Málnás-citromos tiramisu

Nincs benne ugyan kávé, ami a tiramisu lelke, de azonkívül minden, ami a tiramisuhoz kell, szóval nevezzük csak tiramisunak. Akármennyit nyígunk, a tavasz mindjárt itt van, sőt, májusban  észrevesszük, hogy már lassan vége (esetleg, hogy nem is volt, de ezt a verziót most ne vetítsük), le kell fagyasztani az epret, tehát muszáj megenni a dugdosott málna-aranytartalékokat. 

Erre született ez a desszert, meg arra, hogy ne csak a méltatlanul hétköznapi turmixokban végezze a raktárkészlet, és  a koncepció az volt, hogy  a málna kiolvadó levét majd jól beszívják a babapiskóták a kávé helyett, és így is lett. 

Sajnos nem vártunk 4-6  órát, míg vállalhatóan néz ki egy kehelyből kiügyeskedett szelet, ezért nincs belső fotóm, de a babapiskóták már 3 óra után is pszichedelikus piros színben tündököltek, finom puhák és édes-savanykásak voltak a citromtól és egy kis citromlikőrtől. Ha van egy kis dugi málnátok a nyárról a fagyasztóban, ne hagyjátok ki.

Hozzávalók: (4, max 6 személyre, 20 cm átmérőjű tálban)

4 tojás sárgája

8 dkg cukor

2 tojásfehérje

50 dkg mascarpone

40 dkg málna

15 dkg babapiskóta

4 ek. citromlé

2 ek. citromlikőr

A tojások sárgáját világos-habosra kevertem a cukorral, majd belekevertem a mascarponéba. A fehérjéket habbá vertem és ezzel lazítottam a sűrű krémet.

A málnát csak annyi időre tettem be a mikróba, hogy ne legyen jeges,  épp ne kezdjen levet engedni. ( Jó ha olyan málnánk van, amin nem csapódott ki a mélyhűtőben vagy a szállítás során túl sok pára,szóval nem  vizes-jeges...)

A babapiskóták felével kiraktam a kehely alját, meglocsoltam a citromlé és a likőr felével, erre jött a málna fele, majd a krém fele, és ugyanígy még egy hasonló rétegzés.

Néhány óra hűtés után tálalható.

Karamelles tiramisu Mars csokival

Igazi álomhétvége volt a gyerekeimnek, mikor péntek-szombat-vasárnap teszteltem három sütit a főszerkesztő Wichmann Anna felkérésére a Stahl Magazin csokis különszámába. Az egyik süti jobb volt, mint a másik, de e legütősebb ez a karamelles tiramisu volt, ami - a lenti adag feleként - úgy fogyott el tíz perc alatt, hogy közben már szemrehányó tekintetek vizslatták az üres tálat - egyáltalán mi értelme volt ilyen keveset csinálni...? 

A lágy és simulékony  karamelles íz  mellett a legjobb ebben a desszertben, hogy feleslegesen nem édes, nem érezni utána, hogy cukor folyik az ereinkben és egy hétig nem tudunk édességre nézni - én konkrétan mindennap el tudnám képzelni a reggeli kávém mellé pohárból kanalazva, ebéd utáni desszertnek vagy egy fárasztó  nap végén kényeztetés gyanánt - nálunk örök darab lesz, főleg, hogy a Nagyobb közölte, hogy a macaronok mellett eddig ez a top süti amit valaha csináltam. (!!)

Hozzávalók: ( 8-10 adag):

-a krémhez

5 dkg cukor

2 dl habtejszín

50 dkg mascarpone 

- a karamellszószhoz

10 dkg cukrozott, sűrített tej

3 dkg cukor

2 dl habtejszín

1 evőkanál méz

1 evőkanál puha vaj

- a  mártogatáshoz:

2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

1 evőkanál cukor

1½ dl meleg víz

- az összeállításhoz

4 db 47 g-os Mars csokoládé, ½ cm vékony szeletekre vágva 

20 dkg babapiskóta

2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

A krémhez cukrot egy kisebb 10 cm átmérőjű, vastagabb aljú lábasban  mérsékelt tűzön, keverés nélkül aranybarnára karamellizáltam. Lehúztam a tűzről, beleöntöttem  a forró  tejszínt, és miután a sistergés elcsitult,  mérsékelt lángon  és kevergetve tovább főztem, amíg a karamell fel nem olvadt. Langyosra hűtöttem, majd robotgéppel a mascarponéhoz kevertem.

A karamellszószhoz az első 3 hozzávalót mérsékelt tűzön kevergetve összeforraltam. Hozzáadtam a mézet és a vajat, és kevergetve tovább főztem, hogy enyhén karamellizálódjon. Ezután langyosra hűtöttem.

A mártogatáshoz a hozzávalókat kézi habverővel simára keverjük.

A babapiskóta felét belemártottam a kakaós szószba, majd leraktam egy kb.  5 cm magas tálba. Rákentem  a krém felét, aztán csíkokban rácsurgattam a karamelles keverék felét, és rárakosgattam  a vékonyra szeletelt  csokoládé felét. A rétegezést megismételtem.

Négy-öt óra hűtés után tálaltam.

A recept a Stahl Magazin csokis különszámában található rengeteg más szuper recepttel együtt.

Hát persze hogy tiramisu!

Mert ha már magam gyártom a mascarpone-t, akkor végezze abban, ami először eszébe jut mindenkinek a mascarpone-ról. Egyébként is nagy kedvenc; Lajos Mari receptje alapján készítem régóta. Most gondoltam, ha már igazi mascarpone és csak-tejszín-és-citromlé (bár van, ahol fehérborecettel savanyítják), akkor megnézem az Olasz Kulináriában is - az ottani tiramisu recept nem különbözött lényegében semmiben, egészen picit az arányokban, mínusz fahéj, plusz 1 dl felvert tejszín. Mivel poharakban és tálakban nem annyira látványos, úgy döntöttem, teszek egy próbát, mit bír el fémformában. Tökéletesen bejött, vagyis kijött, pár órai hűtés után összeállt annyira, hogy a kialufóliázott formából a testi épsége miatti különösebb aggódás nélkül kiboríthattam és beburkolhattuk. Na jó, nem egyszerre, mondjuk ezt inkább 6-8 személyes desszertadagnak.
Lehet hogy nem így van, - de szerintem igen - hogy ebben közrejátszott az, hogy ez tényleg igazi ,sűrű sárgás, nehezen keverhető mascarpone-ból készült.
Egyébként meg ott tartunk, hogy láttam nagyonakciós mascarpone-t, szépséghibája csak az volt hogy tejszínen kívül volt benne tej is bőven, és hogy mégis legyen valami állaga, tettek bele zselatint meg guargumi-pasztát. Hogy tejszínaroma volt-e benne, arra már nem emlékszem. Árban pont annyira jött ki, mintha itthon főzzük meg valamelyik lánc sajtámárkás kisdobozos tejszínéből.



Hozzávalók:

25 dkg mascarpone

1 dl tejszín

2 tojás sárgája

2 nagy ek. porcukor

2 dl presszókávé (nekem még soha-de-soha nem volt elég 1 vacak deci)

2 ek. amaretto likőr/konyak

15 dkg babapiskóta

jóféle kakaópor a megszóráshoz


A tojássárgáját fehéredésig habosra kevertem a porcukorral, kanalanként hozzákevertem a mascarpone-t és a keményre felvert tejszínhabot.

A babapiskótákat sorban gyorsan a likőrös kávéba mártogattam, kiraktam velük az alufóliával bélelt, 20 centis fémforma alját, rá a krém közel fele, újabb sor piskóta, krém, és a leendő alja megint piskóta lett. 3-4 evőkanálnyi krémet meghagytam, hogy majd a tetejét bevonhassam vele.

4 órát állt a hűtőben, azután kiborítottam, óvatosan lehúztam róla az alufóliát, a tetejét megkentem a maradék krémmel, megszórtam jól a kakaóval.

Biztos puszta pszichológia, de annyira más volt, mint a bolti mascarpone-ból! ;)

Recept most az Olasz kulináriából.

Berry tiramisu

Az idei nyáron nem lehet okunk panaszra. Nem is emlékszem ilyen évre, hogy ennyire egybeért volna a szezon cseresznyéből, málnából, meggyből, barackból, ribizliből meg minden másból. Ami nagyon jó egyrészt, másrészt meg ott az örök lekifurdalás, mert kizárt, hogy napokon keresztül, miután hazaesünk a munkából, miközben vadul szervezzük a kiskorúak nyári felügyletét, és tízre már nagyjából egyenesbe jönnek itthon a dolgok, még nekiálljak jelentősebb mennyiségeket befőzni.Így azután mindenből van egy kicsi, annyi, amennyinek még volt lelkierőm nekiállni éjfél előtt.

Ez a kis semmiség is a mindenből egy kicsi jegyében született, mert külön szerencse, hogy az áfonyán kívül minden más megterem a kertben, de azt hiszem, áfonyára itt esélyünk sincs, sajnos. Áááááfonya...egy külön kitüntetett posztot érdemelne, csak eltűnik el rögtön az a pici doboznyi, amit hazahozok.


Hozzávalók: (4 nagy pohárhoz)


2 dl tejszín

20 dkg mascarpone

25-30 dkg vegyes bogyós gyümölcs

1 ek. porcukor (vagy vaníliás porcukor)

1 kk. vaníliaeszencia

1 dl gyümölcslikőr

8-10 db babapiskóta




A megmosott málnát, ribizlit és áfonyát a gyümölcslikőrrel megzümmögtettem a tűzhelyen, éppcsak hogy a málna levet eresszen.

A tejszínt lágy habbá kevertem a porcukorral és kanalanként hozzávertem a mascarponét is.

A poharakba először babapiskótát tettem, rákanalaztam a likőrös gyümölcs felét, arra a krém felét, és ugyanígy jött mindenből még egy réteg. Minimum néhány óra kell neki a hűtőszekrényben, de el lehet készíteni előző nap is.


Mikor csináltam, eszembe jutott, hogy épp július 14-e van, ha francia vendégek lettek volna, akkor még a színösszeállításra se lehetett volna panasz :D.