Kíváncsi vagyok,

mások is úgy írnak-e blogot, hogy a post elején nem tudják, hogy mit is akarnak tulajdonképpen közölni a világgal? Mert én igen. Ma bepakoltam öt vagy hat dobozt, lehet, hogy többet is, de ki számolja? A postás mostanában minden nap hoz egy-egy számlát, de azt is, ki számolja? A gyerekekkel vért izzadunk ezzel az előretanulással, életemben ennyi kifogást, nyafogást még nem hallottam, és rájöttem, ez a korosztály még nem érti a komoly, felnőttes beszédet. Itt még nagyjából a megvesztegetés ( kislányom, ha megoldod még ezt a feladatot is, kapsz egy túrórudit!) és a fenyegetőzés működik, erre hadd ne mondjak példát, mert így is eléggé frusztrált vagyok.
Ami Putyint illeti :), hát ő már nem elnök, viszont jó előre bebiztosította magának a kormányfői posztot, kiszemelt utódján, Dmitrij Medvegyev-en keresztül, akit az orosz jónép most meg is választott elnökének. ( Te Dmitrij, ha megígéred, hogy engem választasz miniszterelnöknek, akkor én megválasztatlak téged elnöknek, jóóó? )Tehát szvsz a háttérből ugyancsak Putyin fog dirigálni, és végülis miért ne, ha ez így mindenkinek megfelel. Élelmesnek kell lenni a mai rohanó világban. :) És legalább az én putyinos címkém se fog kihalni.

Van egy ismerősöm,

elég jóban vagyunk...mindig lefáraszt, ha beszélünk, de azért kedvelem...:) Érdekes, ahogy mindenről és mindenkiről tud mondani valami rosszat. Erősebb, mint én, mert én meg csak hallgatok, hümmögök, és képtelen vagyok szinte bármit is mondani, mert elég beszédes illető, én meg nem strapálom magam a beszéddel, ha látom, nem kíváncsi valaki a véleményemre, csak a sajátját szeretné közölni. Tehát, tulajdonképpen úgy tűnik, mintha egyetértenék vele. Szégyellem is magam miatta rendesen. Van egy másik ismerősöm, aki viszont pont az ellentéte, de még róla is tud rosszat mondani az ismerős numero 1. : óóóó, hát ez az ismerős numero 2. is... arra se tudna rosszat mondani, aki tegyük fel... adna neki egy pofont. Azóta tudom, hogy még egy jó embert és jó tulajdonságot is lehet rosszként beállítani.
Meg aztán...annyira nem vagyok naiv, hogy ne tudjam, nagy valószínüséggel engem is kibeszél a hátam mögött. Nem zavar, mert bármit is mond rólam, valószínüleg igaza van, sőt még a felét se tudja a sok mindenségnek, amit ki lehetne beszélni rólam. Ezért jó, ha rendelkezik az ember öniróniával, akkor kevésbé hajlamos a sértődésre.
De...nem is tudom, mit akarok mindezzel mondani, hát most meg én beszéltem ki őt. És figyelembe véve, hogy szegény Putyint is hányszor emlegetem, bizony, szomorú...de nem én vagyok a gyenge láncszem a SárinéniKatinéni-letyepetyelepetye féle körjátékban...

Fura nekem, ahogy

a világpolitikában mennek a dolgok. Mondjuk, ha valamelyik országban van valami gubanc, akkor azonnal megjelenik Amerika, meg Oroszország, nameg az EU, aztán mintha ők döntenék el, hogy mi legyen. Itt van mostanában ez a Koszovó-Szerbia ügy. Koszovó névleg Szerbia része, ám 1999 óta ENSZ fennhatóság alatt áll. De azt szeretné, ha teljesen független lehetne mindenkitől. (Hogy merészeli?) Persze, Szerbia ezt nem akarja. (Majd bolond lesz...)
És akkor jön Putyin, és "törvénytelennek" valamint "erkölcstelennek" tartja Koszovó törekvéseit. Nesze neked, Koszovó. Nem is értem...mi köze van hozzá? A szerbek viszont hálás népek: cserébe számtalan városban díszpolgárrá választották az orosz elnököt, tiszta Putyin-mánia van már kibonatkozóban. Ha így folytatják, Putyinnak több díszpolgári címe lesz Szerbiában, mint annak idején Titónak, és az nem semmi. Hát így mennek a dolgok mostanság Putyin körül.
Amúgy egy olyan könyvet olvasok, ami többek között az államférfiak kötelességeit, céljait írja körül...mert ők kellene legyenek mindannyiunk közül a legkülönbek. Még felénél se tartok, de annyit már meg tudok állapítani :), hogy naaaagyon messze vannak a mai államvezetők ezektől a normáktól.
És korábbi véleményemmel ellentétben mégiscsak azt hiszem, az is bőven lényeges, milyen erkölcsileg az elnök...és nemcsak az, hogy hatékony vezető legyen. (Mert azért mondom ezt, mert például egy jó könyvnél nem érdekel az írója magánélete, csak amit alkotott. ) Bár valahogy a hatalom megszédíti a legerkölcsösebb embert is. Sok szomorú példa van erre. De végülis én csak egy szavazatot jelentek, Putyin esetében még annyit se, úgyhogy nem kell engem figyelembe venni.

Ahányszor

nekifogok németezni, és ez gyakran előfordul, mármint a nekifogás - mindig, de mindig nagyon álmos leszek. Csukódnak le a szemeim, pedig ma például még kávét is ittam közben, de hiába, hiába...Kellene valaki aki időnként rámijeszt ilyenkor, vagy már nem tudom, mit mondjak.
És olvasom, hogy Putyin, aki helyett most már új elnököt kell választani, mert kitöltötte a maximális időt, amit lehetett, hát nem akar kiköltözni a luxusrezidenciájából. És ha nem akar, hát nem is fog, az új elnök pedig keressen magának új luxusrezidenciát, nem? Hiába, egy Putyin az egy Putyin, mindig hű önmagához...

Komolyan mondom, ez a

Putyin nem semmi. Mind jobban kedvelem. Megtestesíti egy személyben szinte az összes emberien esendő tulajdonságot. Mivel mától címkézni is fogok, már ha el nem felejtem, úgy döntöttem, hogy fényes választási győzelme alkalmából ő külön címkét érdemel. Nem akarok itt százalékokról írogatni, el lehet olvasni a hírekben, nekem az "tetszik" a legjobban, hogy egyrészt 7 százalékra emelte a parlamenti küszöböt, nehogy már néhány ebadta ellenzéki párt csak úgy bekerüljön (hogy képzelik?), másrészt meg egy csomó csalás volt állítólag. De a legeslegjobban azért zártam szívembe, mert szegény annyira csalódott, hogy most tízmillióval kevesebb szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt, hogy ezen vérig sértődve, nem is ment el dorbézolni a pártközpontba, hanem elutazott vidékre. Szegény, most fel kell dolgozza, hogy őt nem szereti mindenki. (Igen, ezzel nekem is van bajom, és igazán nem könnyü...:))