Orosz Péter ihletésére, hirtelen felindulásból: Zelleres-diós avokádókrém

Tegnap Orosz Péter: Képeskönyv a dióról c. internetes kiadványát olvasgattam. Eddig is szerettem a diót, de most ez az írás még nagyobb kedvet csinált hozzá. Késztetést éreztem, hogy valami diósat készítsek, de azonnal. Körülnéztem, mi is van itthon. Volt egy avokádó meg zeller is. Az avokádó jó a dióval, a zeller is jó a dióval. Úgy gondoltam, megnézem, mit ad a három együtt. Jó ötlet volt. Egyéként fantasztikus diósétel-gyűjtemény van az említett elektronikus könyvben. Kedvem lenne végig kipróbálni a közölt recepteket. De ilyen ígéretet nem teszek, hiszen nem sokszor fordul elő velem, hogy képes vagyok pontosan követni egy-egy receptet. Nos, akkor a „hirtelen felindulásból elkövetett” saját diós receptem: 

Hozzávalók: 1 avokádó, 10 dkg zeller, 5 dkg darált dió, 3 gerezd fokhagyma, só, fehérbors, pár csepp citromlé (diódarabok és reszelt citromhéj a díszítéshez).

Elkészítése: Az avokádót félbevágjuk, kivesszük a magját, meghámozzuk, villával összetörjük. A zellert kislyukú reszelőn lereszeljük, és a darált dióval és a zúzott fokhagymával együtt az avokádóhoz keverjük. Sóval, borssal s kevés citromlével ízesítjük. Azonnal tálaljuk. (Közvetlenül fogyasztás előtt készítsük el, mert, ha áll, veszít a minőségéből.)

Az eMpszi étrendje szerint ennek az ételnek minden összetevője a semleges ételek csoportjába tatrozik, így akár hússal, akár magas keményítőtartalmú ételekkel (kenyérrel, krumplival, rizzsel stb.) is társítható.

A fügés tekercs receptje

 A fügés tekercs régi édesség még a „boldog békeidőkből”, ekkoriban az ország déli részein elterjedt gyümölcs volt a füge. Ezt a jellegzetes karácsonyi desszertet méz helyett cukorsziruppal is készítették. (Akkor a 15 dkg méz helyett 25 dkg cukorból főzött sűrű cukorszirupot használtak.) A hozzávalóin és nagyon finom ízén túl azért is népszerű volt, mert napokkal az ünnep előtt elkészíthető. A sütőpapír elterjedése előtt cukrozott deszkán nyújtották ki nagy ügyességgel. A sütőpapír használata azonban nagyban megkönnyíti az elkészítését. 

Hozzávalók: 40 dkg aszalt füge, 25 dkg dió, 15 dkg méz. 

Elkészítése: A fügét megmossuk, a szárát eltávolítjuk, majd húsdarálón ledaráljuk vagy aprítógéppel összeaprítjuk. A diót megdaráljuk, és alaposan összekeverjük a mézzel.

Egy ív sütőpapír széleit úgy felhajtjuk, hogy a közepén egy 20x30 cm-es téglalapot kapjunk. A darált fügét az így meghajtogatott sütőpapírra igazítjuk, ráhajtjuk a sütőpapír széleit, és sodrófával 20x30 cm-es, nagyjából fél centiméter vastag lappá tömörítjük a fügét. Erre a „tésztára” egyenletesen elosztjuk töltelékként a mézes diót, melyre újból ráhajtjuk a sütőpapírt, és a sodrófával ezt is simára tömörítjük, majd az egészet a sütőpapír segítségével feltekerjük.

Tálaláskor nagyon éles, vizes késsel kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk belőle.

Diós zellerpüré

A krumpli mellett sok zöldség alkalmas arra, hogy köretként pürét készítsünk belőle. Az egyik legfinomabb ezek közül a zeller. Ez a karakteres ízű gumó nem igényel semmi fűszerezést a són kívül. Viszont nagyon jól harmonizál a dió ízével. Ezért azt gondoltam, hogy a múltkor már emlegetett saját készítésű zölddiós olajamat most összeházasítom a zellerpürével, és ha már dió, akkor egy marék durvára vágott diót is pirítottam rá. Ajánlóm. 

Elfelejtettem méregetni a miből mennyit főzés közben, ezért most a pontos mennyiségeket innen írom: http://buvosszakacs.blog.hu/2011/07/03/zellerpure egy kevéske módosítással.

Hozzávalók: 50 dkg zeller hámozva, 10 dkg vaj, 8-10 dl, só, 5 dkg dió, 1 evőkanál zölddiós olaj

Elkészítése: A meghámozott zellert először félbevágjuk, majd vékonyan felszeleteljük, a szeleteket csíkokra vágjuk. Vajon párolni kezdjük, majd kb. fél liter tejet öntünk hozzá és puhára főzzük. Néha megkeverjük, és ha kell, öntünk még hozzá tejet. Egy kicsit hagyjuk hűlni, majd botmixerrel pépesítjük, megsózzuk, és tejjel ha sűrűnek ítéljük, tejet öntünk még hozzá. Egyet forralunk még rajta. Közben a diót késsel durvára vágjuk, és száraz serpenyőben állandó rázogatás, kevergetés közben egy kicsit megpirítjuk. Tálaláskor a pürét megszórjuk a dióval és meglocsoljuk egy kis zölddiós olajjal.

Fügés tekercsem a Kifőztük - karácsonyi jótékonysági akcióján

 

 A fügés tekercset a Mamától tanultam. Mindig elkészítette karácsonyra. Nagyon kedves szívemnek ez az édesség. Csak aszalt füge, dió és méz van benne. Sütni sem kell. Tehát lisztmentes, nyersen készített desszert. Nekem a karácsonyi ételsor csak a fügés tekerccsel teljes. Azt is szeretem benne, hogy már jó előre elkészíthető, így segít abban, hogy kevesebb munkám maradjon az ünnep előtti pillanatokra. 

Az idei Kifőztük magazin adománygyűjtő különszámába, a Kifőztük Karácsony! -ba ezt a receptem adtam. A sok-sok finomság mellett ott szerepel abban a letölthető kiadványban, melyet jótékonysági céllal készítettek a népszerű kiadvány munkatársai.  Kattintsatok a linkre, ismerjétek meg és ismertessétek meg minél többekkel ezt a jótékonysági akciót!

57. lépés A konyhamalac-jelenség

Főként a családanyák ismerik nagyon jól azt a helyzetet, amikor azzal a címszóval, hogy sajnáljuk kidobni az ételt, megesszük a maradékokat. Nem vagyunk már éhesek, de megesszük, hogy ne maradjon. De talán azzal is kezdhetnénk, hogy miért is marad, miért készítünk annyit, hogy maradjon. Ez nagyon nehéz kérdés, és ebben én igazán nem tudom megmondani a jó megoldást, mert ennyi év után még mindig nem sikerült ettől a hibámtól megszabadulnom. 

Valami kényszeres dolog van bennem arra, hogy több étel legyen az asztalon, mint amennyit a jelenlévők meg tudnak enni. Most, hogy ezeket a szavakat írom, most kerül nálam is szem elé ez a kérdés. És talán az lenne a leghatékonyabb, ha együtt gondolkoznánk el rajta, hogy vajon miért is lehet ez. 

És aztán pedig az következik, hogy ha már ott van az az ételmaradék, akkor miért esszük meg kényszeresen. Igen, ételt ne dobjunk ki. Ezt most is vallom. És nem azért, mert „Etiópiában éheznek”, hiszen nem lesz egy etióp családnak sem jobb, ha itt lerontjuk a gyomrunkat. Ne dobjunk ki ételt, mert az pocséklás. Csak azt hiszem, hogy az étel kidobását nem azzal kell megakadályoznunk, hogy túlesszük magunkat. A pocséklást talán már a vásárláskor kéne megelőzni.

Van erre valakinek valami jó módszere?

Gyümölcsnapra: 

  Diós fügegolyó gyümölcskrémekkel

Hozzávalók: 7,5 dkg füge, 7,5 dkg dió, 5 dkg méz.

Elkészítése: A digót és a fügét egyaránt durvára daráljuk, összekeverjük a mézzel, és vizes kézzel kis golyókat formálunk a masszából. Különböző gyümölcskrémekkel tálaljuk.  

 Diós fügegolyó vérnarancsos almakrémmel

1 vérnarancsot egy almával összeturmixolunk, s ezt adjuk a fügegolyó mellé.

Diós fügegolyó banános kivikrémmel

1 banánt 2 kivivel turmixolunk össze ezzel tálaljuk a fügegolyót.

Kombinálhatjuk is a gyümölcskrémeket

Az 57. lépésben arra lenne jó megtalálni a választ, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy nem halmozzunk fel az asztalra a kellőnél több ételt, legalább a hétköznapokban ne. Ha meg már megtörtént, akkor hogyan kerülhetnénk el a konyhamalac jelenséget.

Holnap folytatjuk.

Novemberi gyümölcssaláta datolyaszilvával

A datolyaszilva a Távol-Keleten őshonos növény, de hazánkban is megél, sőt mi több itt Pécsett is van termelője. Novemberben szüretelik.

Úgy huszonöt-harminc évvel ezelőtt találkoztam vele először. Akkor hurma néven hozott Apa valahonnan. Később az egyik ismerősünknél is láttam, eredetileg díszfaként ültette a kertjébe, de később szüretelt is róla. A Spárban fedeztem fel nem is olyan régen, ma meg a pécsi vásárcsarnokban vettem. ( a Spárban 150 Ft/ db. a vásárcsarnokban meg mérettől függően 80-100 Ft.)

Ezen a helyen lehet róla több mindent is olvasni. http://www.terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/kaki.html.

Az a titka, hogy a megfelelő állapotában kell fogyasztani. Ha még nem elég érett, akkor nagyon fanyar, kiábrándító íze van. Ha túl érett lesz, akkor meg elszottyosodik. Viszont, amikor az érett ringlóra emlékeztet az állaga, akkor nagyon finom. Leginkább a sárgabarack ízét idézi. Annyira karakteres az íze, hogy gyümölcssalátában háromszor-négyszer annyi almával is remek.

A képen látható datolyaszilvás gyümölcssaláta:

Hozzávalók:

2 db enyhén savanykás alma (Jonatán, Jonagold, Idared stb.) 1 db téli körte az fél citrom leve, 1 db datolyaszilva, 1 evőkanál durvára vágott dió, 1 evőkanál durvára vágott mandula, 1 evőkanál hántolt tökmag, 1 kávéskanál lenmag.

Legközelebb a körete helyett inkább még egy almával készítem. A datolyaszilva sokkal jobban harmonizál az almával, mint a körtével.

Elkészítése:

Az almákat és a körtét kis falatnyi darabokra vágjuk, meglocsoljuk fél citrom levével, a datolyaszilvát is összevágjuk, az előzőekhez adjuk, meghintjük a durvára vágott mandulával, dióval, tökmaggal, lenmaggal. Minden egyéb ízesítés nélkül nagyon finom.

Az eMpszi étrendjében minden napra gyümölcsreggelit ajánlunk, ha meg még a súlyunkat is szeretnénk csökkenteni, akkor minden negyedik nap gyümölcsnapra kerül a sor.

A gyümölcsnap csak addig riasztó, amíg a gyümölcsöt csak csemegének tekintjük, s nem „rendes ételnek”. Márpedig a gyümölcs nagyon rendes étel. A lehető legrendesebb. A titka, hogy teljesen nyersen, és egyéb ételektől külön érdemes fogyasztani, kivéve az olajos magvakat. Ezekkel – no meg az aszalt gyümölcsökkel – rengetegféle gyümölcssaláta készíthető mennyei ízekkel. Ha reggelire és gyümölcsnapon (ekkor is szigorúan tartva az evésidőket) nem „elrágcsálunk egy almát”, hanem készítünk magunknak valami finom gyümölcssalátát, és azt rendes ételként evésidőben, az asztalnál ülve elfogyasztjuk, nemhogy az önsajnálatra nem lesz semmi okunk, sokkal inkább az irigylésre méltó kategóriába kerülünk.

Egy cikk a gyümölcsről: http://www.hejszakacsok.hu/?action=cikk&id=6387