Zserbó rombuszok

Mikor már úgy gondolom, egyszerűbb sütit nem lehet készíteni, még mindig találok olyat, ami az egyszerűbbnél is egyszerűbb. A shortbread tésztája ilyen: vaj-cukor-liszt és mehet is  a sütőbe.
És hogy ne legyen annyira angolos, zserbós ízesítést kapott, azzal nem lehet tévedni.

A tészta a sütés végén is puha, de nem szabad tovább sütni, és meg kell várni, hogy a tepsin hűljön ki: ekkor omlós-ropogós lesz az állaga, szépen szeletelhető és persze nem fog kitartani addig, hogy a dzsemtől teljesen átpuhuljon.



Hozzávalók:

20 dkg vaj
10 dkg cukor
25 dkg liszt
12 ek.sűrű barackdzsem
15 dkg dió
5 dkg étcsokoládé, megolvasztva

A kissé puha vajat, cukrot és a lisztet morzsásra kevertem a kézi mixerrel - nem kell, hogy összeálljon.

A morzsás tésztát kézzel kissé összenyomkodtam és ,kb. 20 centi hosszú rudat formáztam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, egymástól távolabb,mert majd lelapulnak. A rudak közepét ujjal benyomkodtam - így egyujjnyi mély árok keletkezett bennük. Ide kanalaztam a sűrű házi dzsemet, és 165 fokra előmelegített sütőben 15-17 perc alatt megsütöttem. Durvára tört dióval szórtam és megolvasztott étcsokival csíkoztam, ferde szeletekre vágtam..

Zserbó kekszek

Ez egy frissített verzió: egy olyan tésztával, amivel sokkal könnyebb elkerülni, hogy összevissza repedezzen és megnyíljon az omlós süti széle. Teljesen logikus kis trükk, hogy  sütés közben csinálunk lyukakat a süti közepébe (nem kézzel, természetesen) és töltjük be a tölteléket, ami így nem szárad ki, a tészta pedig lehet nyugodtam igazi omlós, így amikor épp kezd nagyon megpuhulni a sütő melegétől, pont alkalmas arra, hogy helyet csináljunk benne a tölteléknek.

Hozzávalók: (kb. 30 -35 db)

20 dkg vaj
10 dkg cukor
2 tojás sárgája 

3 dkg akácméz (vagy más, semleges ízű méz)

30 dkg liszt
 

5 dkg darált  dió
2 ek sűrű házi barackdzsem

3 dkg étcsoki

A vajat és a cukrot habosra kevertem,  hozzáadtam egyenként a tojásokat és a mézet  végül  a lisztet.
A puha masszát  négyzetesen ellapítva folpackban 20 percre hűtőbe raktam, kétujjnyi csíkokra vágtam, és felkockáztam, egy-egy kocka kb 17 gr volt.

Golyóbisokat csináltam a tésztából, egymástól 3 ceti távolságra sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam és 1 órára ismét hűtőbe raktam. A darált diót elkevertem a barackdzsemmel.

175 fokra előmelegített sütőbe raktam a gombócokat, 4-5 perc után kivettem (az időre figyelni kell ekkor még puha a tészta, nem kezd száradni a felszíne, és így nem fog megrepedni).
A közepébe mélyedést nyomtam egy mini reszelő 1 centi átmérőjű, gömb alakú fogójával és kávéskanállal beletöltöttem  a tölteléket.
További  7 percet sütöttem és a tepsin hűtöttem ki.. A sütik alja ekkor már szép aranybarna, de kell ennyi idő, hogy átsüljön a tészta a vastagabb részeken is.
A csokit megolvasztottam a mikróban, egy darab folpack közepére öntöttem, a folpack  széleit szorosan összecsavartam, a kis batyu alján hústűvel lyukat szúrtam és csíkoztam a csokival a sütiket.

Zserbódesszert diókrémes borhabkrémmel és sárgabarackzselével

Már használtan a Donum Terrae szuper magkrémeit - például a mogyoróvajat (aminek a felét egyszerűen csak kikanalaztam az üvegből....) ebben a sütiben,  a mandulavajat ebben vagy a teljesen addiktív  tökmagkrémet salátában , ezért nem gondolkoztam egy pillanatig sem, amikor megkerestek, hogy vegyek részt a háromfordulós, bloggerek részvételével zajló receptversenyen.Kíváncsian vártam,milyen magkrém jut nekem feladatul, és amikor kibontottam a diókrémet, már tudtam, hogy valamilyen zserbó-variációt fogok kitalálni. A húsvéti sütidömpingben nem volt egyszerű helyet szorítani ennek a desszertnek, és ezért most ilyen mini formában dolgoztam fel, de hamarosan átvariálom tortaformára- és méretre is, - inkább diós piskóta, mint linzerlapokkal - olyan jól sikerült. Aki pedig tart az ilyen típusú édességektől, tálalhatja pohárdesszertként is, a csokirémmel és a diópralinéval a tetején.

Bár próbadesszert nem készült, szerintem nagyon jól sikerült eltalálni az egyensúlyt a tokaji furmint, a sűrű, komoly diókrém, a boros-barackos zselé és a diókrémes csokikrém között, a diópraliné pedig egy plusz textúrát ad a habos-krémes-lágy vonalhoz.

Hozzávalók: (4 db 1 dl-es desszertgyűrűhüz)
1 tojás sárgája 
16 gr cukor 
0,6 dl  félszáraz tokaji furmint
0,5 dl tejszín
1,5  lap zselatin
2. ek víz
3 dkg diókrém

1dl sűrű barackdzsem, pürésítve
0,5 dl tokaji szamorodni
1,5 lap zselatin


3 dkg étcsokoládé
1 tk. diókrém

4 szem dió
1 ek. cukor

- a süti aljára: 4 vékony piskóta- vagy linzerkarika (én most linzert használtam)

Egy lábasban vizet forraltam, és a  lassú gőz fölött  egy  másik  lábasban  a  bort,  a cukrot és a tojás sárgáját kézi mixerrel  addig vertem - kb. 10 perc - amíg sűrű, krémes, habos masszává alakult. (Forrnia nem szabad!)  Ezután hideg vízbe tettem a lábast,  és addig kevertem,  míg  majdnem  kihűl a krém - ez  pár 

perc volt csupán. 

A zselatin a vízben megáztattam,  megmelegítettem,  kevergettem, míg felolvadt, és a langyos krémbe mixeltem. A tejszínt  lágy habbá vertem, a végén hozzáadtam a diókrémet  és óvatosan, de határozottan elkevertem a borhabkrémmel.

Sütőpapírral bélelt desszertgyűrűkbe töltöttem,aminek az aljára egy linzerlapocskát vágtam be..Hűtőbe raktam egy órára

0,5 deci borban megázattam a  zselatinlapot, felmelegítettem és a barackdzsemhez kevertem. Kihűlés után a desszertgyűrűkben a borhab tetején elosztottam.

Egy éjszakát hűtöttem.

A két evőkanálnyi cukrot egy kis lábasban karamellizáltam, vajazott alufóliára öntöttem, és azonnal rászórtam a  durvára vágott diót. Kihűlni hagytam és apróra törtem.

Az étcsokit mikrosütőben pár fordulat alatt, többször átkeverve felolvasztottam, hozzákevertem a diókrémet, és a diópralinéval együtt tálaltam a desszerthez.

Zserbó apróban

A beiglik mellé még túlzás lenne, ezért omlós-vajas aprósütivé alakult, le  nem írnám, hogy ökörszem vagy thumbprint cookie, pedig valójában olyasmi, zserbósan. A tészta-töltelék arány az eredetihez képest nehezen tartható, de utóbb kiderült, hogy a házi barackdzsem/darált dió krém jól bírja azt a 10 percet a sütőben, nyugodtan lehet jobban púpozni, és lehet persze a csokivonalon is erősíteni; csináltam félig mártottakat is, de azok nem néznek ki ennyire jól ;). Mindenesetre erősen közelít a zserbó-élményhez, ha  a zserbótöltelék-fetisiszták vagyunk, akkor ragasszunk össze kettőt, csak növeljük az előre elkészített töltelék mennyiségét....

Hozzávalók: (45-50 db-hoz):

20 dkg vaj

30 dkg liszt

15 dkg porcukor

1 kk. vaníliakivonat

 fél csapott kk. só

1,5-2 evőkanál tejföl -ha a tésztát túl omlósnak/ törősnek találjuk, ez a liszttől is függ

-a töltelékhez:

7 dkg darált  dió

kb. két evőkanál sárgabarackdzsem

- étcsokoládé a bevonáshoz

A vajat és a lisztet hidegen morzsássá aprítógépeztem, majd kézzel homogénre gyúrtam a porcukorral, sóval és a vaníliakivonattal. 3 cm átmérőjű két rúddá alakítottam és egy éjszakára a hűtőbe raktam. (De minimum 1 óra szükséges)

A hűtőből kivéve a rudakat kb. 1 centis szeletekre vágtam és golyóbisoztam. Kicsi dió nagyságú az ideális méret, még nem terül a sütőben hatalmasra, de elég tölteléket bele lehet pakolni. A tésztát ilyenkor hagyni kell felmelegedni, mert különben repedezik, amikor a golyók közepét lyukasztgatjuk a töltés előtt. A tésztában nem tévedés, nincs tojás, vagy más folyadék, ezért lesz sokkal omlósabb, viszont kényesebb. Ha valakinek ez nem szimpatikus, inkább kevés tejföllel vagy tejszínnel lágyítsa...

Szóaval a golyók közepébe mély lyukat nyomtam -  nem ujjal, ld.thumbprint, hanem egy gömbölyű végű borosüvegzárral, megtöltöttem a dió-lekvár keverékkel - egészen sűrű, tejfölszerű állaga legyen - , és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem. Ekkor még igen érzékenyek a kekszek, de tovább sütni, kiszárítani nem kell; 2 perc után rácson hűtöttem ki.

A csokimáz opcionálisan kerülhet alulra, féloldalt, áthúzva, kinek hogy szimpatikusabb. A töltelékben nincs cukor, a tészta a klasszikus omlós arányoknál több cukrot tartalmaz.