167. Zöldségnapra zöldborsó-krémleves gerslivel

Hozzávalók: 20 dkg zöldborsó, 1 fej újhagyma, 2 dkg vaj, 2 gerezd fokhagyma, 1 szál oregánó (szurokfű), pár szál petrezselyemzöldje, 1 evőkanál tejföl, kevés reszelt citromhéj, 1 evőkanál citromlé, 4 evőkanál gersli (árpagyöngy) , só, bors, 1 liter víz. 

Elkészítése: A hagymát és fokhagymát apróra vágjuk, a vajon dinsztelni kezdjük, hozzáadjuk az apróra vágott zöldfűszereket (egy keveset félreteszünk a tálaláshoz) és a borsót, megsózzuk, borsozzuk. Kevés vizet adjunk hozzá apránként és puhára pároljuk. Levesszük a tűzről, bomixerrel az egészet pépesítjük, hozzáadjuk a tejfölt és állandó keverés közben felengedjük a vízzel. Még egyszer átforraljuk. A gerslit sós vízben megfőzzük és levesbetétként adjuk hozzá. Tálaláskor citromhéjjal, citrommal ízesítjük.

Váratlan helyzetek

Ma reggeltől estig nem volt internetem. Úgy jött ez, mint derült égből a villámcsapás. Annyira megszokjuk ezeket a dolgokat, hogy egészen meg vagyunk zavarodva, ha valami homok kerül a gépezetbe.

Erről azt jutott eszembe, hogy érdemes magunkba néznünk, hogy miként is szoktunk reagálni a váratlan helyzetekre. Kiderülhet, hogy nem éppen a leghasznosabban cselekszünk ilyenkor. Jó, ha tudjuk, hogy a viselkedésünk nem kőbe vésett dolog. Persze, mindig az az első reflex, hogy a megszokott módon reagálunk. De mindig van más megoldás. Sokszor önmagunkat a legnehezebb, a legfárasztóbb elviselni. Nehéz néha elfogadni, hogy a viselkedésünkön tudunk változtatni, és nem vagyunk bezárva semmiféle rossz sorsba. Inkább csak rossz szokásokba. Bár bezárva ezekbe sem annyira inkább csak beleragadva. De ha tudjuk, hogy változtathatunk, az már az első lépés a jobb felé. 

Az O típusú embernek a váratlan helyzetek is nagyon sokszor azt a megoldást dobják fel először, hogy enni kéne valamit, mert kell az erő, kell a bátorság. Nos, ez nem feltétlen a legjobb válasz. De nem is ilyenkor kell elkezdeni az életmódváltást. Hadd népszerűsítsem most ennek ürügyén is a kötött étkezési idők szokását. Mert ha ezt már kellően begyakoroltuk, akkor a váratlan helyzetekben sem a evés jut először eszünkbe. 

Holnap folytatjuk.

160. Tésztanapra: borsóleves csipetkével

Itt a borsószezon, és a sokak kedvence a borsóleves hagyományos levesbetéte a csipetke. Csipedettnek mondta az én nagymamám, és már egészen kicsi koromban rám bízta az elkészítését. Ebből is nyilvánvaló, hogy csipetkét készíteni gyerekjáték. Ezen felül a borsóval és a friss leveszöldséggel, hagymával, fokhagymával olyan üdítő nyárelejei leves készíthető vele, mely majdnem egytálételként is megállja a helyét. Ha sütünk mellé egyé-két palacsintát, a második fogásunk és a desszertünk is megvan erre a tésztanapi ebédre vagy vacsorára. 

Az a helyzet, hogy a borsólevesről nem készült fotó. Mire észbe kaptam, elfogyott mindegy cseppig, ezért csak a csipetkét tudom most megmutatni. :)

 

Borsóleves

Hozzávalók: 2 dkg vaj, 1 fej apróra vágott vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma igen apróra vágva 25 dkg borsó, 3 szál sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, késhegynyi bors, 1 kávéskanál só, 12 dl víz, kb. 8 dkg friss csipetke.

Elkészítése: A vajon megdinszteljük a hagymát és a fokhagymát, majd hozzáadjuk a karikára vágott répákat végül a borsót. Kevés vizet öntünk alá, s pár percig pároljuk, majd sózzuk, borsozzuk, felengedjük vízzel. Addig főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak. Ekkor beleszórjuk a csipetkét és még kb. öt percig főzzük. (Amíg a csipetke is megfő.)

Csipetke

Hozzávalók: Kb. 10 dkg liszt, 1 egész tojás 1 kávéskanál só.  + liszt a szaggatáshoz

Elkészítése: A lisztből és a tojásból a sóval kemény tésztát gyúrunk. (A liszt pontos mennyiségét a tojás mérete befolyásolja. Annyi lisztet használjunk fel, amennyi szükséges a tojáshoz, hogy kemény, de még rugalmas tésztát kapjunk.) A tésztából kézzel golyót - vastagabb korongot formázunk, lisztbe mártjuk és a korong peremén körbehaladva körömnyi kis tésztadarabokra csipkedjük. Amikor körbeértünk, a lecsipkedett felületet újból belisztezzük. Amíg a zöldségek megpuhulnak a levesben, a csipetke is elkészül. De pár órával korábban is megcsinálhatjuk, tálcán elterítve, egy szalvétával letakarva tartsuk felhasználásig. 

Megjegyzés: A fenti mennyiségű leveshez ennek a csipetkének éppen a fele elég. A másik felét megszáríthatjuk, hogy máskor használjuk fel,  vagy akár dupla mennyiségű levest is főzhetünk. :)

Vissza a kerékvágásba

Itt a szünet után nem valami könnyen találok vissza a régi kerékvágásba. Valahogy el vagyok varázsolva egy kicsit. Ilyenkor érdemes kapaszkodókat keresni. Az evésidők azok, amelyek minden körülmények között segíthetnek. Megadják a napunknak az időkeretet. 

Nehéz ráakadni, hogy mi is történik velünk ilyenkor. Valami a kommunikációban keveredik össze. Nálam olyan, mintha a fejem nem kommunikálna a testemmel kellőképpen. A gondolatatim kergetik egymást, televan a fejem érdekesnél érdekesebb képekkel, még feldolgozatlan élményekkel, és a figyelmem ezekre összpontosul. Ilyenkor szokott az előfordulni, hogy mivel nem figyelek eléggé a testem jelzéseire, csak annyit érzékelek, hogy valami híja van a testi komfortomnak, a régi reflex arra hajt, hogy gyorsan egyek valamit. Talán ez tűnik a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldásnak. Ahol korlátlan mennyiségű táplálék áll rendelkezésünkre, mennyire könnyen megtesszük, hogy akár alvás helyett is eszünk. Pedig hány történet szól arról, hogy ott ahol nincs elég étel, lefekszenek aludni, hogy ne érezzék az éhséget.

Az mindenestre most is megerősödik bennem, hogy az önmagunkra fordított gondoskodó figyelem az alapfeltétele annak, hogy megoldjuk a súlyproblémáinkat. És most tisztázódik valahogy bennem, hogy itt nem elég csak annyit, hogy adott mennyiségű időt fordítunk magunkra, mert ez így kevés. Mert nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számít, és a minőség mellett a „milyenség” is. Azaz, hogy a megfelelő területre kiterjedő legyen a gondoskodás. Abban, hogy gondoskodó figyelem, benne van, hogy nemcsak a gondolataink, hanem a testünk is figyelmet érdemel. Ez a figyelem teszi lehetővé, hogy a valós szükségleteinknek megfelelően cselekedjünk. Hiszen egy autóval is lehet egyéb probléma is, mint hogy kifogy belőle a benzin.

Holnap folytatjuk.

Sajtgombócos borsóleves Biankától

Bianka ma lépett a követőim közé, s természetesen ellátogattam a blogjára. Akkor a legfelső bejegyzése volt ez a leves. http://kiskonyham.blogspot.com/2010/06/sajtgombocos-borsoleves.html Éppen a héten készítettem a sajtgolyókat, s igen kíváncsivá tett, hogy milyen lehet levesbetétként. Nem bántam meg, hogy ez lett a mai levesünk.

A kertben az idén termett annyi borsó, hogy néhány borsós ételt saját termésből próbálhatok ki. Vannak már talomban, majd sorra felteszem őket, de most lássuk a levest.

Egy kevés olajon elkezdtem párolni egy fej apróra vágott hagymát, két gerezd apróra vágott fokhagymát, két szál felkarikázott sárgarépát és egy szál petrezselymet, kicsit később hozzáadtam kb. kétbörényi frissen fejtett zöldborsót. Sóztam, borsoztam, megszórtam pirosparikával, felengedtem vízzel. Míg a zöldségek főttek, lereszeltem kb. 10-15 dkg sajtot az legapróbb lyukú reszelőn. A reszelt sajtba belekevertem egy kisebb tojást és két kanál lisztet. vizes kézzel kicsi golyókat formáltam a masszából, s mikor már a zöldségek megfőttek belefőztem a levesbe a gombócokat. Nem néztem az órát, de pár perc múlva késznek ítéltem az ételt.
Mindannyiunknak testszett. Köszönöm az ötletet, Bianka. :)

Ez a leves semleges alapanyagokat tartalmaz, ezért semleges étel. Így hús-, zöldség és tésztanapon egyaránt szerepelhet az étlapon. A levesbetétben lévő minimális liszt és sajt elhanyagolható, hiszen nem laboratóriumi körülmények között történő szétválasztásról van szó. Azt vesszük figyelembe, hogy az étel döntő tömegét milyen ételalapanyag adja.