¨ P j u l c s Y ¨

A jó dolgok mindig váratlanul, hirtelen jönnek. Először csak egy gondolat, egy véletlenül elejtett félmondat, egy kis álmodozás... Vágytam egy napsütötte, világos műhelyre, a társasházunk sötét alagsora helyett. Álmodoztam, képzelegtem és egyszer épp a megfelelő embernek meséltem is róla. Most már ketten álmodoztunk, képzelegtünk és egyszer csak elibénk toppant egy harmadik ember, aki szintén álmodozott, képzelgett. Neki ugyanolyanok voltak az álmai.  Hárman már voltunk annyira erősek, hogy továbblépjünk és ne csak álmodozzunk, hanem tegyünk is valamit az álmainkért. Így jöhetett létre a "Csöpp stúdió", ahol megférnek egymás mellett az illatozó virágköltemények, a mesélő fényképek és a tarka-barka textilek. Célunk, hogy színesebbé, meghitté, felejthetetlenné tegyünk egy-egy esküvőt, gyerekzsúrt, rendezvényt vagy családi összejövetelt. Külön-külön is remekül tudunk működni, de ha összefogunk, valami sokkal nagyobbat tudunk alkotni.  Itt készülnek majd az illatoz...

Súgva, pironkodva mesélte, hogy megkérte a kezét. Együtt könnyeztünk, mert ebben is nagyon hasonlítunk. Tervezgettünk, örömködtünk, egymás után jöttek a jobbnál jobb ötletek. Mire eljött a nagy nap, összeállt a kis csapat. Barátok, rokonok, haverok, ismerősök. Mind hozzátett valamit, hogy ez az esküvő olyan fergeteges, megható és emlékezetes legyen, amilyenre megálmodtuk. A barátnő sminkelt, majd a buliban fergetegesen énekelt. Az egyik húg virágot kötött és dekorált. Sógorkomajóbarát (azaz Férjúr) sofőrködött. (Nem, ez az ötvenmilliós csodajárgány nem a sajátunk, s nem is a sajátjuk:)) ) Az unakaöccsök és az unokahúg megilletődve zenéltek, nászajándék gyanánt. De hogy ez a bejegyzés ne csak a boldogság hevében kerüljön bele ebbe a kreatív blogba, elárulom, hogy a dekorációért is felelős voltam egy kicsit. Gondoskodtam az egységről is.  (A zoknik történetét hosszú lenne elmesélni, mert elég kalandos. A v...