Zöldborsós-tonhalas penne

Csak hogy ellentmondásból ne legyen hiány... Psimth ide vagy oda (lásd: P.G.Wodehouse: Forduljon Psimthez - mindenki olvassa el és dobja fel vele egy pocsék napját, és utána ismétlődően újra számos másikat), azért halat enni kell. Mert egészséges, kell az ereknek, koleszterinnek, agynak, a benne található számos nehézfém pedig a májnak. Tehát van a tarsolyomban jópár halas étel, amit a lelkesedés alacsony foka eddig nem juttatott el a bejegyzésig. Péntek pedig egyébként tésztanap, úgyhogy ez a gyors ebéd született meg a kamrából:

Hozzávalók:

35 dkg penne durumtészta
15 dkg zöldborsó
1 doboz 185 gr-os tonhalkonzerv
1 csokor felaprított petrezselyem
3 ek olaj
sok frissen őrölt bors
só

A tésztát lobogó sós vízben 15 perc alatt nem al dentére, hanem amúgy magyarosan puhára főztem.
Addig a (mirelit) zöldborsót egy teflonserpenyőben az olajon átforgattam és lefedve, sózva 5 perc alatt (csakis Iglo) megpároltam. A tonhalkonzervről az olajat lecsorgattam, hozzáadtam a zöldborsóhoz, a petrezselyemmel meg a borssal jól átforrósítottam, a kifőtt tésztával összekevertem, és karakteresebb (most Pannónia) sajttal tálaltam.

Ha hagyunk mindent kihűlni, és adunk hozzá 2-3 ek olívaolajat (vagy aki szereti a halízt, egye fene, ne öntse le a konzerv olaját), csavarunk rá egy fél citrom levét és reszelünk rá a héjából, kiválóan eladhatjuk tonhalas-zöldborsós tésztasalátának is.

Ez nálunk két adagnak számít és 20 perc alatt kész van.

Tapenade

Ahogy Gabojszához írtam, amikor kiírta ezt a fordulót: ne legyen nyálkás, ne legyen szálkás, ne legyen csápja, tapadókorongja, vádlón meredő szeme és ne éljen, amikor megeszem. A többi jöhet.
Illetve ahogy elmélyültem a "Halak, stb. és én" filozófiai kérdéskörében, arra kellett rájönnöm, hogy szeretem én őket, persze, csak csinálja más. A lelkesedés hiánya ugyanis komoly gátló tényező: több fotóm van már tengeri hal-ételekről - Az Ember, Aki Szereti a Halat boldogan meg is ette - de én sose találtam arra méltónak őket, hogy ide felkerüljenek. Ugyanakkor vannak kellemes emlékeim - naná, hogy a tengerpart közrejátszik - ahol kóstoltam a halpiaci étterem szuper paelláját, homárt egy nagyon-nagyon étteremben Bordeaux-ban, vörös márnát a kikötőben; bár nem tengeri hal, de egyik barátunk afrikai harcsapörköltjét hetente meg tudnám enni, és így vagyok a főnököm igazi tiszai pontyból főzött klasszikus halászléjével is.

Szóval a hiba az én készülékemben van.

Ezért olyan népmesei hozott-is meg-nem-is tengeri halas étellel készültem.

A tapenade provance-i eredetű étel, a kapribogyó provanszál nevéből ered elnevezése. Több mint száz éve újította egy Meynier nevű séf, állítólag ez a recept az eredeti, az övé. Ha beírjuk a gugliba, hogy "tapenade noir", (van zöld olivás változata is) biztos, hogy az első 40 találatban nem lesz két egyforma recept. Van ahol csak a bogyók, fokhagyma és az oliva játszik, mustár, bors, konyak sehol, az arányok kiszámíthatatlanok és követhetetlenek . Ez a szép a klasszikus ételekben :-)), ha még valaki nem próbálta, bízzon az alábbiban, nem fog csalódni.

Nem akartam átfesteni a képet: a pontos recept ellenére kicsit lazán bántam a tonhal mennyiségével, fekete olajbogyót egyfélét - és nem igazán szuper minőségűt - kaptam hirtelen az influenzavírussal való kimerítő küzdelmünk után, ezért "Provance fekete vaja" kellemesen iszapszínű lett.

Hozzávalók: (2 személyre vacsora, 4 személynek aperitif mellé)

6 dkg fekete olajbogyó
6 dkg kapribogyó
6 szardellafilé
3 dkg konzerv tonhal
1 ek. jóféle mustár
sok őrölt feketebors
0,6 dl olivaolaj
1 ek konyak

Nyilván nem volt turmix és aprítógép több, mint 100 éve, amikor egy Meynier nevű séf kitalálta, és ezért mozsárban törték össze a hozzávalókat, összedolgozták az olivaolajjal és a végén a konyakkal, így némi lelkifurdalással ugyan, de az aprítógépembe tettem a bogyókat, a halakat meg a fűszereket, majd amikor összezúzta, szép lassan csurgatva beledolgoztam az olajat és a kicsi konyakot.

Nagyon-nagyon finom; mindegy, hogy barna- vagy foszlós fehér kenyérrel, pirítóssal, baguette-tel vagy bármi más kenyérfélével kínáljuk, eteti magát, továbbá borzasztó éhséget és (alkohol)szomjúságot csinál, azaz vacsoravendégség esetén ideális. Márha mi megyünk.