¨ P j u l c s Y ¨

No, nem kell itt semmi furcsaságra gondolni, csupán végre hármat felhasználtam a foltos, festékes, zsírpacás, lyukas, szakadt, meg ki tudja még milyen okokból félre tett számtalan póló közül. Beértek, azaz megtalálták az új formájukat. Figyelem! Számtalan fotó következik! (De ha egyszer olyan bájos...☺) Maradt még póló foltos is, szakadt is, úgyhogy lesz még folytatás is. A rózsák például azóta egyre csak tekerednek, hisz a pólóknak van ujja is, egy-egy rózsára az épp elég. Reggelre került is belőle egy hajpánt, hogy teljes legyen az összhang:)

~~~♥♥♥~~~ Csak nincs mutatnivalóm. Félkész holmik vannak, hamarosan lesz is belőlük valami. Muszáj! Azt gondoltam, hogy majd januárban enyém lesz a világ és csak varrok, varrok, varrok. A saját örömömre és készülve a kiállításra. A csudát! Nem hagyják:) ~~~♥♥♥~~~

Megtaláltam:) Nem csodálom, hogy ez a kedvenced, nagyon szép! Sokat nézegettem, amikor egyszer crazy-t készítettem:) S ha már lapozgattam, megtaláltam Márta néni takaróját is az újságban. Ezt volt szerencsém élőben is látni:)

Lehet baja az ember gyerekének, ha krétát eszik? Ráadásul kéket...:-) Ja! És a papírzsebkendő is ínyére való, de csak a sárga:-)

...süti sapka:-) ...meg egy kis alkotói és "írói":-) válság... Bocsánat, ha esetleg hiányoltatok! Kezdek rájönni, hogy nem nekem való ez a naplóírás. Elsősorban kreatív blognak szántam a blogomat, de nem tudok annyit alkotni, mint szeretnék és bár azt a címet adtam neki, hogy Mindennapjaim , nem biztos, hogy amit a mindennapjainkból el szeretnék mondani az érdekel is másokat. /Ezt az édes kis sapit is csak turkáltam, bár szívesen készítenék, ha tudnék és lenne rá időm. Hej, de sokszor olvastam ezt már más blogokon is:-)/ Szóval, kedves olvasóim, egy kis időre szüneteltetem az írást. Számtalan gondolat cikázik most a fejemben, hogy miért is, de inkább ott is maradnak. És ez nem felhívás keringőre: tehát nem kell kommentelni!:-) Azért nézzetek be hozzám időnként, hátha elmúlik a válság:-) Mert látjátok azért vidám vagyok, csak... Magam sem tudom...

Én most csakazértsem fogok feltenni még gyerekkori képet és történetet mesélni, majd ha már mindenki elmesélte, megmutatta:-) Különben is, tegnap óta, mióta elolvastam Szera invitálása alapján a blogját, azon gondolkodom mit is mesélhetnék... Most inkább a jelenről, vagyis az egészen közelmúltról mesélnék, arról hogyan töltöttük az őszi szünetet. Hosszas vívódás után Szarvaskő mellett döntöttünk. Nem bántuk meg, de a szállás engem egy kicsit nyomasztott:-( Persze modern volt, meg öko, meg kaptunk kaját is, meg lehetett cicát simogatni, meg kalandparkozni, meg hintázni, de akkor is! Számomra egy szállás nem attól lesz bababarát, hogy van libikóka az udvaron és adnak etetőszéket, meg kiskádat, hanem attól, hogy "elviselik" a gyerekeket. Itt ugyan nem szóltak ránk, hogy hangosak voltunk, de mégis egyfolytában csitítgattuk a gyerekeket, úgy éreztük viselkedni kell. Annyira zsúfolt volt az emelet, hogy olyan érzésünk volt, hogy a pisszenés is áthallatszik a szomszédba. Na jó, beva...

Csak ez most nem számítógépes... Ez most igazi, ami Vercsikét teljesen ledöntötte a lábáról és több, mint 39 fokos lázzal jár. Nagyon rossz látni, ahogyan az én rettentően jó fej kislányom, csak alszik, alszik és ha ébren van, akkor is csak bámul kifelé az édes kis buksijából:-( Miután egyfolytában alszik, akár varrhatnék vagy internetezhetnék is, de kinek van kedve ilyenkor ilyenekkel foglalkozni... Pedig szerettem volna végre Panninak megvarrni a babáját, vagy a fiúk ágytakarójához hozzákezdeni, amit karácsonyra szánok, vagy épp hímezgetni Szera rajzait... Majd... Meg beszámolni a hétvégi kiállításról és találkozóról... Úgyis megtették már előttem sokan... De mivel mindenki kérdezte, hogy Verocskát hol hagytam, íme egy friss kép az én négyesfogatomról /ahogy a zöldségesünk nevezi őket:-)/ Egyenlőre ennyire futja:-( Majd jövök... /És ezt vehetitek fenyegetésnek:-)/

Csak azért, hogy ápolgathassam kis családom, hogy aztán újult erővel vehessünk részt a hétvégi kalandparki kiránduláson Panni ovis csoportjával. Csuda jól éreztük magunkat, a képek magukért beszélnek. Bendét és Levit öltöztetik Panni a kezdő pályán Bende koncentrál:-) Levente küzd az elemekkel Jó szívvel ajánlom mindenkinek! Még édesapa is kipróbálta:-) Aztán vasárnap a család magamra hagyott, hogy elkészülhessek a kiállításra szánt munkáimmal. Az idő ugyanis halad, de én nem:-) Nem szándékoztam címet adni a munkámnak, de ez elég randa lett, úgyhogy az Elrettentő példa címet fogja kapni:-) Eredetileg csak egy munkát terveztem, de olyan jól haladtam, hogy belefért még egy. Ez sem túl nagy, talán elfér még valahova a kiállítási területen. Szerettem volna elkészülni a körvarrással is erre a kiállításra, de az már végképp nem fért bele az időmbe. Pedig annyira jó összeállítást találtam ki, ugyanis 1 vagy 2 blokk kisebb lett a többinél. Sebaj, ezt majd nem fogja látni nagyközönség:-) Csak ...

Szerettem volna néhány képet felrakni a nyaralásról, de nem ment. Valami fránya ugyanis rátüsszentett a gépünkre és ez a gyenge immunrendszerű bekapta a vírust. Még nem sikerült teljesen orvosolni a betegségét, ezért működik ilyen zavartan:-( Azért a címet meghagytam, hogy később ne felejtsem el, mit is akartam. Szörnyen szita az agyam...:-)