¨ P j u l c s Y ¨

Ez a rókás anyag a gyengém. Nem szokványos cuki-rókás, nem is stilizált rókaúrfit ábrázoló, hanem egy egyszerű, mégis különleges vagy ha úgy tetszik, különc rókás anyag. Amolyan szerelem első látásra. Most a kis iskolásunknak készítettem belőle egy uzsonnázó szettet, székpárnával kiegészítve. Az anyag maga kissé fiús, de ez az érintettet egy cseppet sem zavarta, főleg hogy egy "rejtett" üzenettel személyre szólóvá tettem. (A táska leírása ezen a honlapon található: CraftPassion .) A személyre szóló üzenet;)

Minden jel szerint itt az ősz. Szeptembert mutat a naptár, sok gyereknek elkezdődött az iskola. Vannak azonban, akik még csak most próbálgatják szárnyaikat, szülők nélkül kezdik eltölteni a napjaikat, hogy önálló kis emberré cseperedjenek. Ilyen kisember Vilmos is, a tornazsák és a testvérééhez hasonló párna már őt kíséri az első "munkahelyére".

Nem szeretem a plüssöket. A gyerekeink sem. Valamilyen rejtélyes és máig megfejthetetlen ok miatt rendre elborítják a lakásunkat. Hiába az időnkénti selejtezés, elajándékozás, mégis

Ovis felszerelés, nem épp időben. (Ha fogadkoznék az új évben, ez lenne a legfontosabb és legégetőbb: ne halogassak semmit és tartsam be a határidőket.) Szerencsére a legkedvesebb törzsvásárlóm

A mi adventi díszeink kimerültek az idén ennyiben és néhány piros gömbben, köszönhetően a rengeteg munkának és a családon végigszaladó kósza vírusnak. Nem vagyok rá büszke és fogadkozhatnék, hogy majd jövőre másképp

Ha létezik családi vegyjel, akkor az unununium, bizony az. Minálunk ma már szállóigeként működik ennek a szilárd halmazállapotú átmeneti fémnek a neve.

Nem titok: a rózsás és a pöttyös holmi a gyengém. Amikor megláttam Annás pöttyös horgolt takaróját , elvesztem. Aztán amikor

 Nem vagyok egy panaszkodós fajta, főleg nem, ami az időjárást illeti, de

A nagy sikerre való tekintettel, mármint ami a családomat illeti, készült még egy kutya, lányos kivitelben. Ez sem tud megmelegedni nálunk, mert ajándékba készült: egy szülinapos megrendelése egy másik szülinaposnak:) Sorozatgyártás lesz ebből is, most már látom...      

 Egy születésnap a legaktuálisabb dolog, hogy az ember befejezze a régen elkezdett dolgait. Az alant látható párna a leltáram 7-es számú versenyzője. (Hogy mennyi más holmi készült el a leltáramból, azt itt most nem forszíroznám...) Igazán csajos darab lett, igaz a saját kedvenc színeimben, de tetszik az ünnepeltnek is. Hiába, anyja lánya:)       Tudom én, hogy rengeteg a fotó, de annyira élvezem és úgy érzem, egyet sem hagyhatok ki:) Szemezgetek én mindig, például most sem raktam fel mind a tizenkilencet:)

Azt hitték a kiskutyámra , hogy nagy kutya. Pedig nem. Nem akartam csalódást okozni, ezért varrtam egy nagyot. Egy igazán nagyot. Párnának valót.  Az üzlet ajtaján, ahová vittem, ez állt: Kutyát a boltba behozni TILOS! Ott lapult csendesen, rendesen a szatyor alján, amíg egy kedves kéz ki nem szabadította:)

Két lánytestvérnek. Fotóval. Hímzéssel. Szeretettel.

Egy párna, amiről én elfelejtettem fotót készíteni. FércJutka , akinek készült, nálam sokkal jobban prezentálta. Meg én különben sem írtam a blogtalálkozóról, pedig nagyon jó volt. Az meg különösen, hogy az utolsó pillanatban én is el tudtam menni:) Így történhetett, hogy adtam, kaptam, ismerkedtem, rácsodálkoztam, öleltem, beszélgettem és sokat nevettem egy kora őszi, meleg napon.

Hogy ne maradjanak ki a sorból, megmutatom azt a két párnát, ami egy hajdanvolt blúz és két turkált, sziklává keményített horgolt csipke reinkarnációja.

Mindkét párna másnak indult, de egyik sem kerülhette el a sorsát. Ez kezdetben falikép vala...   Ez pediglen gyűrűpárna ... Ezeket a párnákat is láthatjátok vasárnap .