A barna bakancsom kissé féloldalasan lekopott sarkát indultam megjavíttatni. És a már jó ideje nem hordott jegygyűrűmet az ékszerésznél épp csak egy fél milliméternyit kitágíttatni. A közel s távol egyetlen műhelyben, ahol még bárki is foglalkozik kopott cipőkkel, javítanak mindenféle mást is, lenyűgözve olvasom a bejárat mellé kiakasztott táblán a felsorolást: csizmát, övet, koffert, cipőt, cipzárat, táskát, kosarat, pénztárcát, bőrdzsekit, kulcsot, hátizsákot, bőrnadrágot, órát, tolltartót, iskolatáskát, kulcstartót, esernyőt és mindenféle állattartással kapcsolatos kiegészítő tárgyakat. Várj. Ne is mondd - jelentette ki este a férjem, mikor mindezt elmeséltem. Biztosan egy nagyon idős bácsi a tulajdonos. Pedig nem. Két, hozzám hasonló korú nő vezeti a boltot, egyikük épp csak annyi időre hagyta abba a munkát, hogy átvegye a bakancsomat. Holnaputánra kész lesz. S egyébként is: ennyit a sztereotípiákról.
Őszi délután. Könnyű szívvel lépkedek át a téren, a csendes mellékutcákon már várakozik az este. A három könyvesbolt közül, mióta utoljára jártam itt, az egyik bezárt. Helyette egész évben nyitva tartó mézeskalácsbolt. Ha már itt vagyok, feltétlenül benézek a könyvekhez. Amire szükségem lett volna, nem kapható, de más, amiről nem tudtam, hogy szükséges, igen. Útközben néhány kávézó, a teraszokon ráérős emberek. Két pékség, a kirakatban kenyér, perec, mazsolás zsemle, diós csiga, frissen sült almás táska. S egy teabolt. Kivételesen betérek, már csak az illatok miatt is, épp csak körülnézek, végigböngészem a feliratokat, majd kérek 50-50 grammot egy narancsosból, egy karácsonyi, majd egy fekete tea-chai keverékből is. Ha már itt vagyok. Kivételesen.
Igyekszem vissza az autóhoz, két órára vettem parkolójegyet. Gyönyörködöm az elsuhanó októberi tájban. Itthon, már a faluban még betérek a boltba, eszembe jut, nincs otthon joghurt. Általában joghurtot reggelizünk. Veszek egy fej salátát is, paprikát, lisztet, két liter tejet, tojást. S néhány szem gesztenyét. Épp csak kóstolóba, ha már itt vagyok, feltétlenül.
Mint egy lassú körhinta, forog körülöttem a végtelen őszi nap. Semmi különös szerdai nap. Egy a sok közül. Magával ragad a banalitása, a hihetetlen gazdagsága. Ha lehetne három kívánságom, egy-egy ilyen mindennap lenne mind a három.