Teasütemény - rooibos keksz

Tökéletesen átadja a tea ízét, és sütés közben az egész konyha a teától illatozik...

Vagy három éve tervben van, - mióta rooibos rajongó vagyok - és nagyon igyekeztem, hogy a Vigyázz, Kész, Főzz legújabb fordulójára kész legyen, csak a posztolással csúsztam ki az időből. Régesrég, vagy öt éve, csináltam hasonlót, fenn is van itt, gyümölcsteából. Hol volt akkor még a rooibos... azóta viszont nekem ez a kedvenc teám, hiába nem is tea, hanem egy cserje kérge valójában. A korábbi recepthez képest módosítottam kicsit az összetevőkön, de a tea ízét itt is a tejszín viszi be a sütibe, ezért nem a klasszikus omlós, hanem inkább kicsit puhább fajta lesz készen. Bármilyen más fajtájú és ízesítésű teából elkészíthető az alábbi módszerrel, csak arra kell figyelni, mennyire intenzív az íz és a szín, amit át akarunk vinni a tésztába - lehet, elsőre kicsit óvatosabban kell eljárni: a másik poszt alapján a gyümölcsteák mennyisége jól belőhető, és itt a rooibosnál is sikerült elsőre eltalálni, de mondjuk egy erősebb, aromás earl grey-nél nem biztos, hogy szükséges ekkora teamennyiség, kesernyésebb aromáknál pedig nem árt mondjuk még  cukorral megszórni a kekszeket sütés előtt, vagy maximum 1-2 dekával emelni a tésztába kerülő mennyiséget.

Hozzávalók:

20 dkg liszt

10 dkg vaj

7 dkg porcukor

1 tojás sárgája

1 dl tejszín

6 filter vaníliás rooibos  tea

A tejszínt felforraltam és leforráztam vele a filterből kiszórt  teát. 5 perc állás után - picit meg is nyomkodva a teafüvet -leszűrtem.

Késes robotgépben a hideg vajat és a lisztet morzsás állagúra kevertem, hozzáadtam a cukrot és a tojás sárgáját, és a teás  tejszínt. Puha, lágy tésztát kaptam, amit két folpack réteg között kilapítva egy órára a hűtőbe tettem.A hűtőből kivéve 2 mm vastag (vagyis vékony ) lappá nyújtottam a folpack között, és kiszaggattam. (Gyorsan kell dolgozni, lehet felezni is a tésztát, és  amíg az egyik felével elkészülünk, a másik a hűtőben várakozik.)

160 fokos sütőben kb 20 perc alatt sültek készre, ekkor még egész puhák a kekszek, és a sütőlapon kell kihűlniük is, így lesznek tökéletesek.

Citromos-vörösáfonyás keksz

Már le se merem írni, hogy Meyer citromos :D. De nem is ez a lényeg benne egyébként, hanem a búzadara. Igen, egy kicsi trükkel nemcsak ropogós textúrát lehet bevinni egy omlós vajas kekszbe, hanem a keksz állagának lerontása nélkül szuper aromákat is, bármilyen folyadékkal. Csináltam már búzadarás  kekszeket, ilyet és ilyet,  de a beáztatós ötlet a Meyer citromoktól jött: mivel nem olyan erős az ízük, mint a sima citromnak, ezért úgy gondoltam több citromlevet kell bevinni a sütibe, hogy a finom, lágy aroma előjöjjön, de úgy, hogy közben ne tegye tönkre  a vajas keksz állagát. És mivel (meyer) citromlével működött, szerintem működik más folyadékkal is, a hétvégére tervben van egy whiskys-tejcsokis-karamellás keksz, majd tudósítok...

Hozzávalók: (kb 25 darabhoz)

12 dkg puha  vaj
8 dkg cukor
15 dkg liszt
2 ek. búzadara 

2  Meyer citrom lereszelt héja 

2 ek. Meyer citromlé ( vagy 1-1  kanál citrom és  mandarinlé,  sima citromból elég a fele)

5 dkg aszalt vörösáfonya
negyed kk. só

A búzadarát elkevertem a citromlével, és hagytam állni. Kézi mixerrel 3 perc alatt habosra kevertem  a vajat és a cukrot, belereszeltem a citromok héját, majd kanállal hozzákevertem a lisztet, a beáztatott búzadarát, sót és az áfonyát. A puha masszát kétfele osztottam, és 3 cm átmérőjű, kb 10 cm hosszú rudakat formáztam belőlük folpackba csavarva. 2 óra hűtés után éles késsel jó fél centi vastag szeletekre vágtam a tésztát és 180 fokra melegített sütőben 12 perc alatt megsütöttem. ( Jó ujjnyi helyet kell hagyni a sütik között, mert megnőnek sütés közben.) Ha a korongok széle már  pirulni kezd, akkor jó, bár puha még, de a tepsin kihűtve lesz tökéletes.

Gyümölcskenyér keksz

Itt a gyümölcskenyérszezon,  a kexszezon, és ezek fúziója, a gyümölcskenyérkeksz. Lázadás várható, mert az adventi sütik közül eddig egy se volt csokis, (vagy legalább egy sima linzer, anyaaaaa....), na majd jövő vasárnap. Addig itt van ez, ami napközben is majszolható, ha ránktör az éhség, és a zsírtartalékok felhalmozásának sürgős szükségességére  figyelmeztető  atavisztikus ösztön.

Eredetileg ősszel akartam kipróbálni ezt a kekszet, mert tökéletes iskolai tízórainak tartom azokra a napokra, amikor a Kisebbség már végtelenül unja a szendvics-gyümölcs kombót, és siránkozik azon, hogy bezzegmásgyerekek jóreggeltkekszet visznek, meg croissant, meg túrórudit, meg Twixet, meg egyebeket. Ekkor tromfolok azzal, hogy a bezzegmásgyerekek meg nem reggeliznek minden nap mindenféle cukros gabonapelyhet,  hanem biztos finom szendvicseket. Erre megkapom, hogy nem is reggeliznek, mert bezzegmásgyerekeknek reggelizni se kell. Ennyiben maradtunk. Hallgatok, mert legalább a pehely mellé befér két deci tej, bezzegmásgyerekek kakaót isznak, meg édes teát reggelire, még ha reggelizniük nem is kell.

Hozzávalók: (kb. 20-24 darabhoz)

10 dkg szobahőmérsékletű vaj (CSAK vajjal működik, margarinnal nem!)
5 dkg cukor
1 kis tojás
15 dkg liszt
fél csapott kk. só
1 késhegynyi szegfűszeg
1 késhegynyi gyömbérpor


20 dkg aszalt/kandírozott gyümölcs, mazsola méretre vágva
8 dkg dió vagy más csonthéjas
1 ek. méz
2 ek. konyak/rum/mandulalikőr/narancslikőr stb.
1 ek. narancslé


A gyümölcsöket összekevertem a mézzel, likőrrel, narancslével, és lefedve átforrósítottam a mikróban, és egy órát  állni hagytam.
A vajat kézi mixerrel pár perc alatt  habosra kevertem  cukorral, homogénné kevertem a tojással, majd a mixer legkisebb fokozatán hozzáadtam a lisztet. Amint összeállt, kanállal simára kevertem a puha tésztát, egyenletesen hozzákevertem a szárított gyümölcsöket, azt a levet is, amit nem szívtak magukba, és a diót. Lisztezett munkalapon nagyjából hosszúkás téglatestet formáltam belőle, átraktam egy folpackdarabra, és véglegesen egy késsel simítottam egyenletesre az oldalait, - ennyire puha a tészta mikor kész van , és becsomagoltam. Egy éjjel pihentettem  a hűtőben, de minimum 4-5 óra kell, mikorra szépen vághatóvá szilárdul. Ekkor jó félcentis szeletekre vágtam fel, és 175 fokon 20 percig sütöttem - épp csak a széle kezd ekkor barnulni. A süti ekkor még puha, de ki kell venni, pár percig a tepsin pihentetni, majd rácsra téve kihűteni. Fémdobozban jól eláll, és másnapra omlós lesz.

Ina Garten receptje, kevés alakítással.

Meglepetés keksz

Jó, valójában mandulás-narancsos-csokis cookie, de ez a képen nem látszik. Nem is látszhat, mert bár cookie-nak indult, (plecsnisüti, ahogy a gyerekeim nevezik) de rögtön ahogy betettem a sütőbe, súlyos identitászavar jelei mutatkoztak nála (vagy egyenesen skizofrénia??) és úgy döntött, inkább crinkles szeretne lenni. Nem zavarta, hogy erről a receptben szó sem volt, semmi cukorban hempergetés, semmi repedezett felület meg hűtőben pihentetés, ráadásul nem is itthonra sütöttem, hanem ajándék-rágcsának szántam gyerekeknek; nem baj, megették. Mert ugye mindannyian tudjuk, hogy nem a külcsín, hanem a belbecs a lényeg.


Hozzávalók:

12 dkg vaj (margarin most, mert az nem tejes - elméletileg, mint megtudtam)

10 dkg cukor

1 tojás sárgája

2 kk. mandulaaroma (de nem a zöld!!!)

1 narancs lereszelt héja

1 ek narancslé

5 dkg darált mandula

21 dkg liszt

1 kk. sütőpor

7 dkg apróra tört étcsoki




Így - hűen követve a recept utasításait - gyártottam meglepetés kekszet:

A sütőt 160 fokra előmelegítettem.

A cukrot és a margarint jól össszekevertem, de azért nem habosra. Hozzáadtam a tojások sárgáját,a narancs lereszelt héját és a levéből egy kanálnyit, és jól kikevertem.

A többi hozzávalót egy külön tálban elegyítettem, azután a margarinos keverékhez öntöttem és összedolgoztam.

Csini gombócokat golyóbisoztam a sütőpapírral bélelt tepsire, melyek 15 perc sütés után is csini gombócok maradtak.

Mákvirág

Egyeseknek mákjuk van, folyton, mindenféle, sült, gőzben főtt meg ilyesmi. Nem csoda, ha a jó példa ragadós, és egyre több lementett mákos recept várja hogy ne csak fejben, hanem a valóságban is megfőzzem-süssem. Mivel a sós variáció annyira bejött, így találtam párt egy édes-ropogós-omlós mákos keksz formájában. Aki szereti, hogy egy keksz nem túl édes, jól eltartható, nagyon kiadós, a teljes kiőrlésű liszt miatt meg úgy egyébként is megideologizálhatóan egészséges, és a tetejébe még mákos is, az próbálja ki, nem fog csalódni.

Kétféle tölteléket kapott: olvasztott étcsoki és sült málnadzsem, és az utóbbi kiütéssel győzött.


Hozzávalók: (106 (!) db, vagyis töltve 56)




33 dkg teljes kiőrlésű liszt

1 tk. sütőpor

2 és fél ek. mák

fél tk. só

17 dkg vaj

14 dkg nádcukor

3 tojássárgája

1 tk. vaníliakivonat vagy 2 vaníliás cukor

3-4 ek tej


A száraz hozzávalókat összekevertem.
A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, de ekkor már csak egy rövid ideig kevertem újra, majd fakanállal belekevertem a tojássárgáját és a vaníliakivonatot, majd hozzákevertem a száraz hozzávalókat. Ekkor még nehezen állt össze, így hozzáadtam a tejet is - a negyedik ek. nem is tej, hanem tejszín volt, mert túl keménynek találtam a tésztát, és nem akartam, hogy a túl sok tej miatt törjön.
Az összegyúrt tésztát 4 részre osztottam, és jól kilisztezett munkalapon, felül is liszttel szórva egészen vékony, alig 2 mm vastagságú lapokká nyújtottam. Bár a teljes kiőrlésű liszt miatt sűrű a tészta, és nincs is túl sok folyadék benne, muszáj volt lisztezni, mert hajlamos a nyújtófára ragadni, törni. A lapokat folpackkal elválasztva egy tálcára raktam, és egy órát a hűtőben pihentettem.

Ezután már csak ki kellett szaggatni a 106 darabot ( a maradékokat persze újra összegyúrva és vékonyra nyújtva) de a sütés gyorsan megy, mert 175 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tesiben adagonként pontosan 7 perc tényleg elég nekik, hogy tökéletesek legyenek.




A receptet Heidi Swanson oldalán találtam, ahol a szerintem kevéssé kifejező barnacukros töltött keksz néven fut. Az elkészítés módján változtattam egy kicsit, - páldául a hűtőhideg tésztát igen nehéz vékonyra nyújtani szerintem - és lehet, hogy az én sütőporom szuper, de nekem 2 mm-es (1/12 inch) tésztából sem lettek olyan elegánsan vékony kekszeim mint neki :)

Tanulság még: sima lisztből is jó, akkor óvatosabban kell adagolni a tejet. A nádcukrot ,ha porrá őröljük, simább, csinosabb lesz a süti felülete.

Csokis darakeksz

Megint eljött a Kekszek Ideje. Aki szülő, meg dolgozik is mellette, ismeri azt a pillantást, amivel a délután az iskolából-óvodából hazaeső/hazahozott gyerek felnéz, ami nagyjából az a egész-nap-nem-ettem-semmit-azonnal-adj-enni-éhes-kiskutya-kiscica-vagyok-éhen-pusztulok kifejezést sűríti. Mindezt úgy, hogy bár tudom, a közétkeztetés így meg úgy, tápérték meg izé, de ha fogukra való kaja van, akkor az enyémeim simán háromszor repetáznak az ebédből, továbbá legjobb szakács az éhség egyébként is, ami egy rohangálással ("anya, egész délelőtt kergettek a fiúk!") töltött délelőtt után még a karfiolfőzeléket is ehetővé varázsolja (brrrr...), de a nézés az változatlan, mindegy mi és mennyi. Ekkor muszáj készenlétben lenni valaminek, de ne, az ne legyen szendvics, és ha már gyümölcs, akkor legyen mellé valami édesség, amit be lehet kapni csak úgy, mert a gyerek nagyon elfoglalt, ahogy hazaér, nincs többé egy percnyi ideje sem, borzasztó.


Ez a keksz egy alap, elkészítése pofonegyszerű, nagyon jól lehet variálni, ízében engem talán a gépi kekszre vagy darált kekszre emlékeztet, amit borzasztóan irigyeltem gyerekkoromban a barátnőimtől, holott most már egyáltalán nem szeretem. Az állaga viszont sokkal-sokkal jobb, omlós, az is marad minden külön macera meg dobozba zárás nélkül, a búzadarától klassz ropogós, elbír mindent, vaníliát, fahéjat, reszelt narancs-vagy citromhéjat, liszt egy része cserélhető benne csonthéjasra (1/3ig mernék kísérletezni), de persze leggyorsabban mindig a csokiba mártott fogy el.


Hozzávalók:(kb.30-35 darabhoz)

24 dkg liszt

3 dkg búzadara

1 tk. sütőpor

12 dkg vaj

10 dkg nádcukor

1 tojás

1. kk. vaníliakivonat


A száraz hozzávalókat összekeverem. A cukrot habosra kevertem a vajjal, hozzákevertem a tojást is, a vaníliakivonatot, majd fakanállal összekevertem a száraz hozzávalókat is. A puha tésztát kicsit betettem a hűtőbe, a recept szerint kis diónyi gombócokat gurigáztam belőle, villával lapította a Kisebb, majd amikor ezt megunta, egyszerűen szétlapítottam őket egy pohárral, fél centi vastagságúra. Ettől tömzsi fogaskerék formájúak lettek.

180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sültek.

Legközelebb vagy csak pohárlapítottak lesznek, vagy egyszerűen kinyújtom, majd kiszúrom őket, vagy hengerré formálva kicsit hűtöm, majd késsel felszeletelem, mert a villás módszerrel túl tömzsik maradtak szerintem a kekszek.

Gyors, elronthatatlan süti.

Eredetileg teljes őrlésű liszttel van, de amióta volt a fuzárium-mizéria, azóta a Nagyobb megvizslat minden liszteszacskót; felháborította, hogy fiúknak mellei nőhetnek.


A "Csokoládé-több mint 100 fontos recept"c. könyvecskéből.

Tea,sütemény

Tegnap elkezdődött a várakozás. A várakozás a bizonyosságra, hogy a fény, ha lassan is, de le fogja győzni a sötétséget, a várakozás a bizonyosságra, hogy megváltatunk.
És a várakozás a gyerekeim szemében felrobbanó öröm-tűzijáték százezer szikrájára, amikor meghallják a csengőt és berontanak az igenis a Jézuska által hozott karácsonyfához a nappaliba.

Nálunk a rituálék része az adventi vasárnapok sütisütése. Ez temérdek liszt és porcukor szanaszét szórásával, a konyha teljes összemaszatolásával és a ki-szaggathat-a-karácsonyfa-alakú-szaggatóval állandó vitájával jár, de nem baj.Ráérünk.

A repertoárnak vannak állandó darabjai, de mindig kipróbálunk újakat, mint most ezt a részben saját fejlesztésű tea-süteményt is. Az eredeti ötlet: ahogy a levendulás sütinél írtam, egy ausztrál blogger variált egy amerikai blogger receptjével. Ez utóbbi zöld teás volt, és még a levendulás sütinél beígértem, hogy kipróbálom.A matcha por beszerzésének problematikáján rágódva úgy gondoltam, adventkor meglesz a jó alkalom, aztán pár hete láttam, Lila Füge megelőzött.

De a tea+teasütemény variáció nem hagyott nyugodni, és akkor eszembe jutottak a "piros teák". A Kisebb így hív minden gyümölcsteát, és télen nem lehetünk meg nélkülük. Van ezerféle, olcsóbb, drága, nagyon drága, de színben egy sem veszi fel a versenyt a Plus egyik sajátmárkás termékével: ez azért dicsérendő, mert semmilyen színezőanyag nincs benne. Teljesen őszintén ráírják a dobozra, hogy Raspberry and Blueberry flavour és valóban, se málnát, se szedret nem tartalmaz, csak hibiszkuszt, csipkebogyót, almát, bodzát (szerintem ez a fő színanyag-forrás) és áfonyát. Na meg egykis aromát, dehát semmi sem tökéletes.


Hozzávalók:

8,5 dkg porcukor

14 dkg vaj

24 dkg liszt

2 tojás sárgája

5 filter Fruit Garden Raspberry and Blackberry gyümölcstea a Plus-ból
(ez 15 gr gyümölcsteának felel meg)

0,5 dl tejszín

0,5 dl tej csipet só

5 dkg kandírozott eper

kis áfonyalikőr

kristálycukor

A teafiltereket még reggel kettévágtam és a tartalmukat egy pohárba szórtam.A tejet és a tejszínt felforraltam és a teára öntöttem.Lefedve várakoztak késő délutánig. A kandírozott epret apróra vágtam, beáztattam egy kis áfonyalikőrbe.

A porcukrot habosra kevertem a vajjal és egy csipet sóval, egyenként hozzárobotoltam a tojássárgájákat, aztán a tejszínes-gyümölcsteás sötétbordó masszát, az epret, majd hozzágyúrtam a lisztet. Pihentettem a tésztát jó félórát a hűtőben, azután fél-egy centi közötti vastagságúra nyújtottam, a gyerekekkel kiszaggattam és kristálycukorban megforgattam.

160 fokra előmelegített sütőben sült közel húsz percet. Kb 40 db lett belőle.

Az eredeti receptből egy tojássárgáját cseréltem fel a tejszínes teadarabokra, és kapott egy kis plusz cukrot is erre tekintettel. A kandírozott eper+áfonyalikőr teljesen opcionális, utóbbi puszta szerencse kérdése, hogy hallgat egy ideje a szekrényben.

Már a levendulás variációnál írtam bizonyos fenntartásaimról az eredeti elkészítési módhoz képest, de ott nem jött ki ennyire, mint most, ahol fontos a szín, ha már ennyit vacakolunk vele.

Tehát 1,5 centire hagyni és 12-15 percig sütni ilyen hőfokon: kizárt, hogy valamennyire is átsüljön. Ha emeled a hőfokot, barnul a süti, és elveszti a színét. Ha nagyon vékonyabbra nyújtod, de hagyod a hőfokot, szintén ez az eredmény.

A képek tanúsága szerint a helyes megoldás: 0,5-1 cm közöttire - ezt mondják kb. kisujjnyinak - nyújtani, 160 fokon 15 percig türelmesen sütni, majd alufóliával letakarni, még további 5 percig sütni, majd kivenni és a tepsin, alufóliával változatlanul letakarva kihűlni hagyni. Így alulról kellőképp átsül, felül pedig marad alig-Barbie.

Ja és az íze??? Nagyon finom! Nem túl édes, a gyümölcstea-íz tökéletes, és az illattal tele van a lakás. Rózsaszín ide vagy oda, ennél több nem is kell...