Csokis zabpehelykeksz

A Gondos Szülő megpróbálja elterelni a gyermekei figyelmét az állandóan akciózott Győriédespiskótatallérokról, meg AmericanCookies-ról, meg Étcsokis ButterCakes-ről, és erőlködik. Boldog, mikor ígéretes csokis zabpehelykekszet lát a képen, na akkor ezen a héten eheti mindenik, aki annyira éhesen esik haza délután, hogy nem bír várni vacsoráig, de azért meg annyira nem éhes, hogy esetleg egyen egy normális szendvicset (netán joghurtot, vagy kevés gyümölcsöt). Olvassa boldogan az egészséges hozzávalókat, rakja össze sorba, kicsit lecsalva a cukorból, de csak kicsit, mert kiszúrják, egyből, és akkor elér az utolsó sorhoz.

36 dkg csokoládé.

MI????

Hát biztos gyorsabban (azonnal) elfogyott volna az a 22 db keksz, ha benne van közel fél kiló csoki, de ez azért mégis túlzás.


Hozzávalók:

12 kg vaj

12 dkg barna(nád)cukor

1 tojás

10 dkg zabpehely

1 ek. tej

1 tk vaníliakivonat

13 dkg liszt

1/2 tk. sütőpor

1 ek. kakaópor

15 dkg étcsoki, egy dekával se több...


A vajat és a cukrot habosra kevertem, jól kikevertem még a tojással, zabpehellyel és a tejjel (picivel többet tettem bele) és hozzáadtam a többi hozzávalót is.

A sűrűnek ítélt tészta miatt nem gombócoztam, hogy cookie-vá lapuljanak,(mert úgy gondoltam, nem fognak....) hanem lisztezett munkalapon fél centi vastagra nyújtottam és kiszaggattam.

180 fokos sütöben 12-15 percig sütöttem. Mint a cooki(szerű) sütiket általában, ezt sem szabad kiszárítani, mert a levegőn még keményszik kicsit, és ropogós lesz.

Már nem az első tapasztalatom a "Csokoládé - több mint 100 fontos recept" c. szakácskönyvvel, a képek gyönyörőek, a receptek egyszerűek, viszont kissé mindig más sül ki a dologból...

Ropogós müzli vagy hogy hívjalak - házilag

Granola? Crunchy? Krokant? Mert ez a ropogós müzli.. hát ez nem mond el róla semmit.

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, tudja, hogy nem szoktam ódákat zengeni az itt látható-olvasható ételekről. Nem azért mert annyira szerény - vagy álszerény - vagyok, hanem inkább a tények embere, egy anti-marketingszakember. Ami itt van, azt megettük, ízlett, jó volt, beszéljen a leírás, a fotó (valamennyire) más olvasó felnőtt emberek meg eldönthetik maguk, hogy megcsinálják-e ők is, vagy nem.

Szóval akkor most mit írjak erről a müzliről???

Hát hogy reggelizni kell. Lehetőleg gyorsan. És régen vajon lassabban múlt az idő? Mert még emlékszem a frissen forralt tejből készült tejeskávé reggeli illatára, a szendvics ízére(amit nem én csináltam), miközben anyám fonja a hajam, szól a 3/4 7-es valami, ami mindig akkor volt reggel a Kossuthon, ebből tudtam, hogy időben vagyunk, és emlékszem még az asztalterítő kék-sárga kockáira is.

Én már nem forralok tejet, csak melegítek a gabonapehelyhez, vitamin ugrik mellé egy fémdobozból, kanalazzatok gyorsan gyerekek; pedig nem is busszal megyünk. És mióta kiderült, hogy tanácsosabb lenne nem puszta kávéval indítani a napot, hát kanalazunk mi is, müzlit, mi mást. De az a száraz, fojtós müzlikeverék szóba sem jöhet, egyék csak a svájciak, ha már kitalálták. Csak ez a ropogós játszik, és mit mondjak, meg lehet unni, ráadásul összevissza kapni, megszeretünk egyet, aztán eltűnik, jönnek ígéretes újak, és kibontás után derül ki, hogy rémesek, arról nem is szólva, hogy a legszuperebbek lassan aranyárban vannak. Ezért mikor kiderült, hogy magvak kiválóan piríthatóak a gépben, már tudtam, rákerül erre a müzlire is a sor. Nem bántam meg, és bár Grenadine szerint a rántott csirke a legjobb, ami az Actifry-ban történhet, nekem ezután muszáj vitatkoznom vele.

Ui: Persze lehet egészségesebb volna biotönköly-búza kenyeret és frissen fejt kecsketejet reggelizni, de ki mondta hogy a méz nem egészséges? Vagy a zabpehely? Vagy a búzacsíra? Vagy a vörösáfonya?Vagy a szezámmag? Vagy a sárgabarack? Naugye...

Kipróbálom majd sütőben is, főleg hogy kis projektünknek hamarosan vége, és majd megosztom a tapasztalatokat, sajnos a kirángatjuk-kevergetjük fázis nem lehet majd megúszni...


Hozzávalók:

15 dkg zabpehely

6 dkg búzacsíra

6 dkg szezámmag

8 dkg tört mogyoró

20 dkg méz + 1 nagy evőkanál

7 dkg vaj

2 tk. vaníliakivonat

10 dkg szárított vörösáfonya

10 dkg aszalt sárgabarack felvágva





Összekevertem a gabonákat és a mogyorót és beleöntöttem a gépbe. A vajat a mézzel és a vaníliakivonattal kis lángon összeolvasztottam, meglocsolgattam vele a gépben lévő cuccot, vettem egy nagy levegőt és megnyomtam az ON gombot. Nem, nem lett massza, mint a rizsgombócok, kicsit fújdogált ki pár búzacsírát körben a gép, de ahogy egyenletesen elkeverte, ez a jelenség megszűnt, és szép lassan pirulni kezdett a keverék. 10 perc után már épp majdnem kész volt, ekkor meglocsoltam még egy nagy evőkanál mézzel, hogy az ismerős, mindenki kedvence kis ropogós müzligombócok sokasodjanak. Újabb 2 perc után sütőpapírra öntöttem a forró müzlit, szétterítettem és a kihűlés után hozzákevertem az aszalt gyümölcsöket is.


A zabpehely Kölln, a szezámmag és a búzapehely a dm natúrterméke, nem szponzorált, csak azért mondom, mert a drága hozzávalók ellenére 1 kg ilyen müzli házilag felébe se kerül a legdrágább hasonló bio-cuccoknak.


A Tefal és az Essencia főzőiskola támogatásával.

Arany keksz

Inkább plecsnisüti lehetne a becsületes neve, hiszen abba a fajtába tartozik, ami többszörösére növeli átmérőjét sütés közben. ( Viszont milyen jól hangzana angolul: GoldenCake) Emellett ez a változatot mondhatjuk maximálisan egészségesnek, (márha a szénhidrátok fogyasztása az) mivel rengeteg zab- és búzapelyhet, aszalt gyümölcsöt, cukor helyett pedig részben mézet tartalmaz. Nem is értem, hogy a kiskorúak miért szeretik jobban mégis a csokis variációját, nem tisztelve a zanyjuk erőlködését az egészséges, rostdús stb. étkezés terén, arccal a Szuperanyaság felé. Mindenesetre kevesebb lekifurdalással jár ennek elrágcsálása, vagy a hazaérő kölkök kezébe nyomása"ezzel bírd ki a vacsoráig" felkiáltással.


Hozzávalók:

5 dkg zabpehely
10 dkg búzapehely
15 dkg liszt
1 kk. szódabikarbóna
15 dkg vegyes aszalt gyümölcs (most eper, sárgabarack és mazsola)
5 dkg durvára vágott dió
20 dkg vaj vagy margarin
25 dkg barnacukor
2 ek. méz
2 tojás

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

10 dkg búzapelyhet egy teflonserpenyőben 2-3 perc alatt közepes lángon megpirítottam. (Akkor jó, amikor kezd kicsit diós, kicsit kávés illat felszállni, ekkor gyorsan le kell kapni a tűzről és vadul kavargatni még, nehogy magán a forró serpenyőn megégjen.) Amikor kihűlt, kávédarálóban két részletben megőröltem.
Amíg hűlt, robotgéppel habosra kevertem a barnacukrot meg a vajat és a tojásokat, a végén belekevertem a két ek. mézet is.
Hozzáöntöttem a lisztet, az őrölt búzapelyhet, a szódabikarbónát és a zabpelyhet, hozzáadtam a mazsolát, a felkockázott epret és barackot, meg a durvára vágott diót és mindent szépen összedolgoztam.A tészta elég lágy és némileg ragadós lett, ezért gyorsan némi liszt segítségével hosszú, 4 cm átmérőjű hengert formáztam belőle és alufóliába csavarva a hűtőbe tettem, ahol egy fél órát pihent.
Ezután centis darabokat vágtam le belőle, lisztezett kézzel gombócot formáztam, majd kicsit kilapítva sütőpapíros tepsire tettem (12-t egy nagy gáztepsibe, hogy ne nőjenek össze) és 8 percig sütöttem.

A búza-zabpehely arány merőben önkényes, mivel ilyen arányban voltak itthon.

A pehely pirítása macerásnak tűnik, de nagyon egyszerű, és ad egy finom plusz zamatot a sütinek.

40 db lett belőle.

A kiindulópont Stahl Judit Csokis-zabpelyhes keksze volt a Büntetlen örömök-ből.