Lazacos-spárgás pite

A múlt héten volt szerencsém részt venni egy, a Bocuse d'Or-hoz kapcsolódó gasztroeseményen, aminek nem titkolt célja a norvég lazac népszerűsítése volt. Nem is akárkik, hanem a norvég  Flying Culinary Circus séfjei főztek vagyis inkább: hidegen füstöltek (lazacot),fagyasztottak (nitrogénben) wasabis szószt - ezt is lazachoz - posíroztak - igen, lazacot, levesbetétként. A Népeknek (meg nekem is)  itthon igencsak elkerekedett a szemük amikor kiderült, hogy ki mindenkinek főztek már, de ekkor már késő volt reklamálni, hogy miért nem viszem őket magammal. És bár a folyékony nitrogén alkalmazása meg a hidegen füstölés nem megy itthon, azért az ott kapott kis receptes füzetecskéből pont időszerű volt kipróbálni egy spárgás-lazacos receptet. (És igen, a Népek passzolták a spárgát, inkább morzsás lazacot kértek, ilyesmi lett.)

Hozzávalók: (23x30cm-es tepsihez)

20 dkg liszt
8 dkg hideg vaj
1 kk. só
1 tojás
2 ek tejszín
25 dkg lazacfilé
kb. fél csomag zöldspárga
1 doboz Philadelphia krémsajt
2 tojás
2 dl tejszín
2 gerezd fokhagyma
2 ek citromlé
bors és só

A lisztet és a vajat a késes aprítóban megpörgettem, hozzáadtam a sót, tojást és a tejszínt is, míg el nem kezdett összeállni, ezután kézzel gyorsan összegyúrtam és 15 percre a hűtőbe raktam.

A spárgát megmostam, ahol roppant, a szárát eltörtem, a vastagabb végeket elraktam levesnek. Kevés vizet forraltam és 2 percre a lobogó vízbe dobtam a spárgát, majd leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem.

A tésztát a tepsi méretére nyújtottam, hogy legyen jó centi pereme is, az alját megszurkáltam és 10 percig 180 fokon elősütöttem.

Addig a tejszínt, a krémsajtot és a tojásokat elkevertem, sóztam és borsoztam. A fokhagymát lereszeltem, elkevertem egy ek. citromlével és állni hagytam. A lazacot csíkokra vágtam, egy ek. citromlével meglocsoltam.

A lazacot és a spárgaszálakat elrendeztem az elősütött tésztán, az öntethez kevertem a citromos-fokhagymás keveréket, (Így, a citromlé miatt csak nagyon enyhén érződik majd a fokhagyma, nem lesz nyers és csípős íze.) a tésztára öntöttem és kb. 20 percre visszaraktam a sütőbe.

Meleg csokoládétorta karamellizált eperrel

k

Hát ez már majdnem tökéletes :). Csináltam már az eredeti recept szerint karamellizált banánnal is, azóta fejlődött a krém benne, de még mindig nem olyan, mint amilyennek Monsieur Hermé leírta. Ennek a sütinek a titka a töltelék, a csokikrém, amit épp csak meg kell sütni, nem szabad hűtőbe tenni, hanem kihűlés után szobahőmérsékleten, a még-épp-nem-olvadós-fényes-selymes fázisban kell tálalni. Valószínűleg egy kevésbé szabados korban elfogyasztása után egyből vezekelni kellett volna, mekkora mázli, hogy manapság csak a bevitt kalóriák miatt érezhet lelkifurdalást az, aki hajlamos ilyesféle önmarcangolásra. A mi családunkban nem ismerek ilyeneket, sőt a maradékot még reggelire is képesek elfogyasztani,"nehogy megromoljon" felkiáltással.

Hozzávalók: (26 cm-es formához)

- a tésztához:

20 dkg liszt

13 dkg vaj

6,5 dkg porcukor

1 nagyobb tojás sárgája

1 kk. vaníliakivonat

fél citrom reszelt héja

csipet só

-a töltelékhez:

14 dkg jó minőségű étcsokoládé (legalább 60% kakaótartalommal)

11 dkg vaj

3 tojás sárgája

1 egész tojás

2 ek. cukor

- a karamellizált eperhez

30 dkg eper(ne legyen túlérett)

8 dkg cukor

3 dkg vaj

2 ek. rum


A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A hideg, felkockázott vajat, porcukrot és lisztet összeaprítógépeztem és gyorsan egynemű tésztává gyúrtam a többi hozzávalóval. 30 cm átmérőjű körré nyújtottam a lisztezett munkalapon, így épp 2 centis pereme lett körben. Jól megszurkáltam - nem is kellett vaksütni - és 15 perc alatt majdnem készre sütöttem.

Ez is a klasszikus omlós tészta, és szerintem sokkal könnyebb vele dolgozni, mint az eredeti recept szerinti paté sucréé-vel, úgyhogy az első tapasztalatok után itt egyszerűen lecseréltem, bocsánat Monsieur, a lényeg úgyis az a mi belül van, nem?

Amíg a tészta sült, karamellizáltam az epreket, amiket jó félcentis szeletekre vágtam. A vajat felforrósítottam egy teflonserpenyőben, megszórtam a cukorral, és amint kezdett pirulni, hozzáadtam az epreket, nagy lángon tartottam és 2 perc után a másik oldalukra fordítottam. Újabb 2 perc után levettem a tűzről és meglocsoltam kevés rummal. A legszebb darabokat félretettem díszítésnek, a többivel kiraktam a torta alját.

A visszamaradt epres-rumos karamellszósz - a szakács jutalma :).



A krémhez a tojássárgákat és az egész tojás elkevertem, de óvatosan, mert nem szabad, hogy a tojásfehérje kicsit is felverődjön, mert nem lesz sima a krém. Ez a gyakorlatban szerintem majdnem lehetetlen, valamennyi levegő fog belekerülni, de legyen minél kevesebb.

A vajat is és a felaprított csokit külön, vízfürdőben felolvasztottam. Itt jön a szokásos Hermé-féle konyhai kémia.
Mindkét cuccot visszahűtöttem 40 fokra. Sajnos a hússütés közben egy percre bennhagytam a húshőmérőmet a sütőben délelőtt, ezt egy kicsit zokon vette, így úgy kellett találgatni a mutatott értéket, mint a negyedikesek logikai feladataiban a "mi lehet a meccs eredménye ha ez látszik a digitális eredményjelző táblán: " - és akkor oda van rajzolva pár vízszintes meg függőleges vonal...
Szóval 40 fok. Akinek nincs ilyen kis kínai szerkezete mint nekem - ami azóta dicséretesen meggyógyult, bár a kijelző borítása kissé hullámos maradt - az se aggódjon, mert én is csak nagyjából becsültem inkább ezt a 40 fokot - épp melegebb a kézmelegnél. Szóval a két negyvenfokos anyagot, először a vajat, majd a csokit kell belekeverni az összekevert 3 tojássárgába és egész tojásba. Nagyon lassan. A krém titka ugyanis a hőmérséklet és az, hogy semmiképp nem keverjünk levegőt bele. Ezt a banános változatnál elrontottam, a krém teteje tele volt kis köröcskékkel, amik a levegőbuborékok miatt születtek. Most már jobb volt, és belül tökéletes, de még mindig nem volt meg az a gyönyörű fényes, sima felszín.
Ezután jött bele a két evőkanál cukor még, majd az eprekkel kirakott tortaaljzatba öntöttem a kész krémet, és 190 fokon pontosan 11 percig sütöttem. Miért addig? Mert a Mester ezt írja. Ha 11, akkor 11, de legközelebb kicsit lejjebb veszem a sütőt, talán 180-ra, mert valószínű, picit túlsütött lett a krém.

Kihűlve tálaljuk, de hűtőbe tenni nem kell, sőt nem szabad.

Epres-joghurtos tartelette

A tökéletes maradékhasznosítás eredménye látható a képen: egy pie alakba átlényegült Rákóczi túrósból maradt felesleges tészta és az egyébként is túlméretezett tojáshab keresett formát magának, így lett ez, kicsit a Sült Alaszkára hasonlító semmiség belőle. A fagyival töltés nem is jutott eszembe a hideg viharok miatt, a tojáshab némi görög joghurtos és epres tölteléket rejteget. Az omlós tésztakosarak nagy előnye, hogy megsütve kiválóan elvannak a hűtőben vagy akár csak egy jól záródó fémdobozban jópár napig; ha ránkjön a sütiehetnék, váratlanvendég-csordák törnek ránk, vagy nem váratlanok, de minimalizálni akarjuk a konyhában eltöltött órák számát, de legyen azért valami édesség is is, akkor amíg melegszik a grill, felverjük a habot és 10 perc alatt kész a desszert.


Hozzávalók:(4 személyre)



-az omlós tésztához:

10 dkg liszt

6,5 dkg vaj

3 dkg porcukor

1 kicsi tojás sárgája

fél tk. vaníliakivonat

csipet só

-töltelék:

1 ek. eperdzsem

20 dkg eper

2 natúr joghurt - szűrőben legalább fél napig lecsöpögtetve, vagy 1 készen vett

1 tk. porcukor

-a tetejére:

1 tojásfehérje

5 dkg cukor



A tojás kivételével a tészta összes hozzávalóját hidegen aprítógépbe raktam és morzsássá kevertem. Kézzel gyorsan belegyúrtam a tojássárgáját is, és pihentettem fél órát a hűtőben. (Ez a klasszikus arányú omlóstészta receptje, ezt használom a Rákóczi túrós alapjának, de bármilyen édes pite vagy pie alapjának is tökéletes.)

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.





A fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtott tésztával kibéleltem a formákat, alufóliát tettem rá, kiöntöttem a sütőlencsémmel, 10 percig így, majd további 5 percig a lencsétől és az alufóliától megszabadítva sütöttem. A kész sütik alját eperdzsemmel kentem meg.

A felkockázott epret a cukorral elkevert joghurthoz adtam és igazságosan elosztottam a tortácskákban.

A fehérjét félig felvertem, majd a lassanként hozzáadagolt cukorral kemény habbá vertem.
A tojáshabbal megkentem a sütik tetejét, kicsit meghúzogattam a villa végével a külcsín kedvéért.



A sütő grilljét 200 fokra állítottam, betoltam alá a sütiket, 2 perc kellett hogy színt kapjanak, ezután a kikapcsolt, nyitott ajtajú sütő alsó részében száradt a hab még vagy 10 percig - ha nincs grill funkciónk a sütőben, akkor a legnagyobbra kell venni a hőfokot, és kicsit tovább benntartani magas hőfokon, majd ugyanígy szárítani.

Ha fagyival töltjük, akkor a kész tésztát mindenképp hűtsük ki, sőt jól be, sőt akár fagyasztani is lehet a töltés előtt vagy negyedórát - utána pedig így járjunk el.

Spárgás/újhagymás sörkorcsolya

Mikor is készült ez? Úgy két hete...
Mielőtt Yolanda ittragadt a Kárpát-medence felett (adományvonal: 1749), ezer más baj mellett mondjuk azt is eredményezve, hogy tonnaszám kell majd szórni annak, aki ebből remél megélni, - és nem tette tönkre már most a terményét az időjárás - a gombaölőt az összes létező fóliás és szabadföldi növényre...

Egyébként pedig ez egy aligrecept, csak ötlet inkább, hogy végre elfogyjon a spárga a hűtőből, újhagyma pedig már van a kertben, és szerintem azzal kicsit ütősebb, nem olyan kifinomult enyhe íz, mint a spárgával sütött, de a sörhöz jól csúszik mind a kettő.


Hozzávalók:

mélyhűtött leveles tészta (szögletes)

spárga és újhagymaszálak

1 tojás sárgája

só

bors

reszelhető kemény sajt (én grana padanot használtam)


A leveles tésztát ki se nyújtottam: csak megkentem a felvert tojással, egy lapra fektettem 3 szál spárgát/újhagymát, jól megsóztam-borsoztam, reszeltem rá kevés sajtot és a másik lapot a tetejére fektetve a zöldségszálak közötti részt jól lenyomkodtam. Éles késsel keresztben 3 mm vékony szeletekre vágtam és 200 fokos sütőben 20 perc alatt aranysárgára sütöttem.

Olajbogyós változatban itt.

Lazac, spárga, tagliatelle

Mégis van még egy kis spárga. Maradék lazac, mert a rizottóhoz nem kellett mind - elnézést, lefagyasztottam...Maradék mascarpone a brownie miatt. És szerintünk a legfinomabb olasz tészta, a tagliatelle, bár fogalmam sincs, hogy pusztán azért, mert más az alakja, és csigákba van tekerve, lehet-e tényleg más íze, vagy ezt csak elképzeljük. Jó, a spenót miatt ennek biztos, de épp ilyen volt otthon.
Szóval csupa maradékból így lesz hétköznapi luxus tésztaebéd, jár hozzá jobbféle sajt, vagy egyszerűen csak felejtsük le róla, az se nagy tragédia.
Sajnos itt nem részletezendő okok miatt nem tudtam magam beleélni tökéletesen a luxusba, de annyira jó volt, hogy máskor is szervezünk egy ebédet Tiffanynál.


Hozzávalók: (2 személyre)


25 dkg tagliatelle tészta

8 dkg füstölt lazac

8 dkg mascarpone

15 dkg spárga

1 ek vaj

só

bors


A tésztát lobogó vízben kifőztem. Amíg főtt, egy serpenyőben a vajon megpároltam a spárgát, hozzákevertem a mascarponét, sóztam, borsoztam, összeforraltam és hozzáadtam a csíkokra vágott lazacot.

Rászedtem a kifőtt tésztát, összekevertem, kevés grana padano, biztos lesz ismétlés, még ha spárga már nem is.

Epres flognarde

Ez nem clafoutis. Azért nem, mert a franciaországi Limousine régióból származó, és az okcitán nyelv "megtölt" jelentésű szavából származó elnevezést csak akkor használják, ha a süti cseresznyével - eredetileg ki sem magozottal - van töltve. Minden más gyümölcs esetén a becsületes flognarde névre hallgat, lehet az alma, szilva vagy bármilyen bogyós. Ennyit az etimológiáról, hozzátéve, hogy életemben először tejespitéről Ízbolygótól hallottam vagy két éve, nálunk soha senki nem csinált ilyet a családban, pedig még ettem kemencében sült almás pitét meg rétest a nagymamámnál.

És ha már francia, akkor kipróbáltam a híres-nevezetes Julia Child receptjét, a Mastering The Art of French Cooking c. könyvéből, és azt kell mondjam Váncsa mesteré állja a próbát.

Igazából helyes, napsütéses, akácillatú tavaszi-nyári délutánokon kellene bekanalazni, de egy ilyen ronda esős napon langyosan igazi vigasztaló uzsonna vagy vacsora, és ráadásul igazán egyszerű.


Hozzávalók: (24 cm-es formához)


3 dl tej

14 dkg kristálycukor

3 tojás

1 ek vaníliakivonat/2 cs. vaníliás cukor

1 csipet só

5 dkg liszt

30-40 dkg eper

porcukor a megszóráshoz


A sütőt 175 fokra melegítettem elő.

Turmixban (késes aprító is jó) 1 percig kevertem a tejet, a tojásokat, a vaníliakivonatot, a sót, és a cukor felével előzőleg összekevert lisztet.

Sütőpapírral béleltem a forma alját, beleöntöttem a tészta egyharmadát és 2 percig közepes lángra tettem a gázra, hogy ez az alsó réteg megszilárduljon. Ezután rászórtam a félbevágott epret, megszórtam a cukor másik felével, ráöntöttem a tészta többi részét (mégha ez eredetileg a posztban nem is szerepelt :)) és 55 percig sütöttem a sütő középső rácsán. A tetejére lehet lazán alufóliát tenni félidőtől, de nálunk így pirultabban is nagy sikere volt; Langyosan, porcukorral megszórva a legjobb.

Csirkés-spárgás canelloni

Még hallgat egy csomag zöldspárga a hűtőben, de nem fogja idetolakodni magát, lesz belőle valami, leves, vagy rizottó, vagy egy tömbnyi zöld fagyasztott UFO a mélyhűtőben, augusztusban felismerhetetlenül, vagy valami hasonló.

A canelloni viszont elfogyott a hétvégén, persze a konzervatív fiatalságnak csak paradicsomos-húsos mártással, lehet, kellene még egy dobozzal beszerezni, mert ez a csirkés-spárgás azért nem volt rossz.



Hozzávalók: (8 canellonihoz)


25 dkg darált csirkehús

1 mozzarellagolyó

8 szál zölspárga

1 ek olaj

1 ek aprított bazsalikom (nálam görög)

1 tk. só

kevés bors

2 dkg vaj

2 dkg liszt

2 dl tej

csipet só


A csirkehúst a forró olajon átpirítottam, sóztam, borsoztam, belekevertem a kis kockákra vágott mozzarellát és a felaprított bazsalikomot, a tésztába töltöttem és beleszúrtam a zöldspárgát is a közepébe.

A forró vajra szórtam a lisztet, kicsit átkevergettem, hideg tejjel felöntöttem, sóztam és a rugós habverővel simára kevergetve besűrítettem a besamelt.

A töltött tésztákat egy kisméretű kivajazott-zsemlemorzsázott jénaiba rakosgattam, leöntöttem a besamellel, rászórtam a maradék húsos keveréket is és 180 fokon 35 perc alatt készre sütöttem - az első 20 percben alufóliával lazán letakarva.


A képen: görög bazsalikommal.
A görög bazsalikom (bokros bazsalikom) a nagylevelű, egynyári, és a multikban kapható, nekem erősen agyonműtrágyázottnak tűnő (és igen gyorsan elfogyó) példányokkal szemben létezik évelő változatban is. Levelei apróbbak, illata erős, aromája ugyanolyan, bár megfőzve kicsit gyengébbnek hat. Laza szerkezetű, meleg talajban éri jól magát, és még az idei 70 centis hó sem ártott meg neki. Néhány év alatt sikerült már kiszorítani két klasszik pozsgást a támfal kövei közül, pedig nyáron nem kímélem, minden bazsalikomos kajába ez kerül. Nem tudom, a magról vethető évelő-e, én ezt 10x10es cserépben vettem egy kertészetben, néhány éve, azóta fél négyzetméternyi helyet verekedett ki magának....

Spárga grissini

Hogy ez receptnek számít-e, azt nem tudom, bár a zöldspárgával egyébként is kíméletesen kell bánni, és nem igényel bonyolult konyhai műveleteket, hogy gyorsan megpároljuk-süssük, hozzákeverjük valamihez, vagy őhozzája keverjünk valamit. Most meg elrágcsáljuk. Ráadásul úgy, mint valami snackot, és szerintem van olyan letehetetlen.


Hozzávalók:

mélyhűtött/előhűtött vajastészta

1 csomag zsenge zöldspárga

1 tojás

néhány ek. szezámmag

pamezán vagy grana padano

fekete-erdei sonka/prosciutto crudo






A zöldspárgákat megmostam és a végüket letördeltem, ott ahol maguktól elpattantak.

A mirelit vajastésztát vékonyra nyújtottam (kb 15X20-as lapok lettek) és megkentem felvert tojással. Reszeltem rá sajtot, tekertem rá borsot, felvágtam ujjnyi széles csíkokra (egy lap így kb. nyolc-kilenc szál spárgához volt elég) és ferdén inditva, a széleket picit összenyomva (ebben segít a tojás is) spárgák köré tekertem. Kívülről is megkentem és szezámmaggal, másik felét sajttal szórtam.

Próbáltam a húsevőknek plusz sonkába tekerve is, itt a sonka kicsit elnyomta a zöldspárga gyenge ízét, azaz legközelebb elég lesz fél szelet hajszálvékony sonka is.

180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt lesz a tészta ropogós aranysárga, belül a spárga pont tökéletes, de az egymás mellé rakott spárgafejeket félidőben alufóliával takartam, hogy ne száradjanak ki.

Így lehet ebéd, vacsora vagy sörkorcsolya, vagy valamilyen soványabb hús mellé köretnek is szuper, de lehet adni mellé valamilyen joghurt alapú mártogatóst is, mert a vajastészta miatt nem tipikusan könnyű étel.

Marcipános eperdzsem

A nagyon jó és a nagyon-nagyon jó párosítása. A genetikában ez állítólag nem szerencsés, tekintve hogy az anyatermészet az átlagot preferálja, ezért minden odafele tendál, de ennél a kombinációnál ez a szabály nem érvényes. Felénk még mindig van eper, és az ára is elfogadható ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben dzsemként végezze. Az egyik macskánk kedvenc játékai pedig a tavalyi termésből a mandulszemek ( nem, a képen nem azok vannak, amiket egész télen egérnek nézett), amiből annyi termett, hogy házi mézes marcipán is készült belőle.

Hozzávalók:

1 kg eper

0,5 kg cukor

1:2 dzsemfix

20 dkg marcipán (minimum feles marcipán legyen)

1 tk. mandulaaroma (nem a zöld!! a fehér dr. Oetkeres)


Az epret krumplinyomóval összetörtem, hozzákevertem a dzsemfixet és a cukrot a leírás szerint, pár perc után, mielőtt teljesen kész lett volna, hozzáadtam a felkockázott marcipánt és még egyet forraltam rajta. A habját közben kicsit leszedegettem, sterilizált, forró üvegekbe töltöttem, fejenálltak, kamrapolcra sorakoztak.

A marcipánkockák lassan azért beleolvadnak, viszont legközelebb csökkentem a cukor mennyiségét,annyival, amennyi a feles marcipánban van, és kicsit növelem a gyümölcsét, mert emiatt állásában kissé meghígult a dzsem. Nem féltem, hogy emiatt nem fogyna, főleg, hogy így vaníliafagyihoz is elég jól megy...

Az ötlet egyébként Dr.Oetkeréké, csak ők erdei keverékkel csináltak. Hozzájuk képest én egyből megdupláztam a marcipán mennyiségét, sőt mandulaaromát is tettem bele, és szükség volt mindkét tuningra szerintem. Aroma helyett amarettolikőrrel is jó lehet, ha gyerek is eszik belőle, a főzés elején kell hozzáadni (mármint a likőrt, nem a gyereket), és egyszerűen ki kell forralni az alkoholtartalmat.

Cheesecake parfé eperrel

Ugyan a panna cottát én se írom főtt tejszín-nek, se a tagliatellé-t szélesmetéltnek, de valahogy jobban szeretem, ha van magyar megfelelője, a krumplilevest krumplilevesnek hívni. De ez a desszert annyira cheesecake és nem sajttorta, hogy muszáj volt anglomán nevet hagyni neki. Nyilván tudat alatt közrejátszik a névválasztásban, hogy amióta Tintaleves Eszter kislányának ügyes keze az én nevemet húzta ki a sapkából(?), azóta egy ezévi GoodFood naptár szolgál a konyha falán, számontartani az ide-oda szaladgálnivalókat és a hétvégék szigorú és igazságos elosztását nagymamák megvizitálása, a régóta halogatott rokonlátogatások, baráti csevejek, s a máig látogatatlan és lassan félévessé cserepedő rengeteg bébi megcsodálása okán. Eszterrel megbeszéltük, hogy majd sorban főzöm a havi ételeket, és bár van lemaradásom, ez a sajtorta-parfé kitüntetett helyen állt a kipróbálandó, havonta sorakozó kaják között. Valódi neve strawberry upside-down cheesecake, ugye milyen jól hangzik? Jól tettem, hogy kipróbáltam, mert nagyon szuper párosítása a savanykásnak, édesnek, krémesnek, tejszínesnek, lágynak és hidegnek, fehérnek és pirosnak, mellesleg látványos, pedig pofonegyszerű.


Hozzávalók: (kb 8 szelet)

2,8 dl tejszín
és még 0,5 dl tejszín
1 pohár tejföl
20 dkg soft cheese (natúr sajtkrém, a Tesco-ban is ezen a néven fut)
8,5 dkg porcukor
1 citrom/lime
8,5 dkg teljes kiőrlésű keksz (Győri Zabfalatok, tökéletes)
5 dkg vaj
11 szem eper
ribizli (nem látszik...)

(A kevéssé kerek mennyiségek az oz-gr átváltás miatt alakultak ki.)




A tejszínt a porcukorral lágy habbá vertem, belekevertem a fél deci tejszínnel elkevert tejfölt,(hm-hm, akartam én házi créme fraiche-t készíteni, csak valahogy elfelejtkeztem arról, hogy azt napokkal előbb kell indítani, egyébként meg 2 dl creme fraiche a recept szerint) a soft cheeese-t, a fél lime levét és lereszelt héját. Tálastól betettem a mélyhűtőbe jó két órára, majd kivettem és robotgéppel jól felkevertem a félig fagyott masszát, hogy ne legyenek benne jégkristályok.

Egy 20x11 cm-es (7 cm mély de kb 6 centi magas lesz a süti csak) négyszögletes fémforma alját és két végét sütőpapírral borítottam, a félbevágott eperszemeket vágot felükkel lefelé belesorakoztattam, a közökbe ribizlit tettem (nem látszik; az eredeti receptben áfonya van, az látszik a képen, gondolom, mert laposabb a szem, vagy ügyesebb a cukrászuk, mint én...) és óvatosan rákanalaztam a krémet.

Ezután újabb hűtés következett. Legalább 3-4 óra kellett, hogy kellően szilárd legyen ahhoz, hogy a lezúzott, és a megolvasztott vajjal elkevert kekszmorzsát egyenletesen el tudjam lapogatni a tetején, vagyis a leendő alján.

Tálalás előtt nem árt, ha kicsit enged, mert a a parfé ugyan szeletelhető egy jó éles késsel, de a megfagyott eperszemek átvágása már nem fog menni a parfé roncsolása nélkül.

És akkor hogy fotózunk???


Ui: Most látom, hogy a képek tisztára a blogszínhez vannak dizájnolva...persze direkt!!



Két évvel ezelőtt: Epres tiramisu











Egy évvel ezelőtt: Görög citromos süti

Írós panna cotta eperpürével

A tejszín(hab)-eper párosításnál egyszerűbb luxus nincs is a világon. Rácsodálkozom a gyönyörűségesnél szépségesebb epres desszertekre ezer helyen, azután az eper, amit hazahozok ebben a triviális kombinációban végzi az asztalon, (sőt már a konyhaasztalon) senki sem panaszkodik, mindenki elégedett, de csodadesszert, az nem születik. Úgy gondoltam, kifogok a kiskorúakon, és elmentek vagy 20 dekát magunknak valami rafináltabb kompozícióba hétvégén, de ember tervez...a fotózásnál kiszúrták az addig a hűtő mélyén üldögélő csíkos poharakat, és mondták, igen, ez jó lesz. Az is volt. Biztos. Még jó hogy csináltam két sima felfújtformában is, és mellédobálhattam az eper legvégét magunknak.

A tejszín-író variáció kicsit lájtosabb ( pontosan 130 kcal - 20 perc kocogás - mínusz adagonként, ha valakit érdekel), picit savanykásabb, melegben üdítőbb, mint a tiszta tejszínes panna cotta, bár láttam csak íróból készültet is, de akkor azt már nem nagyon lehet panna cotta-nak hívni, maximum zselatinos írónak, szerintem.


Hozzávalók (4 adag):

40 dkg eper leturmixolva, ízlés szerint cukorral vagy anélkül

2 dl tejszín

3 dl író

4 gr zselatin

5 dkg cukor

1 ek. víz

1/4 vaníliarúd








Az eperpürét 2 pohárba osztottam és betettem a fagyasztóba 1 órára. (Így nagyjából rá lehet úgy önteni a tejszínes keveréket, hogy nem keveredik össze, sőt, gyorsabban meg is szilárdul majd.)

A zselatint 1 ek vízben megáztattam. A tejszínt és egy deci írót a vaníliarúddal és a kikapart magocskákkal együtt felforraltam, lehúztam a tűzről. Hozákevertem néhány kanállal a megáztatott zselatinhoz és simára kevertem, visszaöntöttem a többihez, újra felforraltam, azután belekevertem a maradék írót. Vártam, míg kicsit meghűl, a vaníliarudat kihalásztam, az eperpüré tetejére elosztottam a krémet. A hűtőben 6 óra alatt tökéletes panna cotta állaga lett, bármennyire reménytelenül is folyósnak néz ki az elején, de nem szabad több zselatint beletenni.


Panna cotta MÉÉÉG nálam:

Panna cotta After Eight

Epres panna cotta


Tartelette után néztem körül a neten,( mint kiderült, nem az ő ötlete...) azután csak kicsikét alakítgattam.

Zöldpárgás sajtfelfújt

Kedves "saját levében", nyúlárnyéknak azért nevezik a spárgát, mert a vadnyulak szeretnek hűsölni a kihajtott zöld lombja alatt. Állítólag...Bár hogy kertészetbe hogy kerül vadnyúl, arról fogalmam sincs. Sőt, egy normális nyúl nem hűsöl, hanem lerág minden ehető zöldet, és ha a spárga zöld lombját, akkor elkerüli a májbaj, vesekő, köhögés, ééés... szexuális serkentő hatása is van. Lehet ezért annyira népesek a nyúlcsaládok??

Ezek után mindenki ossza be magának, mennyi spárgát eszik, hiszen a fentieken túl még annyi felsorolhatalanul sok gyógyhatása van, hogy nekem úgy tűnik, a 150 éves kaukázusi nyugdíjasok valójában nem is kefírt, hanem spárgát esznek rogyásig.

Ja igen, és aki sok spárgát, eszik annak a néphit szerint sok a szeretője.*

Hozzávalók: (4 1 dl-es formához)


25 dkg karcsú zöldspárga

4 evőkanál tejföl

2 tojás

4 evőkanál reszelt sajt

pár szál snidling

só


A zöldspárgát én bizony nem pucolom...Ezek egyébként igen zsengécskék is voltak. A végüket levágtam, kidobtam, a fejüket is levágtam, de azt megtartottam, a szárát pedig félcentis darabokra aprítottam. A tejfölt, a tojássárgákat, a spárgaszárakat és a sajtot - én házi "tehénsajtot" (az a fehér, szitán lecsöpögtetett házisajt, amit sokszor piacokon lehet kapni, semleges ízű, kicsit fetaszerű, de nem annyira sós és zsíros) használtam, de végül is lehet bármilyen reszelhető sajt, de ne legyen karakteres az íze - összekevertem, sóztam és hozzáadtam óvatosan forgatva két részletben a kemény habbá vert tojásfehérjét. A formákba öntöttem. A spárgafejeket ötösével egy snidlingszállal összekötöztem és a massza közepébe állítottam.
A 180 fokra előmelegített sütőben középre helyezett rácson 15 percig sütöttem, de a spárgafejek kaptak egy kis kerek dupla alufólialapot kalapnak, meg ne égjenek.

Azonnal tálalni kell, mert ebben a felfújtban még liszt sincs, pár fényképnyi idő alatt veszített a magasságából. Íme:




*A spárgáról szóló érdekességek innen származnak.

Gyümölcspürés túrótorta

Bocsánat, délelőtt lemaradtak a képek, azóta került hozzá még pár bónusz arról, hogy játszottam is :)...

Igen, ez a harmadik egy hónapon belül. :D Mélylélektanilag biztos valami felmentést ad a súlyos bűntudat alól, akkor is, ha már a harmadik szeletet toljuk befelé. A barátnőm ennek a tortának az utolsó negyedére például ráfogta, hogy "úgyis csak rámennének a legyek, hozzuk inkább be", ( szerintem közel-távol egy szál légy nem sok, annyi nem volt a 35 fokban kora délután, a csendben füstölgő grill mellett) és amíg a fiúk pinpongoztak, kávéfőzés közben gyorsan elfeleztük a negyedet, nehogymár tényleg a legyek egyék meg...




Különben meg sovány túró, sovány joghurt... szinte fogyaszt. ( A közel 1 kiló gyümölcsről nem is beszélve.)


Hozzávalók 26 cm-es formához:

3 tojásból piskóta mint itt

0,5 kg zsírszegény túró

0,5 kg 1, 5% os zsírtartalmú joghurt

2 dl tejszín

6 ek. porcukor

2 dkg zselatin

3 ek cukor

30 dkg kivi ( ez kb 4-5 darab)

20 dkg őszibarackbefőtt

25 dkg eper

(2-2 dl -nyi gyümölcspüré szükséges, a kiwinél a legnagyobb a veszteség)

6 teáskanál (1-1-dkg) színtelen tortazselépor (nem! zselatin)


Amíg a piskóta sült a csatos tortaformában, ( 10-15 perc 180 fokon nálam) 5 ek. vízben megáztattam a zselatint, jól összekevertem (aprítóban) a túrót és a joghurtot, hozzákevertem 5 ek. porcukrot, a tejszínt felvertem 1 ek porcukorral és egy habfixálóval és beleforgattam a joghurtos krémbe. A zselatinhoz adtam még két evőkanál vizet és lassú tűzön kavargatva felmlegítettem, hogy teljesen simára olvadjon, majd kézimixerrel jól elkeverve belecsorgattam a krémbe, és a kihűlt piskótára öntöttem; mehetett is az egész a hűtőbe.





A gyümölcspüréhez a megtisztított, megmosott gyömölcsöket leturmixoltam - mindegyikből 2 dl-nyi kell. 3 kisebb külön lábasban 1-1-1 ek. cukrot összekevertem 1-1-1 dkg tortazseléporral, simára kevergettem a gyümölcspürékkel, azután sorban, a forrástól számítva egy percig főztem őket. (Így a kiwi is megdermed simán.)




Ezután a színes gyümölcsleveket a hűtőből kikapott torta tetejére öntögettem összevissza. Egy éjszakát töltött a hűtőben, és egy órácskát sem az asztalon.

Legközelebb szimultán főzöm a püréket, mert így vissza kellett melegíteni az elsőt, mikorra a harmadik is kész lett, a torta tetején nem lehetett már sokat játszani velük, pedig az eredeti recepthez tartozó képen nagyon szépséges márványos lett.


A gyümölcspüré egy Dr. Oetker tortás szakácskönyv ötlete.

Krémsajtos újhagyma-krémleves

Ha lehet póréhagymából vagy vöröshagymából, akkor lehet újhagymából is. Nem is tudom tovább ragozni, szerintem ez még a nagy kedvenc vichyssoise-t is veri.

Hozzávalók:



4 csokor újhagyma

25 dkg krumpli

1 liter csirkehúsleves

20 dkg natúr krémsajt (sztem Aldi-termék volt éppen)

3 dkg vaj

2 dl tejszín

só

bors

A felkarikázott újhagymát (szerintem mehet zöldje is bele) a vajon megpároltam, hozzáadtam a vékonyra karikázott krumplit, felöntöttem a csirkehúslevessel, és a krumpli puhulásáig ( kb. 15 perc, ha tényleg vékonyra van szeletelve, hogy ne főzzük szét a hagyma ízét) főztem. A sajtkrémet a tejszínnel elkevertem, a kissé kihűtött leveshez kevertem, és azután mindent összebotmixereztem a levesesfazékban, utánsóztam, picit borsoztam, és egyet forraltam a végén rajta. A hagyma szárától ekkorra már megszabadultam, zöldnek snidling jutott a tetejére.

Tagliatelle újhagymás sajtmártással

És egy kis csirke mellé a húsevők kedvéért.

Aki nem látja, az tudja, hogy nálunk nem megy a medvehagyma. Az újhagymából-újhagymával jöhet bármi, sőt, magában is szívesen rágcsálják a kiskorúak, ha nem nagyon csípős fajta. A spárgáról szintén nem hangzik el sok jó szó az asztalunknál, a fehér szerintem is egyenesen pinceízű, dehát ízlésről nem vitatkozunk. Azért magamnak ma beszereztem gyönyörű zöld roppanósat, majd lesz belőle egy-két valami. Addig is újhagyma újhagymával.

Hozzávalók:

egy csomó újhagyma

5 dkg vaj

2 szelet baconszalonna

1 csapott ek. liszt

2 dl tejszín

5 dkg trappista sajt

só

bors

20 dkg tagliatelle

csirke alsócombok
alsócombonként 1 szelet bacon


A sütőt 200 fokra előmelegítettem és feltettem forrni a tészta vizét.

A csirkecombokat lebőröztem, kevés olajon teflonserpenyőben fehéredésig körbesütöttem, azután egyenként baconszeletekbe csavartam, jénaiba sorakoztattam, és a 200 fokos sütőben 30 percig sütöttem alufóliával takartan. A végén pár percre levettem a fóliát, hogy a szalonna megpirulhasson.

Amíg a csirke a sütőben volt, vajon az apróra vágott bacon-t megpirítottam, benne a felkarikázott újhagymát megdinszteltem, felcsavartam alatta a lángot, hogy elpárologjon gyorsan a leve, megszórtam a liszttel, kicsit lepirítottam, majd hozzáöntöttem a hideg tejszínt, simára kevertem, felforraltam, belekevertem a sajtot, só frissen őrölt bors ment rá, és rászedtem a közben kifőzött kedvenc olasz tésztámat.
Ha sűrű lenne a mártás, a tészta főzővizéből lehet még 1-2 kanálnyit a serpenyőbe rakni.

Ha ügyesek vagyunk, 35 perc alatt kész a vacsora.

A mártás alapvetően a Fakanál 2006 június-júliusi számából való.

Zsályás-baconos csirkemellcsigák

Sok szerettel ajánlom Cserkének és Loriennek...valahogy leálltak a csigafrontról és hiányzik!!

Egyébként Piszke vagyok, zsályafüggő... Annyira nem sajnáltam ebből sem a zsályát, hogy a család egyetértett abban, hogy esetleg lehetett volna kevesebbet is beletenni... Dehát ott a hatalmas, mindentkibíró zsályabokrom a kertben, egyenesen rálátni a konyhaajtóból, és ugye minél többet szedem, annál jobban hajt - ami egyébként érthetetlen, hiszen a talajban semmi tápanyag nincs, ebben biztos vagyok. A zsálya pedig - különösen a májusi friss hajtása - , pedig lényegében mindenre jó gyógyír: torokgyulladás vagy bonchitisz, álmatlanság vagy kígyóharapás - egyszerűen muszáj mindig kéznél lennie, azt hiszem, egyértelmű.


Hozzávalók (4 személyre) :


2 egész (vagy 4 fél ??...szóval ami két csirke melle volt) csirkemell
15 dkg bacon
1 csokor zsálya
néhány ek. olaj
só


A csirkemelleket kissé téglalaposabbre alakítottam - a lehulló darabok és az alsó része hova ment?? : igen! kockahusinak a kiskorúaknak - és kiklopfoltam. Beborítottam őket bacon-nel és zsályalevelekkel. Ezeket, ugye, lehet ritkábban is rakosgatni, mint én. A szeleteket feltekercseltem, és a tekercsek szélességétől függően három vagy négy fogpiszkálóval megtűztem a teljes keresztmetszetükben. Ezután 1,5-2 cm-es darabokra vágtam a tekercseket úgy, hogy minden csigát rögzített egy fogpiszkáló. Kívülről sóztam, és kevés forró olajban teflonserpenyőben mindkét oldalukat megpirítottam, majd lefedve, 1 dl fehérbort utánuk öntve még tíz percig pároltam.


Egy kis ratatuille figyel oldalt, de azért volt hozzá petrezselymes krumpli is.


Lajos Mari receptjét a Nők lapjából egyszerően muszáj volt a csiga- zsálya kombináció miatt kipróbálni. Finom!

Piszkés-ribizlis morzsasüti

Magyarul crumble, ugye. És tény, hogy a fényképen egyáltalán nem látszik, de a gyümölcs fele igenis piszke (egres) volt, csak valahogy beleolvadt a tésztába sütés közben. Sűrű elnézést, hogy így le vagyok maradva, de piszkét még látok a boltokban, és eredetileg csak azzal készült volna, - hiszen a név kötelez - , ha rendes az idei termés... ribizli viszont volt bőven, így a két savanykás gyümölcs összeházasítása nem tűnt nagy hibának. Nigella receptjét követtem majdnem betű szerint, de meg kell mondjam, hiába volt finom nagyon, Mamma mennyei almás crumble-jének a nyomába se léphet.
Egy dologban tértem még el a recepttől: a 20 cm-es tortaformát kicsinek ítéltem és igazam volt. Nigella vendégei tuti vastag és fojtós tésztát kénytelenek legyűrni, ha ezt kapják desszertnek. Így viszont jó volt a tészta-gyümölcs arány, még annak ellenére is, hogy a vaj felét először egész egyszerűen elfelejtettem összemorzsolni a liszttel, így mit volt mit tenni, felolvasztottam és gyorsan az egész tetejére locsoltam már a sütőből kikapva...



Hozzávalók:

- a tésztához:

20 dkg liszt
12 dkg cukor
17,5 dkg vaj
fél csomag sütőpor
5 csomag vaníliás cukor


-a töltelékhez:


35 dkg piszke
35 dkg ribizli
1 ek cukor
1 ek víz
1 tojás
5 ek tejszín



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A nagyon hideg vajat felkockáztam és a sütőporral elkevert liszttel morzsalékosra aprítógépeztem (villával is össze lehet morzsálni, csak úgy lassúbb). Hozzákevertem a cukrot és a vaníliás cukrot és a hűtőbe raktam.

A megtisztított gyümölcsöket ( nem mondom, a piszke tisztítása kissé idegölő szerintem) a cukorral és a vízzel egy lábasban pár percig összeforraltam. A ribizli jó érett volt, így a gyanúsan sok léből egy decinyit leöntöttem, ami később jó húzásnak bizonyult. A tejszínt és a tojást 1 káváskanál cukorral felvertem és a kissé kihűlt gyömölccsel összekevertem.

Ezután az egészet kivajazott kerek 24 cm-es formába öntöttem, és rászórtam a morzsatésztát. (Utóbb meg rálocsoltam körbe-körbe a vaj feolvasztott másik felét.)

35 perc alatt szép aranyszínűre, de még alul leveses-gyümölcsösre sült - a piszke viszont felszívódott :) . Nálunk másodikféleként futott, de igazából egy nagy adag vaníliafagyival, desszertként az igazi.

Nigella receptje a a Domestic Goddess-ből. A cukor sima répacukor volt, a bodzaszörp helyett pedig a gyümölcsmártásba és a tejszínes keverékbe is az került.

Ribizlis reloaded

Magamból kiindulva örülök, ha az aktuális bejegyzésket követni tudom a pörgő gasztroblogokon (ide nem értve az enyémet:)), ezért replay módra váltok, nehogy véletlenül, ha valaki esetleg netalántán nem pörget vissza tavaly júniusra, akkor is megtudja csinálni a világ legjobb ribizlis süteményét.

A pontos recept tavaly júliusról itt.


Most 28-cm-es kerek tortaformában csináltam, a piskóta csak 4 tojásból van, minden más változatlan.

Mivel vendégségbe vittem, nem volt képem felvágni a fotó kedvéért, a vendégségben ezt fotózni meg mégúgyse, de szeletben is igen attraktív volt. Rövid ideig. Azután leginkább is semmilyen.

Epres panna cotta

Tehát akkor eper, eper és még egy kis eper. Csak úgy, ahogy megjött a piacról, persze megmosva. Nálunk nagyjából így néz ki az eperszezon. Vétek azokat a gyönyörű szemeket zúzni meg turmixolni, meg felkockázni, sütni-főzni és a többi... Ha meg nem olyan szép, jó ételt úgyse lehet belőle csinálni, legfeljebb dzsemet (megvolt ma az első adag) . Némi engedmény, hogy esetleg egy kis tejszínhabsapkát teszünk még szépen sorban mindegyik szem tetejére, és aztán tünteti el mindenki sorban. De ha eper és tejszín, akkor legyen már itt fenn a blogon is valami, ezért lett vasárnap minimálisan átalakítva a hedonista eper-tejszínhab kombináció.



Hozzávalók (4 adaghoz) :


1,5 dl sűrű tejszín
15 dkg eper
2 ek. cukor vagy méz
1 tk vaníliaeszencia vagy egy van.cukor
2 csapott tk. zselatin


Az epret krumplinyomóval jól összetörtem, hogy levet is engedjen, elkevertem a cukorral, és állni hagytam. A zselatint 2 ek. meleg vízben megáztattam. A tejszínt és az összetört epret összekevertem, hozzáadtam a vaníliaeszenciát, felforraltam, beletettem a megduzzadt zselatint és rugós habverővel alaposan elkevertem, majd le is húztam a tűzről. Vékonyan kiolajozott formákba - a muffinsütő mélyedéseibe - öntöttem, és hűtőbe raktam.
2-3 óra hűtés tökéletesen elég volt arra, hogy megdermedjen, és már egyben kicsusszanjon a formából, gumicukor feeling nélkül.

Zöldségtallérok joghurtos szósszal

"Volt egyszer egy öregember, Pettson, meg a kandúrja, Findusz. Pirosra festett kis kertes házban laktak, amihez barkácsműhely, tyúkól és fáskamra tartozott. Körös-körül mindenütt szántóföldek és mezők húzódtak, nem messze pedig ott látszott az erdő.
Az a hír járta, hogy az öreg Pettson bolond. Annyi mindent beszélnek a népek!
Sosem tudni igazán, mit is higgyen az ember. Az öreg néha tényleg egy kicsit feledékeny és szétszórt volt, ez tagadhatatlan. Biztos, hogy nem olyan volt, mint az emberek általában, hiszen magányosan élt, és beszélt a kandúrjához. Ez persze nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem lett volna ott az a dolog, amit a szomszédja, Gustavsson terjesztett a környéken Pettson palacsintatésztájáról. És hogy az öreg átmászott a háztetőn, amikor vásárolni inult. Meg hogy egy függönyt kötött a kandúr farkára. Gustavsson a saját szemével látta, vagyis biztos, hogy igaz a dolog. Ha valaki ilyeneket művel, csakis bolond lehet nemdebár?"

Így kezdődik az utóbbi évek szerintem legbájosabb-emberibb-humorosabb-bölcsebb gyerekkönyv-sorozatának egyik kötete. Akinek van tíz éven aluli gyereke, és még nem ismeri, szerezze be sürgősen. Igazi együttkucorogva-mesélős-nevetős, sose szájbarágós történetek, szülinapi tortáról, rókaijesztésről, karácsonyról, horgászásról, eltűnésről és megtalálásról gyönyörű rajzokkal, oktondi tyúkokkal és az emberi szem számára láthatatlan házimanókkal, a muklákkal.

És bár minden más esetben úgy gondolnám, csupán üzleti fogás megjelentetni Pettson és Findusz szakácskönyvét, de most nem... meg is szerzem, amint tudom, addig meg itt van másolatban, és sorban főzök belőle, pont úgy, ahogy Pettson és Findusz is teszi, és nagyon figyelek, nehogy egy óvatlan mukla belepottyanjon a keverőtálba.

Hozzávalók:

45 dkg krumpli
12 dkg sárgarépa
20 dkg brokkoli
3 tojás
3 ek. liszt
só
bors

a szószhoz:
2 pohár joghurt
2 tk mustár
4 ek majonéz
2 ek. finomra vágott petrezselyem
2 ek finomra vágott snidling

A krumplit meghámoztam, sós vízben puhára főztem. 5 percig sós vízben főztem a kis kockákra vágott répát és a felaprított bokkolit is.
A villával összetört krumplihoz adtam a tojásokat a lisztet és a zöldségeket a sót és a borsot. A lágy tésztából vizes kézzel kisebb tenyérnyi tallérokat kerekítettem és kevés olajon teflonserpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-4 perc alatt átsütöttem.
A szósz összetevőit összekevertem és már lehetett is tunkolni.

Másfél adag igazából a fenti mennyiség, és 2 felnőtt, két gyerek jóllakik vele.

Még a húsevő Embernek is ízlett.

További receptek Pettsonéktól hamarosan.