A jó ég tudja,

miért halmoz fel az ember ennyi cuccot az évek során...Homo tzuttzolosicusok vagyunk mindannyian, tisztelet a kivételnek, aki nem én vagyok. (Még a bébiruhák is megvannak, de most már rátukmálom őket másra. És reményeim szerint az ezen tettemhez kapcsolódó Murphy törvény most elkerül egyelőre...;) De legalább most hallgathatok zenét közben, mármint a cuccolás közben, mert míg férjem is itt sürgött-forgott, nem lehetett, mert a férfiak olyanok, bár nem akarok általánosítani, hogy csak egy dologra tudnak koncentrálni. Vagy csomagolunk, vagy zenét hallgatunk. Bezzeg mi nők...lám, én még blogot is tudok írni közben.

Kíváncsi vagyok,

mások is úgy írnak-e blogot, hogy a post elején nem tudják, hogy mit is akarnak tulajdonképpen közölni a világgal? Mert én igen. Ma bepakoltam öt vagy hat dobozt, lehet, hogy többet is, de ki számolja? A postás mostanában minden nap hoz egy-egy számlát, de azt is, ki számolja? A gyerekekkel vért izzadunk ezzel az előretanulással, életemben ennyi kifogást, nyafogást még nem hallottam, és rájöttem, ez a korosztály még nem érti a komoly, felnőttes beszédet. Itt még nagyjából a megvesztegetés ( kislányom, ha megoldod még ezt a feladatot is, kapsz egy túrórudit!) és a fenyegetőzés működik, erre hadd ne mondjak példát, mert így is eléggé frusztrált vagyok.
Ami Putyint illeti :), hát ő már nem elnök, viszont jó előre bebiztosította magának a kormányfői posztot, kiszemelt utódján, Dmitrij Medvegyev-en keresztül, akit az orosz jónép most meg is választott elnökének. ( Te Dmitrij, ha megígéred, hogy engem választasz miniszterelnöknek, akkor én megválasztatlak téged elnöknek, jóóó? )Tehát szvsz a háttérből ugyancsak Putyin fog dirigálni, és végülis miért ne, ha ez így mindenkinek megfelel. Élelmesnek kell lenni a mai rohanó világban. :) És legalább az én putyinos címkém se fog kihalni.

Új címkét

avatok fel én most itten. A mártacsomagol -t. Mert én ennek most megadom a módját, és minden mozzanatról beszámolok, hogy ne csak én, ti is alig várjátok már, hogy vége legyen. Szóval, már vannak dobozaim. És ma este már nem, de holnap meg is töltök legalább egyet, és ahogy magamat ismerem, az elején még minden dobozra rászánok egy egész napot, és címkézem, meg minden, hogy aztán a végén, mikor már lenn az udvaron fog állni a nagy autó, csak úgy bedobáljam a dolgokat, ahogy sikerül alapon. Írtam már néhány listát különböző cédulákra, de mindet elkevertem, és holnap kezdeni fogok egy új füzetet, és mindet abba írok majd, és azt majd nem fogom elkeverni, mert mindent még én sem veszítek el. Még hátravan, hogy finoman megvittassuk férjemmel, mit vigyünk, és mit nem, de úgyis azt visszük, amit én akarok, mert én fogok csomagolni. És ti minden mozzanatról értesülni fogtok, de bocs, és aki most ásított egyet, az nézzen vissza egy hónap múlva, vagy kettő múlva, én is szeretnék már ott tartani. Azért élvezem ám, csak szeretek ilyen lájtosan panaszkodni, ugye, ha van kinek, miért ne...