Minestrone leves nálunk

Amikor eszembe jutott, hogy az egyik kedvenc levesünk még nincs is itt fenn, mindjárt az volt a következő gondolatom a zöldségvagdosás közben, hogy vajon az olasz gasztroblogokon egymásnak feszülnek-e az emberek, hogy akkor most kell-e bele fejtett bab, vagy emberiség elleni bűntett-e, ha kihagyjuk a karfiolt, továbbá, a paradicsom igenis egészben vagy jó a sűrítmény is, a fűszerezés rejtelmeiről nem is szólva, na és persze mi volt az igazi ős-itáliai minestrone, amit már Romulus és Remus is kanalazott, ha unták a farkastejet. Márcsak azért is, mert ez a recept, ami a kis szürke füzetemben található, és tuti, hogy valamilyen magyar szakácskönyvből másoltam oda vagy tizenöt éve, annyira vicces mennyiségeket tartalmaz, - és én meg mindig be is tartom őket. Mikor először csináltam, nagyon bevált, és azóta úgy vagyok vele, bevált recepten ne változtass. Ehhez képest ha lecsúszik az a fél deka a mérlegről, nem olyan nagy tragédia :DD Sőt, ahogy itt nálam a legtöbb széles körben elterjedt ételreceptnél szerepel - a pizza nálunk, a chilis bab nálunk stb. - minden relatív ezen a jobb sorsra érdemes sártekén.

Hozzávalók:( 8 személyes adag minimum)


3 ek. olivaolaj

2 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

5 dkg füstölt szalonna

2 sárgarépa

12, 5 dkg zeller (ez egy kis fej zeller kb.)

1 fej karalábé (ez is kisebb)

20 dkg zöldbab

20 dkg karfiol

20 dkg kelkáposzta

1,5 liter húsleves

12,5 dkg zöldborsó

2 nagy paradicsom

2 tk. kakukkfű vagy 4-5 kakukkfűág

3 tk szárított bazsalikom vagy 2 ek. aprított friss levél

bors

3. ek vörösbor

spagetti

sajt


A zöldségeket legjobb előre megpucolni, megmosni és felvágni.
A hagymát és a répát fel karikázom, a fokhagymát vékony lapokra vágom, a szalonnát pedig kockákra. Egy nagy fazékban felforrósítom az olajat, rádobom a zöldségeket és a szalonnát, és kevergetve lassan pirítom-dinsztelem, picit sózom, ha engedtek levet a zöldségek, le is fedem.

Ezután hozzáadom a hasábokra vágott karalábét, a vékonyabb hasábokra vágott zellert, a kisebb rózsákra szedett karfiolt és a felvágott zöldbabot, a kisujjnyi csíkokra vágott kelt és felöntöm a húslevessel. 30 percnyi főzés után 2 felszeletelt paradicsomot és 12,5 dkg (de tényleg így van a recept...:)) zöldborsót adok még hozzá.
Ekkor fűszerezem borssal, kakukkfűvel, bazsalikommal és 3 ek vörösborral. A sózáshoz kóstolni kell, mert az függ a leves sósságától is.
Ha zsenge a borsó, még 7 perc, és kész is a leves. ( Igen a 7 percet se én találtam ki.. .de működik, és egyik zöldség sem lesz így szétfőzve, ami azért nem mindegy.)

A spagettit mindig külön, feltördelve főzöm hozzá, a sűrű, laktató, jóízű leves tetejére pedig sajt jöhet, persze legjobb a parmezán, vagy más aromás keménysajt.

A legegyszerűbb, ha ugyanekkor készítünk egy adag mirelit minestrone keveréket is, mert még nem láttam 20 dkg-os karfiolt, se kelt, mindig van valamennyi maradék, és ki vesz 2 répát a boltban?

A szárított fűszerek mennyisége az saccperkábé, kóstolni kell, én tépegetek kintről frisset, ahogy az már modoroséknál szokásban van.

Ha nem vagyunk 8-an a levesre, az sem baj, jól bírja a hűtést, az ízek meg még csak jobban összeérnek. Végül is zöldségleveskúrának se rossz.

Burgundi marhahragu

Amikor 10 fokos eső permetez, és a rengeteg befőznivaló szemrehányóan bámul közelről az ember arcába, akárhányszor kinyitja a hűtőt, ideális az olyan ebéd , amit csak össze kell rakni, és szépen megfőzi magát, továbbá kifejzetten őszi-téli lélekmelegítésre való, abszolút aktuális így a nyári napforduló idején.

A vörösboros marhapörkölt némileg szofisztikáltabb változata ez a francia parasztétel, amit klasszikusan cseréptálban, kemencében készítenek, és ahány ház, annyi szokás, ahány szakácskönyv, weboldal, annyi recept. Ami biztos, és persze minden boros ételhez alapszabály, hogy rossz bort semmihez sem érdemes hozzáadni.

Alapfűszerei a kakukkfű , babér és a bors, kerül bele répa, gomba, hagyma többféle is, meg persze szalonna. Ha előző este eszünkbe jut, pácolhatjuk is a húst éjszakára a borban a fűszerekkel, de enélkül is igazi gazdag, sűrű, jóillatú és kerek szaftot kapunk, csendes szuszogással kanalaz mindenki az asztalnál. A borból, amit használunk akarunk hozzá, mindjárt két üveg kell, egy az ételbe, egy pedig a poharakba...


Hozzávalók: (4 személyre)


80 dkg marhahús (felsál

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

10 dkg füstölt szalonna

1(+1) üveg száraz vörösbor (cabernet sauvignon v. más testes fajta)

2 ek. konyak

4 paradicsom (vagy 1 ek. paradicsompüré)

2 sárgarépa

10 dkg csiperkegomba

1 tk. kakukkfű

fél csokor petrezselyem

2 babérlevél

só

bors

1 púpozott ek. liszt

2 ek olaj

5 dkg vaj


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.
A felolvaszott vaj és az olaj felforrósított keverékén egy vastag falú nagy serpenyőben pár perc alatt, kevergetve megpirítottam a felkockázott szalonnát, hagymát és a felszeletelt gombát. Szűrőlapáttal kiszedtem, félretettem, és két részletben ( hogy ne főjön a kiengedett levén, hanem piruljon) barnára pirítottam a zsíradékon a falatnyi darabokra vágott húst is. Liszttel megszórtam, átkevertem ismét, hozzáadtam a kicsit felmelegített 1 üveg bort, a babérlevelet, az összezúzott fokhagymát, a vastagabb karikákra vágott répát, a kimagozott, szeletelt paradicsomot, óvatosan sóztam, borsoztam és jól lefedve a sütőbe tettem.
2 óra után öntöttem utána egy kis húslevest ( csirke főtt épp, de persze a marha a tökéletes..), majd a harmadik óra végén hozzáadtam a gombát, vöröshagymát és szalonnát, a petrezselymet és néhány kisebb szál friss kakukkfüvet, meglocsolgattam 2 ek. konyakkal és még egy fél órát hagytam a sütőben.

A fűszerek a hús mennyiségéhez képest visszafogottnak tűnnek, de így szépen egyensúlyban van minden íz szerintem.

Ha előző éjszaka pácoljuk, akkor a borba tesszük a fűszereket, a hagymákat , répát, a húsra öntjük, majd reggel leszűrjük, és azután ugyanígy járunk el.

Szerintem egyszerűen, friss kenyérrel a legjobb.


Ezeréves, "Francia finomságok dióhéjban" c. szakácskönyvből.

A félreértett ragu

Sokféle kritériuma van a jó kolléganőnek, de az én kolléganőim minden jó tulajdonságuk mellett még nagyon jól is főznek. Sőt szerintem jobban és többet is mint én, csaképp emiatt - meg mivel gyerekszámban is megelőznek - nincs idejük gasztroblogon villogni:) Ezért aztán teljesen természetes, hogy bármelyikünk jár külföldön, mindig kerül valami gasztro-útiemlék az ember íróasztalára.
Így kaptam Szardíniáról jóféle szárd gnochettit - aminek, én úgy láttam, igazából nincs sok köze a gnocchi-hoz, lévén klasszikus durumtésztából készültek a picike, kicsit csiga, kicsit fül (vagy milyen) alakú tésztácskák. A doboz hátulján pedig volt recept is, így gondoltam, akkor aztán igazán autentikus leszek. Minimális olasztudásom ellenére bátran belevágtam a ragu elkészítésébe, segített a hozzávalókról készített gusztusos kép is. Középiskolás irodalmi emlékeim alapján pedig teljesen biztos voltam abban, hogy mi is lehetne más a cipolla, mint fokhagyma (ld. Thomas Mann: A varázsló) .
Nagy sikere volt a ragunak és jó idő eltelt mikor egyszer tényleg utánanéztem vajon miért dkg-ra írja a recept a fokhagymát?? Hát azért, mert a cipolla az bizony vöröshagyma... Nálunk viszont marad mostmár mindig fokhagymásan, mert így igenis nagyon finom...
A doboz hátulja sokáig kallódott az egyik konyhafiókban, azután egyszer tutira el akartam tenni, na, azóta nem találom. De olyan sokszor csináltam már, hogy most is sikerült rekonstruálnom, legfeljebb az arányok térnek el egy kicsit az eredetitől.



Hozzávalók:

40 dkg marhahús (nem cubetti, hanem igenis darálva)
néhány ek. olivaolaj
40 dkg paradicsom (vagy egy hámozottparadicsom-konzerv vagy 1 nagyobb doboz sűrített paradicsom)
20 dkg gomba
20 dkg szárazkolbász - szerintem a Pick csípős Snack-ja ideális
4 dkg - vagyis 1 nagy fej! - fokhagyma
1 csokor zsálya
0,5 dl vörösbor
1,5 dl húsleves
bors
só

A marhahúst megpirítom az olajon, hozzádobom az apróra vágott gombát, a vékony karikákra vágott kolbászt, picit sózom és lefedve párolom pár percig. Eztán hozzáadom sorban a felkockázott, kimagozott paradicsomot, belepréselem a rengeteg fokhagymát, a vörösbort, felöntöm a húslevessel, beleaprítom a zsályát, megkóstolom, sózom, borsozom és még kb. 15 percig közepes lángon sűrűre főzöm az igen intenzív ízű ragut.

Egy élet volt, míg a szárd gnochetti végre a mi ízlésünknek megfelelően legalábbis félpuhára főtt, azóta penne vagy farfalle tészta a kísérője, nameg némi sajt.

VKF! 6. Vörösboros körte fahéjfagylattal

Pontosabban vörösboros körte fahéjfagylalttal és kandírozott mandulával - ez a becsületes neve. Ha lúd, legyen kövér. Hosszas hezitálás után választottam ki - a szabadság előtti agybajos munkafeltorlódás kritikus perceiben már azon voltam, veszek egy sárgadinnyét meg valami jobbféle sonkát, lefotózom, aztán mehet. Június végén - szerencsére pár nappal előtte eszembe is jutott - van viszont az én emberem névnapja, ami miatt mindig szoktam kanyarítani valami nem mindennapit. Igy sikerült összekötni a hasznosat a kellemessel - nem: a hasznosat a nagyon-nagyon-nagyon finommal, de tényleg.

Hozzávalók:

A fahéjfagyihoz:

2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
1 vaníliarúd
1 púpozott teáskanál őrölt fahéj
4 tojássárgája
10 dkg cukor

A boros körtéhez:
5 dl vörösbor
8dkg cukor
1 ujjnyi fahéjrúd
2 szegfűszeg
fél citrom leve
1 ek. likőr

A kandírozott mandulához:

10 dkg cukor
10 dkg mandula

Fahéjfagyi persze beszerezhető cukrászdából is, de ezt én most így csináltam: A tejet és a tejszint a vaníliarúddal felfőztem, a tojássárgáját a cukorral és a fahéjjal addig habosra robotoltam. A kissé kihűlt keveréket óvatosan a cukros tojáshoz kevertem, visszatettem a tűzre és újra felfőztem, folyamatosan a robotgéppel keverve.Jó habos is lett, kihűtöttem, vaníliarúd ki, ment a mélyhűtőbe, és az első két órában még kapott a robotgéppel. További két óra múlva pont gombócozható állaga lett.

A boros körtéhez egy kisebb lábasban összeforraltam a bort, a cukrot,a citromlevet, a fahéjrudat és a szegfűszeget, a meghámozott körtéket beletettem és nagy lángon tovább főztem, kb. 15 percig.(Jó ropogós körték voltak.)Ezután a körtéket kivettem, és a szirupot már nem kellett sokáig forralnom, hogy kb. 2 dl maradjon. A végén kapott egy kis alkoholt - de csak amaretto volt otthon.

A mandulát csak úgy héjastul durvára vágtam, a cukrot egy teflonserpenyőben ottfelejtettem a kislángon, így amíg mosogattam meg vacakoltam még a konyhában, engedelmesen karamellizálódott.Lekaptam a tűzről,belekevertem a mandulát, aztán egy kivajazott alufóliadarabon elsimítottam, és mikor kihűlt, húsklopfolóval kissé megtörtem.

Ezután már csak a tálalás maradt hátra, és be kell valljam, hogy a gyerekek, bár élénken érdeklődtek a fagyikészítési szakaszban, ekkor már aludtak, mi pedig szépen kettesben eltüntettük az egészet, azzal az ideológiai alátámasztással, hogy úgyse szeretik a fahéjfagyit.

Ja és az innivaló természetesen az alapbor, ez itt egy 2005-ös Mátra Hill Cabernet Sauvignon volt. Ugyan jól kell válogatni - és a legjobb helyben - de a nagyrédei borok tartogatnak kellemes meglepetést.

A recept a Nova szakácskönyvek sorozatból, a Desszertek c. részből van. A sziruphoz 3(!) dkg zselatint is ír, teljesen felesleges, én élből kihagytam, egyébként hűen követtem az utasításokat. Eddig itt még nem ajánlgattam külön semmit, de ez tényleg nagyon jó volt.