Zsályás-kolbászos húsgombócok spagettivel és paradicsomszósszal

Biztos találkoztatok már azzal a jelenséggel, hogy ugyanaz az étel más formában sütve-főzve-feldolgozva valami titokzatos okból egy fokkal feljebb lép, ízesebb, érdekesebb, finomabb lesz. Így jártunk mi is ezzel az eredetileg szósz formájában létező raguval: szétválasztottam a paradicsomos alapot a fűszeres hústól, és az utóbbi idők egyik legütősebb olaszos fogása lett belőle. A szósz egy kevéssé értékelhető fotóval már jó pár éve fenn van a blogon, ember ki nem próbálta szerintem, pedig  megérdemli. Ha pedig egy kis energiatöbblettel húsgombócos mártássá alakul, akkor esélyes, hogy az asztalnál ülő pasik elégedett szuszogással lapátolják befele az utolsó gombócig. Nálunk teljesen kidőltek tőle...:)

Hozzávalók ( 4 személyre)

- a gombócokhoz

25 dkg sovány darált hús (én most pulykát használtam)

10 dkg csípős szárazkolbász

6 nagy levél zsálya

6 gerezd fokhagyma

1 zsemle

1 kicsi tojás vagy egy tojás fele
fél tk.só 
bors

- a mártáshoz

7 ek. olívaolaj
3 ek. sűrített paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1-1 kk. szárított bazsalikom, kakukkfű és oregano
1 kk. só és cukor
kevés frissen őrölt bors


40 dkg spagetti

A kolbászt körömnyi darabkákra aprítottam, apróra vágtam a zsályaleveleket (Az idei telet szó nélkül kibírta a kertben) a fokhagymát fokhagymanyomón préseltem át.  A zsemléből kinyomkodtam a vizet és a hozzávalókból összeállítottam a gombóc masszáját. Nagy, púpozott teáskanálnyi masszát használtam egy gombóchoz - kb 40 darab lett.

Feltettem a tésztának a vizet.

A mártáshoz egy nagy teflonserpenyőben megforrósítottam az olajat, az apróra vágott hagymát és fokhagymát átforgattam, majd sóztam és kisebb lángon, kevergetve megpároltam benne. Mikor a hagyma leve már nagyrészt elpárolgott,  öntöttem még 2 ek olajat a serpenyőbe és a gombócokat óvatosan -két részletben- beleraktam, kicsit nagyobbra vettem a lángot és először kb. 3 perc alatt az alsó felüket, majd a felsőt pirítottam meg ( Ha így kis kérget sütünk a gombócok aljára-tetejére, elkerülhetjük hogy totálisan szétesve kvázi milánói mártásként végezzék.)

Ekkorra forrt a víz és beletettem a spagettit és a sót.

Mikor már az összes gombóc biztonságban megpirult, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, annyi vizet, hogy félig ellepje a gombócokat, megfűszereztem a szószt és részben fedő alatt  még 10 percig főztem - ekkorra a mártás  is besűrűsödött.

Szolg közl: Bár sokáig Aranyfácán fan voltam, de úgy kell külön vadászni rá, most az Aldi tubusos sűrített paradicsomát használtam. Átlagos olasz konzerv sűrített paradicsom szárazanyagtartalom(ref): 18%. Aranyfácán: 22-34%, Aldi tubusos olasz: 36% (!!)

Zsályás-baconos csirkemellcsigák

Sok szerettel ajánlom Cserkének és Loriennek...valahogy leálltak a csigafrontról és hiányzik!!

Egyébként Piszke vagyok, zsályafüggő... Annyira nem sajnáltam ebből sem a zsályát, hogy a család egyetértett abban, hogy esetleg lehetett volna kevesebbet is beletenni... Dehát ott a hatalmas, mindentkibíró zsályabokrom a kertben, egyenesen rálátni a konyhaajtóból, és ugye minél többet szedem, annál jobban hajt - ami egyébként érthetetlen, hiszen a talajban semmi tápanyag nincs, ebben biztos vagyok. A zsálya pedig - különösen a májusi friss hajtása - , pedig lényegében mindenre jó gyógyír: torokgyulladás vagy bonchitisz, álmatlanság vagy kígyóharapás - egyszerűen muszáj mindig kéznél lennie, azt hiszem, egyértelmű.


Hozzávalók (4 személyre) :


2 egész (vagy 4 fél ??...szóval ami két csirke melle volt) csirkemell
15 dkg bacon
1 csokor zsálya
néhány ek. olaj
só


A csirkemelleket kissé téglalaposabbre alakítottam - a lehulló darabok és az alsó része hova ment?? : igen! kockahusinak a kiskorúaknak - és kiklopfoltam. Beborítottam őket bacon-nel és zsályalevelekkel. Ezeket, ugye, lehet ritkábban is rakosgatni, mint én. A szeleteket feltekercseltem, és a tekercsek szélességétől függően három vagy négy fogpiszkálóval megtűztem a teljes keresztmetszetükben. Ezután 1,5-2 cm-es darabokra vágtam a tekercseket úgy, hogy minden csigát rögzített egy fogpiszkáló. Kívülről sóztam, és kevés forró olajban teflonserpenyőben mindkét oldalukat megpirítottam, majd lefedve, 1 dl fehérbort utánuk öntve még tíz percig pároltam.


Egy kis ratatuille figyel oldalt, de azért volt hozzá petrezselymes krumpli is.


Lajos Mari receptjét a Nők lapjából egyszerően muszáj volt a csiga- zsálya kombináció miatt kipróbálni. Finom!

A félreértett ragu

Sokféle kritériuma van a jó kolléganőnek, de az én kolléganőim minden jó tulajdonságuk mellett még nagyon jól is főznek. Sőt szerintem jobban és többet is mint én, csaképp emiatt - meg mivel gyerekszámban is megelőznek - nincs idejük gasztroblogon villogni:) Ezért aztán teljesen természetes, hogy bármelyikünk jár külföldön, mindig kerül valami gasztro-útiemlék az ember íróasztalára.
Így kaptam Szardíniáról jóféle szárd gnochettit - aminek, én úgy láttam, igazából nincs sok köze a gnocchi-hoz, lévén klasszikus durumtésztából készültek a picike, kicsit csiga, kicsit fül (vagy milyen) alakú tésztácskák. A doboz hátulján pedig volt recept is, így gondoltam, akkor aztán igazán autentikus leszek. Minimális olasztudásom ellenére bátran belevágtam a ragu elkészítésébe, segített a hozzávalókról készített gusztusos kép is. Középiskolás irodalmi emlékeim alapján pedig teljesen biztos voltam abban, hogy mi is lehetne más a cipolla, mint fokhagyma (ld. Thomas Mann: A varázsló) .
Nagy sikere volt a ragunak és jó idő eltelt mikor egyszer tényleg utánanéztem vajon miért dkg-ra írja a recept a fokhagymát?? Hát azért, mert a cipolla az bizony vöröshagyma... Nálunk viszont marad mostmár mindig fokhagymásan, mert így igenis nagyon finom...
A doboz hátulja sokáig kallódott az egyik konyhafiókban, azután egyszer tutira el akartam tenni, na, azóta nem találom. De olyan sokszor csináltam már, hogy most is sikerült rekonstruálnom, legfeljebb az arányok térnek el egy kicsit az eredetitől.



Hozzávalók:

40 dkg marhahús (nem cubetti, hanem igenis darálva)
néhány ek. olivaolaj
40 dkg paradicsom (vagy egy hámozottparadicsom-konzerv vagy 1 nagyobb doboz sűrített paradicsom)
20 dkg gomba
20 dkg szárazkolbász - szerintem a Pick csípős Snack-ja ideális
4 dkg - vagyis 1 nagy fej! - fokhagyma
1 csokor zsálya
0,5 dl vörösbor
1,5 dl húsleves
bors
só

A marhahúst megpirítom az olajon, hozzádobom az apróra vágott gombát, a vékony karikákra vágott kolbászt, picit sózom és lefedve párolom pár percig. Eztán hozzáadom sorban a felkockázott, kimagozott paradicsomot, belepréselem a rengeteg fokhagymát, a vörösbort, felöntöm a húslevessel, beleaprítom a zsályát, megkóstolom, sózom, borsozom és még kb. 15 percig közepes lángon sűrűre főzöm az igen intenzív ízű ragut.

Egy élet volt, míg a szárd gnochetti végre a mi ízlésünknek megfelelően legalábbis félpuhára főtt, azóta penne vagy farfalle tészta a kísérője, nameg némi sajt.

Brokkolikrémleves - Krémlevesek ideje III.

"Ehhez mindenekelőtt leküldjük a cselédet brokkoliért. Mondjuk neki, hogy hozzon friss mentát is. Mindkettő található a Vámház téri csarnokban manapság. Persze ha Nagykanizsán lakunk, akkor kicsit várni kell, míg a cseléd visszaér."

A brokkolit 0,75 dl húslevesben puhára főztem úgy, hogy hozzáadtam egy ág mentát, 6-8 zsályalevelet, egy kisebb csokor petrezselyemzöldet és két szál zerllerzöldet. Amíg főtt, 3 dkg vajon egy evőkanál lisztet kcsit megpirítottam, felöntöttem 2 dl tejjel és besűrítettem.

" Mikor a brokkoli puha, áttörjük szitán.
Akinek nincsen szitája, az turmixolja vagy oldja meg.
A pépet ráöntjük a tejes, lisztes, vajas alapra, utánaöntjük a levét is és habverővel finoman, doucement keverjük, amíg teljesen sima lesz.
Amink most van, az már leves, de még csak potage purée.
Ezt most aztán legírozni kék.
Egy tálba egy tojásnak sárgáját elkeverjük két deci tejszínnel és óvatosan, fokozatosan, egyszóval doucement, állandó kevergetés közepette ráöntjük a brokkolipürét. Elkeverjük doucement.
Szinte észre se vettük, és már legíroztunk is.
Ez már pláne leves, de még mindig csak potage purée, nem pediglen potage créme.
Hogy az legyen, montírozni kell még.
Ez már igazán gyerekjáték. A legírozott levesbe apró vajdarabkákat morzsolunk, kevergetjük, melegítjük, amíg a vaj elolvad, de csak doucement, nem szabad felforrnia ugyanis, mert akkor kicsap a tojás belőle, langyosítjuk csupán.
Ezután belehintjük a finomra aprított mentalevelet.
Végül szedünk egy fekete vagy narancsszínű tányérba egy keveset.
Egy leheletnyi céklakrémet pöttyintünk reá, fogvájóval vékony szálakat húzunk ki a pettyből, a csillagszerű piros folt közepére elhelyezünk egy turnírozott karottát, vagyis ügyesen - például szirom alakúra vagy masnira - formázott sárgarépát, zakót veszünk föl, nyakkendőt kötünk, helyet foglalunk asztalunknál, egy darabig csak nézzük-nézzük a levest, és érezzük, hogy mégiscsak finom emberek vagyunk mi.
A levest megesszük, magunk is csodálkozunk rajta, milyen jó, de nem mutatjuk.
Aztán megpofozzuk a cselédet és kilovagolunk."

Bacher Iván: Vándorbab 1999 - Potage créme de choux de Bruxelles


Hozzávalók:

50 dkg brokkoli

0,75 dl húsleves

zellerzöld, petrezselyemzöld, menta, zsálya

3 dkg vaj

egy ek. liszt

2 dl tej

1 tojás sárgája

2 dl tejszín

2 dkg vaj a montírozáshoz

sárgarépa

céklakrém



A fentiek szerint járunk el.