Akácvirágos gofri vadrózsás almamártással

Az utóbbi időben olyan elfoglalt vagyok, hogy a határidős kötelezettségek és a napi rendszeres teendők mellett nemigen jutott időm másra, de ma reggel fellázadtam, s lementem Rögződbe. Virágja teljében van az akác, s kezd nyílni a vadrózsa is. Ebből terveztem meg a mai ebédünket.

Akácvirágos gofri

Hozzávalók:50 dkg  liszt, 4 tojás, 1 kiskanál só, 10 dkg akácvirág (kb. 25 db) szára (és rovarok :)) nélkül, 10 dkg cukor, 5 dl tej, kb. 2,5 dl buborékos ásványvíz (szóda)

Elkészítése: az akácvirágot leszedjük a szárról, s figyelünk arra, hogy ne legyen a virágban rovar. A 4 tojás sárgáját kikeverjük a cukorral, beletesszük a sót, a lisztet és a tejet váltakozva adjuk hozzá keverés közben, majd annyi ásványvizet adunk még hozzá, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk. A tojásfehérjét habbá verjük, belekeverjük az akácvirágot, majd óvatosan a tésztához keverjük. A felforrósított gofrisütőben kisütjük.

Vadrózsás almamártás

Hozzávaló: kb. 60 dkg =4 db téli alma (pl. Jonatán), 10dkg vaj, 10 dkg cukor, kb. 60 db vadrózsavirág szára, zöld része nélkül.

Elkészítése:A rózsákról lecsipkedjük a zöld csészeleveleket, az almát kimagozzuk, s apróra vágjuk (én nem hámozom meg), a vajat s benne a cukrot felolvasztjuk, s megpároljuk benne az almát lassú tűzön, fedő alatt. Végül a rózsaszirmokat is hozzátesszük, átpároljuk. 

Az eMpszi étrendje szerint tésztanapi étel.

Vajon pirított fiatal(!) gyapjas tintagomba Erdőkóstoló kirándulásáról persillade-dal

Ferenc fiam részt vett Erdőkóstoló blogján hirdetett Erdő íze túrán http://erdokostolo.blogspot.hu/2012/10/erdo-ize-tura-es-mas-programok-ajanlo.html , melyről néhány őzlábgombával és gyapjas tintagombával tért haza. Gyapjas tintagombát még nem ettem, nem árulják a piacon talán azért, mert fokozottabban kell figyelni arra, hogy idejében az asztalra kerüljön. Csak a fiatal és friss, a teljesen fehér példányok fogyaszthatók.  Az idősebb példányok színesedni kezdenek, majd feketéssé válna. Ekkor ez a gomba már nem fogyasztható. Még azt is tudni kell róla, hogy alkoholt együtt nem szabad fogyasztani.

Úgy döntöttünk, hogy a legegyszerűbb módon készítjük el a tintagombát, hogy minél jobban érzékeljük az ízét. Egy serpenyőben vajat olvasztottunk, a gomba kalapját kettétörtük, a tönkéjt és a kalapján belül található rudacska szerű részét széles karikákra vágtuk, és megpirítottuk.

A tányéron sóztuk, borsoztuk, és egy kanál persillade-ot tettünk rá. Remek lett! Erdőkósoló, köszönöm! :)

 

A persillade (etsd: perszijád) a dél-francia konyha kedvenc ízesítője. Zúzott fokhagymával, nagyon apróra vágott petrezselyemzölddel, sóval ízesített habosra kevert vaj. Nagyon gyorsan elkészíthető és nagyon finom ízesítő a fokhagyma kedvelőinek.

Az eMpszi étrendje szerint a gomba semleges étel, tehát attól függ, hogy melyik napon ajánlott, hogy mivel társítjuk. Ezt a gombás ételt friss finom kenyérrel vagy sóskaláccsal tudom elképzelni, így kombinálva tésztanapra ajánlom.

Őzlábbal töltött kápia rántva

Életemben először elmentem gombát szedni. Van itt a falu határában egy gyönyörű erdő, s nagy naivan azt hittem, nyilván csak ki kell mennünk, és kilószámra szedjük majd a jobbnál jobb gombákat. Hát nem egészen így alakult. Találtunk ugyan néhány gyönyörű őzlábgombát, de aztán jött a vadőr, és elmagyarázta, hogy nem úgy van ám az, hogy csak úgy gombázgatunk az erdőben, mert megvan annak a tulajdonosa, és itt minden ez övé, és én sem örülnék neki, ha valaki leszedné a kertemből a paradicsomot. Meg különben is, most a dámvadásztat ideje van, és ha itt járkálunk, elriasztjuk a vadakat, és a német vadászok majd nem tudnak bakot lőni vagy csak azt, de ők bikát akarnak. Nagyon empatikus lettem a vadásztársasággal és a külföldi vadászokkal, így a néhány őzlábgombánál maradva hazaindultunk. De így is nagyon szép volt az a kis idő az erdőben. Az első gombámnak így is nagyon örültem. És ezt az örömemet még az is fokozta, hogy amikor a gombász – akinek a biztonság kedvéért megmutattam, mit is szedtem - megpillantotta a kosában gombáimat, gyönyörű bagolygombának nevezte őket. Ezután már csak az volt a kérdés, hogy mit is lehetne készíteni ebből a nem túl nagy mennyiségből. A Príma Konyha receptjei között találtam jónak ígérkező receptet, ezt vettem alapul.

A Príma Konyha receptje:

Töltött paprika rántva, zalai módra (négy főre)

Hozzávalók: 4 nagyobb tölteni való paprika, só, 50 dkg csiperkegomba, 1 vöröshagyma, 1 evőkanál zsír vagy 3 evőkanál olaj, 1 csokor petrezselyem, 1 mokkáskanál őrölt fekete bors, 3 tojás. A bundához? kb. 4 evőkanál finomliszt, 2 nagy tojás, kb. 6 evőkanál zsemlemorzsa, a sütéshez bő zsír vagy olaj.

Elkészítése: A paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, majd sózott, forrásban lévő vízbe rakjuk fél percre. Azonnal leszűrjük, hűlni hagyjuk. A gombát és a hagymát megtisztítjuk. Előbbit apró kockákra az utóbbit nagyon finomra vágjuk, de az is jó, ha lereszeljük. A zsírt vagy olajat egy magas peremű serpenyőben vagy széles lábasban kissé megforrósítjuk majd a hagymát kevergetve megfonnyasztjuk rajta. A gombát rádobjuk, kevergetve nagy lángon 7-8 percig, pontosabban addig pirítjuk, míg a levét elfövi. Közben a fölaprított petrezselyemmel fűszerezzük, enyhén megsózzuk, megborsozzuk. A fölvert tojásokat ráöntjük, kevergetve kocsonyásodásig sütjük. Egy kicsit hűlni hagyjuk, azután a paprikák üregébe töltjük. A szokásos módon a lisztbe, a fölvert tojásba majd a zsemlemorzsába forgatva bundázzuk. Bő, forró zsírban vagy olajban pár perc alatt szép aranybarnára sütjük. Konyhai papírtörlőre szedve lecsepegtetjük.

(Príma Konyha 2012. október, 13. oldal)

Az én változatom:

Őzlábbal töltött kápia rántva 

-  és a tapasztalatok

Az én változatomban a csiperkét az őzlábgomba helyettesítette a nagy sárga tévépaprika helyett meg kisebb kápiával készítettem el (ez volt itthon). Sajnos a paprikák bundájának nagy része már a sütés közben lepotyogott. (Nem tudom, hogyan akadályozhattam volna meg ezt. Lehet, hogy nem tettem sót a forrázóvízbe?) A kápiának egy kicsit határozottabb az íze, mint a sárga paprikának, és talán egy kicsit el is nyomta az őzláb diszkrétebb ízét. Tálaláshoz nagyon éles késsel kb. 1 cm vastagra szeleteltem a töltött paprikákat. Mindezzel együtt nagyon finom volt az első saját szedésű őzlábételem.

Az eMpszi étrendjében a bunda miatt tésztanapra ajánlom ezt az ételt.

Porcsinos paradicsomsaláta

Már annyi jó dolgot hallottam, olvastam a porcsinról. Vannak is szép példányok a kertben. Talán pár héttel ezelőtt jobban itt lett volna az ideje a kóstolónak, de csak most jutottam el idáig. Valahol – hogy hol, sajnos már nem emlékszem – olvastam a porcsinos paradicsomsalátáról, s csak úgy „gondolom szerint” összeraktam. 

Hozzávalók (személyenként): kb. 4 paradicsom, fél marék porcsinlevél apróra vágva, 2-3 bazsalikomlevél,1 kiskanál méz, só.

Elkészítése: A paradicsomot felszeleteljük, megsózzuk, rácsorgatjuk a mézet, rászórjuk az apróra vágott zöldeket, átkeverjük, tálaljuk.

Az eMpszi étrendje szerint semleges étel.

Vadított szűz illatos répával

A konyhában használt vadnövények igazi hónapja az április. Lesétáltunk  Rögződbe, szedtünk csalánt, salátaboglárkát, még egy kis turbolya is volt, ezekből akartam valami finomat összehozni.

 A múltkor nézem a TV Paprikán egy részt a Jemie 30 perces kajáiból, illetve a legutolsó Magyar Konyhában van egy csalánnal töltött báránygerinc. Az ezek nyomán született ötletekből raktam össze a vasárnapi ebédet. Annak ellenére nagy sikert volt ez itthon, hogy az eredeti ételek gazdája közül egy sem ismert volna rá a kreációjára.

Jemie angol marhasültet sütött, mázas répát készített hozzá yorksire pudinggal, gombás szósszal és mindenféle zöldekből készített salátával.

Nos, a yorksire pudingot és a szószt kihagytam, mert még igencsak korlátozottan vagyok cselekvőképes, meg nem is kell a tészta az ételtársítás szerint a húshoz. Arról nem is beszélve, hogy a csalántöltelék is képbe került, és így még egy köret teljesen felesleges lett volna. A marhahús helyett egy sertés szűzpecsenyével kezdtem tervezni. A Magyar Konyha 4. számának címlapétele adta az ötletet ahhoz, hogy csalántöltelékkel készítsem a húst.

A répát, amit a hús mellé készítettem, nem nevezném mázas répának, mert az egy létező, adott módon készített étel, amit én csináltam, az csak nagyjából hasonlít hozzá, úgyhogy jobb, ha egy kicsit másként is nevezem, ezért gondoltam, hogy legyen illatos répa.

Jamie Oliver salátája ötletére raktam össze a vadnövényes salátát mindezek mellé.  (Őszinte leszek, nem emlékszem már rendesen arra a salátára, amit ő csinált, csak a halvány emléke van meg.)

Csalánnal töltött szűzpecsenye

Hozzávalók: 1 szűzpecsenye (50 -70 dkg), kb. friss, zsenge 25 dkg csalánlevél (kb. 5 csokor csalán), 10 dkg vaj, 10 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt szerecsendió, tálaláskor citromlé.

Elkészítése: A csalánt megmossuk, a leveleket ollóval levagdossuk a szárakról. 5 dkg vajat felolvasztunk egy nagy serpenyőben, belezúzunk 5 gerezd fokhagymát, és állandó keverés mellett megfonnyasztjuk benne a csalánlevelet. Sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük. A végén belekeverünk 5 dkg reszelt füstölt sajtot.  Félre tesszük, és előkészítjük a húst.

A húst hosszában egyik illetve a másik oldaláról úgy bemetsszük, hogy egy nagy szelet húst kapjunk. (A hús kb. 1/3-ánlá hosszában úgy bevágjuk, hogy ne vágjuk ketté a húst, hanem ki lehessen teríteni. Majd a másik oldalán, a másik szélénél megismételjük ugyanezt. Így egy hatalmas szerelt húst kapunk, melyet egy kicsit klopfolunk.) Erre a hatalmas hússzelet közepére tesszük a párolt csalánt, majd a hús széleit fokpiszkálóval összetűzzük. Só-bors keverékébe forgatjuk a csalánmasszával töltött húsrudat, felforrósítjuk a maradék 5 dkg vajat a serpenyőben (ez akkor edény legyen, hogy a hús beleférjen), és óvatosan forgatva a hús minden oldalát aranybarnára sütjük. (A folyamatos mozgatással mindig „töröljük fel” a hússal az edényen képződött pörzsanyagot.) Amikor a hús minden oldala már szép pirult (nem éget!!!) színt kapott, kb. 2 dl vizet aláöntünk, és födő alatt lassú tűzön még kb. fél órát pároljuk. Egy kicsit hagyjuk hűlni, majd nagyon éles késsel felszeleteljük. A szeltek csalántöltelékeit meglocsoljuk frissen facsart citromlével.

Tipp 1.: A fogpiszkálókat nagyon óvatosan szedjük ki, hogy a hús ne sérüljön.  Talán ügyesebb megoldás, ha az összetűzés helyett összekötözzük a húst a sütéshez.)

Tipp 2.: A  csalánt egy kis tapasztalattal, figyelemmel szabad kézzel is tudjuk kezelni. Az a titok nyitja, hogy ha alulról felfelé simítjuk a növényt, akkor nem szúr meg, mert akkor a csalánszőrök a szárhoz simulnak, nem sérülnek, így a csípős hangyasav nem kerül rá a kezünkre. A kis szőrök csak akkor engedik ki magukból a csípős anyagot, ha föntről lefelé nyomódnak meg. De azért legyünk óvatosak

Illatos répa

Hozzávalók: 0,5 kg sárgarépa, 2 evőkanál olaj, 3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál kristálycukor, 1 kiskanál őrölt babérlevél (vagy 5 egész), 1 kb. 10 cm-es rozmaringág 1 nagyobb citrom reszelt héja és a felének a leve, kb. 1 dl víz, só. bors.

Elkészítése: A répát megtisztítjuk, és kisujjnyi darabokra vágjuk. Az olajat felmelegítjük, belezúzzuk a fokhagymát, beleszórjuk a cukrot. Mikor a cukor elkezd színesedni, hozzákeverjük a répát, folyamatosan kevergetjük, hozzáadjuk a fűszereket, majd amikor már a répa nem ad elég nedvességet, hozzáadjuk a kis vizet, és fedő alatt lassú tűzön puhára pároljuk (szükség esetén a vizet pótoljuk). Tálaláskor a fűszerlevelet, ágat kivesszük belőle.

Vadnövényes tavaszi saláta

Hozzávalók: 4 marék salátaboglárka, 1 kicsi csokor torbolya, 1 csokor pitypanglevél, az öntethez: 1 evőkanál méz, 1 evőkanál fehér balzsamecet, 2 evőkanál (hidegen sajtolt egerági napraforgó)olaj, 2 evőkanál víz, fél kiskanál só.

Elkészítése: A mézhez hozzákeverjük a vizet, az ecetet, az olajat és a sót. Ebbe keverjük bele, a gondosan kiválogatott, a száruktól megfosztott zöldeket.

Az eMpszi étrendje szerint mindez így együtt kiváló húsnapi étel.

Medvehagymás kelt – locsolónak (is!) nagyon ajánlom

No, jó! A locsolóknak már csak jövőre süthetjük, de a nap aktualitása miatt azért ideírtam ezt is. 

Amikor a fiaim gimnazisták voltak, akkor élte virágkorát itt a faluban az Égerfa néptánccsoport, melyben a helyi fiatalok (így a fiaim is) táncoltak nagyon jó művészeti  vezetők (talán így mondják) – Papp Viktória  és Vass Oszkár tanítványaiként. Az égerfások hozták vissza akkori szokásba itt a faluban a locsolkodást az eredeti formájában, mármint hogy a nagyfiúk csapata húsvéthétfő reggelén felkereste a csapattagok révén éppen „képben lévő” lányokat, és úgy kíméletlenül vödör vizekkel loccsantotta nyakon a visítozó hajadonokat. (Nem is az öregasszonyokat és az óvodás kislányokat „krajsznajamászkvával” pár forint reményében, s dél körül már tántorgó részegen). Táncolni már nem járnak a fiaim, de Ferencnek a lovas baráti körében megmaradt, hogy ezen a napon felkeresik a lovas fiúk a lányokat ugyancsak vödör vizeket zúdítva rájuk.

Nos, ekkor a nagy ijedségre jól jön egy-egy pohárka bor, de azt nem szerencsés csak úgy éhgyomorra kóstolgatni, jó, ha van a poharak mellett néhány sós falat is az asztalon. Erre az alkalomra ideális a frissen sült medvehagymás kelt. 

Két éve már írtam ide medvehagymás pogácsát, mely hasonló volt ehhez, de ez szerintem jobb. Ezt is csak én raktam össze saját elképzelés alapján, de merem ajánlani.  

Medvehagymás kelt

Hozzávalók: 1 kg liszt (+ a lisztezéshez), 2 dl tej, 2 kiskanál cukor, 10 dkg vaj, 5,25 dl tejföl, 5 dkg élesztő, 0,5 kg (kb. 5 csokor) medvehagyma, só, tojás a kenéshez.

Elkészítése: 

1.       A tejet a cukorral meglangyosítjuk, és belemorzsáljuk az élesztőt. A lisztet átszitáljuk, a közepében krátert képzünk, ide öntjük a langyos tejben felfutott élesztőt, a szobahőmérsékletű tejfölt, a langyosra olvasztott vajat. Az edény szélhez körbe szórunk 4 kiskanál sót. Az egészet jól összedolgozzuk, rugalmas tésztát kapunk, melyet kb. 1 órát langyos helyen (kelesztőtálban, vagy nagy tálban jól betakargatva) pihentetünk.

2.       Míg a tészta kel, megmossuk a medvehagyma-leveleket, leitatjuk róla a vizet, majd csokrokba fogva késsel összevágjuk. Négy adagba osztjuk.

3.       Mikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. hüvelyujjnyi vastagságúra. Rászórjuk a medvehagyma negyedét, majd feltekerjük, mint a bejglit, a rudat is – jobb és bal végét felhajtva – háromba hajtjuk, s újból kinyújtjuk. Ráterítjük  a medvehagyma következő adagját, és éppen úgy járunk el, mint az előbb. Addig ismételjük ezt a műveletet, míg az összes medvehagymát beledolgozzuk ilyen módon a tésztába. Végül, mikor már az összes zöld a tésztában van, kinyújtjuk még egyszer a tésztát kb. ujjnyi vastagságúra.

4.       Éles késsel négyzetekre vágjuk a tésztát. Az alkalomtól függően ezek a négyzetek különböző méretűek lehetnek, éppen úgy ahogy különböző méretű pogácsák is vannak. (Én 2x2-es apró darabokat sok ember megkínálásakor tartom hasznosnak, de ha mondjuk, kb. 5x5-ös négyzeteket vágunk, akkor az így kisütött kelt, akár egy tartalmasabb leves után második fogásként is megteszi.

5.       Kikent vagy sütőpapírra kibélelt tepsibe tesszük, megkenjük felvert tojással, a tetejüket is megsózzuk. Egy kis (kb. negyed óra) pihenés után előmelegített 180 fokos sütőben 20-30 perc alatt készre sütjük a tésztát. (Ha kisebb darabokat vágunk, akkor 20 perc is elegendő, a nagyobb darabok esetében egy kicsit több időre van szükség.) 

Frissen kisülve minden dicséretet learat, hidegen is nagyon népszerű, de arról nem tudok beszámolni, hogy másnapra milyen lesz, mert arra még nem volt példa, hogy másnapra maradjon, talán a kísérlet kedvéért el kellene rejtenem néhány darabot legközelebb. 

Az eMpszi étrendje szerint étkezőknek tésztanapra ajánlom.

Egy újabb finomság az erdőből: Turbolyás-vadsnidlinges palacsinta juhtúrós sajtkrémmel

Az ehető zöldek közül a tanösvényen bőven van turbolya, vadsnidling és salátaboglárka. Most a legfinomabbak. Tegnap is lementünk a gyerekekkel, és megint szedtünk egy adagra valót mindháromból. Ezen a tavaszon – nagy valószínűség szerint – már nemigen lesz erre alkalmam többször. Holnap kórházba megyek (a négy évvel ezelőtti „élménytúrám” utózöngéjeként lesz egy sérvműtétem egybekombinálva a tíz éve „dédelgetett” epekövem eltávolításával). Nagyon remélem, hogy nagyon sokkal könnyebb dolog lesz ez, mint négy éve, és néhány hét múlva már újból mehetek dolgozni, s ezzel együtt a tanösvényre is. De most egy hétig biztosan nem ülök gép elé, ezért most gyorsan leírom ezt a legutóbbi művemet.

Turbolyás-vadsnidlinges palacsinta juhtúrós sajtkrémmel 

Hozzávalók a palacsintához: 2 tojás, 20 dkg liszt, 5 dl tej, 2 dl víz, 10 dkg turbolya, 10 dkg vadsnidling, 2 kiskanál cukor, 1 kiskanál só, olaj a sütéshez

A töltelékhez: 5 dkg juhtúró, 10 dkg krémsajt, 1 dl tejföl. 

Elkészítése: a zöldeket megmossuk, és összevágjuk, mint a petrezselyemzöldjét szokás. A tojásból, a lisztből, a tejjel, és a vízzel palacsintatésztát keverünk, melyet a cukorral és a sóval ízesítünk. Belekeverjük az apróra vágott zöldeket is.

A palacsintasütőben kevés és olajon kisütjük a palacsintákat. Elég híg ez a tészta, így ügyeskednünk kell a sütéssel. Ha kihagyjuk a tésztából a vizet, akkor egy kicsit vastagabbak lesznek a palacsinták, de akkor könnyebb a dolgunk.

A töltelék összetevőit alaposan összekeverjük, megkenjük vele a palacsintát, majd felcsavarjuk, és ferdén vágva feldaraboljuk. Melegen tálaljuk. 

Saláta salátaboglárkából 

A salátaboglárkából többféle ízesítéssel is készíthetünk salátát (már tavaly is tettem fel ide ilyesmit), melyet fogyaszthatunk akár emellé a palacsinta mellé is. Erről most elfelejtettem fényképet készíteni, de elmondom, hogy készítettem.

A kis levélkék szárát lecsipkedtem. 1 kiskanál mézzel, 1 kávéskanál sóval, 1 evőkanál almaecettel és 1 evőkanál (egerági hidegen sajtolt napraforgó-) olajjal öntetet készítettem, és belekevertem a boglárkaleveleket. Szerintem nagyon jó volt a palacsintával.

Az eMpszi étrendje szerint ezt az ételt tésztanapra ajánlom. 

Jó étvágyat, és nagyon szép tavaszt kívánok sok szép élménnyel és finomsággal. 

Hamarosan találkozunk.

Első kísérlet: Cukrozott (kandírozott) ibolya

Tegnap a tanösvényen a gyerekek szedtek nekem ibolyát. Úgy érzetem, most jött el az ideje, hogy cukrozott ibolyavirágot készítsek. Már tavaly is terveztem, de nem került rá a sor. Tulajdonképpen kandírozott ibolyának is mondhatnám, de igazából nem átitatta a cukor a művemet, hanem bevontam vele. Lehet, hogy így is korrekt lenne kandírozottnak nevezni, de ezt nem tudom, egy kicsit még gyakorlom a műveletet, mielőtt így nevezném. :)

 Bevallom, nem láttam még élőben kandírozott ibolyát, így nem tudom összehasonlítani, hogy valójában mennyire is sikerült. Egy kicsit vastagon van rajta a cukor úgy érzem. De lehet, hogy ilyennek kell lennie. A friss virág is elég halványlila volt, talán sötétebb virágokból jobban mutatna. De hát nálunk a tanösvényen ilyen terem és – hogy őszinte legyek – nekem ez is tetszik. 

Jó néhány oldalt elolvastam, mielőtt hozzáfogtam volna a türelmemet némileg próbára tevő művelethez. Ezek közül elsősorban Szepyke http://szepsegtar.blogspot.com/2011/04/kandirozott-ibolya_20.html soraira támaszkodtam. Valamint hasznosnak bizonyult még ez az oldal is: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=163649750356806&set=a.163649483690166.40443.133675303354251&type=3&theater

 

Már délelőtt beszereztem egy kis ecsetet (2-es méretű ecset azok közül, amit a gyerekek rajzórán használnak), mert arra emlékeztem még tavalyról, erre szükségem lesz. Aztán az olvasottakat összevetve a következőket tettem:

1.      A szárával szedett kis virágokat egy szűrőbe téve egy nagyobb vizestálba mártottam, hogy minél finomabban öblítsem le. (Bár a tanösvényen sem a közlekedéstől sem a mezőgazdaságtól nem szennyeződhetett. És még a gyerekek sem ugrálhatták össze, mert az általuk járt úttól távolabb tenyészik ez a kis virág. ) Papírtörlőre téve le is szárogattam őket óvatosan.

2.      Egy nagyobb tálcára sütőpapírt tettem, és vaníliás porcukrot szitáltam rá. (A vaníliás porcukor úgy „keletkezik” nálam, hogy a porcukorba, melyet egy jól záródó üvegedényben tartok egy vaníliarudat is teszek.)

3.      Egy tojásfehérjét egy kistányérba tettem, és egy kicsit (de éppen hogy csak) villával fellazítottam.

4.      A virágokat belemártottam a tojásfehérjébe, és az ecsettel igyekeztem leszedni róluk a felesleget.

5.      A tálcára fektettem őket sorban, majd rájuk is szitáltam porcukrot, de ez nem bizonyult elég jó megoldásnak, ezért egyenként is megmártottam őket a cukorban, és igyekeztem lerázni róluk a felesleget.

6.      A sütőpapíron szárítottam 1-2 órát a virágokat, majd óvatosan (egy habkártya segítségével) mindegyiket megmozdítottam, hogy ne ragadjanak a papírra. Majd reggel ismét megmozdítottam mindegyike.

7.      Kb. 24 óra múlva lecsipkedtem a virágok szárát, és egy kis üvegdobozkába raktam őket.

8.      Hogy meddig állnak el, és mit kezdek velük, ez még a jövő zenéje. 

Itt a tavasz, de tényleg! :) Turbolyás krumpligombóc vadsnidlinges tejföllel

Ma lyukasórámban lementem a tanösvényre. Még nagyon kis gyönge a turbolya, de ez nem válik kárára, sőt. Ugyanez a helyzet a vadsnidlinggel is. Úgy gondoltam, nem érdemes halogatni, szedtem egy-egy adagot. Azt terveztem, hogy turbolyás krumpli-krémlevest főzök bőven megszórva vadsnidlinggel, de egy facebookos képen megláttam egy tányér spenótos krumpligombócot, s azonnal jött az ötlet, turbolyás krumligombócot készítek. Annyi türelmem nem volt, hogy megnézzem, mások főzetek-e már ilyesmit, s ha igen, hogyan, ezért csak úgy gondolom szerint fogtam hozzá. Nem bántam meg.

Turbolyás krumpligombóc 

Hozzávalók (2 személyre): 50 dkg krumpli, 2 marék turbolya (kb. 10 dkg), 5 dkg vaj, 5 dkg liszt, 1 tojás, só, őrölt bors.

Elkészítése: A krumplit héjában feltesszük főni. A turbolyát megmossuk, lecsepegtetjük. (ha már nem fiatal a turbolya, akkor a keményebb szárrészekről lecsipkedjük a leveleket, és csak azt használjuk fel, de most még annyira zsenge a turbolya, hogy szárával együtt használhatjuk.) A lecsepegtetett turbolyát összevágjuk, mint a petrezselyemzöldjét, és vajon megpároljuk. Ha a krumpli megfőtt, meghámozzuk, összetörjük, összekeverjük a turbolyával, a liszttel, a tojással, sózzuk, borsozzuk. Forrásban levő sós vízbe kanál hegyével kis gombócokat szaggatunk, és kifőzzük. (Ha túl lágy lenne a massza, adjunk hozzá egy kicsit több lisztet.) Vadsnidlinges tejföllel tálaljuk, egy kis füstölt sajtot is reszelhetünk rá.

Vadsnidlinges tejföl

Egy csokor (kb. 5 dkg) vadsnidlinget apróra vágunk és kb. 2 dl tejföllel összekeverjük, kicsit megsózzuk. 

Az eMpszi étrendje szerint zöldségnapra ajánlom.

Erdei lekvár: kökény-galagonya-csipkebogyó

Eléggé kísérletező kedvemben vagyok mostanában. Két hete pl. erdei gyümölcsökből, kökényből, galagonyából, csipkebogyóból és ezek kombinációjából főztem lekvárt. Most már késő van – azt hiszem – az alapanyagok beszerzéséhez, de azért leírom, hogy ne felejtsem el, hogyan is készítettem. De majd még jövőre csiszolgatom a technológiát. A végeredmény jó lett, eddig mindenkinek ízlett, aki kóstolta. Biztosan van jó módszer arra, hogy ezeket a pici terméseket megszabadítsuk a magjuktól, de én nem ismerek hatékony megoldást. Szívesen fogadok minden jótanácsot.

Úgy csináltam, hogy a gyümölcs tömegével azonos mennyiségű vízben feltettem főni külön-külön a három erdei gyümölcsöt. (Természetesen megmostam, a szárrészeket, a csipkebogyóról a virágmaradványt eltávolítottam.) Amikor jó puhára főtt egy-egy adag, leszűrtem, félretettem a levét, szűrőn merőkanál segítségével átpasszíroztam úgy, hogy folyamatosan öntöttem hozzá a főzőlevét, mintegy lemosva a magokat. (Igazán elszántaknak ajánlom ezt a megoldást.) Aztán kavargatva főztem még egy ideig a gyümölcspépet, hogy elég sűrű legyen. Aztán hozzáadtam a cukrot. A csipkebogyóhoz és a kökényhez 20% cukrot adtam, a galagonyához +50%-ot. Még a cukorral is átforraltam. Aztán a háromfajta lekvárt az összes kombinációban 1:1 arányban kevertem. Minden fajtából csak kóstolót tartottam meg, a legtöbbet a három azonos arányú keverékéből eredi lekvár néven tettem üvegekbe. Mikróban sterilizáltam, forrósítottam a még üres üvegeket, ebbe mertem bele a forró lekvárt, az üvegek tetejét előzőleg vízben kifőztem. Nem tettem bele semmi tartósítót sem egyéb adalékanyagot. 

(Az alsó képen az üvegek előtt birsalmasajt látható. Majd írok még erről is.)