Ha menni kell,

hát menni kell... Talán emlékeztek még, mikor T. Svájcba ment dolgozni. Úgy volt, hogy mi is követjük, ha bejön a dolog, de nem jött be, és ő is hazajött. Most valami hasonló dolog van, azzal a különbséggel, hogy nem Svájc, hanem Németország, és nemcsak T. megy, hanem mi is megyünk vele. Egy klinikán talált állást, ebben a városban. Március második felében költöztetjük magunkat, és a közeljövőben egyes pósztok valószínüleg hemzsegni fognak a csomagolás unalmas részleteivel. Bocsánat. Sok dolgot kell elintézni, például szeretném, ha a gyerekek magántanulóként otthon tanulhatnának velem a szemeszter hátralevő részében. És ott is jó lenne, ha bekapcsolódhatnának valamilyen osztályba, hogy szokják a német környezetet. És én még mindig nem tudok németül, sajnos ez nem túlzás, ezért a maximalista + antiszoc természetemmel kicsit nehéz lesz majd intézni a dolgokat, mert T. eléggé be lesz fogva a munkahelyén. Valószínüleg mindenhova azokkal a hatalmas szótárakkal kellene járnom, amit már egyszer lefényképeztem.
Végülis...ez nem annyira nagy újság, egy csomó emberrel már beszélgettünk erről személyesen, de aki még nem tudja, hát most már megtudta, s így kerek a mindenség, aztán éljen mindenki boldogan míg a világ s hét nap.