Bodzavirágos mártás és a bodzaszörp

Az egész úgy kezdődött, hogy volt még fél liter tavalyi bodzaszörp a spájzban. De hova tartogassam, hiszen már éppen itt az új készítésének ideje. Az jutott eszembe, hogy mártást készítek belőle a bodzás gofrihoz. Nagyon ritkán használok pudingport, de ehhez most ezt találtam a legjobbnak.  Úgy valósítottam meg az ötletet, hogy 1 csomag vaníliás pudingport feloldottam 2 dl vízben, hozzákevertem a fél liter bodzaszörpöt és megfőztem a tejforralóban, mint a pudingot. Jó is lett.  De azóta frissen is elkészítettem. Mégpedig így:

Bodzavirágos mártás

Hozzávalók: 5-10 bodzavirág (méretüktől függően), 1 citrom, 1 liter víz, 20 dkg cukor, 1 zacskó vaníliás pudingpor.

Elkészítése: A bodzavirágot és a karikára vágott citromot egy nagyobb üvege tettem, szalvétával lezártam az üveg száját és három napra kitettem a napra. A harmadik nap leszűrtem. Ekkor a pudingport összekevertem a cukorral, majd hozzákevertem apránként a leszűrt bodzás levelet. Tejforralóban gyakori kevergetés mellett híg mártásállagúra főztem.

A bodzás gofri mellé adtam öntetnek, melyet szintén hamarosan leírok itt.  

Bodzaszörp-kísérlet

Nem vagyok valami nagy bodzaszörp-főző mester. Tavaly „főztem” először bodzaszörpöt mégpedig úgy, hogy nem is főztem egyáltalán.  Egy ötliteres befőttes üvegbe tettem 30-40 bodzavirágot,  4 felkarikázott citromot, és teleöntöttem az üveget vízzel. Lefedtem szalvétával. 3 napig érleltem a napon. Aztán leszűrtem, hozzákevertem 2 kg cukrot, és alaposan kimosott üvegekbe töltöttem. Nem dunsztoltam, nem tettem bele tartósítót, nem forraltam.  Lezártam az üvegeket lesz, ami lesz alapon. Nekem tavaly elállt hibátlanul. Ha az üvegeket megbontottuk, és úgy állt egy kicsit, akkor pár nap után veszetett a szörp a szép tisztaságából, sötétebb lett egy kicsit,  de akkor sem romlott meg. Az idén újból megpróbálom így, de mindenki csak saját felelősségére kövesse a példámat, mert nem vagyok biztos a dolgomban.  

Ez a mártás tipikusan azok közé az ételek közé tartozik, melyek nem annyira támogatják a súlycsökkentő törekvéseinket. De mint minden hasonlót, ezt is nyugodtan megkóstolhatjuk tésztanapi édességként, ha kíváncsiak vagyunk rá.

123. Tésztanapra: bodzatallérok almamártással + Honnan nézve?

Most kezdődik a bodzaszezon. Erősítsétek lelketeket, kedves Olvasóim! Eddig zöld volt itt zölddel, medvehagyma, medvehagymával, s most jön a bodza. Hogy hányszor, azt előre kiszámítani nem tudom, de hogy lesz, az biztos.

A bodzával is, mint egyéb vadon szedhető dologgal vigyázni kell abból a szempontból, hogy csak tiszta helyről gyűjtsük! Nekem könnyű dolgom van. Itt virágzik a konyhaablakban.

Almamártás

Hozzávalók: 0,5 kg savanykás alma,(pl. Idared), 2 dkg vaj fél citrom, 1 evőkanál kanál liszt, 1 evőkanál méz, 2 dl tej, 1 kávéskanál őrölt fahéj.

Elkészítése: Az almát kimagozzuk, kis darabokra vágjuk, s azonnal összekeverjük a citrom levével, hogy ne barnuljon meg, a citrom rostját is hozzáadjuk. A vajat felforrósítjuk, és beletesszük a gyümölcsöt, s puhára pároljuk. Meghintjük egy csapott evőkanál liszttel, és állandó keverés közben hozzáadjuk a tejet, felforraljuk, fahéjjal ízesítjük, és addig főzzük, míg besűrűsödik. Hagyjuk hűlni, majd hozzákeverjük a mézet, és botmixerrel pépesítjük. 

Bodzatallérok

Hozzávalók (2 személyre): 2 bodzavirág, 2 tojás, 2 kanál liszt, 2 kanál cukor, kb. 2 dkg vaj, késhegynyi só.

Elkészítése: A tojást fehérjére és sárgájára választjuk szét. A fehérjét a csipet sóval kemény habbá verjük, hozzáadjuk a cukrot, a sárgáját, a lisztet, és végül ollóval belevagdossuk a tenyérnyi bodzavirágfejekről a kis virágokat, bele a masszába, s óvatosan bele is keverjük.

Egy palacsintasütőt felforrósítunk, és vékonyan megkenjük vajjal, és kiskanálnyi halmokat teszünk a serpenyőbe, kb. annyi ideig sütjük az egyik oldalát, mint egy palacsintát, s máris megfordítjuk, s a másik oldalát is egy-két másodpercig sütjük.

Az almamártással tálaljuk, tálaláskor egy kis őrölt fahéjjal meghintjük.

Honnan nézve?

Reggel nekiszaladt a kezemnek a konyhakés. A családnak főzendő székelykáposztához igyekeztem levágni a bőrt a csülökről, és hogy hogyan történt, fogalmam sincs. Valahogy megugrott a kés, és a bal kezem középső ujjának szaladt. (Csak nagyon éles késeket vagyok hajlandó használni, és ez ilyen ritka esettől eltekintve, ez nagyon hasznos.) 

Egy pillanat alatt korlátozott lett a „használhatóságom”. Ilyenkor veszem észre, hogy mennyire fontos minden porcikánk. Ez a kicsi seb befolyásolja az egész napomat. Reggel még a géppel sem tudtam írni, aztán a gyerekek között volt téma délelőtt. Most már – az egész napos kezelgetés után – tűrhető állapotban van. Igazából semmi az egész, csak azért elgondolkoztatott. 

Ha ennyire fontos minden négyzetcentiméterünk (nem sokkal nagyobb a seb a kezemen), és minden porcikánk meghatározott és ennyire összetett funkcióval bír, akkor hogyan tudunk a csodálat és az ámulat érzése nélkül gondolnunk az emberre, mint olyanra, és magunkra, mint az emberiség egy személyére? Pedig megtesszük. Természetes, ami van. Hogy mekkora csodahalmaz közepén élünk, azt csak akkor érezzük meg, ha valami híja lesz. Mekkora csoda, hogy van kezünk, a kezünkön ujjaink, s ezeket úgy tudjuk használni, ahogy tudjuk… 

Éveken át küzdöttem egy szörnyű, magamnak megfogalmazott elvárással, amit kb. úgy lehetne szavakba foglalni, hogy „a maximum a minimum”. Most már érzem, hogy ez borzasztó. Mert így csak elégedetlenek lehetünk. Hiszen, ha csak egy hajszálnyi hiányzik a lehetséges legtöbbtől, máris kevesebb az elégnél. 

Sokkal hasznosabb, ha azt látjuk, hogy mi mindenünk van, mint azt, hogy mi hiányzik a tökéleteshez. Ha tudunk örülni a kis eredményeknek is, az apróságoknak, sokkal jobb az életünk minősége, mintha azon görcsölünk, hogy mi az, ami még hiányzik. Hiszen mindig hiányzik valami. Mindig lehetne jobb, több, szebb. 

Nem most találom ezt fel, ez tipikusan az a dolog, hogy a pohár félig üres vagy félig van tele. És az is illik ide, amit Ircsike mondott a mai kommentjében: sok kicsi sokra megy. De ezeket a szinte közhelyszerű ismert tapasztalatokat is érdemes néha felidéznünk, és szerencsésebb, ha ehhez még az ujjunkat sem kell elvágnunk. 

Holnap folytatjuk.

Bodzás krémtúró

Délután a Paprika Magazint olvasgattam, s úgy megkívántam valami nem hétköznapit. Volt egy kevéske saját készítésű túró a hűtőben. Az jutott szembe, hogy ezt összekeverem egy kis mézzel és bodzalekvárt adok hozzá. Felülmúlta a várakozásaimat! (A képen egy pici tejfölt tettem rá díszítésül egy csepp lekvárral.

A bodzakelvárt tavaly főztem. Nagyon kevés cukrot tettem bele és kevés citromot. Így kissé fanyar,de finom lett a lekvár. Ez a picit kesernyés íz az enyhén savanykás túróval és a mézzel igen sajátos ízharmóniát hozott létre.

Az arányok:
1 evőkanál krémtúró (krémes házitúró), 1 teáskanál bodzalekvár 1 kávéskanál méz.

Megint felhívnám a figyelmet a sajátos ízlésemre. Csak óvatosan, saját felelősségre próbáljuk ki! :)

Ez az étel nem figyel az ételtársításra. De aki az eMpszi karcsúsító étrendjét követi, egy-egy alkalommal tésztanapi desszertként nyugodt szívvel megengedhet magának belőle egy keveset, miután már jóllakott egy sokkal kedvezőbb kalóriasűrűségű főfogással.

Bundás bodzavirág

Az udvarunkban van két bodzabokor. Kinyíltak rajta az első virágok. Öcsém mondta, hogy ő nagyon szereti a sült bodzavirágot, s próbáljam meg én is. Azt mondta, hogy híg palacsintatésztát ízesítsek egy kis rummal, fahéjjal, s ebbe mártsam bele a virágokat, és süssem ki. Persze jobb lett volna, ha egyszer látom a műveletet, mert így több apróságban a saját fejem után mentem, aztán lehet, hogy lehetne jobban is. De ezt most így csináltam:

1 egész tojásból, 1 szűk kanál kristálycukorból, 2 kanál lisztből , 1 dl tejből pici sóval, egy késhegynyi őrölt fahéjjal és 1 kanál rummal palacsintatésztát kevertem.

A négy bodzavirágot jól átvizsgáltuk, hogy ne legyen rajta rovar. (Nem volt). Mivel az udvarban teljesen tiszta és vegyszermentes helyen nyílt a virág, úgy ítéltem, egyéb tisztogatást nem igényel.

A wokban forrósítottam egy kis olajat. Fogtam egy-egy virágot, és belemártottam a tésztába. Aztán a vastagabb szárrészről ollóval belevagdostam a wokba. Pár pillanat múlva megfordítottam, így sütöttem meg mindkét oldalát.

Papírötlőre érdemes kiszedni, hogy a felesleges zsiradékot leitassuk róla. Forrón tálaljuk.

A kevés maradék tésztát, melybe belepotyogtak a kis virágok, úgy sütöttem meg, mint egy palacsintát. Végül is azt is lehetne, hogy a tésztába vagdosom bele a virágokat. Ezt is meg lehet próbálni. Az arányok lesznek mások. Palacsintás bodza vagy bodzás palacsinta. Arányok kérdése. :)

Ha valakinek van tapasztalata, hogy hogyan lehet praktikusabban, szebben elkészíteni ezt az ételt, örömmel fogadom a tanácsokat.