118.Tésztanapra: meggyes-mákos + Csak őszintén

 

Meggyes-mákos

Gyakran van nálunk meggyes-mákos. Ez az egyik kedvenc. Anyósom szokta sütni. Már néhányszor leírtam a receptjét, de mindig elhagytam. Most határozott igény merült fel, hogy süssek., és annak is itt van az ideje, hogy a mélyhűtőben helyet csináljak az idei meggynek. Nem volt képem anyósomtól akárhányadszor is elkérni a receptet. Úgy döntöttem, megcsinálom csak úgy emlékezetből. Hát nem tejesen ilyen szokott lenni, de szerintem bátran vállalható ez a változat. S mivel ez már le is lesz írva, így valószínű lassan átveszi majd az uralmat. 

Hozzávalók: 25 dkg darált mák, 25 dkg cukor, 25 dkg liszt, 12,5 dkg vaj, 5 tojás (kb. 25 dkg), 2,5 dl tej, 1 sütőpor, 50 dkg magozott meggy, 2 evőkanál rum.

Elkészítése: A meggyet összekeverjük a rummal és félretesszük. Egy másik edényben a vajat a cukorral habosra keverjük, majd folyamatos keverés közben hozzáadjuk a tojásokat és a darált mákot, a lisztet, a sütőport és a tejet. Sütőpapírral bélelt vagy kikent tepsibe (38x26-cm-es) öntjük a masszát, a tetejére szórjuk a rumos meggyet. Előmelegített 200 fokos sütőben 40 perc alatt kisütjük. 

Csak őszintén

A mai bejegyzés végén vannak díjak, melyeket mostanában kaptam, s a bolgszokás szerint kiteszem ide őket, bár sajnos csak részben tudok megfelelni a játéknak, mert igen szűkre szabott az időm. Volt már egyszer kreatív blogger díjam, akkor 7 dolgot kellett mondanom magamról, most meg 10 olyant kellene, amit szeretek. Hát ezen elgondolkoztam egy cseppet. S arra jutottam, hogy legeslegjobban az őszinteséget szeretem. Beszédben, cselekedetben és minden egyébben. Azt, hogy a dolgok azok legyenek, akinek látszanak. 

Az őszinteség nem feltétlen erkölcsi kategória. Ez akár kényelmi kérdés is lehet. Hazudni nagyon fárasztó dolog. Igen energiaigényes fenntartani egy látszatot, egy hamis világot, szituációt. Ha nem elegendő az energiaráfordítás, akkor meg könnyű belekeveredni. Arról nem is beszélve, hogy azok a jó dolgok, melyek hosszabb távon és nagyobb összefüggésekben szolgálják az érdekeinket. Aztán hazudni valamit vagy nagy butaságra vagy nagy önteltségre vall. Nagy butaság akkor, ha csak a pillanatnyi állapotot veszi figyelembe a hazudó, azt, hogy itt és most éppen mi szolgálná az érdekét. Igen ám, de az, ami itt és most lehet jó, az lehet nagyon rossz is, ha hosszabb távon vagy nagyobb összefüggésben vizsgálódom. Nos, ha valaki meg azt gondolja, hogy így is hatalma alatt tudja tartani a dolgokat a maga hazugságával, ehhez meg aztán nagy önteltségre van szükség. 

Az őszinteség szerintem azzal van összefüggésben, hogy a világnak megvan a maga rendje és nem nekünk kell a „nagy rendet” kitalálni, „csupán” az a feladatunk, hogy rátaláljuk. 

A hazugság mindenképpen zavart okoz egy adott helyzetben. Persze, érdemes azon is elgondolkozni, hogy mi a hazugság voltaképpen. Most nem akarok erről hosszan filozofálni, így csak azon a szinten maradok, hogy mást mutatni, más látszatot kelteni, mint ami van. 

A hazugság másik nagy negatívuma (a fárasztó mivoltán túl), hogy nagyon sokszor önmagunkat igyekszünk becsapni egy csomó olyan, mintha dologgal. Nos, ezt nagyon károsnak tartom. És nem utolsó sorban, szerintem az ilyen dolgok igencsak hizlalnak is.

Sokszor tanácsolják ún. „fogyókúrás szakemberek”, hogy csapjuk be magunkat. Az önbecsapásra nagyon igaz az a megállapítás, hogy önmagában hordozza a büntetését. 

A szervezetünk egy fantasztikus öngyógyító, önszervező rendszer. Fogalmunk sincs, hogyan működik valójában. Ennek ellenére vesszük a bátorságot, hogy szánt szándékkal hamis információkat adunk a testünknek. (Gondoljunk csak az édesítőkre, a különböző élelmiszer-adalékokra és hasonlókra. Az olyan, mintha dolgokra… Olyan, mintha házi krémes lenne, olyan mintha dió lenne, olyan mintha cukor lenne, olyan mintha…

Az jut erről eszembe, hogy kb. húsz éve volt nagy divat a szója. Volt szója kocka, amiből lehetett olyant ételt készíteni, mintha pörkölt lett volna. Szánalmas volt. Ha úgy fogok hozzá, hogy szójakocka, talán még ízlik is. De pörköltként??? 

Persze, értem én, hogy vannak helyzetek, amikor a hazugság célravezető (pillanatnyilag és/vagy látszólag). És vannak olyan helyzetek, amikor egy-egy „kegyes hazugsággal” védünk meg valakit. Nem az a hazugság, amikor körömszakadtáig ragaszkodunk valami formalitáshoz. Az a hazugság, amikor a lényeget igyekszünk más színben feltüntetni ráadásul valaki más kárárra. 

De nem is akarok tovább okoskodni erről, de azért jó ezen elgondolkodni egy kicsit.

Nos, akkor egyet már mondtam, amit szeretek még kilencet kellene, de talán majd legközelebb.

És akkor a díjak: 

Zsuzsigától kaptam. Köszönöm szépen neki. Nagyon kedves, hogy rám is gondolt.

http://ahogymiszeretjuk.blogspot.com/search?updated-max=2011-03-31T05%3A14%3A00-07%3A00

És a másik:

Főzőmasinától kaptam. Neki is köszönöm.

http://fozomasina.freeblog.hu/archives/2011/04/27/Els_hsvti_ajndkom_volt_-_Kreatv_blogger_dj/

Holnap folytatjuk.

95. lépés: Mozdulj!

Gyümölcsnapra: Narancs-mák napraforgó

Most, hogy adódott ez a gondom a képekkel, egy kicsit megváltoztatom a bejegyzés sorrendjét. Bár úgy tűnik sikerült néhány képet törönöm, így ma ezt sikerült feltöltenem, mégsem merek többet kockáztatni. Ami igaz, igaz. Rá kell szánnom az időt, hogy tanulmányozzam a Picasa-t, pedig eddig igyekeztem ezt megúszni. De úgy látszik ez most egy ilyen változtatós időszak.

De akkor nézzük, mi is ez a képen!

Egy narancsból vékony szeleteket vágtam, és a szeletet szétnyitva hoztam létre a „virág szirmát”. A narancs többi részét és egy vérnarancsot, egy almát és egy banánt turmixoltam össze, ebből lett a virág narancssárga közepe. Ezt szórtam meg darált mákkal. és mézet csorgattam a közepébe. Nekem ízlett! :)

És ami a mai napról eszembe jutott: 

Az utóbbi időben azt érzem, mintha hatalmas sárkányok kavarognának körülöttem. Mintha minden forrongana, változna. Váratlan események meglepő fordulatok követik egymást majdhogy óráról órára. Van, hogy annyi időm sincs, hogy felfogjam, mi is történik, már itt a következő hír. Az ilyen helyzetekben elég nehéz a normális evésre figyelni akkor, ha az ember hozzászoktatta magát az erősítő, lazító falatokhoz. Nos, ilyenkor mindennél igazabb a megállapítás, hogy sokkal könnyebb nem enni, mint keveset enni. Persze, szó sincs éhezésről, csak arról, hogy hasznos, ha még szigorúbban igyekszünk betartani az evésidőket. És akármilyen nehéz, mégis hasznos, ha inkább nem eszünk, ha nincs rá nyugodt helyzet, a csak zaklatottság, kavargás van körülöttünk. Ezek a helyzetek nagyon gyakran összekapcsolódnak kínálgatós, összevissza evésre csábító alkalmakkal. Ilyenkor azonban nagyon jó, ha észrevesszük, hogy a pogácsák és kalácsok mellé mindig kerül az asztalra ásványvíz is. 

A váratlan, szokatlan helyzetek sokszor lefagyasztják, megmerevítik az embert. Amikor a gondolkodásra kevés a nyugalom, a láb mindig kéznél van. Bocs, az ócska szójátékért. J A lényeg az, hogy a mozgás mindig segít. Nem kell ahhoz kondibérlet, hogy a feszültséget némi fizikai megterheléssel oldjuk fel. Elég gyalog felmenni a lépcsőn, vagy erőletett menetben elmenni néhány saroknyit. De egy-két guggolás, karkörzés, mély lélegzet (jobb híján néhány „arcizomgyakorlat” a mosdó tükre előtt) ellazíthat annyira, hogy legalább a legsürgősebb fontos gondolatok megszülessenek az agyunkban. 

Mindenképpen érdemes megtalálni az ilyen helyetekben azt a lelkiállapotot, hogy lehetőség szerint kívülről nézzük a dolgokat. Hogy úgy tekintsünk magunkra és a helyzetre, mintha nem szereplői, hanem szemlélői lennénk. A gyors és hatékony megnyugváshoz talán a legkönnyebben a fizikai erőfeszítésen át jutunk. 

Ha lefagytunk, érdemes bemelegíteni. Úgy, ahogy még az iskolában a testnevelésórán tanultuk. S ha felmegyünk (felszaladunk) gyalog a negyedikre, vagy megteszünk néhányszázzal több métert, mint amennyit éppen mennénk majdnem futva, garantált, hogy nem jut eszünkbe közvetlenül utána enni.

Persze, mindenkinek más a fizikai kondíciója, azért is írtam így, hogy „felmegyünk (felszaladunk)”, mert ebből azét nem érdemes mennyiséget meghatározni, hiszen mindenkinek más az a mennyiség, amely már megmozgatja. 

Holnap folytatjuk.

61. lépés: Sok kicsi sokra megy

 

Azt hiszem, alábecsüljük ennek a közmondásnak az igazát. Pedig abban az értelemben is megállja a helyét, hogy apró falatonként szedjük össze azokat a plusz kilókat, melyek aztán annyi fejtörést okoznak, és abban az értelemben is igaz ez, hogy ha sok apró kicsi lépést teszünk az új szokásaink kialakításáért, akkor egy idő után jelentős eredményeket érünk el. 

Gyakran elkövetik azt a hibát a változni szándékozók, hogy egyszerre sokat és gyorsan akarnak változtatni, változni. Hatalmas energiával fognak neki az újnak adj Uram, Teremtőm, de rögtön stílusban. Aztán, ha elfogy a lendület, kialszik a lelkesedés, és a csak az üresség maradna, de az üresség helyét gyorsan betölti a lelkiismeret-furdalás és az elkeseredés. Méghozzá önbecsülés romboló elkeseredés. Pedig ahogy egy elefántot is megehetünk apró falatonként, ugyanúgy akár egy hegyet is elhordhatunk, ha elég kitartóan talicskázzuk a köveket. Persze szó sincs esetünkben egy hegy elhordásáról. Ennél sokkal kisebb feladatra is elegendő vállalkoznunk ahhoz, hogy elérjük a célunkat.

Ha már tudjuk az úticélt, egy-egy nap alatt, elég csak az arra a napra esedékes feladatot a szemünk előtt tartanunk. És még egy hasznos dolog: a picike eredményeknek is érdemes örülni. Az örömre is igaz a címben idézett közmondás. Sok kicsi az örömből is sokra megy. 

Még ilyen örömeink is lehetetnek, mint például ezeknek a gyümölcskompozícióknak kiötlése, az elfogyasztásáról már nem is beszélve. Például a francia konyhát ismerőknek ilyesmiről akár az amuse-gueules [ámüzgöl] a „pofaszórakoztatók” is eszébe juthatnak. :)

Gyümölcsnapra:

Variációk grapefruitra, mákra, narancsra és mézre

Hozzávalók:1 fehér grapefruit, 1 narancs, 2 evőkanál darált mák, 2 kiskanál méz, pár szem vörösáfonya

Elkészítése: A meghámozott grapefruitot botmixerrel pépesítjük, a meghámozott narancsot vékony szeletekre vágjuk, a mézet a mákkal összekeverjük és vizes kézzel kis golyókat formálunk a mézes mákból. Az így előkészített hozzávalókat ízlésünk szerint – akár többféle variációban - tálaljuk.

A 61. lépésben a sok kicsi sokra megy népi bölcsességgel hozakodtam elő.

Holnap folytatjuk. 

A harmadik lépés – az ételtársítás

Bianka azt kérdezte kommentben, hogy ez (már amiről itt beszélünk) hasonló-e a 90 naposhoz.

Erre az a válaszom, hogy van hasonlóság a kettő között, és nem is véletlenül, de jóval több annál. (Hogy miért is és hogyan, ahhoz egy kicsit kell mesélnem magamról.)

Annak idején (ez éppen hat éve volt), amikor a testtömeg-indexem átlépte a negyvenet (ezt tartják ugyebár a kóros elhízás határkövének), és választhattam a végeleges leépülés és a gyógyulás között (no, én természetesen a gyógyulást választottam – sikerrel), akkor nekem is első kapaszkodóm, az első lépésem a hatalmas változás és a gyógyulás útján az evésidőkre vonatkozó tanács volt. Soha nem lehetek elég hálás annak az embernek, aki ezt a tanácsot adta. Éppen ezért azóta is ez a tanácsaim alapja. Erről nem vitatkozom. Egyszerűen meg vagyok róla győződve, hogy ez helyes út.

Az étkezési idők rendszeres megtartása az alapfeltétele annak, hogy elérjük és megtartsuk az ideális testsúlyt. Ám ez önmagában elég komótos folyamat. De mint általában mindenki, én is türelmetlen voltam, s mivel megismertem a 90 napost, úgy gondoltam „felturbózom” a tempót. Ezért az étkezési idők betartása mellett elkezdtem a 90 napos rendszere szerint enni. Nagyon látványos eredményt értem el, és még két fontos hozadéka lett a dolognak. Elhagyhattam az akkor már évek óta szedett vérnyomáscsökkentő gyógyszeremet, és megszűnt a szintén évek óta meglévő kínzó gyomorégésem. Viszont nagyon sok kérdésre nem kaptam választ a 90 napos egyoldalas leírásából.

Ekkor elkezdtem kutatni a témában. Így tudtam meg, hogy az ételtársítás gondolata nem a 90 napos találmánya, hanem már a múlt század elején használta ezt a módszert egy Howard Hay nevű orvos, majd a testkontroll módszerrel vált népszerűvé a 90-es évek elején Magyarországon. Aztán több követője, fejlesztője akadt, pl Ursula Summ, akinek a könyvei elég ismeretek. Nos, igyekeztem ezeket az ismereteket összegyűjteni és ötvözni a saját tapasztalataimmal, így született meg az az étrendajánlat, melynek szellemében most is írok.

Nos, de nézzük a mai fő témánkat az ételcsoportokat.

Az ajánlatom az eMpszi étrendje szerint a következő ételcsoportokat tarjuk számon:

Az első csoport : A gyümölcsök

Ebbe a csoportba tartoznak a friss és aszalt gyümölcsök. Ezt a csoportot gazdagítják még az olajos magvak (dió, mogyoró, mák, mandula, tökmag, napraforgó stb. stb. ). Az egy csoportba tartozó ételeket szabadon kombinálhatjuk egymással. Használhatunk hozzájuk mértékkel(!!!!!) mézet, fűszereket, virágport. Ezekből gyümölcssalátákat, nyers gyümölcskrémeket készíthetünk, melyeket reggelire és a gyümölcsnapok mindhárom étkezésére fogyasztunk.

A második csoport: a semleges ételek:

Ebbe a csoportba tartoznak a zöldségfélék. Hogy csak a legismertebbeket említsem: a káposztafélék, a hagymák, paprika, paradicsom, tök, uborka, cukkíni, padlizsán, sárgarépa, petrezselyem, paszternák, cékla, retkek, saláta, spenót, sóska, mángold, kínai kel, tarlórépa, zeller, a gombák…

A semleges ételek közé számítanak még a fűszerek, gyógynövények, vadon termő ehető zöld növények (pl. csalán, salátaboglárka, medvehagyma, gyermekláncfű stb.), de ide tartozik a zöldbab, a zöldborsó is, valamint a zsiradékok is.

A semleges ételek a friss és aszalt gyümölcsök kivételével egymással és bármi mással szabadon fogyaszthatók.

A harmadik ételcsoport: a magas keményítőtartalmú növények, a zöldségnap alapételei

Ezek közé tartoznak a krumpli, a csicsóka, a hüvelyesek (bab, borsó, lencse), a különféle gabonák (rizs, kukorica, köles, árpa, hajdina, rozs, a feldolgozatlan búza, zab), a gesztenye.

Ezeket az ételeket a semleges csoportba tartozó ételekkel javasolom együtt fogyasztani.

A negyedik ételcsoport: az állati fehérjék – a húsnap ételei

Ide tartoznak a mindenféle húsok, legyen az hal, szárnyas, sertés, marha, vad vagy tenyésztett házi állat, édesvízi vagy tengeri állat. Ebbe a csoportba tartoznak még a tej, a tejtermékek, a tojás is. Ezeket az ételeket is a semleges ételekkel együtt ajánlom fogyasztani.

Az ötödik ételcsoport: a tésztanap ételei

Később, amikor a négynapos ciklus egyes napjairól beszélek, akkor lesz szó bővebben a tésztanap értelméről, mibenlétéről. Itt most csak annyit jegyzek meg, hogy ez az „engedmények” csoportja. Ide tartoznak a tészták, édességek, a fehérlisztből és finomított cukorral készült ételek, a csokoládé, és minden olyasmi, amit a fogyókúrák száműzni szoktak. Hogy az eMpszi miért ad ezeknek külön csoportot, és miért nem száműzi ezeket, erről lesz még szó később bőven. Ezeket az ételeket is egymással és a semleges ételekkel javaslom fogyasztani.

A lassan járj tovább érsz közmondás szellemében ma nem javaslok újabb változtatást. Szokjuk egyelőre az eddigieket: az evésidőket és a gyümölcsreggelit. Ezért ma is egy reggeli ajánlatot hoztam:

Reszelt alma mézes mákkal

Hozzávalók: Fél citrom reszelt héja és leve, 2 alma, 2 evőkanál darált mák, 2 kiskanál méz.

Elkészítése: Lereszeljük a citrom héját (a megvágatlan ciromról tudunk héjat reszelni rendesen), félretesszük, fél citrom levét egy tálba facsarjuk. A citromlébe a legnagyobb lyukú reszelőn belereszeljük az almát, jól összekeverjük a citromlével, megszórjuk a darált mákkal, rászórjuk a reszelt citromhéjat, és rácsorgatjuk a mézet. (Mák helyett darált vagy apróra vágott dióval is készíthetjük ezt az ételt, ha azt jobban szeretjük, vagy éppen az van otthon.)

***

Most a harmadik lépésben ismerkedtünk az ételcsoportokkal. S már kezd kirajzolódni az ételtársítás módszerének mibenléte. De aki most találkozik először ezzel a dologgal, valószínű ezer kérdés merül fel benne. Ez rendben van így. De itt is lépésenként tudunk csak haladni. Holnapra azaz keddre bőven elegendő annyi, hogy tartsuk továbbra is az evésidőket és a gyümölcsreggelit. Ezen kívül igyekezzünk feltérképezni az ételcsoportok ismeretében, hogy milyen táplálkozási szokásokat követünk, mi van otthon, mi van a kezünk ügyében, s ha majd rövidesen elkezdjük az ételtársításra figyelve lecserélni a szokásainkat, hol lesz hasznos a legtöbbet változatnunk. Figyeljük meg, hogy étkezünk most, és mi lenne jobb helyette. Továbbra is figyeljünk magunkra, hiszen a magunkra fordított gondoskodó figyelem karcsúsít. Írjuk a tapasztalatainak a füzetünkbe! Nagy szükségünk lesz még rá.

Akkor a most következő napon is tartsuk az evésidőket és a gyümölcsreggelit. Nézzünk körül, hogy viszonyul az eddigi étrendünk az ételtársításhoz, de ha még nem jött el az ideje, ne erőltessük, hogy ebbe belevágunk. Együnk azt ebédre és vacsorára, amihez kedvünk van. De bármit eszünk, evés közben az evésre figyeljünk! Ám, ha már kedvet érzünk hozzá, akár meg is próbálhatjuk az ételtársítást. Ha a húsnap, zöldségnap, tésztanap címkékre kattintunk itt a bologban, a régebbi bejegyzések között találunk ötleteket.

Holnap folytatjuk.

Csíkos

Nagyon szeretem a mézes mákot. Csak úgy a darált mákot összekeverve mézzel. Ennél már csak az a jobb, ha ez almakrémmel van, a gránátalma csak ráadás.

Hozzávalók:
1 db piros héjú alma, fél citrom, 2 evőkanál darált mák, 2 kávéskanál méz, egy negyed gránátalma.
Elkészítése:
Fél citromot a héja nélkül és egy piros héjú almát összeturmixolunk. Az almakém felét egy pohárba tesszük, majd rászórjuk a mák felét, rácsorgatjuk a mézet, rátesszük a gránátalmamag felét. Újabb almaréteg következik majd megint mézes mák és gránátalma.

A mák olajos mag, a méz semleges étel, olyannyira, hogy még a gyümölcsökkel is megfér. Persze érdemes számolni a kalóriatartalmával, ha valakinél ez fontos szempont. Annyira finom ez az összeállítás, hogy megéri megkóstolni egy-egy téli gyümölcsnapon vagy a téli hideg reggelen.