Cukkinis-parmezános csirkemell

Igazi gyors és egyszerű kis nyári kaja ez, és hát a legjobb a frissen, a kertből szedett, zsenge cukkinivel. Annyira meggyőző, hogy még a Kisebb is képes volt megkóstolni a cukkinit, sőt, ilyen formában kifejezetten ehetőnek találta. Legyünk azért őszinték,  a sztár ebben az ételben azért nem a cukkini, hanem a jó sok vaj meg a parmezán, ezek mellett a  kis fokhagyma-bors fűszerezés pedig az unalmas csirkemell-íz nélküli cukkini Hamupipőkéből is hercegnőt varázsol.

Hozzávalók: (4 személyre)

60 dkg csirkemell
8+4 dkg vaj
3 ek zsemlemorzsa
5 dkg parmezán
35 dkg zsenge cukkini
3 nagy gerezd fokhagyma
só,bors

A csirkemelleket kisujjnyi vékony szeletekre vágtam, a cukkinit felkarikáztam, mindent sóztam,enyhén borsoztam. A vajat felolvasztottam. A zsemlemorzsát elkevertem a reszelt parmezánnal. A vaj nagyobbik felét  teflonserpenyőben felforrósítottam. A csirkemelleket a maradék vajjal mindkét oldalon megkentem, sóztam, majd a parmezános morzsába mártottam. közepes lángon, oldalanként 3-3 perc alatt megsütöttem, félreraktam. A maradék vajat felforrósítottam, rádobtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát, megfuttattam, kiszedtem a vajból, hogy ne égjen meg, a cukkinikarikákat és 4-5 perc alatt  - a sütés közben 2 percre fedő alatt is párolva, és újra hozzáadva a fokhagymaszeleteket - enyhén átsütöttem, ezalatt jutott rájuk a serpenyőben maradt, finom sajtos-vajas morzsából.

A recept kis átalakításokkal innen.

Karfiolos-sajtos korongok

Azt nem mondom, hogy mindenki lelkesedik nálunk ezért a karfiolos cuccért, de idén nagy előrehaladást tettünk: kiderült a gyerekek számára, hogy a cukkini is ehető, sőt, ezt is - köretként persze, nemcsak úgy magában - megkóstolta az egyikük, és nem mondta, hogy soha többé.

Szerintem magában is nagyon jól be lehet falatozni, és így például lelkifurdalás nélkül mártogathatjuk valami kis fűszeres majonézbe vagy izmosabb saátaöntetbe, jó melegen, de hidegen is nagyon finom. Végül is nem lehet sok baj egy zöldséggel, ha kap egy csomó cheddart meg parmezánt....

Hozzávalók: (kb 12-5 darabhoz)

40 dkg karfiol (tisztított súly)
4 dkg liszt
5 dkg reszelt  parmezán v. grana padano
1 tojás
2 kk. só
frissen őrölt bors bors
10 dkg cheddar sajt reszelve

A karfiolt rózsáira szedtem és a késes robotgépben egészen apróra pörgettem. Egy tálban, folpackkal letakarva 2x1 percig 800 watton pároltam a mikróban.(Közben és a végén is le kell venni a folpackot, hogy a gőz távozzon.)

Dupla réteg konyhai törlőpapírra szedtem, hogy a karfiol  maradék nedvességet is magába szívja a papír.

Ezután a tálban elkevertem a liszttel és az összes többi hozzávalóval.

A muffinsütő mélyedéseibe egy-egy kerek sütőpapídarabkát tettem, evőkanállal beleadagoltam a karfiolos keveréket, picit lelapogattam és 200 fokra előmelegített sütőben 15 percet sütöttem. Ezután megfordítottam a korongokat és még3-4 percig sütöttem.

Pár kimaradt darabot csak simán sütőpapírra adagoltam egy fagyiskanállal, kissé lelapítottam, és ugyanolyan szépek lettek.

A receptet némi változtatással meg módosítással innen adaptáltam.

Almás-szegfűborsos párolt lilakáposzta

Indítsuk a hetet egy vadító színű körettel....

Mindenkinek megvan a maga Menzai Borzalma, és is csépeltem már a langymeleg, agyoncukrozott-lisztezett-fahéjazott, szétfőtt befőttből készült gyümölcsleveseket, na és a paradicsomos káposzta hallatán is kiráz a hideg. Mellettük dobogós még a pár.káp. - fehérkáposzta, amit  teljesen halottra párolva, fáradtolajízűen csaptak a húslevesben szálasra főtt, majd megsütött ezeréves sertéscomb mellé. Huuuh...

Ezért én nem vagyok a párolt káposzták nagy barátja, sokszor biztos csak csúnya előítéletességből. Nemrég ettem egy nagyon klassz éppcsakánizsos-narancsos vöröskáposztát itt, és mivel az ánizst nagyontrendisége ellenére még mindig nem szeretem annyira, itthon inkább egy másféle ízesítéssel próbálkoztam. Ha a fehér még nem is, de a lilakáposzta felkerült a köretek listájára.

Hozzávalók: (4 személyre)

50 dkg lilakáposzta

1 fej lilahagyma

1 nagy savanykás alma (idaredet használtam, még nem érett be)

2 ek olívaolaj

2 nagy csipet só

kevés frissen órölt bors

2 ek nádcukor

3 szegfűbors
3-4 ek. vörösborecet

kevés víz

A káposzta torzsáját és vastagodó levélnyeleit kivágtam és a káposztát vékony csíkokra vágtam. (Legközelebb majd gyalulom, mert apróra vágva hamarabb lesz kész.) Az olívaolajon picit megfuttattam a felkarikázott  hagymát, hozzáadtam a felkockázott almát, a káposztát, sót, borsot, a mozsárban porrá tört szegfűborsot  és jól  átforgattam az olajon,  majd egy  decinyi vizet is öntöttem alá. Lefedve, kis lángon kb. 35 percig pároltam. Közben azért nem árt figyelni, és picit pótolni a vizet, ha nem enged elég levet. Ezután adtam hozzá a cukrot és a vörösborecetet, és fedő nélkül  15 perc kellett, mire majdnem teljesen elpárolgott alóla a folyadék. Ekkorra pont jó lett: nem szomorkás, hervadt, köménymagbanúszó hanem éppcsak nem roppanós, friss, vadító színű és melengető ízű  lila pár.káp. lett belőle. Örült ő is, meg mi is örültünk - leszámítva persze a kiskorúakat.