¨ P j u l c s Y ¨

Nem szeretem a lakást, amiben élünk. Jó ideje így van ez, s mostanában nem is igazán foglalkozom vele, semmilyen téren. Mégis, amikor külső nyomásnak engedve készül némi dekoráció, akkor kicsit újra megbarátkozom vele.  S most már egy kis húsvéti hangulat is akad a lakásban. Feltéve, ha a macskánk meg nem eszi a dekorációt😏

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény. 2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.) Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos...

Először csak egy formátlan kis valami.  Csak álmodozol róla, de még elképzelni sem tudod.  Várod, egyre csak várod a találkozást. Elérkezik a pillanat, amikor már visszavonhatatlan minden.  Itt a pillanat, amire oly nagyon vártál. Először csak az apró lábait pillantod meg. Előbújnak a kis kezecskék is. Sürgetnéd az időt, hogy láthasd már, hogy túl legyél rajta. Visszafojtott lélegzettel figyeled, ahogyan előbújik a fejecskéje.  Rögtön ellenőrzöd, meg van-e mindene, helyén van-e mindene. És elterül az arcodon a széles mosoly, elönt a büszkeség. Jól eső elégedettség tölt el: létrehoztál egy újabb csodát, ami a tiéd, ami belőled származik. Még kissé soványka, még kissé esetlen, még nyiladozik a szeme,  de medve lesz ebből, bárki meglássa!

Mondhatnám, hogy egy kis kitérő a textilek világából, de aki régóta olvassa ezt az internetes naplót, tudja, mit jelent nekem a Pure Fashion. Ugyanúgy hozzám tartozik, mint az anyagaim. Az a megtiszteltetés ért, hogy szeptember óta, mint koordinátor vezethetem az egyik csapatot, más társaimmal együtt. Nagyszerű érzés ez, amit szavakba is öntöttem. Ha van kedvetek, olvassátok el! http://regnumchristi.hu/cimoldal/dontes-szabadsag-felelossegvallalas-pure-fashion-lelkigyakorlat#rc

A vasárnap reggel a konyhában talál, még jó korán, amikor a többiek még az igazak álmát alusszák. Ez a csendes nyugalom, az ablakon beáradó, ragyogó napsütés munkára sarkall. A gőzölgő tejeskávé pedig a jutalomjáték.

Hiába kezdődött el egy új év, minden maradt a régiben. Az idő ugyanúgy rohan, mint tavaly. Nem változtam én sem, így ebbe a rohanó időbe még mindig csak annyit sikerül belegyömöszölnöm, amennyit tavaly is. Nem tervezek ezen változtatni, csak titkon remélem, hogy azért valami több mégiscsak belefér. Példának okáért egy újra felújított, tiszta műhelyben dolgozom ezentúl, amit hálásan köszönök az énjóuramnak, mert nélküle én hiába ábrándozom és tervezgetek, ő kell, hogy (úgy látszik, most már minden januárban... ) mindez meg is valósulhasson. Előkészületben van egy másik számomra fontos dolog is, ami még tavaly kezdődött és mára a szívügyemmé vált. Ez pedig a Pure Fashion . Fontos feladatnak tartom és örülök, hogy részt vehetek benne. Nem csak a koordinátor képzést kezdtem el, de fotózok az alkalmakon és dolgozni is fogunk együtt a lányokkal. Naná, hogy varrni:) Első "prezentációm", amint rettenetesen zavarban voltam, de talán jól sikerült... Az idei év mottója számo...

A munkahelyemen, a tavaszi télben.  Az ablakban kedves kis cinkék csipegetik a hó alól a nekik kitett eleséget.

Működik. Nem gondoltam volna, hogy az előző bejegyzésem még igaz is lehet. Mert kívülről biztosan úgy néz ki, hogy tényleg szabadságra mentem. Pedig a látszat csal: lázasan készülnek a babák, a falvédő és takaró. Meg kell néha egy kis családi móka is, vagyis szülinapok megünneplése népes családi körben is. Finom és dizájnos tortával. Ami nekem egyben ékes bizonyíték arra, hogy a tudatalattim mégiscsak működik és hasonlóak a színek a fejemben is és a kezemben is.

A Facebook engem is beszippantott egy kicsit. Kitalálós játékot hirdettem egy babáért cserébe. Ha van kedved, csatlakozz hozzám ott is! Ám én nem az a blogomat cserbenhagyós fajta vagyok és itt is egyfajta játékot hirdetek,

Avagy hétvégi mosolygyűjtő-akció. Csak mert olyannyira bevált , hogy minden egyes mosolynál én is mosolyogtam:) Mutassátok meg, hogy nem kell ahhoz játék vagy irgum-burgum vagy zokszó, hogy hagyj egy megjegyzést, jelen esetben csupán egy mosolyt! Mert az ősidők óta tudjuk, hogy "a mosoly ingyen van, de megfizethetetlen" . Nos, én felkészültem a mosoly-áradatra. És ti?

A háttérben lázas munka folyik, a látszat ellenére is. Kicsi, nagy. Titkos, nem titkos. Varrás, festés, horgolás. Mikor mi. A baj csak az, hogy mind befejezetlen... Ha azt mondom, már csak 14 hiányzik, mire gondolnátok?

Szentigaz:)

Amikor péntek reggel felébredtem, ugyanolyan napnak tűnt, mint az összes többi. Persze kicsit eltért a megszokottól, hogy Vercsi nem ment oviba, mert köhögött éjszaka, de ez sem először fordul elő, tehát ezt is nevezhetjük átlagosnak. Éltük az anya-lánya összeszokott kis életét, de délutánra, egy telefonbeszélgetés után, valami furcsa bizsergést éreztem úgy a tarkóm tájékán. Aztán amikor a ház ura fáradtan, munkából hazaérve, autóba ültetett, a bizsergés egyre csak erősödött és az események megállás nélkül csak pörögtek, azt sem tudtam mi történik. És egyszercsak hirtelen.... upsz! varrógép tulajdonos lettem:)))) Köszönöm a ház urának!♥♥♥

Ha szeretnétek ismerni a 2012-es évre vonatkozó terveimet, látogassatok el ide :)

Még bajt is csinálhat. Mondjuk varrógéptű darabkákat hagyhat a csokiban. Gondolom, most mindenkinek kérdőjelek villognak a lelki szemei előtt. Ami érthető is, hisz hogy jön össze a kettő?  Úgy, kérem alássan, hogy a Mikulás házi segítője talál egy zseniális ötletet a Pinterest -en böngészve. Szent elhatározással el is készíti, naná, hogy az utolsó pillanatok egyikében.  Hajtogat, varrogat, amikor hirtelen reccsenés, tű törik, papír szakad.  Porszem, azaz csokidarab kerül a gépezetbe.  Házi segítő ellenőriz, tűhegyet kiszed, tűt cserél, újracsomagol, újra varr és időben elkészül. Hát így! :))   A zsenialitásból ennyi maradt mára:)

Sokan kérdeztétek, mikor kezdjük a blokkok varrását.  A kérdés jogos, mert ígértem. És ha ígérek, akkor illik is betartanom. Sajnos a dolgok folyása nem nekem kedvez, így a közeljövőben ne számítsatok rá, hogy együtt fogunk blokkokat varrni. De amint lehet, véghez viszem a tervemet, ha nem mondtok le róla addig, akkor veletek együtt. Köszönöm a megértést és bocsánat!

Szorgalmasan dolgozom a számos megrendeléseim egyikén-másikán:)  szorgalmasan gyűjtöm az újrahasznosítható alapanyagokat a téli ruhatárunkhoz:)  szorgalmasan kötök:) még szorgalmasabban horgolok:) és szorgalmasan beteg gyereket ápolok:(

Jobb, sokkal jobb:) Köszönöm a látogatásokat, az öleléseket és a sütit!;) A családomnak meg hogy kibicikliztek hozzám és hoztak ebédet:)

Az a különleges helyzet állt elő, hogy nem én vettem valahonnan, hanem tőlem merítették azt a bizonyos ihletet. Furcsa, de jól eső érzés:) Köszönöm, kedves algyői foltvarró lányok! Gabi, aki szívén viseli az algyői lányok patchwork tudását és lelkesen vezetgeti, tanítgatja őket, két saját táskát is készített. Varrósarok nevű blogján megnézhetitek.