Ha odafigyelünk, hogy hogyan fogalmazzunk, sokszor nagyon érdekes dolgokat fedezhetünk fel magunkban. Főként annak fényében, hogy többen mondják, hogy a gondolkodásunkban tudattalanul sokszor összemosódnak a konkrét és az elvont dolog. Nézzünk egy példát!
Úgy hét éves korom körül váratlanul meghíztam. A nagymamám egy cseppet sem keseredett el emiatt, sőt, nagyon büszkén mutogatott a szomszédok, hogy nézzék, milyen szép „erős” kislány. Mikor gimnazista lettem, Lenke néninek, a testnevelő tanáromnak – no és a hiúságomnak köszönhetően lefogytam. Soha nem voltam sovány, de nem is volt rajtam túlsúly a testtömeg-indexem szerint. Aztán jött a családalapítás, építkezés, vezetői munkakör stb. Hihetetlen mennyiségű erőre volt szükségem, és én szépen, észrevétlenül több mint ötven kilóval gyarapodtam nem egész húsz év alatt. Akkor jött rám ebből a java, amikor erőre, sok erőre volt szükségem. A hajdani „erős kislány” „jó erős” asszonnyá vált.
Igen, a nyelvünkben a kövérnek lehet szinonimája az erős szó. Ez akkor jutott eszembe, amikor azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon mit is jelenthetett az én életemben átvitt értelemben az, hogy ilyen sok túlsúlyt felszedtem. Sok-sok okot találtam, de ezt érzem a legdöntőbbnek. Tipikus fáradságevő voltam. (És lennék is, ha nem tartanám az evésidőket.) Ha nagyon fáradt vagyok, akkor a legerősebb a késztetésem arra, hogy egyek, méghozzá mérték nélkül egyek. De erről majd még beszélünk. Az én példám csak egy a számtalan lehetséges közül. Mindenkinek megvan a maga története. Érdemes ilyen nézőpontból is elgondolkodni rajta. (A könyvben ezt írtam ebben a témában: )
Ha törődünk magunkkal, figyelünk magunkra, előbb-utóbb kiderül, mi okozza a – súlytöbbletünkért elsősorban felelős – túlevéseinket. Ne felejtsük: a túlsúly tünet! Úgy fejthető meg, mint egy jelkép, egy szimbólum, egy álom: a körülmények minél teljesebb ismeretében. A többletkilók mindenki életében mást és mást jelezhetnek. A túlsúlyos ember lehet, hogy tekintélyt parancsoló szeretne lenni, akinek sok hely kell, de lehet védelemre szoruló is, akit a hájréteg véd meg a külvilágtól. Lehet, hogy a védelmet jelentő háj mögé akarunk elrejtőzni, de az is lehet, hogy több figyelmet szeretnénk. Ehetünk azért, mert szeretetre vagyunk éhesek, de azért is, mert a hatalomra. Lehet, hogy akkor is eszünk, ha szellemi, lelki igényeink kielégítésére nincs módunk vagy merszünk, vagy egyszerűen csak a testi táplálék könnyebben elérhetőnek tűnik, mint a szellemi vagy a lelki. Van, hogy elérhetőbb egy pörkölt nokedlival, mint egy jó színházi előadás vagy koncert. Lehet, hogy a baráti társaság vagy a jó szó hiányzik, de a cukrászdában sok finom süti kapható csak, barátok és jó szó nem. Ha az életünk szürke, nincsenek kalandjaink, de vágyunk rá, egy nagy tál jó fűszeres étel mégiscsak valami változatosságot hozhat az egyhangúságba. Lehet, hogy nőként nem akarunk részt venni az örök harcban? Nem akarunk a „húspiac” szereplője lenni? Ha van egy jó nagy adag túlsúlyunk, ezt senki sem várja el tőlünk. Vagy nem akarunk féltékenységi jeleneteket, vagy nem bízunk saját hűségünkben – ha kövérek vagyunk, akkor ez a probléma is egyszerűbb. Hogy a saját életünkben éppen mi ez a szimbólum, csak mi magunk fejthetjük meg.
Brokkolis rizssaláta
Hozzávalók: 4 dkg vaj, 2 gerezd fokhagyma, 1kg brokkoli, 1 fej lilahagyma, 2 db vastag húsú ecetes paprika 25 kg rizs, 0,5 liter víz, 1 evőkanál olaj, só.
Elkészítése: A vizet feltesszük forrni, rizst az olajon átforrósítjuk, megsózzuk, s ha forr a víz beletesszük, s fedő alatt lassú tűzön addig főzzük, míg a vizet teljesen elfövi. A brokkolit rózsaira szedjük, majd a rózsákat felszeleteljük. A vajat felolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagymát, beletesszük a brokkolit, megsózzuk, jól átforgatjuk a vajon, majd egy kis víz hozzáadásával megpároljuk. Az esetes paprikát lecsöpögtetjük, és kis kockákra vágjuk. A lilahagymát összeaprítjuk, megsózzuk. A rizst villával fellazítjuk, és könnyed mozdulatokkal belekeverjük brokkolit, a paprikát és a hagymát. Hidegen tálaljuk.
A 39. lépésben az került szóba, hogy a túlsúlyunk titkának megfejtéséhez hozzásegíthet bennünket, ha a túlsúlyt úgy nézzük meg, hogy mit jelent számunkra átvitt értelemben. Az is segíthet, ha elkezdünk rokon értelmű szavakat gyűjteni a kövér szóra. Milyen tapasztalataitok vannak ezzel? Hogyan mondták gyerekkorotokban más szóval azt, hogy kövér? No, és azt, hogy sovány? És szeretnék olyanok lenni?
Holnap folytatjuk.
