Tükörtojás-süti

Nincs is jobb ennél reggelire. Legfeljebb egy kis tükörtojás ropogós baconnal, meleg, vajas pirítóssal.

Na de az hízlal! Ebben meg van gyümölcs, rengeteg  tej, és alatta egy szerény mandulás piskóta.

Most hogy volt végre időm átnézni  a tavalyi nyár óta halmozódó könyvjelzőimet, mindjárt ebbe a cuki kis ötletbe botlottam ezen a cuki blogon, nem is hinné az ember, hogy német, és hogy férfi.... A tésztát élből lecseréltem, a cukrot lejjebb vettem, a gyerekeket lenyűgöző ötlet maradt. Jól behűtve tényleg könnyű nyári süti, és másnap is ugyanilyen jól néz ki a hűtőből elővéve. A vaníliapuding "házi" rajta, ami erős túlzás valamire, ami tejből, étkezési keményítőből, cukorból  és vaníliapasztából áll, szemben a zacskóssal, ami tejből, étkezési keményítőből, sárga színezőanyagból ( de miért sárga?? miért nem rózsaszín, vagy halvány narancs, vagy bézs, esetleg világoskék??) és vanillinből áll. Szóval a tükörtojás-feeling miatt a sárga színezős pudingpor felejtős, legyen inkább mindig otthon sima érkezési keményítő.(Életmód-tanácsadó rovatunkat hallották.)

Hozzávalók:

-a tésztához
(innen indultam ki, nagyon jó alaptészta lett az alábbi módosításokkal - mandula és tepsiméret -bármihez)

15 dkg vaj

2 tojás

12 dkg cukor

10 dkg liszt
5 dkg darált mandula (vagy más csonthéjas is jó, megy a nektarinhoz/barackhoz)

1 tk. sütőpor

1 tk. vaníliakivonat

-a tetejére:

pár kanál barackdzsem

6-8 kisebb, magvaváló nektarin vagy őszibarack

1 liter tej
5 ek. cukor
9dkg étkezési keményítő
2 tk. vaníliapaszta/ 4 tk. vaníliakivonat/ sok vaníliáscukor/ 1 rúd vanília kikapart magja

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A lisztet, a sütőport és a darált mandulát  átszitáltam (nem jó kihagyni, sok extra levegőt ad a tésztának), a  puha vajat,  a cukrot és a vaníliakivonatot habosra kevertem, simára kevertem a felvert egész tojásokkal, majd belekevertem az átszitált lisztes-sütőporos-mandulás keveréket. 

A  tésztát egy 20x30-as, 2 centis peremű tepsi sütőpapírral bélelt aljába simítottam egy falapáttal - viszonylag sűrű, kicsit ügyeskedni kell vele. 18 perc sült  készre, ezután megkentem barackdzsemmel.

Amíg sült, a nektarinokat leforráztam, pár perc forró vizes fürdő után lehúztam a héjukat, félbevágtam és kimagoztam őket.

8 dl tejet  feltettem melegedni a vaníliapasztával; a cukrot és a keményítőt összekevertem, és maradék  2 deci hideg tejjel  simára kevertem. Mikor már a tej forrt, beleöntöttem a keményítős-cukros keveréket, és fél perc alatt már kész is volt a puding. (Keményítőt tilos sokáig főzögélni, mert feladja, és visszahígul.)

A tepsiben maradó tészta tetejére öntöttem, majd óvatosan belepottyantottam a fél nektarinokat is (nekem 12 fél elég volt). Bár a német recept szerint ezután még csinosítani lehet a barackokat kis tortazselével, ezt szükségtelennek találtam, nem is száradt ki a hűtőben. Jól behűtve az igazi, nem muszáj reggelire, sőt egy komolyabb leves után elmegy ebédre is a nyári szünetben.

Béka a lyukban (Toad in the Hole)

Ha valaki megkérdezné tőlem, mi az ideális reggeli, akkor rögtön tudnám a választ, egy percig sem gondolkodnék: aranyszínű, forró, vajas pirítós 4 perces lágytojással (ami nincs kihűlve). Egyszerű logisztikai problémának tűnik, csak ha mondjuk ezt négy személyre kell megcsinálni úgy, hogy nem tudok egyszerre 3 kenyeret vajazni és két tojást megpucolni (amivel ugye sietni kell, mert eleve hideg vízbe kell dugni, miután letelt az ideje, hogy a héja könnyen lejöjjön, és minden egyes másodperccel egyre kihűltebb és kihűltebb) , valamint kitalálni, hogy a legkisebb, aki nem eszi meg semmilyen formában a tojást, ha annak tojásléte felismerhető, mit kapjon még, aminek van értelme, plusz neki ne legyen túl hideg a tej a kenyér mellé, a sót mindig lefelejtem a terítésből, van akinek kis kiskanál kell, van akinek nagy kiskanál, az egyiknek müzlistál, a másiknak tojástartó... szóval a tökéletes reggeli esélye így mindig kérdéses.

Itt van viszont egy majdnem tökéletes helyettesítő, ami egyesíti - szó szerint - a vajas pirítóst meg a tojást, ráadásul érdekesen néz ki, vicces a neve, így az újdonságoktól idegenkedő konzervatív kiskorúaknál is esélyes.

Sőt az sem elhanyagolható, hogy így teljesen törvényesen lehet a vajas pirítóst a finom folyós tojássárgájába tunkolni, na jó, viszont kés-villa szükséges.


Hozzávalókat talán nem írnék, a lényeg, hogy egy serpenyőben kevés vajat forrósítottam, kenyérszeletet 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam, a kiszaggatott kör és a kenyér egyik oldalát megpirítottam, azután fordítás, kisebb tojást ütöttem a lyukba, levettem a lángot, fedővel lefedtem a serpenyőt, és a fehérje szilárdulásáig sütöttem a békát a lyukban.