Arany gazpacho

Én sok mindent bevezetnék bizony Spanyolországból. A sziesztát, a meleget és a tengert elsősorban persze, azután meg a tapas bárokat és a sok finom enni- és innivalót ( a sangriát meg a sherry-t azt már bevezettem, bizony:)) a meleghez pedig a gazpacho-t.
(Titokban bevallhatom, hogy énnekem a bikaviadal is tetszik, bár ez biztos a fogékony serdülőkorban olvasott Hemingway-kötetekre vezethető vissza. Állatvédők lapozzanak.)

Egyszerűen nincs jobb ilyen melegben egy jégbehűtött gazpacho-nál. Már persze ki mit hív annak, merthogy egyforma gazpacho-receptbe még soha sehol nem futottam bele. Régóta csinálom azt, amivel úgy nagyjából eltaláltam a Miguel vendéglője hideg paradicsomlevese (tizenegy éve...) ízeit, erre a mostanira pedig egy szépséges szakácskönyvben bukkantam rá, amit az Embertől kaptam ajándékba.

A gazpacho egyébként mór örökség, úgyhogy bármennyire vicces is, eredetileg nem volt benne egy szem paradicsom sem, csak kenyér, fokhagyma, olívaolaj, citromlé, víz és só.


Hozzávalók:
(2 személyre)


20 dkg sárga paradicsom
15 dkg paradicsom
1 sárga kaliforniai paprika (nesze neked Espana)
1 szelet fehér kenyér
1 vöröshagyma
1 ek. ecet
1 gerezd fokhagyma
3 ek. olivaolaj
só


A kenyér felét vízbe áztattam.
A paradicsomokat pár percre forró vízbe tettem, azután megszabadítottam őket a héjuktól, kimagoztam és felaprítottam mindegyiket. Hozzáaprítottam a hagymát, a paprikát, hozzáadtam az ecetet, egy ek. olajat, sót, borsot és a kinyomkodott kenyeret, majd a botmixerrel simára turmixoltam.

A kenyér másik felét apró kockákra vágtam és 2 ek. olívaolajon a felszeletelt fokhagymával együtt kevergetve aranyszínűre pirítottam.


Lehet tálalni még kockára vágott uborkával, paprikával, plusz paradicsommal, felaprított vöröshagymával, sőt állítólag főtt tojással is.


A recept az Évszakok konyhája c. könyvből való;
kicsit alakítgattam rajta, pl. nem vitt rá a lélek hogy paradicsomlevet használjak nyár közepén a gazpacho-hoz, lilahagyma nem volt itthon, minek tegyek bele zöld kaliforniai paprikát, ha ez egyszer arany gazpacho, továbbá szerintem uborkát meg végképp hülyeség beletenni, mert ez nem uborkaleves. És leszűrni sem kell. A többi stimmel.

Nagyon jó volt, bár legközelebb igenis kap még egy kis bazsalikomot meg petrezselyemzöldet is.

Lencsés-fahéjas csirke

Nem tudom, hogy a korábban körkérdéssel érintett gasztrobűnök közé sorolandó-e, de én szorgalmasan gyűjtögetem a boltban a kölönféle céges kis receptfüzetecskéket, szórólapokat, promóciós recepteket.
(Ha olvassa egy marketinges, biztos örül:) )
A mostmár szépen gyülekező szakácskönyveim mellett nyilván megvan az a varázsa, valljuk be őszintén, hogy ezeket ugye nem súlyos ezrekért vesztegetik. A képek általában csinosak, a receptek persze mindig az adott cég termékeivel készülnek, de ettől még lehetnek jók - vagy pocsékak persze, vagy annyira triviálisak, hogy látszik egyetlen céljuk volt, a termék nagydózisban történő felhasználásának sugallmazása. A most következő recept azonban a legelső kategóriába tartozik, jó pár éve csinálom már, és a mostani aktualitását az adja, hogy ideje kiebrudalni a kamrából a téli élelmiszerkészlet maradékát.



Hozzávalók:


30 dkg lencse
3 babérlevél
2 nagyobb fej vöröshagyma
60 dkg csirkemell
2 dl csirkehúsleves (vagy fél leveskockából főzött)
1 tk őrölt fahéj
1 késhegynyi currypor
só
szeletelt madula (elhagyható)
extra szűz olivaolaj

A lencsét nem árt mondjuk éjszakára beáztatni, hogy tényleg 30 perc alatt legyen ebédünk-vacsoránk.

A beáztatott lencsét a babérral együtt feltettem főni. Így kb. 10 perc alatt majdnem kész volt.
A vöröshagymát vékony karikákra vágtam, és az olívaolajon 2 percig pirítottam. Hozzáadtam a kockákra vágott csirkehúst, fehéredésig pirult, ekkor jött a fahéj, a curry, a só a leves és hozzákevertem a félig megfőtt, leszűrt lencsét. Kb. 10 perc alatt tökéletesen puha lett minden, akkor megszórtam még egy kis mandulával is.

Fehér kenyérrel tunkolható, és azon ételek közé tartozik, aminek maradékába az ember a konyhakövön állva, éjfélkor is szívesen belekanalaz.

Nagyon kiadós, a fenti mennyiség biztos elég 6 normál étvágyú embernek.

A kedvenc Borges ( ez itt nem a reklám helye, kár) olivaolajom nyakára volt kötözve a kis receptfüzet.