy helyre az egyik és miért téved el, és adja fel a másik? Két oka biztosan van ennek. Az első és elengedhetetlen ok az, hogy akinek sikerül, az meg van győződve arról, hogy az lehetséges. Lehetséges feltalálni, megtalálni, odajutni, elintézni. Meg van győződve, hogy lehetséges, hogy ott van az, még akkor is, ha nem látja meg elsőre, hogy van út oda, ahova el szeretne jutni. A másik ok meg az, hogy beleteszi a szükséges munkát, megadja az árát. De beszéljünk ma csak az elsőről, bár a második is „megér egy misét”. 

Hihetetlen nagy élmény volt számomra, amikor megérettem, hogy mennyire befolyásolják életünket a  - ki tudja honnan összeszedett, ránk ragadt - meggyőződéseink. A legtöbb meggyőződésünkre az a jellemző, hogy sarkigazságként kezeljük őket, annak ellenére, hogy soha nem gondoltuk végéig, nem vizsgáltuk meg a valóságtartalmukat. Mert ez „így van!”, és kész. Honnan vesszük, hogy így van? Mert egyszer a nagymamánk, az apukánk, a barátnőnk ezt mondta? Ez volt a hatodikos tankönyvben a szép színes kép mellett? Megírta az újság? Bemondták a tévében? Mert mióta világ a világ így gondolják az emberek? 

Persze, elképzelhetetlen lenne az életünk sarkigazságok nélkül. Nem tudnánk rendesen gondolkodni, szervezni az életünket, ha nem lennének meggyőződéseink. Ha mindig mindent meg kéne vizsgálnunk, átgondolnunk mielőtt bármit csinálunk, akkor pillanatok alatt káoszba fordulna az életünk. Tehát a meggyőződések szükségesek, ám vannak nagyon haszontalanok, de vannak károsak is.Vannak olyanok, melyeknek megállják a helyüket, és vannak olyanok, melyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.

 

Az testtömegünk alakulásával kapcsolatban hihetetlenül sok alaptalan meggyőződés vezérli a cselekedeteinket, és ahhoz, hogy meg tudjuk változni ezen a téren, döntő fontosságú, hogy ezeket szemügyre vegyük, kirostáljuk, átgondoljuk, átformáljuk. 

Itt van például számomra a legdurvább meggyőződés: a sokszor keveset elv. Miért hisszük, hogy ez jó? Miért lenne ez jó? Mert olyan sokan, olyan régóta mondják? Azért, mert valaki egyszer azt találta ki, hogy ha az ember állandóan eszeget, akkor nem éhezik meg.No, és...?

Aztán van itt még jó néhány ilyen dolog, amiről meg vagyunk győződve. Én is felsorolhatnám a saját ilyen tartalmú meggyőződéseimet, de megvan mindenkinek a maga gyűjteménye ezekből. Érdemes erre egy kis időt fordítani. Miért gondolom erről vagy arról a szokásomról, hogy ide vagy oda vezet?

Az egyik legerősebb meggyőződésem, hogy ezeket a meggyőződéseket, melyek kapcsolatosak a testünk formálódásával érdemes átgondolnunk. Mert még az is lehetséges, hogy van köztük igazság, de az is lehet, hogy ami rám igaz, az nem igaz a másik emberre. 

Aki meg van arról győződve, hogy képes elérni az egészséges állapotot, annak van esélye, hogy ezt elérje, aki az ellenkezőjéről van meggyőződve, annak pedig arra.  

Én  kőkeményen meg vagyok győződve arról, hogy mindenki képes megtalálni azt az  állapotot, melyben egész-ségesenk érzi magát,  mert az a megingathatatlan meggyőződésem, hogy Isten nem teremt selejtet, és a természet úgy van megalkotva, hogy ha biztosítjuk  a "rendeltetésszerű"  működési feltételeit, akkor az tökéletesen fog működni.) Tehát az én meggyőződésem, hogy van utunk az egészséges élethez, így van utunk az ideális testsúlyhoz is. És ha létezik odavezető út, és eléggé motivált vagyok rá (eléggé akarom és beleteszem a munkát), akkor ezt az utat meg is tudom találni, és végig is tudok rajta menni.  

 

Zöldségnapra

A múltkor ízlett a gersli, és kíváncsi vagyok, mit hogyan lehet kihozni belőle. Most egy olyan ételt készítettem, mely hidegen jó. Hogy elvigyük-e magunkkal hidegebédnek, azt nem feltétlen ajánlom, mert igencsak hagymaillatot áraszt, de akit ez nem zavar… 

Hagymás gersli

Hozzávalók: 10 dkg gersli, 5 dl víz, 1 sárgarépa, 1 fej lilahagyma, 3-4 szál sarjadékhagyma, fél csokor petrezselyemzöldje,  5-6 levél medvehagyma, 4-5 ecetes hagyma, 1 kanál olaj, 1 kanál balzsamecet, 1 kávéskanál méz, só, bors, (1 ecetes cseresznyepaprika).

Elkészítése: A gerslit beáztatjuk egy éjszakára. Majd sós vízben megfőzzük. Hagyjuk kihűlni, összekeverjük az olajjal, ecettel, mézzel, borssal, az apróra vágott hagymákkal, petrezselyemmel, lereszelt sárgarépával.

A 87. lépésben érdemes számbavenni, hogy milyen meggyőződéseink vannak a meghízással, lefogyással, az ideális testsúllyal kapcsolatban. Miből gondoljuk hogy ezek így vannak?

Holnap folytatjuk.

76. lépés: Az evésidők mindenekelőtt

Lassan hat éve lesz, hogy megismerkedtem az evésidő fogalmával. Ez a tény változtatta meg az életemet. Nagy szavaknak tűnhetnek ezek, de kár lenne árnyaltabban fogalmazni. Hiszen ez a gyakorlat irányította a figyelmemet az evéssel kapcsolatos szokásaimra, ez segített meglátni, hogy mit teszek olyan rosszul, ami azt a rossz eredményt hozta. És ez a szokás óv meg a mai napig attól, hogy a régi hibámba essek. Kár lenne azt gondolni, hogy valami különleges adottságom van, ami hozzásegített a változáshoz. Mondhatjuk azt is, hogy szerencsém volt. De ez a szerencse abban áll, hogy ezt az evésidőkkel kapcsolatos tanácsot kaptam, és komolyan is vettem. 

És az elmúlt hat évben számtalan olyan késztetésben, kísértésben volt részem, hogy elhagyjam ezt a szokást, hiszen sokszor kellemetlennek és kényelmetlennek, betarthatatlannak érezzük a z akármennyire hasznos korlátokat is. És többször elő is fordult – hála Istennek csak igazán rövid szakaszokra – hogy eltértem ettől a szokástól. De mihelyt feladtam ezt a rendet kezdtem visszasüllyedni a régi rossz szokásaim közé. 

Vannak azonban olyan dolgok, melyeket mérlegelés nélkül megeszünk a normális életünk érdekében Pl. a környezetünk és önmagunk megfelelő rendezettségi szinten tartása és az, hogy az egészségünkre legalább az alapvető dolgokban figyeljünk. Ha ezek közé soroljuk az evésidőket, épp oly természetessé válnak, mint a pl. rendszeres tisztálkodás.  Fontos ez, mert aki hosszabb ideig élt úgy, hogy voltak tudattalan hangulatbefolyásoló evései, annak nem érdemes megkockáztatni, hogy visszaessen ebbe a hibába. A tudattalan evések megakadályozására én nem ismerek egyéb betartható módszert, mint a tudatosan megélt evésidők szokását. Nehéz ezt kimondani, hogy ez ennyire komolyan veendő. Nyilván éppen annyira nehéz, mint az alkoholistának megélni azt, hogy ahhoz, hogy tiszta tudjon maradni, nem szabad innia. Lehet ezt a dolgot szépítgetni, kozmetikázni, de nem érdemes. 

 A hangulatbefolyásoló evés éppen úgy a függőségek térfele, mint a dohányzás vagy az alkoholizmus. És ezzel a szokással sincs nagy baj az elején, éppen úgy, ahogy nem nagy baj az, ha valaki olykor-olykor rágyújt, vagy felönt a garatra. Az elején nincs még baj, csak nincs éles határ az „eleje” és a „már nem is olyan ártatlan dolog ez” szakasz között. Vannak kocabagósok, akik nem rabjai még a nikotinnak, de igazából nem lehet tudni, hogy hol a határ. És vannak nagyivók, akik még nem alkoholisták, de ott van mellettük a veszély, hogy akkor sem fogják magukat függőnek  tartani, amikor már átlépik a függőség határát. 

Összetett ez a kérdés, mert egyrészt kell egy kapaszkodó, ami megóv attól, hogy a rossz szokás elsodorjon (jelen esetben ezt a szerepet tölti be az evésidők szokása), másrész jó, ha törekszünk arra, hogy megoldjuk azokat a helyzeteteket, melyekben hangulatjavításhoz akarnánk folyamodni. Természetesen, ha annyira harmonikus lenne az életünk, akkor eszünkbe sem jutna, hogy külső megoldásokkal (eszegetés, iszogatás, rágyújtás stb.) javítsunk a hangulatunkon. Erre az optimális helyzetre mindenképpen törekednünk kell, még akkor is, ha tudjuk, hogy ilyen fokú harmónia csak a Mennyországban létezik. Tehát itt a földi létben jó, ha vannak hétköznapi kapaszkodóink. Aki arra hajlamos, hogy más megoldás helyett a tudattalan evesekkel lazítson, azoknak az embereknek az általam ismert legjobb megoldás az evésidők szokása. 

Az elmúlt hat év tapasztalatai alapján azt szűrtem le magamnak, hogy a legzűrösebb időben is érdemes ragaszkodni az evésidőkhöz. Ez betartható dolog. Ha magához az időponthoz talán nem is tudunk minden nap ragaszkodni, de ahhoz, hogy legyen evésidőnk, és három legyen, és akkor rendesen együnk, ezt még a legzűrösebb időben is érdemes betartani. Hiszen a kocsit is tankolni és szervizelni kell akkor is, ha iszonyatos hajtásban és rohanásban vagyunk,  ezer felé szakadunk.  Sőt talán éppen ezért még inkább meg kell ezt tennünk, mert ha nincs megfelelő karbantartás, kidől alólunk a járgány, aztán ott vagyunk, ahol a part szakad.

Gyors és egyszerű zöldségnapra

Puliszka hagymás mártásokkal 

Hozzávalók:

A puliszkához: 2 dl kukoricadara, 8 dl víz, só,

A paprikás hagymamártáshoz: 1 kiskanál vaj, 1 nagy fej hagyma, 1 kiskanál őrölt pirospaprika, 1 kiskanál csípős paprikakrém, 2 dl víz.

A fokhagymás mártáshoz: 1 kiskanál vaj, 3 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál liszt, 2 evőkanál tejföl, 4 evőkanál víz, 2 evőkanál apróra vágott petrezselyemzöldje.

Elkészítése:

A vizet felforraljuk egy kiskanál sóval, és állandó keverés mellett beleengedjük a kukoricadarát, és besűrűsödésig főzzük.

A hagymát apróra vágjuk, a 1 kiskanál vajon megdinszteljük egy kis sóval, megszórjuk pirospaprikával, felengedjük vízzel. Pépesre főzzük, csípős paprikakrémmel dúsítjuk.

Egy másik edényben egy újabb kiskanál vajon megfuttatjuk a összezúzott fokhagymát, meghintjük a liszttel,. felengedjük a tejföllel és a vízzel. Összeforraljuk. Találáskor belekeverjük az apróra vágott petrezselyemzöldjét.

A puliszkát a mártásokkal tálaljuk. 

A 76. lépésben az evésidőkről esett szó ismét. Arról, hogy tapasztalataim szerint ez a szokás alapvető feltétele, hogy megoldást találjunk a túlsúlyproblémánkra.

Holnap folytatjuk.

Huszonötödik lépés: „Próbálj meg lazítani…”

Azt, hogy „próbálj” csak a régi ismert nóta kedvéért írtam. Mert úgy egyébként, azt vallom, mint Yoda mester: Tedd! Vagy ne tedd! De ne próbáld! ( http://www.youtube.com/watch?v=cR2Hwn3KeYk )

Szóval, ha úgy állunk neki valaminek, hogy „no jó, megpróbálom”, az úgy édes kevés. Sőt! Fölösleges időpocsékolás. Vagyis, hát attól függ, hogy mi a cél. Mert ha a változás a cél, akkor változtassunk. Mert ha változni akarunk, és mégsem változtatunk semmin, mindent ugyanúgy csinálunk, akkor az semmi. Vagyis mégis valami: alibi. Fedőakció. Hogy elmondhassuk, mi mindent megpróbáltunk, de hát hiába… , innen már nem rajtunk múlik, ez már a soros, a körülmények, a gének, a…, a…, a….

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden azonnal is flottul sikerül, amit elhatározunk. De ha csak próbáljuk…, hát, khmm….,

Edisonról mesélik, hogy több száz sikertelen kíséret után sem adta fel a tervét, hogy megtalálja az izzólámpa titkát.   “Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” - mondta Thomas Alva Edison

Mindenesetre, ha eldöntöttük, változatunk, akkor már érdemes tenni is érte. Keresni az utakat, nézni, hogy mi hasznos, mi visz előre, mi távolít el a céltól. Egy valamit azonban nagyon fontos lenne elkerülni. Ez meg a görcsös akarás. Ebbe gyorsan bele lehet fáradni, és így egyenes út vezet a feladáshoz, aztán meg az én mindent megpróbáltam magyarázkodáshoz.

Már nem emlékszem, ki mondta, de egy életre megjegyeztem: "Soha nem panaszkodj, soha ne magyarázkodj!" Ez is egy olyan tanács, melyhez  - szerintem – jó, ha tartjuk magunkat. 

No, és lazíts! Megtesszük, ami tőlünk telik, annál többet úgysem tehetünk. És ha nem oda jutunk, ahova indultunk, akkor meg jó, ha levonjuk a tanulságot. Adott hozzávalókból, adott módszerrel egy adott ételt lehet főzni. Ha mást akarunk enni, akkor azt vagy másból vagy máshogy kell csinálni. De az is meggondolandó ebben az esetben, hogy tényleg mást kívánunk-e a lelkünk mélyén. De görcsölni fölösleges. Sőt káros.

Van olyan ember ( :) ) akinek a pihenőidőt is be kell írnia a határidőnaplójába. Márpedig muszáj ezt megtenni. Mert ha nem állunk meg tankolni, akkor még a legjobb jármű is leáll egy idő után. A jó időbeosztás segít. Meg az is jól jön, ha vannak olyan programjaink, melyek támogatnak ebben. Például egy-egy lazító masszázs csodákra képes.

Érdemes listát írni, és aztán figyelembe is venni: Mit tudok tenni a lazítás érdekében?

Most meg nézzük a testi táplálékot: HÚSNAP

Paprikás lisztben sütött ponty háromhagyma-salátával és avokádós majonézzel 

Paprikás lisztben sütött ponty

Hozzávalók: személyenként 1 szelet pontyderék, egy evőkanál liszt, egy kiskanál őrölt pirospaprika, só, zsiradék a sütéshez.

Elkészítése: A pontyszeletet alaposan besózzuk, a lisztet a paprikával jól összekeverjük, megforgatjuk benne a halszeletet, és forró bő zsiradékban kisütjük. A felesleges zsiradékot leitatjuk róla. 

Háromhagyma-saláta

Hozzávalók: 1 fej lilahagyma, 1 fej fehérhagyma, 10 dkg póréhagyma, fél citrom leve, 1 kávéskanál méz, 1 dl tejföl, só.

Elkészítése: A mindhárom hagymát megtisztítjuk és vékony karikákra vágjuk, besózzuk. A tejföllel, citrommal, mézzel salátaöntetet készítünk és a sózott hagymát egy villával lazán, de alaposan beledolgozzuk. 

Avokádós majonéz

(Ízesítésre használjuk, az itt leírt mennyiség sok adag ételhez elegendő.)

Hozzávalók: 1 friss tojás sárgája, 1 kiskanál mustár, 2 dl olaj, 1 kiskanál méz, 1 kisebb citrom leve, 1 kávéskanál fehérbors, 1 kávéskanál só, 3 gerezd fokhagyma, 1 avokádó

Elkészítése: A tojássárgáját és a mustárt együtt (gépi)haberővel keverni kezdjük, s vékony sugárban, lassan öntjük hozzá az olajat, hogy az olaj jól elvegyüljön a tojássárgájával. Ha kész, citrommal, sóval, borssal, mézzel ízesítjük, belezúzzuk a fokhagymát. Az avokádót meghámozzuk, kivesszük a magját, villával alaposan összetörjük és a majonézhez keverjük. Számtalan dologhoz (húsokhoz, szendvicsekhez) adhatjuk ízesítőként. De pirítós kenyérrel és salátával is nagyon finom.

A huszonötödik lépésben arról beszéltünk, hogy „Tedd! Vagy ne tedd! De ne próbáld!” Meg arról, hogy „Soha se panaszkodj, soha se magyarázkodj!” Illetve: „Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” És hogy mindez jól menjen: LAZÍTS! 

Holnap folytatjuk.