Citromtorta

A Segítsüti idei licitjére ez a citromtorta készült, és már az egyik nagylelkű csapat hazavihette, a licit győztesnek pedig karácsonyra készül majd. 

Nagyon sokat nem tudok erről a tortáról elmondani, csak annyit, hogy igen, pont olyan finom, mint amennyire szépséges- szuper vajas piskóta és habkönnyű vajkrém, amihez jön egy keményítős-tojássárgás alap - tulajdonképpen házi puding és citromszirup.

Ha van két egyforma sütőformánk, egész gyorsan összedobható - jó én idén már több szülinapon is gyakoroltam az ilyen stílusú tortákat, szóval lehet,nekem már van némi gyakorlatom, na de ki mondta, hogy a nagyon finom sütik 5 perc alatt kész vannak? Azután meg már csak pár macaront meg habcsókot kell sütni, de a torta nélkülük is majdnem pont ugyanolyan finom.

Hozzávalók: (2 db 18 cm-es formához)

6 tojás

20 dkg cukor

30 dkg liszt

12 gr sütőpor

2,6 dl tej

10 dkg vaj
1 kk. só

2 biocitrom lereszelt héja

A sütőt 175 fokra előmelegítettem

A tejet és a vajat addig melegítettem, míg a vaj megolvadt, majd kis lángon felforrósítottam - ez kb. pont addig tart míg a tojásokat a cukorral felverjük, de ne forrjon fel.

Egy nagyobb, mély tálban a kézi mixer legnagyobb fokozatán felvertem az egész tojásokat, majd fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot és további 6 percig vertem.

Rászitáltam a  sütőporral és sóval elkevert lisztet 3 részletben, és egy lapáttal óvatosan elkevergettem, hozzászórva a citromhéjat is. Hozzákevertem ugyanilyen óvatosan de jól átforgatva a forró, vajas tejet,s az alján sütőpapírral bélelt két kapcsos formába öntöttem.

Középső rácson 25 percig sütöttem, az utolsó 10 percben egy alufóliával lazán takartam a tetejét.

(Nem lehet ezt az adagot egy  formában egyszerre  sütni,mert soha nem fog átsülni és nem is fog szépen felemelkedni.) 

Rácson hűtöttem, mindkét tésztát kétfele vágtam.

A vajkrémhez:

2,4 dl tej

14 dkg cukor

20 gr étkezési keményítő

4 tojás sárgája

35 dkg vaj

csipet s

citromszirup:

12 dkg cukor

1 dl citromlé

2 citrom lereszelt héja

A krémhez való vajmennyiséget kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

A krémhez a tejet  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejből 4 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. (Mivel ez az alaprecept dupla mennyisége, az álló mixeremet használtam, így nem kell fölötte állni.)) Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem.

Meg kell vári míg teljesen kihűl a puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét fel kell verni, majd  amikor jó habos, kanalanként kell hozzáverni a puha  vajat a mixer   magas fokozatán. A szobahőmérsékletű krém   habos és levegős lesz.

A citromszirup összetevőit elkevertem és kis lángon felforraltam és kb. 5 percig kevergetve főztem-besűrítettem.

 A szintén teljesen szobahőmérsékletű  kihűlt citromos szirupot is hozzáadtam hozzáadagoltam 12 dekányit - maximum 15 dekára lehet emelni a mennyiséget - és azzal is jól elkevertem.

A piskótákat citromlével csepegtettem (összesen egy citromot használtam fel), 3 lapot kb 1 cm  vastagon megkentem a puha krémmel, majd a hűtőbe raktam külön külön őket,és csak fél órányi hűtés után raktam egymásra a lapokat,

A negyedik lapot is rájuk raktam, vékonyan megkentem a torta tetejét, és az oldalát is krémmel, utóbbinál maradhatott "semi-naked" azaz félig csupasz a torta.

A tetejére 50 gr  tejszínt forrósítottam, 8 dkg összetördelt fehércsokira öntöttem és 3 perc után egy villával simára kevertem. Körben lecsorgattam a torta szélein, majd középen is elsimítottam.

A kémből kimarad pont 4 tojásfehérje, háromból készültek a macaronok így, pár csepp sárga ételfestékkel, a habcsókok a maradék egy tojás fehérjéből, fokozatosan hozzáadott 6 dkg kristálycukorral, keményre és fényesre verve. A habcsók végéhez pár csík sárga gél ételfestéket tettem, így lettek picit sárga mintásak.
A csokivitorla 4 dkg megolvasztott fehércsoki, szilikonos sütőpapírra húzva és körbevágva.

 

Málnahabos Sacher torta

A novemberi szülinapos eredetileg Cookie Monster (mármint Cookie Monster alakú, kék) tortát szeretett volna, és bár sokáig beletörődtem abba, hogy brutális mennyiségű kék ételfestékkel kell színeznem valami jobb sorsra érdemes tortakrémet (na és bevinni az ünnepelt meg a barátnői szervezetébe), de végül nem tudtam megállni, és minden diplomáciai készségemet bevetve (amiből ismerjük el, ilyen helyzetekre kevés jut már) sikerült lebeszélnem erről a verzióról, így viszont jött az örök málnás, de - jó ízlésű kívánságra - Sacher alappal, és a mandulás-étcsokis  tészta tökéletesen működött a málnás-tejsznínes, joghurtos krémmel is.

A régi jól bevált Sacher torta 26-os formára hangszerelt laposabb verziója a 20 cm-es formában gyönyörű magas piskótát adott, a krém pedig már kisebb-nagyobb eltéréssel rendszeres szülinapi szereplő; őrült színét pedig kizárólag a málnának köszönheti.

Sajnos mikorra a tortára került sor, már nem voltak normális fények, így csak szeletről van kép másnapról, de nem olyan nehéz elképzelni: magas, sötétrózsaszín és szórócukor mindenütt...

Hozzávalók: (20 cm-es kapcsos forma)

- a tésztához

15 dkg étcsoki (min 60 %-os)
12,5 dkg vaj
6 tojás sárgája
6 tojás fehérje
12, 5 dkg cukor10 dkg liszt
5 dkg darált mandula
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1 ek. vaníliakivonat (vagy 2 csomag vaníliás cukor)

- a krémhez

50  dkg málna
50 dkg natúr  joghurt
15 dkg cukor
2 dl tejszínhab
2 habfix
6 lap/10 gr zselatin

A krémhez a joghurtot előző este tiszta zsebkendővel bélelt nagy fémszitába öntöttem és hagytam lecsöpögni.

A tészta receptjét egészben írtam le, de mivel szép magas lapokat akartam, két részletben sütöttem meg, 2/3-1/3 arányban elosztva a hozzávalókat. 

A csokit a vajjal együtt a mikróban közepes fokozaton összeolvasztottam.  Elkevert lisztet a sütőporral, a mandulával,  csipet sóval. A tojássárgákat fehéredésig kevertem a porcukorral és kemény habot vertem a tojásfehérjéből. 

A tojássárga-porcukor keverékhez adtam a kihűlt vajas-csokis keveréket,majd felváltva, két-két részletben a lisztes keveréket és  a tojáshabot. (Első részét vagányabban, a másodikat óvatosabban átforgatva.)

A sütőpapírral bélelt tortaformában a nagyobbik adagot  kb. 20-22 percig - tűpróbázva - sütöttem. 5 percig még a nyitott sütőben hagytam, rácsra fordítottam, és ugyanígy - csak rövidebb ideig, kb. 18 perc alatt lett kész - kisütöttem az egyharmadnyi mennyiséget is.

A málnát felolvasztottam,összeturmixoltam a lecsöpögtetett joghurttal és a cukorral. (összesen 0,5 liternyi sűrű turmixot kaptam. Ha több lenne, akkor a zselatin mennyiségét 1 deci pluszonként 2 gr-mal emelni kell!)

A tejszínt az utasítás szerint habbá vertem a habfix-szel.

A zselatint 4 ek vízben néhány percig áztattam, hozzáadtam pár evőkanálnyit a málnás keverékből és felmelegítettem, simára kevertem, majd hozzámixeltem a málnához.

Beleforgattam a habbá vert tejszínt is.

A nagyobbik piskótalapot vízszintesen félbevágtam, a tortaforma oldalát sütőpapírral béleltem, és benne  összeállítottam a tortát. A lapok közé a krém egy-egy harmada került, és 15 percre be is tettem a mélyhűtőbe, mielőtt rápakoltam volna a következő szintet.

Kívülről a maradék egyharmad krémmel vontam be a tortát, de előtte félórára a krémet is beraktam a hűtőbe.

3-4 óra hűtés szükséges, hogy a torta a formából biztonsággal kivehető és  szépen vágható legyen.

Az ünnepelt kívánságára színes szórócukor borította az egészet kívülről.

Málnamousse torta

Most kicsit megcsúsztunk az "igazi" szülinapozással, mivel én csak telefonon tudtam köszönteni az ünnepeltet, aki cseppet sem  tiltakozott egy csokis cukrászdai torta, éttermi vacsora  és némi ajándék shoppingolás ellen sem,amit az apukája vigaszágon intézett neki, de most volt a kívánságos szülinapi ebéd és az igazi ajándékozás a hévégén. A tízévestől kevéssé szokványosnak ható  Vichy-krémleves és jambalaya menü után jött ez a torta, ahol a málnásság és a csokisság volt az előírás és átment a teszten :).

A krémben minimális cukor van, ha valaki édesszájúbb, nyugodtan emelhet még a kóstolás után is rajta, és ha épp nincs szülinap, lehet a könnyű, de rengeteg málnakrémet tovább étcsokival passzítani és a torta tetejére juttatni még akár egy vékony, oldalt lecsorgó máz, akár valamilyen étcsoki szórat formájában.

Hozzávalók: ( 18-20 cm-es forma, 12 szelet)

a piskótához:

5 tojás
12 dkg cukor
10 dkg liszt
2 dkg kakaó
egy tk. sütőpor

a krémhez:

6 dl tejszín
3 habfix
20 dkg enyhén lecsöpögtetett joghurt
60 dkg fagyasztott málna
12-14 dkg porcukor
20 gr zselatin
5 ek víz

A joghurtot egy órára szűrőbe raktam (mert előbb elfelejtettem), és 20 dkg-ot használtam belőle a krémhez.A mixer legnagyobb fokozatán az egész tojásokat a cukorral sűrű, világos krémes habbá vertem, majd 3 részletben rászitáltam és elkevertem  a többi hozzávalót is mixer legkisebb fokozatán. 175 fokra előmelegített sütőben kb 20 percig - tűpróbáig - sütöttem. A lekapcsolt sütőben nyitott sütőajtónál hagytam állni még 15 percet, majd rácsra téve hűtöttem ki.

A fagyasztott málnát a mikróban felolvasztottam, de csak annyira, hogy könnyen tudjam összeturmixolni a porcukorral.

Kihűlés után a piskótát  3 lapba vágtam, és 3-3 evőkanál málnás turmixszal az alsó és a középső lap tetejét megkentem.

A jól behűtött tejszínt lágy habbá vertem, majd az utasítás szerint hozzáadtam  habfixeket. A zselatint vízben megáztattam, majd kis lángon kevergetve 5-6 evőkanál málnát is hozzáadtam és együtt  felmelegítettem, míg sima és folyós nem lett. .

A mixer legalacsonyabb fokozatán elkevertem a tejszínt, a joghurtot és a málna többi részét, majd nagy sebességre kapcsolva  belecsorgattam és elkevertem benne  a zselatinos-málnás keveréket.

A kapcsos formába visszatettem az alsó lapot, megkentem a krém egyharmadával, rátettem a második lapot, ezután jött a krém újabb egyharmada,és a harmadik lap. Ekkor 25 percre betettem a mélyhűtőbe a tortát, hogy egy picit dermedjen a krém.

A kapcsos formát körben óvatosan leemeltem, megkentem a torta oldalát és a maradék krémet a tetejére halmoztam. Néhány - vagyis pontosan 10 - félrerakott málnaszemmel díszítettem.

Gesztenyés-csokis (ombre) torta

Ez volt az én válaszom a havas húsvétra. Normális esetben ilyenkor már nem nagyon tudom megállni a spanyol epret, sőt,  a tavaszi hangulathoz egy mirelit erdei mix is megteszi, mert  ki kíván 15-20 fokban nehéz csokis tortákat? Most viszont ez tökéletesen passzolt a havas húsvéthoz,  az ombre meg nemcsak hajban divat, hanem tortában is. 

A szirmos díszítés sok fejtörést okozott, nem a technikája miatt, mert az  pofonegyszerű -  és mégis szuperlátványos -, hanem mert fogalmam se volt, mennyi tortakrémet igényel - rengeteg gyönyörű torta van fenn a neten, de olyat leírást véletlenül sem találtam, ami pontos mennyiséget adott volna meg - alapból mindenki durván sok vajkrémet készít, és ennyi. Úgy sem szerettem volna járni, hogy a torta hátulja csupaszon marad, vagy esetleg a lapok közé túl kevés krémet teszek, azután meg ott a rengeteg felesleges cucc, amit a fagyasztott gesztenyepüré miatt már nem nagyon lehet spájzolni... Némi térfogatszámítgatás után viszonylag jól belőttem a szükséges mennyiséget - és kiderült az nem annyira vastag bevonási módszer mint a ruffle cake-eknél, mert a kis krémpöttyöket el kell húzni késsel,  így nincs teletolva krémmel az egész felület. Meg kellett még oldanom azt is, hogy kerüljem ki a fullos vajkrémeket, mert azokért nálunk senki sincs oda, ezért azután a biztos eredmény érdekében nem tudtam kikerülni egy minimális mennyiségű zselatint sem - még így is borzasztóan kiadós ez a kisméretű 20 cm-es torta is, pedig cukor inkább csak a tésztájában van.

A szirmokhoz  egy tanács: fogjunk be valakit kuktának, mert úgy bevonni a tortát, hogy két pötty, letesszük a habzsákot, elhúzzuk késsel, azután megint két pötty, és megint  és . megint és megint s megint...szóval borzasztó sokáig tart. A másik jó tanács: az elkészített krémeket először hűtsük be, és tartsuk is hűtőben miközben sorra kerülnek, mert a kéz melegétől a bevonás alatt nagyon megpuhulnak egyébként is, és nehéz lesz velük precízen dolgozni.

 Hozzávalók: (20-22 centis formában, 16-20 szeletes tortához)

Hozzávalók: (2 db, 20-22 centis formához)

- apiskótához:

22 dkg liszt

35 dkg cukor

9 dkg holland kakaó

2 tk. szódabikarbóna 

1 tk. sütőpor

1 tk só

2 nagy tojás 

20 dkg  natúr joghurt

1,2 dl olaj

1 tk. vaníliakivonat

1csésze presszókávé

 

 

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formákat alul sütőpapírral béleltem.

Az első hat hozzávalót összekevertem. 

A tojásokat  simára kevertem a maradék 4 hozzávalóval. A száraz hozzávalókat rászitáltam a nedves hozzávalókra,  simára kevertem. Kettéosztottam a tésztát, az egyik felét a hűtőbe raktam, majd egymás után  egyenként  30-35 perc alatt készre sütöttem a lapokat. A sütőt nem szabad kinyitni  egyáltalán a sütés alatt, mert összeesik a tészta. 30 perc után végezzünk először tűpróbát, a torta külseje ijesztően fekete, de nem azért mert megégett, hanem a rengeteg kakaó teszi :). Kicsit túlemelkedett nekem a szélük,  ezért kihűlés után kicsit kozmetikázni kellett, és felülről kb. fél cm vastagságban körben le kellett vágni a széleket. Ezután mindkét tortalapot vízszintesen kettévágtam, még így közel  2 centis  4 lapot kaptam.

-a krémhez:
2x25 dkg gesztenyepüré(cukrozott)
20 dkg vaj
5 dkg porcukor
plusz 1 nagy evőkanál holland kakaó
és 1 evőkanál porcukor


20 dkg gesztenyelekvár (elhagyható)

6 dl tejszín
2 habfix 
20 dkg natúr krémsajt
5 dkg porcukor
5 dkg vaj
4 lap zselatin

A 20 deka puha vajat habosra kevertem a kevés cukorral, majd belekevertem a teljesen kiolvadt gesztenyemasszát is. Elfeleztem a kémet, és az egyik feléhez hozzáadtam 1 nagy evőkanál holland kakaót és ugyanennyi porcukrot.

A zselatinlapokat 2 ek. vízbe áztattam. A krémsajtot habosra kevertem a porcukorral és a puha vajjal. A tejszínt két habfixszel az utasítás szerint kemény habbá vertem, majd hozzákevertem a krémsajtot is gyorsan kézi mixerrel. A megpuhult zselatint kis lángon felmelegítettem és miközben járattam a mixert, belecsorgattam a krémbe.

A gesztenyés és a gesztenyés csokis krémbe forgattam  a tejszínhabosból 20-20 dekányit, ezzel kész lett a háromféle krém.

A tortalapok közé sorban kb. fél centi vastagságban kentem a krémeket ( ehhez kicsit kevesebb, mint a fele kell) de a lapokat előtte megkentem gesztenyelekvárral is. A torta tetejét és külsejét  vékonyan bevontam a tejszínhabos krémmel, majd minden - a kimaradt krémek és a töltelék - ment a hűtőbe egy órára. ( Ha nem szilárdul meg rendesen a külső vékony krémbevonat, akkor díszítés közben maszatolni fog...)

Szerintem nincs olyan amatőr háztartás ahol van 3 egyforma fél centi átmérőjű habzsákcsőr, nálam sincs, ezért most nem tudom azt írni, hogy a krémeket szépen egyszerre habzsákokba töltöttem és feldíszítettem a tortát...A csokis krémmel kezdtem és a Zenker eldobható nejlon habzsákjait használom egyébként is, szóval először ezzel vittem fel két sort: két pötty egymás fülé, kerek végű késsel elhúztam a közepétől a pöttyeket. Újabb két pötty a "szirom" végétől, habzsák le, kés a kézbe ( ha esetleg picit nedves, akkor még egyenletesebb az eredmény)húzás, habzsák fel stb...Azután csere, új habzsák, csőr elmos, következő krém, majd ugyanígy a tejszínes, az utolsó. A szirmok készítéséhez pár fázisfotó itt, nem egy ördöngösség.

Annyiban számítottam el magam, hogy a torta magasságába - majdnem 8 centiméter - a tejszínhabos krémből nem fért fel már két sor, és mivel a tetején  ezt tettem legbelülre, oda is kevés kellett, ebből kimaradt pár evőkanál.

A tortának jót tesz a hűtés és egy kis pihenő, másnapra értek össze jól az ízek, aki szereti a gesztenyét, a csokit, meg a tejszínhabot, az biztos nem fog csalódni :).

Karácsonyi torták - Sacher torta (műelemzés)

Vannak nagy művészek, aki egész életükben egyetlen témát járnak körül: szúrós szemű németalföldi polgárokat festenek szakmányba, vagy kék kockákat helyeznek el a vásznon, sárga sávok között. Másoknak Rudolf, a piros orrú rénszarvas az állandó múzsája, és évek telnek el a kompozíció és a technika tökéletesítésével. Az idei kísérlet érintette a színezést: - figyeljük csak meg a kompozíció festett darabjait; az egyensúlyt, amely a gyerekes középre-a-fő-téma koncepciója helyett az aranymetszés elveinek megvalósítására irányuló - kétségtelenül csak tapogatózó - szándékot mutat, és a figurális kidolgozást, amely az előző évihez képest egyértelmű fejlődést mutat a rénszarvas, mint felismerhető egyed irányába. Emellett a lobogó sál megjelenítése az állat nyakában dinamikát visz az alkotásba, ahogyan egyébként a naiv művészeti irányzatra jellemző kidolgozású baktató lábak ábrázolása is. Mindezeken túl azonban egy kérdésünk marad: mit keres ott az ünnepkörtől idegen nyúl? 

Vajon a művész ambivalens vágyát fejezi ki a karácsonyi tortán a Húsvét felé? Vagy mélyen rejtett szimbolikája van, amit majd egy időskori visszaemlékezésből tudhatnak meg a rajongók?  Vagy csak a vissza a természetbe rousseau-i elvek mentén kíván  közelíteni az alkotás a hómezőkön zajló, a tél hidegségét és sötétségét legyőző valóságos történések ábrázolásához? Nem tudjuk a választ, de azt mindannyian tudjuk, hogy az igazi műalkotások mindenkiben más-más, sokszor megválaszolhatatlan kérdéseket vetnek fel...

Torta: Sacher

Kókuszmousse hasáb málnakrémmel és málnás macaronokkal - Segítsüti 2012 ősz

A süti megint segít...és csak egy ágyat szeretnénk venni…! 

Egy ágyat, ami a Tűzoltó utcai Klinikán életet menthet – olyan gyerekeknek adhat reményt, akik halálos kór ellen küzdenek és bár minden anyagi nehézség ellenére az elérhető  legkorszerűbb gyógyszeres terápiához juthatnak hozzá, ez egyúttal azt is jelenti, hogy minden más felszerelést, korszerű műszert, festéket a falra, játékot a szobákba a kórház Őrzők Alapítványa próbál előteremteni. 

Ehhez adhat most mindenki segítséget, mert sok kicsi süti sokra megy, sok civil, ”átlagember” összefogása hihetetlen dolgokra képes: nem először, hanem idén másodszorra, összesen pedig hatodszorra tartunk sütiárverést. 

A Segítsüti oldalán a sütiárverés fülnél egyszerű e-mailes regisztráció után lehet bekapcsolódni a licitbe: várjuk a licitálókat, legyenek egyedül vagy családostól, legyenek baráti társaságok vagy összefogó kollégák, nemcsak egy szuper süteménnyel, hanem az önzetlen adományozás  hihetetlen jó érzésével lesznek gazdagabbak. Mint köztudott, itt mindenki önkéntes, a befolyt pénzt az utolsó fillérig a támogatott célra fordítjuk, és az oldalon mindig megtalálhatóak a részletes, számlás elszámolások a támogatóktól befolyt összegekről.

Én már tavasz óta találgatom az idei sütimet, és hogy a macaronra vágyók se legyenek csalódottak, a torta mellé jár a díszítésből kimaradt teljes macaronadag is :) !!

Hozzávalók:

-a piskótához:

6 tojás

6 ek. cukor

6 ek liszt

2 dkg kakaó

1 tk. sütőpor

A kézi mixer legnagyobb fokozatán tojásokat a cukorral 10 perc alatt sűrű, fehér, habos krémmé kevertem. A többi összekevert hozzávalót a tojáskrémre szitáltam, és egy lapáttal óvatosan egynemű tésztává forgattam. 31X32 cm-es,könyy sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam és 180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt megsütöttem.

-a kókuszhabhoz:

1db 400gr-os kókuszkrémkonzerv ( ez kb 2,5 dl folyadék - ehhez van igazítva a zselatin mennyisége)

2,5 dl tejszín

1 habfix

2 teáskanál  plusz  2 evőkanál porcukor

12 gr zselatin vagy 6 zselatinlap

A tejszínt a habfix-szel és 2 tk. porcukorral habbá vertem, a zselatint közben 4 ek. hideg vízben megáztattam.

A kézi mixerrel vertem egy kis levegőt  két evőkanál  porcukorral együtt  a kókuszkrémbe is, majd a tejszínhabba mixeltem, lassan és egyenletesen csorgatva.

A puha zselatint kis lángon kevergetve felmelegítettem, épp csak míg sima és folyós nem lett (forralni nem szabad) majd a kókuszos masszába kevertem, ugyanúgy, mint a kókuszkrémet.

-a málnás vajkrémhez:

12 dkg vaj

24 dkg cukor

30 dkg fagyasztott málna

4 ek. tejszín

A málnát kiolvasztottam, összetörtem,  felfőztem, szitán áttörtem. A sűrű málnavelőt lassú tűzön 0,6 dl-re beforraltam.

A puha vajat habosra kevertem a cukorral, és közben a tejszínnel lazítottam, majd a legvégén adtam hozzá a kihűlt málnavelőt.

A piskótát a forma méretére vágtam, 3 különböző méretű lapba, a trapéz keresztmetszet miatt.

A folpackkal bélelt forma aljára került az első piskótalap, majd a kókuszos hab fele. Ekkor tíz percre a mélyhűtőbe raktam, hogy a hab megdermedjen, ezután jött a második lap, a kókuszhab ismét, hűtés, majd a harmadik lap.

Egy éjszakai hűtés után a formából kifordítva kívülről bevontam a málnakrémmel, 5 dkg olvasztott étcsokival húztam be a tetejét és a málnakrém maradékával  töltött macaronokkal díszítettem.

Kókuszkocka-torta

A tömény hetvenes évek. Nálunk teljesen oda vannak érte a Népek, két napig ették folyamatosan; a harmadik nap reggelén szemrehányóan néztek rám. Hogy csakúgy eltűnt. Pedig milyen nagy torta volt. És akkor esetleg süthetnék megint. És akkor megígértem, hogy oké, nemcsak évente egyszer, le a francia cukrászattal, éljen a retro. De igazából most is variáltam egy kicsit, a recept ugyan anyukám szamárfüles-cetlis kisfüzetéből van, akkurátusan melléírva az is, kitől származik (Manci néni), de a névnaposok miatt jobban szerettem volna tortaformában látni, arról nem is szólva, hogy mindenki tudja, aki valaha sütött ilyet, hogy irdatlan ideig tart csokimázba majd kókuszba forgatni a kockákat, ráadásul az utolsó pár  darabnál alattomos módon  mindig elfogy a máz, ami pedig legutóbb tuti elég volt. 

Itt most téglalap alakú torta lett belőle, és azt vágtam ferdén cikkekre, de 18 cm-es kerek  formában  is süthető, de akkor sajnos csak  három részletben - szerintem túl tömör a tészta ahhoz, hogy szépen megemelkedjen, ha egyszerre sütnénk. Egyébként maga a tészta szerintem tökéletes torta-alap: nem morzsálódós, van tartása, mégis szép levegős, a méz kellemesen karamellizálódik a sütés során benne.

Hozzávalók:
(32x32-es tepsihez, ha hosszúkás tortát készítünk, kockákhoz 20x30as mélyebb tepsi szükséges)

25 dkg porcukor

5 dkg vaj

3 ek. méz
2 dl tej

1 nagyobb tojás

30 dkg liszt

1 tk.szódabikarbóna

1 tk.sütőpor

-a mázhoz:

25 dkg porcukor

5 dkg kakaópor

7 evőkanál tej

7 dkg vaj

15-20 dkg kókuszreszelék

Az első három hozzávalót a kézi robotgép legnagyobb fokozatán 5 perc alatt habosra kevertem, hozzákevertem a tojást, majd a tejet. A sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet a tészta tetejére szitáltam és egyenletesen elkevertem .

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig ( kb. 35 perc) sütöttem.

 A máz első három hozzávalóját simára kevertem és felfőztem. Mikor picit hűlt, belekevertem a vajat, és teljesen hagytam kihűlni. (Ez kész, míg a tészta sül.)

A kisült tésztát 3 egyforma hosszúkás lapba vágtam. Így körülbelül  5 egyforma nagyságú felületre kellett jutnia a máznak: vízszintesen 3 réteg, és kb. ugyanekkora a két bevonandó oldal is - pici maradjon a két végére.

A kihűlt mázzal megkentem a lapokat, nem sajnálva rájuk szórtam a kókuszt, és vártam kicsit az egymásra pakolással, hogy a lapok súlya ne nyomja ki a mázat közülük. Az oldalakat is megkentem a mázzal, és megszórogattam - óvatosan megdöntve - a kókuszreszelékkel. Éppúgy, mint a normál kókuszkockának, ennek is jót tett egy éjszakai pihentetés hűvös helyen, alufóliába csomagolva: a máz megdermedt, de nem volt kemény, a benne lévő nedvességből jutott a tésztába is, és senkinek nem jutott eszébe a kalóriatáblázat, mikor tolta befelé :)

Nem fogy el egyszerre, hacsak nincs egy hadsereg vendégségben, vissza kell alufóliába csomagolni, mivel a vágási felületen nincs máz, s akkor kiszáradhat.

Marcipán-eper-proseccohab-torta

Bárhogy utálom a hosszú posztcímeket, vagyis a hosszú ételneveket, amikről mindig a többnek látszani akaró éttermek jutnak eszembe, jobb ötletem nem volt. Illetve eljátszottam mindenféle Piszke-kopirájt névvel is, mert ez a húsvétra készült torta saját fejlesztés, de ebben meg szerény és visszahúzódó lényem akadályozott meg. Így maradt a puszta leírás, azzal a magyarázattal kiegészítve, hogy már egyszer elmeséltem itt, mennyire szeretném, ha Anthon Berg, a  dán királyi udvar szállítója a mi utcánkba is rendszeresen szállítana... de nem jutott el fülükbe a gyengéd célzás. Maradt tehát a viszonzatlan rajongás a ötletadó csokijuk, a marcipános-epres-pezsgős iránt, és ebből született ez a süti. Csak azt tudom még hozzátenni, mint a tavaly húsvéti somlói tortánál: hosszú lesz, de megéri a fáradtságot.

Mandulás-csokis piskótaalap: (26 cm-es formához)

4 kisebb tojás

4 ek. cukor

2 ek. liszt

1 ek. kakaó

2 ek. darált mandula/mandulaliszt

fél kk. sütőpor

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. 

A tojásokat robotgéppel sűrű, világos, krémes habbá vertem a cukorral, majd a többi hozzávalót hozzászitáltam, óvatosan összekevertem és a sütőpapírral bélelt kapcsos formában kb. 15 perc alatt megsütöttem. A kinyitott sütőajtóban hagytam kihűlni.

Két részre vágtam, az egyik lap ment a fagyasztóba, lesz más belőle.

Amíg a tészta sül, elkészíthető két következő réteg: az epres-joghurtos krém és a marcipánhab.

Az epres-joghurtos krémhez:

25 dkg eper

2 púpozott ek. porcukor

1 tk. vaníliakivonat

500 gr joghurt

2 dl tejszín

1 habfix

5 lap zselatin

3 ek. víz

Az első 4 hozzávalót összeturmixoltam.A zselatint a vízben megáztattam, lassan kevergetve kis lángon óvatosan simára  feloldottam, majd az epres krémbe  csorgatva kézi mixerrel belekevertem. A tejszínt habbá vertem a habfix-szel, és a joghurtos krémhez kevertem.

20 cm-es,  az alján sütőpapírral bélelt  fém tortaformába öntöttem, hűlni és dermedni hagytam. (Kb. 2 óra elég volt.)

A marcipános habhoz:

25 dkg marcipán

3 dl tejszín

3 lap zselatin

2 ek. víz

A lapzselatint a vízben felpuhítottam, majd óvatosan melegítve teljesen feloldottam.

A marcipánt elmorzsoltam és 1 dl tejszínnel kicsit összemelegítve sűrű krémmé kevertem össze. A tejszínt kézi mixerrel habbá vertem, fokozatosan hozzákevertem a marcipános részt is, majd hozzákevertem a langyos zselatint. A krémet a formába visszarakott mandulás piskótalapra simítottam. 

Hűtő.

Amikor az epres krém is megszilárdult, óvatosan a marcipánhabos réteg közepére fordítottam.

Ezután jön a borhabkrém, ami most prosecco-habbá alakult, ez az egyetlen munkásabb része a tortának.

Hozzávalók:

3 dl száraz prosecco

4 tojássárgája

7 dkg cukor

2,5 dl tejszín

2 lapzselatin

2 ek. víz

Egy lábasban vizet forraltam, és a fölé helyezett fémtálban kb. 10 perc alatt kézi mixerrel a duplájára, könnyű habos krémmé kevertem a tojássárgájákat, a cukrot és a proseccot. A lapzselatint beáztattam, majd a vizet leöntöttem róla és a meleg krémbe belekevertem.

Ezután a tálat hideg vízbe állítottam és kb. további 5 percig tovább keverve lehűtöttem a krémet.

A tejszínt habbá vertem, és beleforgattam a krémbe.

A hűtőben várakozó marcipános-epres rész tetejére öntöttem, és egy éjszakát dermedni hagytam. (Külön bónusz, hogy sikerült a mennyiségeket úgy belőni, hogy a borhab normálisan befedte  az epres réteget, és nemcsak oldalra jutott belőle :))

A torta tetejére 30 dkg fagyasztott ribizlit 2 ek cukorral felfőztem, hozzáadtam még 2 ek. ribizlilikőrt is, átpasszíroztam, és a biztonság kedvéért fél csomag piros tortazseléporral is átmelegítettem a szirupot. 

Ez klasszikusan zselésítő nélkül menne, miroir-nak hívják fransziásan, de képtelen voltam megjegyezni a behízelgő képű, ám általam igen csodált James Martin receptjét a Tv Paprikán.

Bár az ibolyás macaronok sehogysem illettek a képbe, de ha már sikerültek, akkor főszerepet kaptak az ünnepi torta tetején. Ha engem kérdeztek, ez a torta: nem túl édes, könnyű, elegáns, a prosecco-hab pedig mindent visz.

Csokoládés-mogyorós ribizlitorta

Málna inkább csak legelnivaló mennyiség van - a sült dzsemnek valót megveszem - , de ribizlinek bőviben vagyunk. Így mindjárt jön is majd pár ribizlis recept egymás után, a gyerkőcök (is) klasszikusat szeretik a legjobban, de rögtön utána népszavazással ezt a csokisat kérték. Én már a kicsit módosított receptet írom be, mert az eredetiben kevésnek találtatott a tejszín, és a finom mogyorós-csokis tészta pedig nagyon intenzív ízű és mennyiségre is rengeteg - a leírthoz képest is lehet még egyharmadával csökkenteni a hozzávalókat. Egyébként nagyon kiadós, minimum 12, de akár 16 szeletre s vágható, és jót tesz neki egy egyéjszakás érlelés a hűtőben. Mindenki elégedett: gyümölcsös ugyan (ráadásul nyers), mogyorós is, csokis is - nem néz ki egészséges, ezért kiskorú szemmel élből visszautasítandó édességnek.


Hozzávalók(26 cm-es formához):


15 dkg liszt

10 dkg darált mogyoró

3 ek.kakaópor

2 tk.sütőpor

10 dkg puha vaj

12 dkg cukor

4 tojás

10 dkg étcsokoládé



-a töltelékhez:

3 dl tejszín

1 ek vaníliás porcukor

fél kiló leszemelt ribizli

1 habfixáló

0,5 dl piros gyümölcsszörp vagy valamilyen gyümölcslikőr/vodka/konyak



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Az első négy - száraz - hozzávalót összekevertem. A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojások sárgáját és a mikróban 400 watton 3 perc alatt megpuhított étcsokit.
A száraz és nedves hozzávalókat összekevertem (nagyon sűrű massza lesz), majd az 5 tojásfehérje keményre vert habját két részletben beleforgattam - az első adagot alaposabban, hogy fellazítsam a tésztát, a másodikat már óvatosabban, ne törjön össze a hab.

Sütőpapírral bélelt 26 cm-es formában eligazítottam a sűrű tésztát, ami 30 perc alatt tökéletesre sült - ekkor már tisztán jött ki belőle a beleszúrt hústű.

Kihűlés után a tortalapból egy félcentis réteget levágtam és morzsásítottam. A megmaradt lapot fél deci málnaszörppel megcsöpögtettem, rákentem a habfixszel és porcukorral felvert, ribizliszemekkel kevert tejszínt, a tetejére szórtam a morzsát és egy éjszakára behűtöttem.
Nem kellett rátukmálni a Népekre, viharsebességgel eltűnt a hűtőből.


Az Édességek c. Nova Szakácskönyvtár sorozat receptje alapján.

Morzsatorta eperrel (és némi rebarbarával)

A rebarbarát nem muszáj...! Csak mutatóban volt itthon, kerek egész 15 dkg a hiperből, viszont összefutottam egy kedves kolléga/barát/nőmmel, ami merő véletlen, hiszen két utcányira lakunk egymástól, de összesen öt gyerkőccel és ezer dologgal meg a Zélettel elfoglalva (nálunk ez az utóbbi 2 héten belül pl. gyerekfronton egy kisebb hasi műtétben és egy családi rekord magas lázban tetőzött az összes többi ezmegaz mellett) és kiderült, hogy színhomok vidékünkön képes megmaradni a rebarbara, és ő bizony már nem tud mit kezdeni vele, annyi van a kertjében. Áldozatkészen felajánlottam, hogy akkor én pusztítanék belőle, sőt pár tövet ha átültethetnék, akkor jövőre már nem is kéne ilyen áldozatkésznek lennem, T. pedig kérte, hogy adjak ötletet a felhasználására is - úgy gondolom, hagyok azért nekik is egy kicsit. Ez az első darab, de aki rebarbarában szegény vidéken lakik, az helyettesítheti nyugodtan eperrel - vagy az epret rebarbarával. Ha már nincs eper, akkor cseresznyével. Meggyel. Sárgabarackkal. Őszibarackkal. Piszkével...Mert ez egyébként Mamma zseniális almás morzsasütijének a tavaszi-nyári változata, én már más tésztát nem nagyon próbálok, annyira tökéletes.

Így nyáron igazából egész langyosan, egy gombóc vaníliafagyival nagyon egyszerű, mégis villogtatható desszert; fagyi nélkül is, melegebben, ronda, hideg esős időben igazi comfort food. Bár külsőre talán nem annyira meggyőző, de még nem volt vendég, aki ne kérte volna el a receptjét. Ízben a gyümölcsökön kívül még ezerféleképpen variálható, lehet fűszerezni, alkohollal felpörgetni, mi a forma alján összegyűlő gyümölcsös szószt az utolsó cseppig ki szoktuk kanalazni.


Hozzávalók: (18-20 cm-es formához vagy jénai tálhoz)

5 dkg liszt

5 dkg cukor

6 dkg vaj

6 dkg darált mandula

csipet só

- gyümölcs:

25 dkg eper

15 dkg rebarbara

1 dkg vaj

2-3 ek. cukor(de el is hagyható)



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A két centis darabokra vágott - elég vékonyka - rebarbaraszárakat 2 dkg vajon 1 ek. cukorral megszórva 5 percig pároltam, az epret feleztem, a nagyokat négybevágtam.

A hideg vajat, lisztet, cukrot és mandulát aprítógépben morzsásra kevertem.Ha valakinek ilyen nincs, az összekevert száraz hozzávalókat locsolja meg a vajjal, amit langyosra olvaszt, és két villával gyorsan kevergesse össze.

A felvágott epret és a rebarbarát a forma alján elosztottam, megszórtam még egy ek. nádcukorral és 20 perc alatt készre sütöttem.


Talán még a muffinnál is egyszerűbb... Ha vendégeket várunk, akkor is elkészíthető egészen a sütésig, és várakozhat a hűtőben, de ekkor lehet, kicsit több idő szükséges a sütéshez.

A cukor mennyisége egyéni ízlés, és a gyümölcs édességének függvénye, egyébként a tésztában is van, az majdnem elég. A gyümölcsöt akkor kell előpárolni - fél kilót kilóhoz kb. 3 dkg vaj elég - , ha kicsit keményebb húsú fajta, az epernek, cseresznyének, meggynek, málnának, érett baracknak erre nincs szüksége.

Erdei gyümölcsös mascarpone torta

Vajon érdekelnek valakit még a húsvéti receptek?? Persze ha nem teszem fel most, akkor meg jövőre már a feledés homályába vesznek, úgyhogy tekintsük ezt egy jövőbe mutató posztnak. A számomra anti-stressz-terápiás vacakolást jelentő marcipándíszítés egyébként is időszerűvé teszi, még akkor is, ha a mélyhűtött bogyósokat alkalmazunk. Bírom egyébként az olyan ételfotókat, amin egyszerre van jelen friss málna, eper, áfonya, szeder, ribizli, feketeribizli meg kökény, som és társai - én legalábbis ezeket egyszerre produkáló éghajlatot nem ismerek, úgyhogy a gyümölcsök tuti jet-legben szenvednek. Régóta tervezem egyébként az ezerszer legyártott túrótorta feltételét is, ez most annak egy kicsit kevésbé pénztácakímélő változata, az ünnepre tekintettel.



Hozzávalók:

a piskótához

3 tojás

3 ek cukor

3 ek liszt

negyed kk. sütőpor

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját a cukorral kézi mixerrel sűrű, világos, buborékot vető masszává kevertem. Hozzászitáltam a lisztet és a sütőport, elkevertem, majd a kemény habbá vert tojásfehérjét két részletben óvatosan beleforgattam.

26 cm-es, alulra sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. (10perc kb.)

a krémhez

25 dkg mélyhűtött erdei gyümölcs mix

500 gr mascarpone

2 natúr joghurt

30 gr zselatin

1 cs. habfixáló

2 dl tejszín

12 dkg porcukor

néhány kanál eperdzsem, 5 dkg marcipán és babapiskóta a díszítéshez

A joghurtot, a mascarponét és 10 dkg porcukrot összekevertem, a habfix-szel habbá vert tejszínt is összeforgattam velük. 2 dkg zselatint egy evőkanál vízbe áztattam, majd további 3 ek vízzel felmelegítettem, míg sima folyadékot nem kaptam. (Forralni nem szabad.) A zselatinos folyadékot kézi mixerrel a joghurtos krémbe kevertem.

A gyümölcsöket 2 dkg cukorral felolvasztottam, az előbbi módszerrel elkészített 1 dkg zselatint is hozzájuk adtam, majd a krém 1/3-ával összekevertem.

A piskótát néhány kanál eperdzsemmel megkentem, visszacsatoltam rá a kapcsos formát, ráöntöttem a gyümölcsös krémet, majd a tetején a joghurtosat elegyengettem. Óvatosan bele lehet kavarni egy villával is, akkor márványosabb lesz, de itt a gyümölcsös krém kicsit lazább az elején, ezért a sűrűbb mascarponés eleve belesüllyedt itt-ottt, ahogy kanalaztam a tetejére, ezért nem is piszkáltam.

A méretre vágott babapiskótákat a krém megdermedése (kb.3 óra a hűtőben) után eperdzsemmel ragasztottam a formából kiszabadított torta oldalára.








Ezután már csak a marcipándíszítés volt hátra. A virágokat beforralt meggylével, a leveleket pár csepp keserűmandula aromával színeztem.(Eredetileg beforralt spenótlevet akartam használni, de hát az időszűke..)

A méhecskék egy linzersütésből maradtak, fehér cukormáz, csoki és.. . sáfránnyal már nem volt időm vacakolni, ezért a cukormáz - a sárga csíkok - icipici curry eredménye :)

A marcipán házi készítésű, mézes, majd megosztom egyszer, ha olyan marcipános idő lesz.

Karamellás-diós-mogyorós-mandulás pie VKF-XXIII.

Volt egy körkérdés, amit szerintem elfelejtettem megválaszolni, de akkor most itt egy a hétből: kényszeresen szeretek kipróbálni újdonságokat, ha jön valaki hozzánk. Ez ugye minden háziasszonyi józan észnek ellentmond, de ez legyen az én bajom. És lett is. Amikor ezt a tortát először csináltam.

A tésztakosárral kezdődött, amit előre meg kell sütni. Mivel szokás szerint ( na még egy a hétből) ötvenhárom dologba fogtam bele egyszerre vasárnap délelőtt, úgy gondoltam, nem vacakolok a vaksütéssel, különben is mindig nedves marad a pite alja, menjen csak be úgy a sütőbe, ahogy van. Félidőben azért ránéztem a tésztára, és sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a majdan a karamellszószt benntartani hivatott széle kellemesen rálapult a torta belsejére. Tortaforma ki, a szélek még nem sültek össze az aljával, ezért előkaptam pár villát, és visszaszobrászkodtam a szélét a forma oldalához, kitámasztva a villákkal. Nem mondom, hogy tökéletes egyenletes, mintaszerű lett körben, mikorra megsült, de nevezhettük mondjuk... kellemesen rusztikusnak.
A recept szerint - és ezt még sosem hallottam - a mogyoró lehéjazására biztos módszer a 30 mp-ig történő szódabikarbónás vízben forrázás - nosza. Ez a zsúfolt délelőtt ideálisabbnak tűnt, mint az állandó felügyeletet igénylő sütőben történő lassú pirítgatás. Igaz, a konyharuhát így is úgyis kidobom a dörzsöljük-le-a-héját művelet után, viszont időt nyerek. Hát nem. Nem tudom ezt honnan vették a recept szerzői, vagy rossz a fordítás, vagy az én szódabikarbónám, vagy a vizem - a héja maradt úgy, ahogy volt. A konyharuha boldog kis hangokat hallatott, hogy nem végezte a kukában, én meg úgy döntöttem, marad a mogyoró héja.
A recept ezután a tortába dobálandó olajos magvak sütőbeni pirítását írja elő. Ez kiválóan sikerült volna, ha a dió valamiért nem kezd el előbb pirulni, mint a mandula meg a mogyoró. Így a megégett diószemeket kidobáltam, és hozzáadtam ugyananyit, de mostmár pirítatlant.
Jöhet a karamellszósz. A tejszínt összeolvasztva a cukorral nekem abszolút nem sűrűsödött be, sőt hígabb lett. Akkor forraljuk még, gondoltam. Persze sikerült kifutnia, amíg én térültem-fordultam, tejszín meg már nem volt több otthon, mit csináljunk, ennyi szósz lesz, amennyi...

A végső fázisban, amikor pedig össze kellett sütni az egészet, a tésztalapot, a csonthéjasokat, a tejszínt, a karamellszószt, akkor pedig a sérült tészta persze átengedte a szószt, ami a kapcsos tortaforma titkos résein leszivárgott a sütő aljába és szmogot produkált a konyhában és a tetejét is sikerült odaégetnem, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy a karamellszósz nem fedte be teljesen a magokat, másrészt meg annak, hogy persze megint nem(csak) erre figyeltem. ( A légzőlészülékem üvegjét törölgettem egyfolytában.)


DE ez nem most volt, hangsúlyozom, sokat tanultam az esetből,a torta pedig nagyon-nagyon finom, jó szívvel ajánlom mindenkinek. De tényleg...

A tejszínnel egyébként annyi csak a gond, hogy szerintem az amerikai recept double-cream-et ír, ami 48%-os zsírtartalmú tejszínnek felel meg, de vergődő és piacvesztő mezőgazdaságunk termékei között ez nem/sem található.


Hozzávalók:

a tésztakosárhoz:

37,5 dkg liszt

30 dkg vaj

2,5 ek. cukor

2,5 ek. hideg víz

pici só


Töltelék:

7 kg mogyoró

3dkg mandulapehely

5 dkg dió

4 dkg mandula

3 dl tejszín

27 dkg cukor


A lisztet összemorzsoltam a hideg vajjal (legjobb az aprítógép, de csak két részletben fért nekem be) és a cukorral, majd a hideg vízzel gyorsan tésztát gyúrtam belőle. 30 percig a hűtőben pihentettem.

Ezalatt a tejszínt összeforraltam (és így besűrítettem) a cukorral, kis lángon, 10 perc alatt.
A héjas mandulát héjas, lobogó vízbe dobtam, fél perc után leszűrtem és a héjából kipattintottam. A magokat kissé felaprítottam, és serpenyőben kevergetve megpirítottam. A sütőt előmelegítettem 200 fokra.

A tészta 2/3-adát kerekre nyújtottam, az ment a 28 cm-es forma aljára, majd a maradékból széles peremet csináltam, jól hozzányomkodtam a formához és az alsó tésztalaphoz.
Nem mertem mostmár vaksütés nélkül nekivágni persze, 10 percig kell a babbal sütni -igen, nedves maradt az alja -, ezután a széle már elég merev, így kivettem a babot és az alufóliát és további 20 percig világos aranyszínűre sütöttem a tésztát. Fel is púposodik sütés közben ezután, muszáj volt kicsit megszurkálnom, de csak óvatosan, hiszen ebbe jött azután a tejszín.

Ezután kis pihentetés szükséges, mert tovább kell sütni a tésztát a tejszínnel meg a csonthéjasokkal, és megégne, ha nem hűlne egyet - szóval némi hüledezés után beletöltöttem a magokat, rálocsoltam a cukros tejszínt és 40 percig 200 fokon sütöttem, míg szép karamelles lett a töltelék. (Sütés közben helyes buborékokat fúj) Nem szabad túlsütni, mert akkor szabályszerűen megkeményedik a teteje, miután kihűlt; legyen inkább szép sárgás-világosbarna, kinézetre egészen sűrűn folyós.

Macerás, finom, aki viszont diétázik, vegyen inkább két Mars szeletet.


A recept az Évszakok konyhái című szakácskönyvből való.

Fehércsoki szivek

Ez nem a Bálint-nap miatt van, áááá.. Esztertől nyertem a GoodFood naptárt ,és közel két hete nézem a februári képet. Tudnivaló, hogy az angolszászok réges-rég csúnyán összejátszanak a virág- és csokiszív-biznisszel, és természetesen a februári képen egy Valentin-napi desszert van, ilyen csokiszívekkel felturbózva.
Én persze nem azért csináltam, farsangi buliba viszek tortát, arra lesz dísznek, ennyi. Azért ha valakinek tetszik, kopizza nyugodtan az ideát holnapra...





Hozzávalók:


8 szívhez (minek annyi???? - elég kettő) 6 dkg étcsoki

A sütőpapírra körberajzoltam a szív alakú sütikiszúrómat, azután megfordítottam a papírt. Így is látszik - át -, de a csoki nem lesz tintás, ami nagy előny.
Az összetört fehércsokit a mikróban közepes erősségen óvatosan felolvasztottam. (Egy kör, kivesz, visszatesz, még egy kör, stb. ha már puhul, megkever, visszatesz és így tovább.) Ha még maradt néhány kisebb darab benne, már ne tegyük vissza, keverjük el türelmesen, és töltsük egy sarkától megfosztott tiszta zacskóba, vagy habzsákba akár.
Körberajzoltam a szív körvonalait, majd belülre is kanyargóztam pár vonalat, hogy elérjem a "csipkeszerű hatást" - (lacey-effect, mondja a GoodFood) . Hűtőbe tettem néhány percre, ezután óvatosan leszedtem a szíveket a sütőpapírról.

Akinek nincs gipsz a kezén, még ennél szebbeket is tud,biztos.

Mandulás őszibaracktorta

Akinek szombat délelőtt fél tizenegykor még fogalma sincs róla, mi lesz az ebéd (már amit ő csinál, ugye) az halgasson inkább. Lehet persze magyarázkodni, hogy meg lehet szokni a terülj-terülj büféasztalt, majd egy gyors váltással a lángosost-palacsintást, de a Népnek akkor is enni kell adni. Persze a Nép nem könnyíti meg az ember lánya életét, ha a végső mentsvárként feltett kérdésre - hátha nekik van valami ötletük - rizsfelfújtat kérnek. Rizsfelfújtat, augusztus közepén.
A Nép óhaja tehát semmibe lett véve.

De szombat lévén legyen hát valami édes tészta, meg az idegenben úgy hiányolt jó kis húsleves, amit nálunk csak cápalevesnek hív mindenki, de az egy másik történet.
Ezzel mindjárt időt is nyerünk, hiszen egy húslevesnek minimum három órát kell gyöngyözve forrdogálnia, addig meg csak kisül valami másodikféle. Mondjuk egy jó nagy tepsi stíriai almás pite.
Csak a lényeg, az alma kevés hozzá itthon, de akkor leszaladunk a boltba, kell ez meg az még.
Mikor visszatérünk, konstatálhatjuk, hogy ezt-azt vettünk, csak almát nem...
Akkor legyen barackos süti...a sok precíz német szakácskönyv úgyis tele van velük.

Ezután csak azzal kell megbirkózni, hogy: elromlott a mérleg, tehát evőkanállal kell kiadagolni a mennyiségeket, a vajat meg szemre; kevés a darált mandula, tehát forralni kell vizet, mandulát beledobni, héjazni, darálni, tisztára mintha karácsony lenne; a tortát pedig összesen 60 percig kell sütni, három részletben. ( A precíz német szakácskönyv szerint " Egyszerűen elkészíthető" )

Viszont minden viszontagság ellenére fél háromkor már eszünk is - és a torta ha nem is egyszerűen elkészíthetőnek, de egyszerűen elpusztíthatónak bizonyult :)

Hozzávalók: (28 cmes formához)

30 dkg liszt
18 dkg vaj
16 dkg porcukor
4 tojás
12 dkg darált mandula
fél kk. sütőpor
1 ek citromlé
4 ek rum
5-6 db őszibarack


A sütőt 180 fokra előmelegítettem és a kerek tortaformát kivajaztam.

A lisztből, sütőporból, 6 dkg cukorból, a hideg, felkockázott vajból, és egy tojás sárgájából gyorsan omlós tésztát gyúrtam és betettem fél órára a hűtőbe.
Addig megküzdöttem a mandulával, a maradék 3 tojássárgát a maradék 10 dkg porcukorral, a rummal, a citromlével és a darált mandulával habosra kevertem.
Ezután a tortaformát kibéleltem a kinyújtott tésztával, úgy hogy 4 centis pereme is legyen, és jól megszurkálva 20 percig elősütöttem. A 4 tojásfehérjéből habot vertem, összekevertem a mandulás tojássárgájával és beleöntöttem a tésztakosárba. Ezután további 15 percig sült, majd rátettem a tetejére a meghámozott, kimagozott fél őszibarackokat ( akik egyébként identitászavarban szenvedve nem tudták, hogy ők magvaválók ) és 20 percig sütöttem még. (Megjegyzem, ha nem alkalmazok szelíd erőszakot, a barackok sohasem süllyednek bele a mandulás habba, úgyhogy legközelebb 5 perc sütés után ráugranak a hab tetejére)

A Nép véleménye mellőzésén könnyen túllépve együltő helyében felfalta a tortát a leves után.Ennyit a demokrácia hasznáról és értelméről.

Viszontagságosnak tűnő elkészítési módja ellenére ajánlom mindenkinek. Az őszibarack, a rum, a mandula és a citrom nagyon finom párosítás.

A Nova Szakácskönyvsorozat "Édességek" részéből.

Gyümölcstorta retro

Még emlékszem amikor gyerekkoromban megjelent a a gyümölcstorta-forma, az a cakkozott szélű fordítsd-ki-tölts-bele-valamit-díszítsd-fajta. Úgyhogy ez nekem mindig a gyerekkoromat idézi fel, és mivel szerintem minimális erőfeszítéssel igazán kellemes külsejű süteményt lehet vele gyártani ezért gyakran szoktam csinálni. Van is már pár képem ilyen meg olyan tortákról de mivel hamarosan beüt az eperszezon, ezért ez került most be ide. Úgy gondolom, ennél már csak akkor egyszerűbb ha készen vesszük, de az biztos nem lesz olyan finom...

Hozzávalók:(28 cm átmérőjű formához)

4 tojás
4 ek cukor
4 ek liszt
1 kk. sütőpor
csipet só

a krémhez:

50 dkg sovány tehéntúró (Plus)
8 dkg porcukor
1 tk. vaníliaaroma (vagy 2 zacskó vaníliáscukor)

25 dkg eper a díszítéshez
fél csomag zselatinpor az utasítás szerint elkészítve



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét habbá vertem, hozzáhabverőztem a cukrot, egyenként a sárgáját, aztán beleszitáltam a lisztet és vele együtt a sütőport, aztán a piskótatésztát a kilisztezett-kivajazott formába öntöttem( hiába teflonos ez már, nem merem csak úgy beleönteni, a bordázat muszáj, hogy szép legyen...) és 15 perc alatt megsütöttem.

Amíg sült, a túrót (igazából ez ugye teljesen krémszerű, sima és quark a becsületes neve) a többi hozzávalóval kikevertem; amikor a süti kihűlt, beletöltöttem a krémet, díszítettem az eperrel, és áthúztam egy kevés zselatinnal.

Ennyi...

A torta, aminek Ferrero Rocher íze volt

Mindenki, akinek a hetvenes évekre esett a gyerekkora - vagy előbbre - emlékszik még az akkori cukrászdai kínálatra. Rengeteg vajkrémes sütemény, minimális gyümölcs, sűrű tészták és piskóták, igazán édes ízek. Ha volt ettől eltérő kínálat, oda az emberek elskodáztak a szomszéd városból is.
Nekem olyan szerencsém volt, hogy az anyukám minden hétvégén sütött valami házi süteményt, de a tortakrémek akkor is úgy kezdődtek és végződtek, hogy vaj, cukor, cukor vaj. Ezért kicsit félve láttam neki a régóta elővenni készült diótorta-receptnek, amire úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy az a dió a köbön. Mert persze ennek is vajas a krémje, és a rég vágyott íz miatt nem is akartam változtatni rajta - kivéve persze, hogy a kamrában búslakodó mogyoróhegyeket akartam megritkítani vele. Ezen az egészen alapvető változtatáson túl még annyit variáltam, hogy Mamma verhetetlen csokimáza borította kívülről, és érlelődött egy napig némi elturmixolt meggy-cseresznye dzsemmel is bevonva a kamrában.

És hát valóban: a család egyemberként megállapította, hogy Ferrero Rocher íze van, majd villámgyorsan eltűnt a torta fele a laza kis nagyszombati vacsora után.
(Én speciel egyébként Pocket Coffee rajongó vagyok (függő, mondhatnám), a szélén lévő e-mail címen lehet érdeklődni, hova lehet kilószám küldeni.)

Hozzávalók:

A tésztához:
(28 cm-es kapcsos tortaforma)

8 tojás
8 ek. cukor
2,5 ek. liszt
2,5 ek. zsemlemorzsa
8 ek. darált mogyoró
1 kk. sütőpor

A krémhez:

15 dkg vaj
5 ek.cukor
5 ek. mogyoró
1 ek. kakaó
1 dl tej

A mázhoz:

12 dkg étcsoki
15 dkg porcukor
2 dkg vaj
4 ek. forró víz



A sütőt 175 fokra bekapcsoltam.A mogyorót (ami kb. 25 dkg volt) tepsiben (de lehet teflonserpenyőben kis lángon kevergetve is) néhány percig pirítottam. (nem árt néha megrázogatni közben) Ezután reménytelen küzdelembe kezdtem, hogy konyharuha között ledörzsöljem a héját, és megelégedtem a 70 %-os sikerrel, majd ledaráltam.

A tojásokat szétválasztottam, a sárgájukat a kristálycukorral sűrű krémesre-habosra kevertem, a fehérjét kemény habbá vertem. Beletettem a sütőporral elkevert lisztet, zsemlemorzsát és mogyorót, és két részletben óvatosan, de alaposan belekevertem a habot. A kivajazott, kilisztezett formában kb. 20 percig - tűpróbáig sütöttem, a kikapcsolt sütőt kinyitottam és megvártam míg kihűl, majd 3 lapba vágtam.

A krémhez a mogyorót a cukrot és a kakaót egy kisebb lábasban a tejjel összekevertem és sűrűbb masszává főztem. A habsora kevert vajhoz kihűlve, kanalanként adtam hozzá, majd a dzsemmel megkent lapok közé töltöttem. A tortát kívülről is bekentem vékonyan a dzsemmel; egy napot alufóliába csomagolva a kamrában töltött.

A mázhoz felolvasztottam vízgőz fölött az étcsokit, hozzáadtam a porcukrot, a forró vizet és a vajat.Simára kevertem és óvatosan átmelegítettem újra a gőz fölött, majd bevontam vele a tortát.


Dióból is nagyon intenzív, finom süti lesz belőle, míg ezt írtam, eszembe jutott, hogy senki ne féljen kipróbálni a krémet vaj helyett 2 dl habbá vert tejszinnel, csak akkor a mogyorós-kakaós kevercset kicsit hígabbra kell főzni, és abba kell keverni 1 ek., meleg vízben megáztatott zselatint, majd óvatosan hozzá a habot.


A kép csúnya lett, dehát nem lehet mindig szép.

A recept anyukám kolléganőjétől származik

Sacher-torta nemcsak karácsonyra

Mivel az ünnepeket a viszonylag sok sütés-főzésen túl az édes semmittevés - gyerekezés, olvasás, alvás gyerekezés, olvasás - luxusával töltöttem, nehéz belelendülni a munkás hétköznapokba. Nem is kezdem 100 %-on csak a jövő héten, viszont a sok új blogbejegyzés némi lekifurdalással töltött el. Nem is tudom mivel kezdjem, Ági kérdésére is fontolgatom a választ, van jópár - bár némileg aktualitását vesztett - receptem és képem, és számos kép nélküli receptem, mert próbáltam a családot és a vendégeinket, illetve az ünnepi hangulatot nem zaklatni a fotózással. Maradékokat pedig nehéz kreatívan fotózni. Vagy inkább az kíván több kreativitást?
Ami vitán felül a legnagyobb sikert aratta, az a Mamma receptje alapján késztett Sacher-torta, a karácsonyi vacsorához. Be van rendelve a Válogatós Gyerektől a nyári szülinapra - sok!!!!csokilevéllel, anya!!!-, ami nagy szó a torta egyszerű eleganciájához képest azután, hogy volt már kívánságként tűzhányó(alakú) torta (megcsináltam) vagy marcipános focilabda-torta (megrendeltem).
Mindenesetre a karácsonyi vacsorán túl az ünnepek alatt kollektíve, amíg tartott, mindenki Sacher-tortát reggelizett, és mondhatom, ennél hedonistább téli szünidős feelinget nem nagyon tudok elképzelni. Stabil helye lesz a karácsonyi menüben (ideértve a reggelit is) mostantól.
Köszönöm, Mamma!

Hozzávalók
(26 cm-es kapcsos formához)

15 dkg étcsoki(min 60 %-os)
12,5 dkg vaj
6 tojás sárgája
6 tojás fehérje
12, 5 dkg cukor
5 dkg étkezési keményítő
5 dkg liszt
5 dkg darált mandula
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1 ek. vaníliakivonat (vagy 2 csomag vaníliás cukor)

a mázhoz és a töltelékhez:

40 dkg barackdzsem pürésítve
1 ek. rum( vagy konyak)

csokimáz:
12 dkg étcsoki ( minimum 60%-os)
15 dkg porcukor
2 dkg vaj
4 ek. forró víz



Mindent Mamma instukciói alapján csináltam, mégis úgy izgultam, mintha életemben először sütnék piskóta jellegű süteményt és nem legalább kétszázadszor.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A csokit a vajjal együtt óvatosan felolvasztottam vízgőzön, félretettem, a tojássárgákat fehéredésig kevertem a porcukorral és kemény habot vertem a tojásfehérjéből. A tojássárga-porcukor keverékhez tettem a sütőporral elkevert lisztet, a mandulát, a keményítőt, csipet sót, a vaníliaaromát, majd a langyos  vajas csokoládét, a végén pedig óvatosan két részletben a tojáshabot. (Első részét vagányabban, a másodikat óvatosabban átforgatva.)
A kivajazott-zsemlemorzsázott (csak alul!) tortaformát az előmelegített sütő alsó rácsára tettem, 45 percig sütöttem (35 után letakartam alufóliával a tetejét), aztán a lekapcsolt sütőben hagytam 15 percre.
Gyönyörű magas torta-alapom lett, a közepe persze magasabb volt, de aztán nem is kellett kozmetikázni, szépen visszalapult vízszintesre.

Amikor a torta kihűlt, vízszintesen kettévágtam és az aprítógépemben pürésített jó kis sk. házi barackdzsem jó kétharmadát a két lap közé töltöttem. A tetejére és az oldalára szép vékonyan elosztottam a maradékot, és másnapig félretettem hűvös helyre a sütit.Ezalatt a barackdzsem kicsit rászikkadt-beszívódott kívülről, ami azért jó, mert kevesebb az esélye, hogy esetleg a csikomázzal összekulimászosodik.

A csokimázhoz mindent egy kisebb lábasban összeolvasztottam, és a legnagyobb konyhakésemet használva bátran rákentem a tortára.Gyönyörűen sikerült, csak azt hagytam ki a számításból, hogy a kiskorúaknak annyira ízlett a csokimáz-maradék a kislábasban, hogy amíg 5 percre magára hagytam a tortát, szorgos kis ujjacskák mély árkokat szántottak a kész mázba....(még a Nagyobb is, aki persze azzal védekezett, hogy a Kisebb javasolta...) Restauráltam a mázat, hűvösre raktam a sütit, a futórózsán fellelhető leveleket étcsokival bevontam, a csoki újraszilárdulása után az igazi leveleket lehúztam a csokilevelekről, ezeken, és némi fehércsoki-reszeléken (hó) keresztül gázol a rénszarvas.

Demel vagy Sacher, nekem ez ízlett a legjobban!

A torta kiválóan elállt a hűtőben nemcsak felvágatlanul, hanem kis alufólia-támogatással felvágva is, és csak egyre jobb lett.