Vízicsibe egyik kommentjében felvetődött a receptekben általam megadott mennyiségek kérdése. Válaszoltam kommentben is, de idemásolom a válasz fontosabb részét:
- Amit ide leírok - ha direkt nem teszek egyéb megjegyzést (mint pl. fejenként), az 4 főre értendő. Hogy miért így írom? Hát nem tudom..., mert általában a szakácskönyvek is így írják, meg mert én ennyit főzök egyszerre általában. (Mert "szegény" itthoniak is erre vannak kárhoztatva :) :) :) ) Meg mert úgy egyébként nekem ebben a receptírásban a mennyiségek megadása a legnehezebb, mert mindig is "csak úgy szemre", "gondolom szerint", "érzéssel" csináltam.
A mai témánk pedig:
Miért is eszünk?
Ez olyan kérdés, amin nem szoktunk gondolkodni. Miért eszem? Miért? Miért is? Most érdemes egy papírt fogni, és leírni a saját válaszainkat. Most, még mielőtt befolyásolna bárkit, amit mondok. Tehát javaslom, fogjál most egy papírt, és írd le a saját válaszaidat. Miért is eszel?
Nos, sikerült? Miket írtál? Ilyesmit? „Mert éhesek vagyunk. Hogy életben maradjunk. Mert megnyugtat. Mert akkor másokkal együtt vagyunk. Mert szeretünk enni. Mert jók az ízek. Mert enni „kell”. Mert ha nem eszem, rosszul vagyok, megbetegszem…, Mert főznöm kell a családnak. Mert van mit enni. Mert… mert…. Talán a gyümölcsnap is alkalmas arra, hogy erre a kérdésre választ adjunk.
A másik kérdés, mely szintén nagyon furcsán hathat így elsőre, ám mégis nagyon fontos, a változás érdekében:
Mit jelent az, hogy éhes vagyok? Honnan tudom, hogy éhes vagyok?
No, ezt most komolyan kérdezem. Nagyon hasznos lenne, ha megfigyelnéd, hogy amikor azt érzed, hogy éhes vagy, mit is érzel valójában. Hogyan lehetne azt szavakba önteni? A testedben hol és milyen érzés van? A gyomrodban van vagy a torkodban, esetleg valahol máshol? Égő érzés vagy görcsös, esetleg egészen más? Egyenletes, egyforma vagy változik? Mi változik? Az érzés helye? Az intenzitása? A jellege? Amikor azt érzed, hogy éhes vagy, milyen mondatot, szót fogalmazol meg gondolatban? Enni kéne? Éhes vagyok?... Eszedbe jut-e valami látvány? Mire gondolsz? Egy konkrét étel képe tűnik fel? A hűtőé? Egy helyszín? Egy íz jut eszedbe? Hogyan változik benned az érzés, miközben ezen gondolkozol?
Talán furcsán hat, hogy ilyesmit kérdezek, mert ezen nem szoktunk gondolkodni, de fontos lenne, hogy megtaláld a saját válaszaidat, mert olyasmiről lesz szó hamarosan, aminek átérzéséhez hasznos, ha ilyesmin elkezdünk gondolkodni. Ezért javaslom ezt a következő lépésnek. Gyümölcsnap következik, ez alkalmas is ilyen megfigyelésekre. Kíváncsian várom a fejleményeket.
Szóval, gyümölcsnap megint.
Most vettem egy mangót, és azt variáltam ezzel-azzal. Élvezettel csinálom, hogy felfedezek egy-egy dolgot, egy-egy kombinációt. Vízicsibe juttatta eszembe a vörösáfonyát is. Így vettem azt is. Volt itthon narancs, mandarin, kivi és alma. És ezekből kombináltam ki az ajánlataimat. (Egy mangó volt, csak több variációt készítettem egy-egy részével. A vörösáfonyából meg maradt jócskán későbbiekre is. )
Kivi-almakrém mangóval, mandarinnal és vörösáfonyával
Hozzávalók: 1 alma, 3 kivi, mandarin, mangó, aszalt vörösáfonya.
Elkészítése: Az almát a magháza nélkül, de héjastól, a kivit meghámozva összedaraboljuk és turmixgépben vagy botmixerrel pépesítjük. A mangót meghámozzuk, csíkokra vágjuk, a mandarint meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük. És a hozzávalókat szépen elrendezzük. (A kivi-alma krém igen figyelemre méltó! )
A mangó maradék részét két másik egyszerű gyümölcssalátához használtam fel:
Mangó mandarinnal és vörösáfonyával
Mangó naranccsal
A tizenkettedik lépésben az evésen és az éhségen gondolkodtunk egy kicsit. Inkább azt kéne mondanom, hogy megkezdtük az ezeken való gondolkodást, elkezdtük a megfigyelést, az anyaggyűjtést a változáshoz. Miért is eszem? Honnan tudom, hogy éhes vagyok? Egyszerűnek tűnő fontos kérdések ezek.
Holnap folytatjuk.
