Fehérboros-zöldfűszeres újkrumpli

Szokás szerint, most is biztonsági játékot játszottam. A kiskorúaknak petrezselymes újkrumpli (...de BIZTOS megeszitek a petrezselymet?? - mert a levesben nem...) , nekünk meg valami más.
Már az elnevezése ígéretes - amihez kell másfél deci száraz fehérbor, az már nehezen rontható el. (márha a bor jó... rosszal főzni se érdemes) Így is lett, még a héten ismételünk. Ráadásul a petrezselymes újkrumpli csak szomorkodott az asztalon, meg félretolva a tányérokon, mert a Válogatós Banda megint rájött arra, hogy a krumplipürén meg a sültkrumplin - na és a petrezselymesen - túl is van élet; a háttérben bujkáló sertésszűzről nem beszélve, abból már alig elég két megtermett példány, de ennek örülünk, hátha egyszer tényleg jó ízlésük lesz a gyerkőcöknek.
Csak annyit még, hogy ha jól emlékszem, az ekkora kis fikarcnyi krumplik a nagymamámnál egyenesen mentek a disznóknak, dehát változnak az idők, most parázskrumplinak hívják, és ilyen köretnek tökéletes, teljesen átjárta a bor és a fűszerek aromája.

Hozzávalók: (köretnek 4 főre, önálló vacsorának 2 főre)

80 dkg aprószemű újkrumpli

2 ek olívaolaj

4 dkg vaj

3 dl száraz fehérbor

2 gerezd fokhagyma

2 babérlevél

4 levél zsálya

2 ág rozmaring

só

A jól megmosott krumplikat akkora ( jó nagy) serpenyőbe raktam, hogy egy rétegben elférjenek, és a felforrósított olívaolaj és vaj keverékén egyszer teljesen megfordítva és közben rázogatva is átsütöttem őket - kb 10-15 percig, ekkor már szépen barnult a héjuk. Ezután rájuk öntöttem a fehér bort, hozzájuk raktam az összes fűszert, és egy jól záró fedővel lefedve puhulásig pároltam, ez kb. 20 percig tartott. A végén a bort elpárologtattam majdnem teljesen, a szuper fűszeres szafttal meglocsolva kísérték krumplik a majdnem szimplán sütött húst.
Ez most nálunk a top köret, de egytálételnek is tökéletes.

A recept minimális átalakításokkal innen jött.

Zöldfűszeres sörkifli

Kezd magához térni a zsálya meg a snidling, beszereztem a rendszeresen elhalálozó tavalyiak helyett az új rozmaringokat és vettem rengeteg magot, hogy akkor majd házilag, meg csodájára járható fűszerkert és ilyesmik. Így már legalább 5 évjáratnyi fűszernövény-magom van.
Ezért egyelőre a fagyasztottra hagyatkozom, amit a fanan cég volt olyan helyes házhoz is szállítani a múltkori GBT-re. Ez itt nem reklám helye, de el kell mondjam, a kis fagyasztott fűszerkockáik iszonyú praktikusak, de legfőképpen elképesztően hozzák a friss fűszerízt. Így mielőtt végképp eltűntek volna teljesen a mélyhűtőmből minden dokumentáció nélkül, (kivéve az ázsiai, mert valahogy az mostanában nem volt műsoron) gyorsan belekevertem egy kicsit a sörkiflibe belőlük. Az íz intenzitására jellemző, hogy a provance-i, amit használtam, két kockájával tökéletesen megfűszerezett egy adagnyi sörkiflit. És mivel a hétvégén meleg is volt, sör is volt (hideg), már csak egy kis sörkifli hiányzott a teljes komforthoz párszáz négyzetméternyi terület befüvesítése után. (Na meg 1 gyógymasszőr...)

Hozzávalók:

0,5 kg liszt

2 dkg élesztő

3 dl tej

1 kk. cukor

1 púpozott káváskanál só

10 dkg vaj

2 provance-i zöldfűszerkocka

Az élesztőt 1 dl langyos tejben a cukorral a mikróban meglangyosított lisztbe vájt mélyedésben felfuttattam, hozzákevertem a maradék tejet, mikor már kicsit összeállt, belegyúrtam a sót is, és néhány percig dagasztottam. Ezután 4 részre osztottam a ruganyos tésztát, téglalapokat nyújtottam, a zöldfűszerrel elkevert vajjal egyenletesen megkentem őket és keskeny alapú, nagyon hosszúkás háromszögeket vágtam belőlük. A háromszögeket kiflivé csavartam fel, két órát keltek, kaptak 1 kis tojássárgáját sütés előtt a tetetjükre és a féltve őrzött gozói sóból is szórtam rájuk, majd a 200 fokos sütőben 10 perc alatt sültek ki.




Horváth Ilona recept.