Meggyes rétes réteslapból

Egyszer azt mondtam, hogy majd akkor teszek fel rétesreceptet, ha a tésztáját is én készítem, de ez az idő valahogy nem érkezik el. Viszont a rétes azért jó készen vásárolt réteslapból is, és nagyobb is annak a realitása, hogy valaki így fogjon hozzá, ezért most megváltoztatom az elhatározásom, és felteszem a rétest, amit tegnap ebédre készítettem egy jó tarhonyás krumplileves mellé. (Arról elfelejtettem fényképet készíteni, azért azt majd legközelebb mutatom meg.)

Sokszor találkozunk úgy meggyes ételekkel, hogy benne hagyják a magját. Én ezt semmiképpen nem javaslom. Sokat ront az étel élvezeti értékén, ha még a tányéron is ott a mag. Tehát a meggyes ételek készítését feltétlenül a magozással kezdjük! 

A képen látható rétes pedig így készült: 

Hozzávalók: 2 csomag réteslap, 1 kg magozott meggy, 25 dkg cukor, 20 dkg búzadara, 1 kávéskanál őrölt fajéj, 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, 1 csipet só, 2 evőkanál olaj. Porcukor a tálaláshoz.

(A két csomag 12 tésztalapot tartalmazott és 4 rúd rétes készült belőle, mely elfér egy nagy tepsiben.)

Elkészítése: A meggyet kimagozzuk, hozzákeverjük a cukrot, a grízt és a fűszereket. A tepsit vékonyan kikenjük olajjal. Egy tiszta konyharuhát bevizezünk (csavarjuk ki, hogy ne csöpögjön), kiterítjük, s ráteszünk egy réteslapot, vékonyan megkenjük olajjal, majd rátesszük a következő lapot, ezt is olajozzuk, és a következőt is ráhelyezzük. (A harmadik lapot már nem kell olajozni, mert arra már a töltelék kerül. (Ha 8 lap van a csomagban, amit vettünk, nyugodtan tegyünk egy rúd réteshez 4 lapot, de a legtöbb csomagolásban 6 db lap van.)

Ha egymáson van a három (négy) réteslap, akkor a bekevert töltelék negyedét osszuk el rajta, úgy, hogy a széleken kb. 2 ujjnyi helyet hagyunk üresen. A konyharuha segítségével tekerjük rúddá a tésztát, a végét hajtsuk alá, s tegyük a tepsibe. Így készítsünk négy rúd tésztát. Kenjük meg őket olajjal, s kb. 200 fokos sütőben addig süssük, míg szép pirosra sültek a rétest.

Szeleteljük fel ferdén, tegyük tálra, szórjuk meg porcukorral, s még melegen tálaljuk.

Nem diétás étel, de finom. Az eMpszi étrendjében a tésztanapi menü része lehet.

Porcsinos paradicsomsaláta

Már annyi jó dolgot hallottam, olvastam a porcsinról. Vannak is szép példányok a kertben. Talán pár héttel ezelőtt jobban itt lett volna az ideje a kóstolónak, de csak most jutottam el idáig. Valahol – hogy hol, sajnos már nem emlékszem – olvastam a porcsinos paradicsomsalátáról, s csak úgy „gondolom szerint” összeraktam. 

Hozzávalók (személyenként): kb. 4 paradicsom, fél marék porcsinlevél apróra vágva, 2-3 bazsalikomlevél,1 kiskanál méz, só.

Elkészítése: A paradicsomot felszeleteljük, megsózzuk, rácsorgatjuk a mézet, rászórjuk az apróra vágott zöldeket, átkeverjük, tálaljuk.

Az eMpszi étrendje szerint semleges étel.

Krumplileves színes fűszerekkel

Már máskor, talán többször is írtam a krumplilevesről. Az az alapélményem ezzel kapcsolatban, hogy nekem otthonról egészen mást jelentett a krumplileves, mint az, amit később a napköziben ehettem. Ha lehet eleve kétféle krumplileves, akkor miért ne lehetne több is? Szerintem ezerféle kigondolható. Most, hogy több fűszer is virágzik a kertben, az jutott eszembe, hogy legyen a virágoktól színes ez a leves.

Hozzávalók: 5 dkg vaj, 4 közepes krumpli, 2 gerezd fokhagyma, só, zöldfűszerek apróra vágva (kb. 2 evőkanálnyi) virágokkal(kakukkfű , borsikafű, zsálya, szurokfű, kerti borágó), (szárított) sáfrányos szeklice, 2 evőkanál tejföl.

Elkészítése: A vajat felolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagymát, átkeverjük, majd a megtisztított, apróra vágott krumplit hozzáadjuk, megsózzuk, s addig pároljuk, amíg ehhez a saját leve elegendő, ekkor megszórjuk az apróra vágott zöldfűszerekkel, felengedjük bő egy liter vízzel. Addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul. Ekkor egy kevés levessel simára keverjük, felhígítjuk a tejfölt, majd a leveshez keverjük. Tálaláskor rászórjuk a színes fűszervirágokat.

Az eMpszi étrendje szerint zöldségnapi étel.

Muzsdéjt csináltam, vagy valami hasonlót :)

Hallottam már róla, de eddig valahogy nem érintett meg annyira, mint a napokban, amikor Edithnél olvastam http://edithreceptjei.blogspot.hu/2012/06/muzsdejvariaciok.html El is határoztam, csinálok én is egy változatot. Az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen az is muzsdéj, amit a fokhagymás lángos megkenéséhez készítenek a lángossütők, így van, ugye? Csak nem tudtam, hogy annak bármi neve lenne.

Szóval a következőképpen csináltam: 3,5 dkg fokhagymát összetörtem, megsóztam, s ahogy Sedith írja apránként hozzáadtam 1 dl olajat, tettem hozzá még egy kanál mustárt, egy kávéskanálnyi mézet, fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldjét és 2 evőkanál tejfölt is. Nagyon fokhagymás, de nagyon finom lett. Bár amennyire én a fokhagymát szeretem, nem volt kérdés, hogy ízleni fog. 

Annyit azért mindenképpen el kell mondanom hozzá, hogy ezt nem mártás mennyiségben kell az étel mellé képzelni, ez mindenképpen a fűszert kategóriába tartozik szerintem.

Faepres kísérlet - csak, hogy el ne felejtsem

A kisnyárádi háznál van egy (fehér) eperfa. A gyerekkorom falusi, tanyasi udvarain elengedhetetlen volt ez a növény. Azóta igen ritkán láttam. Éppen most érik. Szedtünk egy kilónyit. Nem valami élvezetes gyümölcs (szerintem), de kíváncsi vagyok, hogy ki lehet-e hozni belőle valamit. Mivel citromfüvet is találtunk jócskán az jutott eszembe, hogy ezzel ízesítem. Csak úgy magában (minden ízesítés és egyéb nélkül) főztem kb. negyed órát a gyümölcsöt. hagytam kihűlni, majd apróra vágott citromfüvet kevertem bele. Botmixerrel pépesítettem. Egészen jó lett. (A képen a csíkos desszertben a barnás réteg.) 

Tehát csak 1 kg faeper megfőzve (minden egyéb nélkül) s egy marék apróra vágott citromfűvel ízesítve, turmixolva. Tejbegrízzel (és epre rebarbaramártással) tálalva.

Mivel a sok kis mag miatt az állaga a tejbegrízre emlékeztetett, az jutott eszembe, hogy ezt főzök mellé (fehér réteg). Igazság szerint rebarbarával szeretném egyszer majd kipróbálni. Volt még tegnapról egy kis epres rebarbaramártás, ezt tettem rá rózsaszín rétegnek. Fogok még kísérletezni ezzel a gyümölccsel. (A rebarbarás epermártást meg hamarosan felteszem ide.)

253. Húsnapra: cukkíniS fasírt

 

Akár szőrszálhasogatásnak is tűnhet, hogy a múltkor cukkínifasírot hoztam most meg cukkínis fasírtot. Nem csupán egy S a különbség. A cukkínifasírt zöldségétel. Nincs benne hús. A cukkinis fasírtba pedig a szokásos áztatott kenyér/zsemle helyett reszelt cukkíni van. Így ezt az ételt húsnapra ajánlom. 

Cukkínis fasírt

Hozzávalók: 50 dkg cukkíni, 50 dkg darált sertéshús, 1 tojás, 5 dkg reszelt sajt, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, olaj a sütéshez.

Elkészítése: A cukkínit (válasszunk fiatal zöldséget, akkor sem hámozni sem magozni nem kell) a nagylyukú reszelővel lereszeljük, alaposan összekeverjük a többi hozzávalóval, lapos kis pogácsákat formálunk a masszából, és forró olajban kisütjük őket. Leitatjuk a felesleges olajat és különféle salátákkal tálaljuk. 

Az önbecsülésről

Talán már túl sokszor is mondtam (már amennyiben lehet ezt túl sokszor mondani), hogy az önbecsülés kulcskérdés az életünkben. Ha ezzel rendben lennék, valóban rendben, akkor az életminőségünk a külső körülményektől teljesen függetlenül hihetetlen mértékben emelkedne. Ebben az esetben meg nem lenne arra szüksége sem a testünknek sem a lelkünknek, hogy nagyobb testet növesszünk, mint amekkorának örülni képesek vagyunk. 

Most hosszú észosztásba kezdhetnék itt az önbecsülés lényegéről, de inkább ez alkalommal egy interjút ajánlok olvasásra, melyet ma találtam.

http://www.nlcafe.hu/nlpsziche/20110703/minden_ember_ertekes/#hozzaszolasok

Így kezdődik az interjú: 

Pál Feri: Tapasztalataim alapján – és a kutatások szerint is – mi magyarok nem rendelkezünk elegendő reális és pozitív önbecsüléssel, ennek hiánya pedig a kapcsolatainkra, a munkánkra, a boldogságra való készségünkre, egy szóval az egész életünkre negatív hatással van. Rájöttem, hogy kevés munkával jelentős pozitív változásokat lehet elérni e téren. Már csak azért is, mert az alacsony önértékelésű ember minden esetben sokkal értékesebb, mint ahogyan önmagát látja.

Ajánlom az írás további részét is.

Holnap folytatjuk.

U.i. 
Mégsem folytattuk "holnap". Mert most megint egy kicsit elterelődött a figyelmem. De jövök hamarosan.

254. zöldség (09.12.)
255. tészta (09.13.)
256. gyümölcs (09.14.)
257. hús (09.15.)
258. zöldség (09. 16.)
259. tészta (09. 17.)
260, gyümölcs (09. 18.)
261. hús (09.19.)
262. zöldség (09. 20.)
263. tészta (09. 21.)
264. gyümölcs (09.22.)
265. hús (09.23.)
266. zöldség (09.24.)
267. tészta (09.25.)
268. gyümölcs (09.26.)

269. VÍZ (09.27.)

270. hús , de remélem, akkor már itt leszek. :)

250. Zöldségnapra : Rozmaringos kukoricamártás pirított zöldségekkel

A krumplit és/vagy egyéb zöldségeket érdekesebbé tehetjük ezzel az egyszerűen és gyorsan elkészíthető mártással. Ilyenkor, amikor van friss csemegekukorica, megfőzöm a kukoricát vízben, ahogy szoktuk, majd késsel levágom róla a szemeket. A krumplit is megfőzöm héjában, majd meghámozom, karikára vágom és fokhagymás vajon átpirítom. A cukkíniszeleteket úgyszintén.  Ha a krumplit is a kukoricát előre megfőzzük, nagyon gyorsan elkészülhetünk ezzel az egyszerű ebéddel. 

Rozmaringos kukoricamártás*

Hozzávalók: 5 dkg vaj, 2 evőkanál liszt, 4-5 dl tej, só, 1 kiskanál apróra vágott rozmaringlevél. 25 dkg főtt kukorica.

Elkészítése: A vajat felolvasztjuk, belekeverjük a lisztet, majd apránként, csomómentesen a tejet, megsózzuk, rozmaringgal ízesítjük, felforraljuk. Beletesszük a kukoricát, és jól átforraljuk.

Finom pirított krumplival és/vagy egyéb pirított, grillezett zöldséggel.

*Ezt a receptet a Planétás kártyáról tanultam, s kis módosítással készítem. 

Semmitérő napok

Néha úgy érzem, semmihez nincs kedvem, de talán nem is annyira a kedvem kevés, hanem az energiám. Ilyenkor csak úgy sodródom az éppen legfontosabbnak tűnő dolgokkal. Zavar ez, és szeretnék kikeveredni belőle. Ám ez nem egyszerű dolog. Már ahhoz is energia kéne, hogy megtaláljuk azokat a kapaszkodókat, melyek segítenének kievickélni ebből a mocsaras hangulatból. 

Régebben ilyenkor egészen biztosan az evést választottam ilyen kapaszkodóul. Már az első falat előtt nyilvánvaló volt, hogy ez nem jó út, de akkoriban még nem gondolkoztam ezen. Most már az evésidők szokása megóv attól, hogy ezt a megoldást válasszam. Bár be kell vallanom, hogy még így hat év után is érzek ilyenkor kísértést arra, hogy eltérjek ettől a hasznos szokásomtól. De ezt nem engedhetem meg magamnak. Az evésidők betartása a kulcs, ebből nem engedhetek. 

Hogy ki mivel tudja kihozni magát a mocsaras hangulatból, az nagyon egyéni. Lehet, hogy nincs más megoldás ilyenkor, mint a lehető legkorábban lefeküdni, hogy mihamarabb elkezdődhessen egy jobb energikusabb nap. Nekem ez a legjobb ilyenkor, de mindenki meg tudja találni a maga útját. Itt is az segít, ha figyelünk magunkra.

Holnap folytatjuk.

248. Húsnapra bazsalikomos paradicsomleves sajtgaluskával

Nyáron - ősszel  nagyon szeretem friss paradicsomból készíteni a paradicsomos ételeket. Ezek  az eMpszi besorolása szerint többnyire semleges ételek, attól függ, hogy melyik napra ajánlhatók, hogy mivel fogyasztjuk őket. Az itt következő paradicsomleves sajtgaluskával vagy tojással húsnapra ajánlott, de ehetjük rizzsel, gerslivel vagy akár krumplival zöldségnapon, tarhonyával, levesgyönggyel, pirított kenyérkockával tésztanapon. De bátran kísérletezhetünk számtalan egyéb kombinációval. 

Bazsalikomos paradicsomleves sajtgaluskával

Hozzávalók:

A leveshez: 50 dkg paradicsom, 1 liter víz, 2 kiskanál só, 2 kanál cukor (ízlés szerint kevesebb is lehet), 2-3 gerezd fokhagyma, 1 kiskanál olaj 1 kávéskanál apróra vágott bazsalikom, 1 kávéskanál apróra vágott oregánó.

A sajtgaluskához : 5 dkg reszelt sajt, 1 tojás, 1 evőkanál prézli.

Elkészítése: A paradicsomot megmossuk, és néhány másodpercre forrásban lévő vízbe mártjuk. Kivesszük, és ha meghűlt annyira, hogy nem kellemetlen vele dolgozni, akkor lehúzzuk a héját, összevágjuk, botmixerrel pépesítjük. A olajt felforrósítjuk, belezúzzuk a fokhagymát átkeverjük, hozzáadjuk a paradicsomot, beletesszük a sót, a cukrot, és a fűszereket. Pár percig forraljuk, mikor elkezd sűrűsödni, felöntjük a vízzel és felforraljuk, majd lassan főzzük 8-10 percig. Közben elkészítjük a galuskát. A tojást villával felverjük, belekeverjük a reszelt sajtot és a prézlit.  Egy-két percig állni hagyjuk, majd a forrásban lévő levesbe kanállal (kanálheggyel) kb. mogyorónyi kis galuskákat szaggatunk. A galuskák kb. duplájukra fognak növekedni az egy-két percig tartó  főzés idején.

Jóízűen

Mostanában már beszéltünk arról, hogy a rossz minőségű ennivalóval – akármilyen hihetetlen – nagyon könnyen túl tudjuk enni magunkat. Ez azért fordulhat elő például, mert akár gondolunk rá, akár nem, minden alkalommal keressük az evés örömét. De ha csak úgy összevissza eszünk ebből-abból, melyek közül igazából egyik sem ízlik, nem találjuk ezt az örömet. És addig keresgélünk, addig próbálkozunk ezzel-azzal, amíg észrevétlenül begyűjtünk egy rakás felesleges kalóriát. 

Van egy nagyon buta hiedelem, melyet már sokaktól hallottam. Jó néhányan meg vannak győződve arról, hogy a jóízű evés hizlal. Ez sok szempontból káros elképzelés. Először is azért, mert így megfosztja magát az ember attól a lehetőségtől, hogy örüljön az evésnek, mert ennek a hiedelemnek a birtokában az evéssel szinte egy időben jelentkezik a lelkiismert-furdalás. De van ennek az éremnek egy másik oldala is, mely szintén káros. .Ha azt tételezzük fel, hogy a jóízű evés hizlal, akkor az ellenkezőjével is kalkulálunk, azaz, ha nem esett jó az étel, akkor azzal áltathatjuk magunkat, , hogy attól nem is képződik rajtunk felesleg. 

De gondolkozzunk logikusan! A kalóriák nem állnak egyenes arányban az étel ízletességével és az evés élvezetével. Nem az ízek és az ízek öröme hizlal, hanem a felesleges kalóriák.

Holnap folytatjuk.