Utolsó kívánságok - Créme brulée VKF! XXI.

Saját kiírásom okozott ám nekem is fejtörést... Nem tudtam eldönteni, vajon kit szeressek? Legyen valami kreol, amivel Gabriela nemcsak Nacib úr gyomrát, hanem szívét is elbűvölte, majd összetörte? Vagy Alexandra spagettiszósza, ahogy szerintem spagettiszószt még nem írt le senki? Vagy égessem el egyszerűen a krumplit a kolbász mellé, mint Tristan a depresszióra receptre felírandó Herriot-könyvek egyikében? Vagy válasszak valamit a születésnapi vacsora menüjéből a Jó étvágyat, Amerika!-ból, ami arra tanít minket, hogy sose akarjunk tökéletesek lenni, mert az kíhívás a természet tökéletessége ellen? Vagy biztos kézzel nyúljak egy Bächer-kötethez? Eszembe jutott még kedvenc szomorú könyvem, A folyón át a fák közé, persze esznek abban is, de ott az olyan mellékes, gyorsan elolvastam inkább vagy tizedszerre..

Azután kezembe került egyik szeretett modern novelláskötetem, (Beszélgetés az angyallal, Európa Könyvkiadó, 2002) amit a szintén nagy kedvenc Nick Hornby szerkesztett (Hosszú út lefelé - ne hagyja ki senki) és már meg is volt az ihlet. Ráadásul a créme brulée régóta szerepel a kipróbálandók listáján, és pár hete végre beszereztem a háztartásomból eddig méltalanul hiányzó kis felfújtformákat is hozzá.

Akkor olvassunk...

"De persze van, aki nagyon is tudja, mit akar. Ott volt ez az ügyvéd, aki eltette láb alól a feleségét. Az újságok is írtak róla. Az életbiztosítás miatt csinálta. A barátnőjével tervelték ki, és hónapokig nem is keveredett gyanúba. Szépen végigcsinálta az egészet - hüppögött a temetésen, betelefonált a rendőrségre, hogy sikerült-e már valami nyomra bukkanniuk, és közben tényleg elsírta magát, satöbbi. Egy darabig valóságos hős volt - tragikus hős. És aztán megtalálták a krokettütőt, a panel mögé suvasztotta a hajóján, egy luxushajón, ami Mersea kikötőjében horgonyzott. Mikor megkérdezték, mért nem tüntette el, dobta a vízbe vagy valami, furcsa választ adott. Azt mondta: - Nem vitt rá a lélek. - Körülbelül egy hónapja került rá a sor. Emlékszem a kézírására. Nagyon elegáns volt. És a rendelése... Dave hozta le, és azzal adta át, hogy na, ez tetszeni fog magának. Előételnek spárgát kért, azazhogy csak spárgafejet. Aztán két gyöngytyúkot baconszeletekbe göngyölve és megsütve, vajban párolt zöldbabbal és zellerkrémmel, aminek, megmondom őszintén, utána kellett néznem. Desszertnek pedig créme brulée-t. Legszívesebben felmentem volna hozzá azzal, hogy na idehallgasson, ha magának flancos francia koszt kell, akkor tessék, jöjjön és csinálja meg. ...
Az ügyvéd küldött egy cédulát, amire azt írta: " Tiszteltetem a séfet. " Ilyen még az életben nem történt velem. Elpirultam, mikor olvastam, annyira jólesett. Persze mindenki örül ha megdicsérik. Ha értékelik, amit csinál. "

Giles Smith: Utolsó kívánságok



Hozzávalók 4 személyre:


5 tojás sárgája
6,5 dkg cukor
3,2 dl tejszín
1 teáskanál vaníliakivonat (vagy fél vaníliarúd)

1 ek. porcukor

konyhasárkány

A sütőt 160 fokra előmelegítettem, és a teáskannában vizet forraltam.

A tojássárgákat addig kevertem a cukorral, míg selymes világossárga sűrű krémet kaptam. (ld. piskótakészítés első fázisa) Sajnos csábító volt a kézi mixer használata, ez viszont azt eredményezte, hogy a massza tele lett apró levegőbuborékokkal, azokat pedig ki kell varázsolni belőle. Úgyhogy maradt a fakanállal kevergetés, és így ugyanannyi ideig tartott, mintha eleve azzal csináltam volna...

A masszához óvatosan és egyenletesen hozzákevertem a vaníliaaromás tejszínt, és a folyós krémet négyfele öntöttem.

(Ha vaínilarúddal dolgozunk, akkor kettévágjuk, felhasítjuk, magokat a teszínjbe kapargatjuk, utána dojuk a rudat és 10 percig jól összemelegítjük. A tejszint némileg kihűlve keverjük ilyenkor a tojásmasszához, nehogy összerántsa.)

Egy mély tepsibe 2 cm magasan töltöttem a forró vizet, óvatosan beletettem a formákat, a tepsit még óvatosabban belötyögtettem a sütőbe és ott 50 percig gőzöltem.


A tepsiben hűltek ki a fomák, azután pedig a hűtőben hűtek tovább.

A tetejére óvatosan porcukrot szitáltam, és jól megégettem itt-ott a lángszóróval. Ezt még gyakorolni kell...

Konyhasárkány hiányában a maximálisra feltekert grill alá is be lehet tenni pár percre, míg a cukor pirulni nem kezd, de akkor újra mehet a hűtőbe.

Ahány internetes oldal, annyi recept, az enyém a www.crémebrulée.com oldalról származik, a mértékek a cup átszámítgatása miatt ennyire lehetetlenek.

Juhtúrós pogácsa

Unja a gyerek a muffint. Ami nem olyan nagy baj, mert már én is. Sütni. Jóanya ugyanis nem engedi el a gyerekét műtízóraival és műuzsonnával az iskolába -na jó, de, csak néha - hanem teljesőrlésű lisztből, szárított gyümölcsökkel - és ha már olyan egészséges, akkor legalább a gyerek kedvéért - rengeteg étcsokidarabbal kevert muffint süt vasárnap este hajmosás közben. Fel se tettem ide sose, mert bár az alaptészta, amit használok, rengeteg változatosságot elbír, de annyira nem is érdekes. Ami érdekes még, hogy Jóanya a többi kőszívű jóanya-társával együtt megszavazta, hogy a gyerekek nem vásárolhatnak az iskolai büfében, így aztán rá lehet fogni a többiekre, miért nincs uzsonnapénz, sőt még azt is, miért nincs uszodai büfépénz. Ahol viszont az úszástól kiéhezett kiskamaszok úgy bámulják a fornettisütőt, hogy Jóanya szíve megesik, és akkor süt juhtúrós pogácsát, ilyet. Állítólag sokáig puha marad, de azt a soká-t bizony még sose érte meg szegény.



Hozzávalók:


50 dkg liszt
3 dkg élesztő
25 dkg margarin
25 dkg juhtúró
2 tojás sárgája
2 dl tejföl
1 csapott ek. só
1/2 dl tej
tojássárgája a kenéshez


A sütőt 175 fokra előmelegítettem.
Az élesztőt kevés cukorral a langyos tejben megfuttattam, addig a margarint a lisztet és a juhtúrót összemorzsoltam. A keverékben egy mélyedést csináltam, beleöntöttem az élesztős tejet, hozzáadtam a sót, a tejfölt és a tojássárgákat és jól összegyúrtam. Letakarva egy óráig kelt, azután jó centi vastagra nyújtottam, tetejét késsel megvagdaltam, tojássárgájával kentem, kisebb szaggatóval szaggattam ( lehet nagyobbakat is, akkor nem egy harapás) és 10-15 percig sütöttem. Ilyen méretűből legalább 90 darab lesz, lehet persze haladósabbra fogni. Tény és való, a muffin egyszerűbb.

Semmi faxni, csak Horváth Ilona.

VKF! XIV. Tokaji borhabkrém

Dúsan terített királyi asztalok tomboló, vaskos sültjeit aranykezével csitító kemény arcélű, nemes borkülönlegesség... Nem, nem őrültem bele a VKF! ehavi fordulójába. Ez csak egy idézet az 1995-ös száraz tokaji szamorodni palackján található borajánlóból.

Régen hallgatott már a szekrényben, mert forduló ide, forduló oda, nem vagyunk igazán tokaji - rajongók. Attól még természetesen kiváló bor, és mostmár eredetvédetten magyar, úgyhogy joggal lehet magyaros menü része - éppcsak itt nem folyékony formában, hanem desszertként elkészítve. Bevallom, csak most vettem észre, hogy száraz bort használtam, de ez cseppet sem ártott a borhabkrémnek. Ha könnyű, elegáns desszertet akarunk feladni egy gyomrot kevésbé kímélő vacsora végén, biztos sikerre számíthatunk vele.

Hozzávalók:

3 tojás sárgája
5 dkg cukor
2 dl tokaji szamorodni
1 kk. zselatin
1,5 dl tejszín
1 nagy ek. mazsola

Fél deci borral összemelegítettem a mazsolát és állni hagytam.

Egy lábasban vizet forraltam, és a lassú gőz fölött egy másik lábasban a többi bort, a cukrot és a tojások sárgáját kézi habverővel addig vertem - kb. 15 perc - amíg sűrű, krémes, habos masszává alakult. (Forrnia nem szabad!) Ezután hideg vízbe tettem a lábast, és addig kevertem, míg majdnem kihűl a krém - ez pár perc volt csupán.

A zselatin egy kevés vízzel megáztattam, majd a mazsolákról leöntöttem a bort, újra megmelegítettem, a zselatinra öntöttem, kevergettem, míg felolvadt, és a langyos krémben elkevertem.

A tejszínt habbá vertem, és óvatosan, de határozottan elkevertem a krémmel.

A poharak aljára mazsola került, erre adagoltam a krémet, és jól behűtöttem.

4 csinos, decis pohárra volt elég.


Lajos Mari recepteje a 99 nyalánkság c. könyvéből.